Ladányi Márta a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet által szervezett tanácskozáson közölte, a Svájci Alap támogatásával 2013-ban indult program idén február 28-ával befejeződik, azonban a projektben meghatározott praxisközösségi feladatokra a kormány az idei évre biztosítja a forrásokat.

A helyettes államtitkár konkrét összegekről nem beszélt, azt mondta, erről a közeljövőben egyeztetnek a praxisközösség vezetőségével.

Papp Magor, a program szakmai vezetője arról beszélt, hogy a modellprogramon belül működő praxisközösségek létrehozása egyfajta innováció az alapellátásban, mert rendszerszinten az egészségben tartás volt a fókuszban, és a háziorvos mellé újabb szakembereket – gyógytornászt, pszichológust, dietetikust, népegészségügyi koordinátort – tudtak bevonni.

Jelezte, a program négy éve alatt proaktív együttműködést alakítottak ki a helyi önkormányzatokkal, helyi civil szervezetekkel, és jelentős kutatási munka is zajlott.

Az alapellátás-fejlesztési modellprogramban 16 észak- és kelet-magyarországi település összesen 21 háziorvosa állt össze négy praxisközösséggé a jellemzően hátrányos helyzetű lakosság egészségi állapotának javítása érdekében.

Papp Magor beszámolt arról, hogy a modellprogram keretében jelentős szolgáltatásbővítés történt, kétszázezer ellátás – köztük sok a megelőzésre irányult – történt a három és fél év alatt. A programok népszerűek voltak, az érintett lakosság több mint 80 százalékát sikerült bevonni – mondta.

Hozzátette, a program során 12 százalékkal kevesebb embert utaltak szakellátásba, javult a krónikus betegek életminősége.

A szakmai vezető kiemelte, a praxisközösségek kialakítása segíthet a háziorvosi praxisok betöltésében, a közösségi munka egyszerűbbé teszi a különböző munkafolyamatokat. Úgy vélte, a modellprogram kiváló lehetőséget biztosít az ellátórendszer működőképességének javítására.

Papp Magor emlékeztetett arra, az országban évek óta kevés a háziorvos, ez a szakma nem vonzó a fiatalok számára, és jelezte azt is, hogy félmillió ember nem kap a lakóhelyén háziorvosi ellátást.

Mint mondta, 30-40 új praxisközösség létrejötte megoldást tudna kínálni a helyzetre, ugyanakkor növelni kell a háziorvosi szakma presztízsét, valamint a szakdolgozói kompetenciát is. Fontos elemként említette a szolgáltatások minőségbiztosítását is.

Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézet igazgatója szerint az, ami a program keretében történt, nemzetközi mércével mérve is nagyon fontos és eredményes volt.

Megjegyezte, kormányzati felelősségvállalás nélkül nem lehet a lakosság egészségi állapotát javítani, ennek pedig az alapellátás az eszköze.

Idézte az Egészségügyi Világszervezet Health 2020 címet viselő irányelvét, amely szerint az egészségbarát kormányzás során a mindenkori kabinetnek figyelemmel kell lennie arra, hogy a lakosság egészségét támogató döntéseket hozzon, és e tevékenységének az esélyegyenlőtlenség megszüntetését kell szolgálnia. 

A professzor megjegyezte, nincsenek azonos esélyeink az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben, de ez a modellprogram a méltánytalan egyenlőtlenségek ellen hatott, amelyeknek „mozgatórugói” a népegészségügyi koordinátorok voltak.

Úgy véli, azzal, hogy a kormányzat az idei évre még finanszírozza a programot, a praxisközösségek csak „lélegeztetőgépre” kerültek. 

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ vezetője előadásában arról beszélt, hogy robosztus és látványos eredményeket értek el a modellprogramban.

Mint mondta, nőtt ugyan az orvos-beteg találkozások száma, de ezek inkább a prevenciós tanácsadáshoz voltak köthetők, valamint nem jelent meg több beteg a járóbeteg-ellátásban, és a gyógyszerkiadások sem növekedtek szignifikánsan. 

Az egészségügyi közgazdász kiemelte, a modellprogram kiterjesztésében muszáj lépéseket tenni, ennek éves forrásigénye véleménye szerint 35 milliárd forint.