Jól vagyok, kiegyensúlyozott lelki világgal, napról-napra javuló fizikai állapottal” – kezdi a politikus, akit még november közepén fertőzött meg az – ahogy ő nevezi – alattomos betegség.

Aradszki András éppen sajtótájékoztatóra indult, amikor érezte, hogy megy fel a láza, így útközben lemondta az eseményt, nem akart kockáztatni.

A KDNP frakcióvezető-helyettese hazament, az állapota onnantól kezdve folyamatosan romlott, míg nem az első tünetek jelentkezését követő negyedik napon a háziorvosa kihívta hozzá a mentőt.

Mehetett volna korábban is kórházba, de bíztak benne, hogy „majd csak elmúlik”. Nem így történt. 

Összesen

öt hetet volt lélegeztetőgépen, amelyről éppen szilveszter napján vették le,

január eleje óta pedig az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben gyógyult. Az altatás megtette hatását, fizikai állapota megváltozott, még jelenleg sem tud járni, nehezen fordul, de elmondása szerint már szépen javul. Kezelőorvosai gyógytornával segítenek rajta, emellett pedig igyekeznek, ahogy ő mondja, „helyrerángatni” a tüdőkapacitását, amit szintén tönkretett a vírus. „De nem az az érdekes, hogy milyen állapotban van az ember, hanem hogy le tudjuk győzni ezt a járványt, ha betartjuk a szabályokat” – figyelmezet. Így is van esély rá, hogy lecsap ránk a betegség, de jóval kisebb.

„Azt mondják, nagyon ritka, aki ilyen helyzetből felépül, mint én” – fűzi hozzá, és azt is elárulja, ezt három dolognak tulajdonítja: az orvosi hozzáértésnek, annak, hogy a kór viszonylag erős fizikai állapotban találta, s a rengeteg együttérzésnek, amivel találkozott. A családja, a barátai, az ismerősei, a munkatársai és képviselőtársai is imaláncokat szerveztek érte. Vallja:

A Jóisten szeretete és kegyelme kellett ahhoz, hogy el tudjuk kerülni a legrosszabbat,

ami egyszer eljön, de szerintem még korai lett volna; éreztem az emberek erejét, hogy ha baj van, akkor a másik segítségére sietnek.” Mint fogalmaz, „felfoghatatlan”, hogy mennyi jókívánságot, szeretetet, kapott ő és a családja is ez idő alatt, ami, úgy érzi, fantasztikusan megerősítette.

Az, hogy csodával határos módon felgyógyult a betegségből, megerősítette istenhitében és abban is, hogy az emberek alapvetően jók és a jóra vannak teremtve.

 „Egy emberként mozdult a környezetem, segítettek, imádkoztak értem, lelkileg is könnyebbé tették a túlélést és a gyógyulást, hála istennek.”

Nem győzi dicsérni az orvosokat és az egészségügyi szakdolgozókat, akik „fantasztikus odaadással és szakértelemmel látják el a betegeket”. Hozzáteszi, ez nem csak neki szól, hiszen egyáltalán nem részesült kivételes ellátásban, a mellette szenvedő betegekhez is ugyanígy fordultak. „Azonnal szolgálatkészen, egymást kisegítve, magas szakmai tartalommal, bátran és gyorsan döntve gondoskodtak rólunk, ez engem nagyon megnyugtatott, megerősített, bátorított” – foglalja össze. 

„Megváltozott az életszemléletem: türelmesebb leszek, ha kimegyek innen; talán erre tanítanak az ilyen súlyos helyzetek” – vetíti előre derűlátón, azt azért hozzátéve, „ezt ne próbálja ki senki”. Aradszki András tehát arra buzdít: „Mindenki oltassa be magát, és tartsa be a szabályokat, mert ez a vírus az ember háta mögé megy, és egyszerűen leüti, mint egy bandita.”