„A jó földbe hullott mag termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.” – olvashatjuk Máté evangéliumában, ahol Jézus meg is magyarázza, szavai kikre vonatkoznak: jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást és aszerint él.

Ilyen jó termőtalajnak bizonyult Félix atya is, akiben az elvetett mag kisarjadt és szárba szökkent. Több mint hét évtizeddel ezelőtt meghallotta és követte Isten szavát, amikor munkatársainak sorába hívta. Hetven évvel ezelőtt visszavonhatatlanul elkötelezte magát Jézus Krisztus mellett, akit mindenkinél jobban szeret.

Most, hogy a Jóisten magához szólította hálát adunk egy dolgos életért, egyben vissza is tekintünk az elmúlt hét évtized történelmére. Félix atya abban az időben mondott igent a Szentlélek hívó szavára, amikor még frissek voltak a háború utáni sebek és a megszállt országban tombolt a vörös diktatúra. Tanári pályájának kezdete pedig a szabadságharc bukása utáni megtorlások idejére esik.

Közel negyven esztendőn keresztül az egyházi oktatás hazánkban nyolc katolikus gimnáziumra korlátozódott. Félix atya halála jó alkalmat ad arra, hogy azokra a paptanárokra is emlékezzünk, akik negyven esztendőn keresztül több generációt neveltek fel iskoláikban, biztosítva ezzel a katolikus oktatás folyamatosságát.

Esztergom, majd Szentendre ferences gimnáziumának falai közül harminc éven át léptek ki a diákok, tarsolyukban a Félix atyától kapott matematika- és fizikatudással. És túl a tudáson még valamivel. Hazaszeretettel. A hit, a tudás és a hazaszeretet egysége és ennek továbbadása volt az ars poeticája. Pontosan tudta, és komolyan vette, hogy a katolikus iskola nemcsak tanít, hanem nevel.

Aztán eljött 1990, a rendszerváltozás éve és amint elbontottuk a vasfüggönyt az egyházak is elfoglalhatták őket megillető helyüket, megkezdték régi iskoláik felélesztését, újak szervezését. Ekként cselekedett a ferences rendtartomány is. Félix atya új feladatot kapott, élére került a Szent Angéla iskolának. Korát meghazudtoló munkabírással látott az iskola megalapításához. Megvívta a közéleti harcokat, levezényelte az építkezéseket, és vezetésével Buda egyik legjobb iskolája jött létre. A Szent Angéla iskola és Félix atya neve mindörökké összeforrt.

Tanár volt, pap, hazafi, de mindenekelőtt szerzetes. Példamutató volt az a fáradhatatlan munkálkodása, amivel mártírhalált halt rendi testvéreinek állított emléket, ismertette meg szűkebb és tágabb környezetét sorsukkal, és munkálkodott mielőbbi boldoggá avatásuk érdekében.

Mi pedig gondoljunk rá imával, hogy mielőbb kerüljön azok társaságába, kiket egész életén át propagált.

Csallóközi Zoltán