Semjén Zsolt nemrég azt mondta újságíróknak, hogy a KDNP az elmúlt években minden célját elérte és megvalósította. Akkor most mi jön? Abbahagyják a csúcson?
Az eddigi céljainkat elértük, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének új törekvéseink. Nyilván az új kihívásokra új válaszokat kell találni. A KDNP világnézeti pártként is találkozik új kérdésekkel. A világot stabil és kipróbált világszemlélet alapján nézzük, ami sok esetben különbözik az Európában ma divatos eszméktől. Első számú alapelvünk az emberi személy méltósága, ez jelen van akár a szociális kérdésekben, akár a migrációs vitában, akár a most napirendre került hajléktalanügyben is. Emberképünk fontos eleme társas lény mivoltunk. Ezért erősítjük a közösségeket, elsősorban a családot, mint a társadalom alapját, de fontosak az egyházi illetve civil közösségek és a nemzet egészének közössége.

Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke, parlamenti frakcióvezetője

A keresztény értékrenddel mennyiben egyeztethető össze, hogy a hajléktalanokat beviheti a rendőr az utcáról?
Ebben az ügyben két fontos szempont van: emberekről szól a történet, az ő helyzetüket kell megoldani, de beszélni kell a közterületek rendjéről, tisztaságáról, az ezeket használó többi emberről is. A hajléktalanoknak is érdeke, hogy a helyzetet rendezzük. Az az állapot, amiben sokszor vannak, nem felel meg az emberi méltóságnak. Sok feladatunk van még, mert differenciált megoldásokra van szükség a hajléktalan emberek problémáinak megoldásában. Amit nagyon hiányolok, az az egészségügyi ellátás kiterjesztése. Különösen mióta megszűnt az OPNI, nagyon sok olyan ember él az utcán, akinek kezelésre lenne szüksége. A civil szervezetekkel együttműködve akarunk lehetőleg mindenki számára megoldást találni.

Egy bérlakásprogram nem szolgálná ezt a célt?
Ez egyik eszköze lehet a hajléktalanállapotból való kivezetésnek, azok számára, akik kivezethetők még az önálló életbe. A VIII. kerületben vannak erre szép példák.

Úgy tudni, ebben nézeteltérésük van a Fidesszel is, mert ők nem szeretnének egy ilyen programot nagyobb léptékben elindítani.
Azt mondanám, hogy a pártszövetségen belül – nem is feltétlenül pártok mentén – vannak, akik másképp látják a helyzetet és a megoldást. Én fontosnak tartom bérlakások építését és működtetését, nem csupán szociális célra, de családalapító fiatalok átmeneti otthonaként is.

Az állandó sorosozás, menekültezés mennyire egyeztethető össze a KDNP értékrendjével?
Különbséget kell tennünk a bevándorlásügy és a politikai marketing között. Európára a legnagyobb veszélyt az ellenőrizetlen migráció jelenti. Ez részben spontán, részben felkeltett és támogatott folyamat. A támogatásban, éppen az anyagi lehetőségei miatt, komoly eszközök vannak Soros György kezében, és ő él is ezekkel. A „sorosozás” tartalmilag ezt jelenti. Az, hogy ez egy folyamatos marketingeszközként jelenik meg, egy szakmai kérdés, én ehhez a szakmához nem értek.

Ön nem is sorosozott. Ez távol áll az ízlésétől?
Én is beszélek az önvédelem fontosságáról és arról, hogy ki az a személy, aki ennek legnagyobb ellensége, de ezt a saját stílusomban teszem.

Nagy István földművelésügyi miniszter adott egy interjút a Hvg.hu-nak, azt mondta, mióta közszereplő lett, nem vadászik. Nem gondolja, hogy ezt kellene tennie Semjén Zsoltnak is?
A miniszter úr egyéni véleményét fogalmazta meg. A vadászat a magánélet része. Ez érvényes a politikusra is. Közéleti szerepe legfeljebb annyiban van, hogy amióta a világ létezik, a vadászat társadalmi találkozásokra is lehetőséget ad. Ez pedig természetes közeg a politikus számára.

És azok a fotók, ahogy a lelőtt szarvast fellógatták egy helikopterre? Ez a stílus összeegyeztethető a keresztény értékrenddel?
Ott az a szokás, hogy a lelőtt szarvast így szállítják a terepviszonyok miatt, ez az állatnak már nem okoz szenvedést. A vadászat etikájának alapvető eleme, hogy ne okozzanak szenvedést az állatoknak. Némi ellentmondást érzek sok állatbarát véleményében, akik hevesen védik az áldozatát brutálisan széttépő ragadozót, miközben a vadgazdálkodást végző embert gyűlölködve támadják.

Készül egy törvénymódosítás, ami a politikusok magánéletének védelme jegyében a sajtót is korlátozná, hogy erről írjon. Erről mit gondol?
Azt, hogy az otthon és a magánélet védelme mindenkit megillet. Nem hiszem, hogy a sajtót ez bármiben korlátozná. Ha nem a kulcslyukon akar leskelődni az újságíró, hanem a politikusok közérdeket érintő ügyeivel foglalkozni, akkor nem fog sérülni a munkája. A véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélet védelme egyaránt fontos kérdés, a kettőt összhangba kell hozni. Ez ugyanolyan fontos kérdés, mint a tudomány szabadsága és a finanszírozás felelőssége.

Ebben a kérdésben is elég nagy a vita.
A kutatás szabadsága fontos és megőrzendő érték, de a társadalom és a gazdaság szempontja ugyanolyan fontos. A kutatás folyamatába nem szabad beleszólni, de a kutatási témák kiválasztásában a kormánynak igenis van társadalmi felelőssége, hiszen meg kell, hogy jelölje, hogy mik a gazdaság és társadalom számára fontos területek. Az Orbán-kormány amihez hozzányúl, ott rendezett világot igyekszik teremteni.

Most nem úgy tűnik, hogy ez lenne a szándék.
Pedig így van. Legfeljebb azért tűnhet másnak, mert határozott intézkedéssel szüntet meg egy rendezetlenséget. A különböző lobbicsoportoknak az az érdeke, hogy olyan mértékű autonómiát harcoljanak ki maguknak, ami adott esetben a működésük hatékonyságának kárára mehet. A kormány felelőssége, hogy akár népszerűtlen intézkedésekkel is, de rendezze ezeket a területeket. Az adott csoport érdekei sérülhetnek ugyan, de az össztársadalom érdeke ezt diktálja.

Ha már rendezettség-rendezetlenség. Mit gondol a kormányzati hátországban kitört kultúrharcról? Jeles keresztény értelmiségieket, Prőhle Gergelyt vagy Fabiny Tamást is elég ízléstelen támadások érték a kormánysajtóban.
A kultúrharc kifejezést erősnek tartom, de tény, hogy a kultúra területén, amióta az eszemet tudom, mindig voltak ellentétek. Itt erősen kitűnnek a világnézeti különbségek. A küzdelemnek van egészséges és van romboló hatású mértéke. A feszültségek, ahogy a kérdésben is utalt rá azonos világnézetű és politikai elkötelezettségű szereplők között is megjelennek, ha a kormánypártok képviselői között nem is olyan mértékben, mint az ellenzéki pártok és holdudvaruk körében. Fabiny Tamást említette, de mondhatnám akár Beer Miklós váci püspök nevét is, mindkettőt éri kritika.

Őt azért, mert a migráció ügyében a hazai katolikus vezetéstől eltérő, „migránssimogatónak” gúnyolt nyilatkozatokat tett.
Politikai természetű nyilatkozatai számomra is érthetetlenek és elfogadhatatlanok, de több évtizedes barátságunkat ettől nem tagadom meg. Ha már egyházi területre tévedtünk, szólnunk kell Ferenc pápáról is. Katolikus vagyok, a mindenkori pápát tisztelem. Ferenc pápa kiváló lelkipásztor. Megnyilatkozásai mégis feszültséget keltenek, ami abból adódik, hogy a pápa az egyetemes emberi felelősségéből kiindulva a lelkipásztori szempontokat kizárólagossá teszi a számunkra és sok katolikus számára fontos önvédelem kérdését mellőzve. Ez utóbbiért mi, politikusok vagyunk a felelősek, ő a lelkipásztori szempontokért felelős. Nincs jogom őt bírálni, szavait úgy értelmezem, hogy felhívja a mi figyelmünket is arra, hogy a humánus szempontokról ne feledkezzünk meg. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy a valóban oltalomra szorulókat védelmezni kell, lehetőség szerint saját hazájukban.  

Bár, mint tudjuk, már minden céljukat elérték, mégis mikor lenne elégedett a ciklus végén, miknek kellene még megvalósulniuk?
Négy év számtalan feladatot kínál. Két közeli ügyet említek. Az ápolási díj méltányos és differenciált emelésére van szükség. A másik az adósságcsapdába került családok ügye. A devizahiteleseket mentő kormányzati intézkedések után több lépést tettünk már ezen a téren – például a bírósági végrehajtás területén tapasztalt visszaélések megszüntetésére eredményes törvénymódosítások történtek –, most a családi csődvédelem lehetőségei fognak bővülni és beterjesztünk egy könnyített törlesztésről szóló törvényt azok számára, akik ellehetetlenült helyzetbe kerültek. Ebbe bevesszük többek között az elsétálásnak nevezett intézményt is, ami azoknak a családoknak a helyzetén segít, akik elveszítik az otthonukat, de még így is több millió forintos törlesztési kötelezettségük marad.

A KDNP kormányzati képviseletével mennyire elégedett? Több, az önök számára fontos területen nem KDNP-s politikusok irányítanak.
Részben KDNP-sek, részben a KDNP-hez közel állók. A párt, amikor még önállóan indult, 7 százalék körüli eredményt ért el, ez az arány a kormányzatban és a parlamentben ma is megvan. Két miniszterünk van, egyik miniszterelnök helyettes, négy államtitkárunk, egyik a legnagyobb minisztérium második embere, három kormánymegbízottunk, parlamenti tisztégviselőink aránya is hasonló, nem beszélve a fontos hivatalok élén álló kereszténydemokratákról.

Alkotmányba foglalták, hogy a kereszténységet minden állami szervezetnek védenie kell. A Nemzeti Közlekedési Hatóság vagy az Országos Főállatorvos hogyan tudja védeni a kereszténységet?
Válasszuk külön a keresztény hit gyakorlását és a keresztény kultúrát. Utóbbin az évszázadok során kialakult európai kultúrát értjük, ami meghatározza a mindennapjainkat. Ennek védelme ma különösen aktuális, amikor az ettől elszakadt európaiak és az általuk segített muszlim bevándorlók egészen más értékrendet képviselnek. Ráadásul az iszlám egy hódító világnézet, ami ránk akarja erőltetni magát. Az ez elleni védekezésben, a szélesebb értelemben vett kultúra védelmében mindenkinek részt lehet vennie.

A konzervatív családpolitika nem igazán vonzó a mai fiatalok számára, akiktől a több gyermeket, a demográfiai fordulatot várják. Nem akarják ezt áthangolni?
Induljunk ki a gyermek érdekéből. Egészséges fejlődését leginkább a család biztosítja. Szüksége van apára, anyára és testvérekre. Lehet, hogy ez konzervatív, de igaz. Az államnak ehhez kell segítséget nyújtania. Emellett a realitást is figyelembe kell vennie. Például azt, hogy vannak egyszülős családok. Ezért a családot úgy definiáltuk, hogy az a házasságra vagy leszármazásra alapul. Vagyis egy szülő és egy gyermek is család.

Ha már értékek és realitás: az abortusz szabályain terveznek változtatni ebben a ciklusban?
Aki ismeri a magyar társadalmat és az azt leképező parlamentet, tudja, hogy nincs lehetőség az abortusz törvény szigorítására. Ez nem jelentheti azt, hogy nem kell megtenni minden tőlünk telhetőt az abortuszok számának csökkentése érdekében.
Személyes véleményem, hogy az ember élethez való joga – beleértve az ember magzatot is – előbbre való az úgynevezett önrendelkezési jognál. Egy nő döntése csak akkor szabad, ha megkapja a szükséges információkat a magzatáról és az abortusz következményeiről. Botrányosnak tartom, ha egy szülész első kérdése a kismamához: „ugye nem akarja megtartani?” Ez sajnos nem egyedi eset.
Hogy pozitív hírrel fejezzük be, az utóbbi években nőtt a termékenységi arányszám, nőtt a házasságkötések száma, és csökkent az abortuszok száma.