„Ön homofób?” – szegezte neki a kérdést a beszélgetés legelején a Vasárnap.hu műsorában Földi-Kovács Andrea az Emmi államtitkárának, aki rögtön ki is jelentette: nem homofób, és nem is illethették ezzel a váddal soha. A kérdés aktualitását az adta, hogy – mint a műsorvezető fogalmazott – a legenyhébb vád a kormányzattal szemben a homofóbia, mivel az örökbefogadás szabályainak szigorításával ún. „melegjogi” szervezetek szerint ezentúl  ellehetetlenül az azonos nemű párok örökbefogadási gyakorlata.

Fülöp Attila szerint amikor gyerekekről, gyermekvédelemről vagy örökbefogadással kapcsolatos dolgokról van szó, az nyilvánvalóan mindig érzelmi hullámokat vet, ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – mindezek kapcsán mégis fontos lenne inkább a tényekre hagyatkozni. Ezeket a tényeket az államtitkár szerint egyesek hajlamosak „a horizonton kívül hagyni” és az örökbefogadás kérdéséből „politikát csinálni”.

Az örökbefogadás – részletezte az Abszolút adásában Fülöp Attila – lényegében arról szól, hogy van egy gyermek, akinek nem adatik meg, hogy a vér szerinti szüleivel éljen, és elsődleges érdeke – mindannyiunk érdeke –, hogy ennek ellenére a lehető legteljesebb családi életet kapja. Emiatt – ahogyan eddig is, ebben módosítás nem történt – az volt a szabályozás lényege, hogy elsődlegesen a gyermek érdekeit figyelembe véve ezt biztosítsák a számára. „Utóbbi akkor valósul meg, ha a gyermek lehetőség szerint házaspárhoz kerül” – szögezte le Fülöp Attila.

Rávilágított: az örökbefogadásokkal kapcsolatos procedúrában egy fontos változás történt mindössze: hogy a szokásos szakmai vizsgálatok (környezetfelmérés, pszichológiai vizsgálat stb.) lefolytatása után, ha lehetséges, a gyermeket családba, házaspárhoz adják örökbe. Ha ez valami miatt nem lehetséges, akkor a miniszterhez kerül az „ügy”, aki méltányosságot gyakorolhat az egyedülálló jelentkező javára.

Az államtitkár felhívta a figyelmet arra is, hogy míg a melegjogi szervezetek több száz olyan szivárványcsaládra hivatkoznak, amely befogadott gyermeket nevel, a valóság és a statisztika egészen mást mutat.

Rávilágított: az örökbefogadás évente mintegy ezer gyermeket érint Magyarországon – tavaly például 1070 gyermek talált örökbefogadóra, körülük 70 került egyedülálló szülőhöz. Az örökbe fogadható gyerekek száma ma 1800 körül mozog, „ők várnak arra, hogy egy örökbefogadó család hazavigye, gondozza és szeresse őket”. Az intézményrendszerben – és itt szoktak előfordulni félrehivatkozott statisztikák –, gyermekotthonokban és nevelőszülőknél jelenleg 23 ezer gyermek él, közülük kerül ki a már említett 1800 kis lélek.

Tehát

nem igaz az, hogy 23 ezer gyermek vár jelenleg örökbefogadó szülőkre, hiszen közülük közel 21 ezer „csak” átmenetileg él a gyermekvédelem rendszerében, különféle családi problémák miatt, és hacsak valamilyen ezzel ellentétes körülmény be nem következik, a cél az, hogy a gyermek „visszagondozásra” kerülhessen a vér szerinti családjába.

Minden olyan vád és felvetés, ami arról szól, hogy ezeknek a gyerekeknek mindenhol jobb – akár egyedülálló vagy homoszexuális szülőknél –, csak kerüljenek ki a gyermekvédelem rendszeréből, az a leminősítése például a nevelőszülőknek, akik a gyermekekért élnek, értük dolgoznak és mindent megtesznek az érdekükben – hívta fel a figyelmet az államtitkár, hozzátéve,

hazánkban ma a gyermekvédelemben élő kicsik 70 százaléka nevelőszülőknél van, „ami óriási vívmány!”

Fülöp Attila hangsúlyozta, hogy mindaddig, amíg megvan a lehetőség arra, hogy egy örökbefogadóra váró gyermek házaspárhoz kerülhet – oda is fog kerülni. A szabályozás az illetékes miniszterhez – jelenleg Novák Katalinhoz – utalja a jogot, ha nincs más lehetőség a gyermek számára, hogy kimondja: az egyedülálló szülő jelenti a gyermek számára a biztonságot, és ebben az esetben ő fogja „kapni” a gyermeket.

Hogy az egyedülálló milyen kapcsolatban él – hetero- vagy homoszexuális –, az természetesen az előzetes vizsgálat során ki fog derülni. Ha valaki ez ügyben nem a valóságnak megfelelően nyilatkozik, annak mindig van konzekvenciája – hívta fel a figyelmet az államtitkár a műsorban.

Egy gyermek, aki örökbefogadásra vár, egészen biztos, hogy nagyon sok megpróbáltatáson esett át. A traumából való gyógyulást, a teljes életet számára az jelenti, ha teljes családban tud felnőni

– mondta Fülöp Attila, hozzátéve:

teljes családot, „Alaptörvényünk és hitünk szerint is, egy házaspár adhat”, amellyel kapcsolatban az egyértelmű tényt a törvény is rögzíti: az apa férfi, az anya nő.

Az államtitkár újra felhívta a figyelmet, hogy a rendszer eddig is ennek megfelelően működött – és ezután is így fog működni. Kitért arra is, hogy a vádakkal ellentétben nem ritka a heteroszexuális párok elutasítása sem az örökbefogadási procedúra során. Az eljárás túlbürokratizáltságát, hosszúságát illető észrevételekkel kapcsolatban elmondta, hogy mindez a gyermekről szó, az ő érdekében történik így.

Hiszen ha valaki hirtelen felindulásból úgy gondolja, hogy szeretne gyermeket örökbe fogadni, aztán egy rövid idő múlva meggondolja magát, „akkor a legrosszabbat a gyerekkel teszi”. A hosszú átfutási idő azt is szavatolja, hogy ilyen ne történhessen meg,

az alapos és sokrétű vizsgálat pedig annak érdekében történik, hogy a családra váró gyermek valóban megfelelő helyre kerülhessen – vagyis csak az juthasson el az örökbefogadásig, aki valóban alkalmas erre a nemes feladatra.