Keresztény értékrend alapján csak a jobboldal kormányoz – Rétvári Bence a Mandinernek

Ha ez a „keresztény program”, mi lenne a liberális? – teszi fel a kérdést a baloldal miniszterelnök-jelöltjével kapcsolatban Rétvári Bence, aki arról is beszélt lapunknak, jövőre átfogó béremelést kaphatnak a pedagógusok. A KDNP alelnökével, az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszterhelyettesével beszélgettünk a közelgő választások tétjéről, liberálisba hajló keresztény politikáról és arról, miért érdemes a szólásszabadság védelmezőinek jobbra szavazniuk.

Azt hittem, rétessel kínál majd. Mind elfogyott?

Gyorsan fogy, már több mint ötezret sütöttünk. Ha a Dunakanyarban jár, szívesen megkínálom. Advent óta járom a választókerületet egy rétessütő autóval, helyben sütöm a Rétvári Réteseket és azt tapasztalom, hogy egy rétes mellett a politikáról is sokkal oldottabban, közvetlenebbül lehet beszélni. Két ember között a legrövidebb út nem csak a mosoly, hanem akár egy rétes is lehet. 

Ez a panem et circenses modern formájának tűnik. Látványkonyha a'la politikus…

Itt a találkozáson és egymás meghallgatásán van a hangsúly. A rétes igazi hagyományos magyar sütemény, évszázadok óta esszük sósan is, édesen is. A neve is a „réteges”-ből származik. Olykor mások is beállnak mellém sütni, kicsik-nagyok, ismert vagy helyi emberek. Egy jó alkalom közösségben lenni, de pillanatok alatt a politikára terelődik a szó. 

Posztol is rendre arról, hogy a rétes mellett megbeszéli az emberekkel az ország ügyeit, amik zavarják őket. Korrupció, egészségügy, tanári bérek kerülnek szóba?

Egy éve még többen ütöttek meg kritikus hangot, hogy mit lehetne jobban csinálni, ma már inkább a baloldal visszatérése miatti aggodalom jelenik meg. Szóba kerül a családtámogatás, a rezsicsökkentés, a migráció és a baloldal egyes mondatai, amelyek vidéken is vérig sértették az embereket. Mindenki hallott róla, hogy a baloldal tudatlannak és butának tartja őket. A jobboldaliak felháborodnak ezen, a baloldaliak azt mondják, beszéljünk inkább másról. 

fProgramok ütköztetése nélkül hogyan válaszolható meg ez a kérdés?

Medgyessy Péter 2002-ben a programja ismertetésekor elmondta, hogy megtartja az otthonteremtési programot, 2006-ban Gyurcsány Ferenc kizárta, hogy bevezetné a fizetős egészségügyet, majd mindkét esetben az ígéretek ellenkezője történt meg. Programok ütköztetésére sok kísérlet történt, de a baloldal soha nem mondta el a valós terveit. Ezt Gyurcsány Ferenc be is ismerte az őszödi beszédében.

A baloldal már sokszor bizonyította, hogy a kampány során adott programjai, ígéretei nem vehetők komolyan, gátlástalanul hazudnak a hatalomért.

 

Jogos szakpolitikai kritikát nem vélnek felfedezni egy-egy baloldali üzenetben?

Ahogy közeledünk a választáshoz, egyre inkább az aggodalmat érzem, hogy amit most már természetesnek veszünk, azt el ne veszítsük. Tizenkét éve nem halljuk azt a szót, hogy „megszorítás”, vagy azt, hogy „fizetéscsökkentés”, esetleg azt, hogy „adóemelés”, „gázáremelés”, „az állam a legrosszabb gazda”, „el lehet innen menni”. Nincs vizitdíj, megszűnt az állami vagyon kiárusítása, sőt, a nemzeti vagyon megőrzése, gyarapítása a került fókuszba. Más szótárunk lett, mint korábban volt. A gazdaság rekordteljesítményéből az EMMI-hez tartozó minden ágazatban béremelések voltak, családi adóvisszatérítésről döntöttünk, ezek jelentős eredmények. Nem szeretnénk a 2010. előtti Gyurcsányi és Soros-szótárhoz visszatérni, aminek szócikkeit külföldön írják. 

fMindkét szótárban szerepel a szabad orvosválasztás, noha a várandós kismamáknak ma már nem adott a lehetőség, hogy annál az orvosnál szüljenek, akinél szeretnének.

A baloldal miniszterelnök-jelöltjétől megtudhattuk, hogy a programja az, hogy nincs is szükség a szüléskor szakorvosi jelenlétre. Szülészetre sincs szükség, szülész szakorvosra sincs szükség, ennyi kórházra sincs szükség és az a legjobb, ha a megmaradó néhány kórház magánkézbe kerül – ezt halljuk balról. Gyurcsány Ferenc néhány hónapja az Országgyűlésben ismételte meg elkötelezettségét a fizetős egészségügy mellett. Ott ültem és nem hittem a fülemnek, de tényleg ezt mondta.

Ugyanezen a vonalon van a miniszterelnök-jelöltjük is, fizetős egészségügyet akar, szerinte hiba volt eltörölni a vizitdíjat és a kórházi napidíjat is.

 

Ezek a valódi veszélyek! Tizenkét év alatt sokakban alábbhagyott ez a veszélyérzet, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a baloldal irányította már Magyarországot és amiről most beszélnek, azt akkor megtették… 

Megkerülte a kérdésemet, ami egy bizalmi viszonyra irányult szakorvos és várandós anya között. Nem hibás ez a döntés?

A szülészet egy másfajta ellátásformában alakult az elmúlt években, de mindenki számára biztosított a szakorvos jelenlétében zajló szülés. Az a lépés pedig, hogy két és félszeresére emeltük az orvosok bérét, a bizalmi kérdésekre is hatást gyakorol, hiszen addig sokan csak akkor érezték magukat biztonságban, ha az általuk választott orvosnak hálapénzt adtak. Most már hálapénz nélkül is adott az orvos anyagi megbecsültsége a megemelt bérek miatt. 

A tanárok bére nem emelkedett ilyen mértékben – nekik nem jár ki egy hasonló, alapos, átfogó bérkorrekció?

Lehet, hogy unalmasan hat, de ne felejtsük el: ma arról beszélünk, hogy ki kap átlagos és ki átlagon felüli fizetésemelést, míg 2010. előtt arról beszéltünk, kitől vesznek el kevesebbet és kitől többet. De ettől függetlenül mi is úgy gondoljuk, hogy a pedagógusok igénye a magasabb fizetésre természetesen jogos. Legelőször ők kaptak fizetésemelést 2010 után, az akkor ötven százalékos emelés volt. A járvány alatt is emeltünk kétszer tíz százalékkal, hogy megőrizzük a bérük értékét, legutóbb idén januárban.

„Most az egészségügyben és a szociális területen zajlik nagyobb béremelés, de ezt követően, a jövő évben ismét nagyarányú pedagógus béremelést szeretnénk megvalósítani.”

Lépésről lépésre, ágazatról ágazatra haladunk. Vitánk nem az emelés, csak a sorrend kapcsán áll fenn. Másrészt felhívom a figyelmet, hogy ilyen átfogó béremeléséről egyáltalán azért beszélhetünk, mert a Fidesz-KDNP kormány növekedési pályára állította a  magyar gazdaságot, a két éve tartó járvány ellenére is rekordot döntött a magyar gazdaság. A baloldal rossz, elhibázott gazdaságpolitikájával nemhogy béremelés nem lenne, hanem  újra komoly megszorítások várnának a pedagógusokra is. 

Ez az első kampány, aminek során a másik oldalon is keresztény politikus kéri a szavazatokat, aki sokat beszél a hitéről, mise után siet kampánygyűlésre, mintegy kifogja a szelet a vitorlából. Visszafordították a retorikai fegyvert a kereszténydemokratákra?

Lehet, hogy a recept jónak tűnt egy amerikai elemző íróasztalán, de Magyarországon láthatjuk, hogy az emberek nem gondolják keresztény programnak, ha valaki azt hirdeti, hogy saját hite és meggyőződése ellenére is végigvinné a melegházasság bevezetését, csökkentené az egyházi iskolák támogatását, eltörölné a gyermekvédelmi törvényt, vagy támogatja a drogliberalizációt.

Ha ez a „keresztény program”, mi lenne a liberális?!

 

Valami nagyon nem stimmel, ha valaki állandóan szeretetről  prédikál, de láthatóan tele van agresszióval, haraggal mindenki iránt, aki a nemzeti oldalon áll, aki naponta sértegeti a választókat, a fogyatékkal élőket, a nőket, a vidékiek, aki  ellenfelei akasztáshoz kandelábereket emleget és erőszakos hatalomátvételt is elképzelhetőnek tart, és aki szerint „jó irány”, ha a járványban idős szavazók halnak meg, mert szerinte neki így nagyobb az esélye a hatalom megszerzésére. 

Az „amerikai elemző” véletlen kiszólás volt?

Talán az, talán nem. Amerikában sokszor választották már azt a módszert, hogy a demokrata jelölt egy republikánus gyökerű politikus volt, abban bízva, hogy elnyeri a konzervatív szavazatokat a liberálisoknak. Ilyesfajta dolgok lehet, hogy működnek az Egyesült Államokban, de nálunk kár abban bízni, hogy olyat indítanak el, aki jobboldalinak mondja magát, de politikájának minden elemében baloldali döntéseket támogat. Nem azt mondja persze, hogy „én liberálisként úgy gondolom, hogy…”, hanem azt: „én keresztényként úgy gondolom, hogy…”, de a „hogy…” utáni mondatrész már ugyanaz. A baloldal miniszterelnök-jelöltje állíthat magáról bármit, de aki Gyurcsány és Bajnai hatalomba visszatéréséhez asszisztál minden erejével, az mindent szolgál, csak nem a nemzeti oldalt. 

aaÚgy gondolja, a keresztény közösség egységesen és jobbra fog szavazni?

A baloldal saját elhatározásából folytat keresztényellenes és egyházellenes politikát, amikor támadja az egyházi iskolákat, az iskolai hittant, a vatikáni szerződést, arról beszél, hogy nekik belefér a szenteltvíztartóba pisilés, vagy rendre megtámadják vagy gúnyolják a keresztények által szentnek tartott dolgokat. A baloldal bevándorláspárti politikája veszélyezteti Magyarország biztonságát és kultúráját, simán teljesítenék Brüsszel és a Soros-hálózat megrendeléseit a muszlim bevándorlók tömeges betelepítésére. A keresztény közösség értékrendje szerinti kormányzati intézkedéseket mindig jobboldali kormányok tették a családok támogatásával, a határon túli magyarok segítésével, nemzeti szuverenitás védelmével, munkahelyteremtéssel, az egyházak támogatásával, üldözött keresztények megsegítésével.

Ha valaki keresztény értékrendje szerint szavaz, az a jobboldalra szavaz. De nyilván tapasztaljuk, hogy vegyes a kép. 

 

Sokat foglalkozik Márki-Zay Péterrel, pedig, ha földrajzi szempontból közelebb születnek egymáshoz, akár együtt is ministrálhattak, vagy cserkészkedhettek volna. Hol marad a „szeressétek egymást”, vagy a „szeressétek ellenségeiteket”?

Biztos, hogy nem ott, ahol leostobázzuk, trágyaevőzzük, aberráltozzuk egymást. Ezekben a megnyilatkozásokban nincs sem szeretet, sem tisztelet. Agresszió, gyűlölködés, hataloméhség van.

Fordítsuk vissza: az ellenzéki narratíva szerint a kormány rendszeresen kisebbségeket alakít össztársadalmi céltáblává.

Mutassanak, kérem, az elmúlt harminc évből vezető jobboldali politikusokat Antall Józseftől a mai napig, akik tartósan fontos pozíciót tölthettek be és a fentiekhez hasonló szavakat használtak a másik oldalra! Lehet, hogy részükről tudatos stratégia, de kérem, ez az őszödi beszéd színvonala, amit méltán tartanak sokan nagyon bántónak. Valaki, aki vezetni szeretné ezt az országot, nem engedheti meg magának, hogy így fogalmazzon magyar emberek millióiról. Ki örülne annak, ha például a gyermeke így beszélne vele? 

De annak sem örülnek, ha az lmbtq-közösséghez tartozó gyermeküket vélik felfedezni a kormányzati retorika célkeresztjében.

A gyermekek védelme a cél. Azt ne felejtsük el, hogy az LMBT szervezetek jelölték ki új „csatatérnek” az óvodákat és iskolákat, amikor átírt mesekönyvvel és „érzékenyítő” programokkal jelentek meg a gyerekeknél. A gyermekvédelmi törvény elfogadásával erre reagáltunk.

A gyermekeket akarjuk megóvni a Nyugat-Európában és Észak-Amerikában mindenhol látható LMBT átnevelő programoktól, amik létezése egyértelmű.

 

A felnőtt emberek magánéletébe nem szólunk bele. Arra nyugaton már naponta sokezer példát láthatunk, hogy az iskolától a gyorsétteremig, a boltok magazinjaitól a fősodratú médiáig az emberek ezt kapják, ha kérik, ha nem – aki pedig nem áll be a sorba, azt kiközösítik. A baloldal itt is egyértelművé tette, hogy elállnának az LMBT-propaganda útjából, eltörölnék a gyermekvédelmi törvényt is. Mi azt szeretnénk, hogy valóban őrizzük meg a magyar emberek szabadságát, így a szólásszabadságát is. Egy liberális embernek is az a jó, ha a Fidesz-KDNP van kormányon, mert most biztosított a szólásszabadságuk, ha viszont a baloldal kerül hatalomra, és ide is berobban a politikailag korrekt és gender-cenzúra, akkor az a liberálisok szólásszabadságát is csorbítaná. Ha egy liberális szólásszabadságot akar, szavazzon a jobboldalra!

A napokban megnyitotta a drogpolitika kérdéskörét, ami egyelőre nem tűnik vezető kampánytémának. Meglehetősen kifakadt baloldali kollégáival szemben. Minek köszönhető ez?

Kampányokban fel-felmerül, így most is kibukott a baloldal részéről, erre reagáltam. Valamiért a baloldal üzenete a fiatalok számára nem a tanulás, a munkavállalás, vagy a családalapítás támogatása, hanem az, hogy „drogozz nyugodtan!”. Nem tudom, miért gondolják, hogy egy fiatalnak az a legjobb, ha szabad utat kap a kábítószerek felé… Az érzelmi töltet alapja pedig személyes tapasztalat volt. Pér héttel ezelőtt jártam egy olyan pszichiátriai gondozó otthonban, ahol a bentlakók egy része azért került oda, mert élete egy időszakában kábítószerfüggő volt és annyira leromlott az állapotuk, hogy életük hátralévő részét egy ilyen intézményben kell leélniük. Láttam ezeknek az embereknek a fátyolos tekintetét. Három-négy év drogfüggőség tönkre tud tenni egy teljes életet. És az lenne a fiataloknak szóló baloldali program, hogy szabad utat nyissunk a kábítószer irányába?! 

A tűcsere programot sem támogatja?

Azokat a programokat támogatjuk, amelyek segítenek a fiataloknak felhagyni a kábítószerezéssel és nem azokat, amik segítséget nyújtanak a kábítószerek használatához.

Jó eredményeket értünk el többféle szer visszaszorítása terén, ezeket nem akarjuk kockára tenni. 

 

Ahogyan a békét és a biztonságot sem, noha látjuk, tőlünk alig pár száz kilométerre az már nem adott. Éles vita bontakozott ki a jobb- és baloldal között arról is, hogyan kell viszonyulnunk a háborúhoz és Oroszországhoz. Ön milyen utat járna? 

Ilyen alapvetően meghatározó kérdésben a legfontosabb mérce a nemzeti érdek. Márpedig Magyarországnak az az érdeke, hogy béke legyen a szomszédunkban. Nekünk Magyarország biztonsága az első. Azt pedig végképp el kell kerülni, hogy mi magunk bármilyen konfliktusba belesodródjunk. Annak beláthatatlan következményei lennének, erre a XX. században sajnos több szörnyű példát is láttunk. Harminc éve nem hangzott el olyan felelőtlen mondat, mint amit a baloldal a katonák és fegyverek küldése kapcsán elmondott több alkalommal is. Háborús helyzetben megfontoltságra, józanságra van szükség, nem lehet felelőtlen nyilatkozatokat tenni, össze-vissza beszélni. Egészen elképesztő, hogy a baloldal még egy háború idején sem képes azt figyelembe venni, hogy mi a magyar emberek érdeke, csak a külföldnek akarnak megfelelni. Ha rajtuk múlna, felelőtlen szankciókat vezetnének be a gazdaságban és hagynák, hogy a háború árát a magyar emberek fizessék meg.

A baloldalnak immár a háborús veszély sem drága a kampányban, mi azonban feltétlenül a béke oldalán állunk.

 

Térjünk vissza a választókerületéhez. Sok időt tölt ott – izgul, hogy meglesz-e?

Nagyon sokat dolgozok a győzelemért. Ez a választás nem pusztán arról szól, amiről jóléti társadalmakban gyakorta, hogy ki kivel köthet koalíciót, milyen pozíciók kikhez kerülnek, hanem arról, hogy milyen életformát éljünk. Arról, hogy a gyerekeinket nevelhetik-e civilnek mondott befolyásoló szervezetek máshogy, mint ahogy mi szeretnék, akár a tudomásunk nélkül is. Arról, hogy mi döntsük el, ki legyen a szomszédunk és legyen-e egy illegális migránsnak több joga, mint a tisztességben megőszült, egy életet ledolgozó embereknek és így tovább.

aaA Budapestről az agglomerációba kiköltözők boríthatják az elvárásokat?

A választókerület egy része valóban Budapest agglomerációjához tartozik. Látszik, hogy az otthonteremtési és családtámogatási politika, amit elindítottunk, rendkívül sikeres, mert egymás után építhetjük a bölcsődéket, bővíthetjük az óvodákat, iskolákat, egyre több a család. A Magyar Falu Program pedig a távolabbi, kisebb településeken is új életet hozott. Pár éve még hosszú hónapokig hirdettek egy-egy telket, mire vevőre talált, ma már hetek vagy napok alatt el tudják adni. Ezek nem a véletlen művei, nem a lottón nyertük. A kormány sok esetben komoly konfliktusokat is vállalt azért, hogy a családoknál, az embereknél maradhasson a pénz és itthon legyen gyarapodás ahelyett, hogy multik vinnék ki magukkal az extraprofitot vagy a migrációra költenénk. Egyre többen látják, hogy ez a helyes út, és ezt kell választani, hogy ne hátra menjünk, hanem előre. 

Ott van a fideszes (bocsánat: KDNP-s) szempontból rendetlenkedő Vác… Mi a helyzet a választókerület központjával?

Vácnak óriási előrelépést jelentett a lassan lezáruló ciklusban, hogy az M2-es kétszer kétsávossá bővült. Néhány éve még irigykedve néztük, ha valahol külföldön emeletes vonatok jártak, ma már Szob és Budapest között ilyenekkel utazhatunk. Éppen most zajlik a székesegyház teljes felújítása, megújult a színház, amit a baloldali időben bezártak, mi újranyitottuk és a kormány támogatásából felújítottunk.

Elkezdődött a kórház felújítása is, zajlik a szennyvíztelep korszerűsítése, bicikliutak épültek kormányzati támogatásból.

 

Vácon is látható, mi történik viszont akkor, amikor a baloldal kerül helyben hatalomra: adóemelés, elbocsájtások, szájzár rendelet, felpörgetett privatizáció, politikai okokból visszautasított kormányzati támogatások, amik tízmilliárdos veszteséget jelentenek az ott élőknek. 

A váci városvezetés rendszeresen megvádolja azzal, hogy belenyúl a helyi politikába, még a médiaviszonyokba is. Jogos a kritika?

Az új vezetés egyik első intézkedése volt az úgynevezett szájzárrendelet, ami jól illusztrálja a szólásszabadsághoz fűződő viszonyukat: csak azt szabad mondani, ami nekik kedvező. Mindenki mást személyében támadnak, mert ugyanazt szeretnék, mint 2010 előtt, hogy mindenhol csak liberális vélemény hangozhasson el. Mi védjük a szólás szabadságát, de akik minden sarkon toleranciát hirdetnek, azok továbbra se szeretik, ha valaki más állásponton van, mint ők.