Az RMDSZ Udvarhelyszéki Területi Szervezete, Bögöz község önkormányzata és az idén harminc éves Agyagfalva 1848 Alapítvány által szervezett október 15-ei ünnepség szónoka Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke volt. Az alábbiakban az ő beszéde olvasható.
Idén májusban Csíksomlyóra tartottam, nagyjából félúton meglátva az Agyagfalvára mutató útjelző táblát valami erős késztetés hatottam rám, hogy bejöjjek ide egy rövid emlékező főhajtásra. Ide, az agyagfalvi rétre érve, a távoli horizontokra tekintve, megéreztem a történelem folytonosságát.
A tájat átölelő dombságok hol szelídebb, hol vadabb hullámzása, a magyarság és a székelység történelmi hányattatásait, egymásba fonódását és az örök újrakezdést idézték fel lelkemben.
A talajba erősen belekapaszkodó fák, mint megannyi, az agyagfalvi népgyűlésen álló székely jelzik, hogy a szülőföldjéhez ragaszkodó nép, a legnagyobb nehézségek ellenére is képes megmaradni, sőt kivirágozni, ha eljön az ideje, ha üt a történelem, a cselekvés órája!
Igentisztelt Szenátor Úr! Képviselő Urak! Elnök és alelnök urak! Tisztelt Polgármester urak! Tisztelt Konzul úr!
Tisztelt Egyházi és Világi elöljárók!
Hölgyeim és Uraim!
A történelem órájának hívását éppen 175 esztendeje meghallva itt, Agyagfalván gyülekezett a székely nemzet színe, java.
Miként a hely, úgy az időzítés sem volt véletlen, hiszen az 1848. október 16-17-ei agyagfalvi székely nemzetgyűlést egy hónappal a második balázsfalvi román nemzeti gyűlés után hívták össze, amely hűségesküt tett a Habsburg császár mellett és fegyverbe szólította a románokat. A terjedő rémhírek és a valóságos pusztítás hatására pedig megkezdődött a nagy nemzeti mozgósítás.
A székelység ősi tanácskozóhelyére a kilenc székből mintegy 60 ezer ember érkezett, a "harisnyás" volt székely jobbágyoktól a lófőkig minden réteg képviseltette magát.
A lelkes tömeg kinyilvánította, hogy "a székely nép a testvériség karjaival kész magához csatolni minden fajú és vallású nemzetet, és ha bármelyiknek szabadsága megtámadtaték, utolsó csepp véréig oltalmazandja", de "elvárja mind a szászoktól, mind a románoktól, hogy keblükben minden törvényellenes bujtogatást megszüntetvén a két magyar hazát egyesítő és a király által szentesített törvény előtt meghajoljanak".
A résztvevők a több napos tanácskozás során kimondták a 19-25 éves székely ifjak általános hadkötelezettségét és egy székely hadsereg felállításáról is döntöttek. A helyszínen négy dandár alakult, és a Székelyföld védelmében rögtön táborba is szállt, így az agyagfalvi gyűlés jelentette a székely népfelkelés kezdetét, a székelység csatlakozását az 1848-49-es szabadságharchoz.
A székelység ezzel a döntésével nem csupán a forradalmi vívmányok, főként az április törvények, hanem az egységes magyar nemzet mellett foglalt állást. Ez a döntés végérvényesen egybekapcsolta a magyarság és a székelység szabadságért és megmaradásért vívott küzdelmeit.
A székelység döntése és bátor helytállása nélkül a nyugati fronton a Jellasics felett aratott győzelmünk is értéktelenné vált volna, hiszen az ország szívéhez vezető kapu Erdély felől nyitva állt a császári és a román csapatok előtt.
Az elhúzódó szabadságharc rengeteg áldozatot követelt, de ma is hiszem, hogy mindez nem volt hiábavaló, mert ez a vérrel áztatott és bitófákkal szegélyezett út vezetett el az 1867-es kiegyezéshez és az első világháborút megelőző páratlan gyarapodás korszakához, az egységes magyar nemzet létrejöttéhez.
Az 1848-49-es események azonban nemcsak a kiegyezéshez és a vele járó nagyívű fejlődéshez, hanem sajnos Trianon tragédiájához is elvezettek.
Az ekkor fellángoló nemzetiségi ellentétek előrevetítették azokat a szándékokat, melyek végül szétszakították a harcokban összeforrott székely-magyar kezeket.
A székely nemzet Tisztelt Hölgyeim és Uraim 175 évvel ezelőtt olyan kölcsönt adott a magyarságnak, melyet csak sokkal később és töredékesen, az új Alaptörvényben foglaltak során, a nemzet közjogi egyesítésével tudtunk részben visszafizetni.
Az események súlyát és a székelység áldozatvállalásának mértékét felismerve a magyar Országgyűlés október 16-át, az 1848. évi agyagfalvi székely nemzetgyűlés kezdőnapját, a magyar–székely egység napjává nyilvánította és megerősítette, hogy a székely nép a magyar nemzet elválaszthatatlan része. A fizikai határok, melyek Trianonnal átzúgtak az itt élők feje felett ugyan elválaszthatnak minket, de a köztünk létrejött lelki kapocs eltéphetetlen.
Mindezt a hétköznapok rohanásában nem mindig könnyű megérteni és megélni, de itt állva Agyagfalván, a Nagyküküllő völgyében megérezhetjük a történelem folytonosságát, a szabadság vágyát, a szabadság jogát és az egységes magyar nemzethez való ragaszkodás erejét.
Tisztelt Emlékező Közösség!
Amint az agyagfalvi népgyűlés helye és ideje is mutatja, Székelyföldön semmi sem véletlen, sokkal inkább minden az isteni gondviselés rendelése, ezért állíthatom, hogy a székelység önrendelkezésének megszüntetésére és beolvasztására irányuló kísérletek sohasem lehetnek eredményesek.
Bár ma már sajnos porlik a székely, mint a szikla, de a magyarok Istene most is erőt plántál belé, ezért kellő hittel bízhatunk és bízzunk abban, hogy a Teremtő a népek harcának közepette is megóvja Erdélyt!
Isten adja, hogy így legyen!
Latorcai János
