Latorcai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke köszöntő beszédet mondott a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében a Parma fidei - Hit pajzsa díj átadása alkalmából, 2020. február 22-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében kiemelte: „különösen meg kell becsülnünk azokat", akik „nemcsak szemtanúi és elszenvedői voltak a kommunizmus Isten- és embertelen rendszerének, hanem hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz, szellemi védőpajzsként óvva környezetüket".
    
Elmondta: a kommunizmus idején Imre Margit Ágotát is megpróbálták beszervezni, ő azonban nemet mondott, és nem árulta el azokat a nővéreket, akik felnevelték.

Imre Margit Ágota görögkatolikus szerzetes, miután átvette a Parma fidei - Hit pajzsa díjat Mádl Dalmától, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegyétől (balra) a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott ünnepségen a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében 2020. február 22-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

„Az ilyen állhatatos és megtörhetetlen embereknek köszönhetjük, hogy a kommunisták nem tudták maradéktalanul megvalósítani céljukat", hogy felszámolják az egyházakat - mondta.
    
Hozzátette: az erózió azonban így is hatalmas volt. Azzal, hogy a diktatúra megfosztotta az egyházakat a működésükhöz szükséges forrásoktól, meggátolta őket abban, hogy betölthessék korábban felvállalt társadalmi szerepüket.

    
A Parma fidei - Hit pajzsa díj átadási ünnepsége 2020. február 22-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

A magyar kormány éppen ezért az elmúlt években jelentős forrásokkal támogatta a hazai egyházak működését és társadalmi szerepvállalását - mondta.
    
Latorcai János kitért arra is: Európában a vallásosság, különösen a keresztény felekezetekhez való tartozás hosszú ideje csökkenőben van, az elmúlt évtizedekben pedig ez a folyamat drámaian felgyorsult.

    
Sajgó Szabolcs atya, a Párbeszéd Háza igazgatója beszédet mond a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében a Parma fidei - Hit pajzsa díj átadása alkalmából, 2020. február 22-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

„Keleten a megvalósult szocializmus, míg nyugaton annak utópisztikus vágya és a fogyasztói társadalom kialakulása változtatta meg az emberek gondolkodását, tartását és erkölcsét, ma pedig Európa mindkét felén a liberális értéksemlegesség illúziója veszélyezteti megmaradt identitásunkat" - fogalmazott.

A Parma fidei - Hit pajzsa díj átadási ünnepsége 2020. február 22-én. Mádl Dalma, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegye (b4), Imre Margit Ágota görögkatolikus szerzetes (b3), Sajgó Szabolcs atya, a Párbeszéd Háza igazgatója (b1), Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita (b2), Latorcai János (KDNP, az Országgyűlés alelnöke (j2) és Horváth Béla volt országgyűlési képviselő (j) (KDNP fotó: Váli Miklós)
    
Így nem csoda - fogalmazott -, hogy a keresztényellenesség egyre jobban felüti a fejét, amit csak felerősítenek az olyan országokból érkező bevándorlók, ahol napi szintű keresztényüldözés zajlik.
    
Ezért a kereszténység, a hit védelmére ma is ugyanannyira szükség van, mint ezer esztendeje - hangoztatta.
    
„Közös felelősségünk tehát, hogy Ágota nővér és a hozzá hasonló igazak emberpróbáló életútját, Isten végtelen szeretetébe vetett megingathatatlan hitét minél többen megismerjék, hogy az a legnehezebb élethelyzeteken is átsegítsen és példa legyen valamennyiünknek" - mondta az Országgyűlés alelnöke.

    
Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita beszédet mond a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében a Parma fidei - Hit pajzsa díj átadása alkalmából, 2020. február 22-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita a díjazottról elmondta: 1932-ben született Hajdúdorogon görögkatolikus családban. 14 évesen került a máriapócsi bazilita nővérekhez, itt fejezte be az általános iskolát. 1949-ben, 17 éves korában szerzetesjelölt lett, de elöljárói nem sokkal később hazaküldték a szerzetesek elhurcolásától tartva.

    
Horváth Béla volt országgyűlési képviselő beszédet mond a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében a Parma fidei - Hit pajzsa díj átadása alkalmából, 2020. február 22-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

Imre Margit Ágota azonban néhány hónappal később "visszalopakodott", és felvételét kérte a rendbe. A szerzetesrendeket ekkorra már betiltották, így titokban, kölcsönkért szerzetesi ruhába „öltözött be", és kezdte meg szerzetesi tanuló éveit, a noviciátust.

    
A Parma fidei - Hit pajzsa díj átadási ünnepsége 2020. február 22-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

Ezután Debrecenbe került, ott érettségizett 1953-ban, majd a Debreceni Egyetemen diplomázott 1957-ben matematika-fizika szakos tanárként. Albertirsán, Pomázon, Budakalászon, majd Budapesten tanított.
    
Közben 1968-ban titokban letette szerzetesi örökfogadalmát.

A Parma fidei - Hit pajzsa díj átadási ünnepsége 2020. február 22-én. Balról jobbra: Horváth Béla volt országgyűlési képviselő, Mádl Dalma, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegye, Imre Margit Ágota görögkatolikus szerzetes, Sajgó Szabolcs atya, a Párbeszéd Háza igazgatója, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke (KDNP fotó: Váli Miklós)
    
1970-től kezdődően többször kihallgatták, majd megpróbálták rávenni, hogy nyíregyházi látogatásai után jelentsen rendtársairól. Ő azonban megtagadta ezt, mondván, ezek a nővérek nevelték gyermekkora óta, így ő volna a „legjellemtelenebb ember a világon", ha bármit is mondana róluk.
    
A kihallgatások ezután elmaradtak, de továbbra is állandóan megfigyelték, tanárként pedig sem kitüntetést, sem fizetésemelést nem kaphatott.

    
A Parma fidei - Hit pajzsa díj (2020.02.22., KDNP fotó: Váli Miklós)

A rendszerváltoztatás után, 1991 januárjában a bazilita közösség az elsők között kapta vissza monostorát Máriapócson. Imre Margit Ágota az épület felújítása után odaköltözött és azóta is ott él - ismertette Kocsis Fülöp.
    
Imre Margit Ágota az elismerést megköszönve úgy fogalmazott: „nem tettem többet a kommunizmus üldözései közepette, mint bármely más szerzetes" vagy „keresztény, aki a kommunizmus alatt is hűséges maradt Istenhez, az egyházához és hitéhez".
    
Ez a kitüntetés „nemcsak nekem szól, hanem az egész magyar szerzetességnek és a görögkatolikus egyháznak", a kommunizmus éveiben hitüket megőrző még élő és elhunyt rendtársaknak - tette hozzá.
    
A Parma fidei - Hit pajzsa díjat 2002-ben alapította Horváth Béla volt kisgazda politikus és a 2008-ban elhunyt Gyurkovics Tibor író. Az elismerést olyan papoknak, szerzeteseknek ítélik oda minden évben, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz.
   
Az elismeréssel járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.

A Parma fidei - Hit pajzsa díj átadási ünnepsége 2020. február 22-én. Balról jobbra: Horváth Béla volt országgyűlési képviselő, Mádl Dalma, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök özvegye, Imre Margit Ágota görögkatolikus szerzetes, Sajgó Szabolcs atya, a Párbeszéd Háza igazgatója, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Latorcai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke (KDNP fotó: Váli Miklós)

*****************

Az alábbiakban Latorcai János köszöntőbeszéde olvasható, mely elhangzott a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében a a Parma fidei - Hit pajzsa díj átadása alkalmából, 2020. február 22-én.

Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Jn 15,20
 
Excellenciás és főtisztelendő Érsek-Metropolita Atya
Főtisztelendő Igazgató Atya,
Főtisztelendő Atyák,
Tisztelt Ágota Nővér,
Kedves Dalma Asszony,
Kedves Horváth Béla barátom,
Kedves Művész Urak, Tisztelt Polgármester Úr,
Tisztelt Ünneplő közösség,
Hölgyeim és Uraim!

A János Evangéliumából imént idézett Jézusi szavak is előrevetítették, hogy a kereszténység születése pillanatától fogva az üldözöttek vallása volt és sajnos ma is az.
Nekünk, magyaroknak a sorsa is osztozott ebben, hiszen a kereszténység felvételét követően alig néhány évtizeddel Hazánk a nyugati kereszténység legkeletibb, a támadásoknak legkitettebb országává vált, ezáltal miként II Pius pápa tömör egyszerűséggel fogalmazta: Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője lett.
E történelmi küldetésünk a mohamedán hódítókkal szembeni küzdelmes évszázadokban csúcsosodott ki. Ekkor a magyar uralkodók a mindenkori pápáktól az „athleta Christi” és a „defensor fidei” azaz, Krisztus bajnoka és a hit védelmezője címet is kiérdemelték. III. Kallixtus pápa pedig Hunyadi Jánost és Mátyás királyt már a kereszténység védőbástyájának nevezte.
A bástya sajnos Moháccsal megrogyott, de nem dőlt le. A beözönlő hódítók ugyan Hazánk szívéig hatoltak, de az ország óriási véráldozat és pusztulás árán képes volt gátat vetni a mohamedán terjeszkedésnek.
A nyugati vezetők küzdelmünkről akkor is ugyanúgy gondolkodtak, mint bő másfél évszázaddal később Savoyai Jenő: "Ha győznek, az a mi győzelmünk, ha vesztenek, az az ő szerencsétlenségük."  

Végül meghódítottak minket, de nem hódoltunk be.
Mecsetek épültek, de a müezzin hangja csak a fülünknek és nem a lelkünknek szólt. A másfél évszázados megszállás ellenére, minket nem sikerült áttéríteniük, ezért az ország felszabadulását követően hamar visszataláltunk történelmi utunkra, melyről csak a két világháború és a kommunista hatalomátvételek térítették le hazánkat.
A második világháború lezárását követően a kommunista párt, szovjet támogatással, alig néhány év alatt átvette a politikai irányítást, felszámolta a korábbi polgári társadalmi berendezkedést és vezetőinek fizikai megsemmisítését is célul tűzte.  
Ezt követően már csak a keresztény vallás és az egyházak jelentettek olyan, a rendszer hivatalos ideológiájával szembenálló, ugyanakkor jelentős társadalmi beágyazottsággal és önálló intézményi háttérrel rendelkező szervezett erőt, melyet még nem sikerült felszámolnia a totális uralomra törő vörös diktatúrának Magyarországon.

1948-tól Rákosiék célja már egyértelműen a lelkek feletti uralom megszerzése volt. Az egyházak anyagi ellehetetlenítése, iskoláik, intézményeik elvétele, a hazug propaganda, a koncepciós perek és a nyílt fizikai erőszak alkalmazása mind-mind azt a célt szolgálták, hogy megtörjék a klérust és elbizonytalanítsák a híveket.

A célok nem, csak a módszerek változtak később.
Békepapok, besúgók, kollaboránsok tűntek fel az egyházak soraiban. Mártírjaink életútját követve tudjuk, hogy ezek az emberek mindenhová beférkőztek és szinte mindenkit megkörnyékeztek. Idei kitüntetettünket, Imre Margit Ágota nővért is megpróbálták beszervezni, neki azonban volt ereje nemet mondani, nem árulta el azokat a nővéreket, akik felnevelték. Az ilyen állhatatos és megtörhetetlen embereknek köszönhetjük, hogy a kommunisták nem tudták céljaikat maradéktalanul megvalósítani.

Az erózió azonban így is hatalmas volt. Azzal, hogy a diktatúra megfosztotta az egyházakat a működésükhöz szükséges forrásoktól meggátolta annak lehetőségét, hogy a korábban felvállalt társadalmi szerepüket, akár az egészségügyben, akár a szociális szférában, vagy éppen az oktatásban betölthessék.
Pedig milyen nagy szükség lett volna erre, és milyen nagy szükség van ma is a sok szempontból értékvesztett világunkban az egyházak értékközvetítésére.
A magyar kormány éppen ezért az elmúlt években jelentős forrásokkal támogatta a hazai egyházak működését és társadalmi szerepvállalását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Európában a vallásosság, különösen a keresztény felekezetekhez való tartozás hosszú ideje csökkenőben van, sőt az elmúlt évtizedekben ez a folyamat drámaian felgyorsult. Sajnos ez a változás Ágota nővér bazilita közösségét sem kerülte el. A nővérek létszáma a rendszerváltás óta tizenhétről kettőre apadt.

Keleten a megvalósult szocializmus, míg nyugaton annak utópisztikus vágya és a fogyasztói társadalom kialakulása változtatta meg az emberek gondolkodását, tartását és erkölcsét, ma pedig Európa mindkét felén a „liberális értéksemlegesség” illúziója veszélyezteti megmaradt identitásunkat. Ha így haladunk Európa nemcsak keresztény hitét, hanem keresztény szellemi alapjait is el fogja veszíteni, mert a liberális globalisták a nemzetekben és az egyházakban, pontosabban az identitással rendelkező hívek közösségében látják utópisztikus álmaik megvalósulásának kerékkötőit.

Így nem csoda, hogy a keresztényellenesség egyre jobban felüti a fejét, főként kontinensünk nyugati felén, amit csak felerősítenek az olyan országokból érkező bevándorlók, ahol napi szintű keresztényüldözés zajlik.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy jelenleg is a kereszténység a világ legüldözöttebb vallása.
A föld 65 országában, közel 400 millió kereszténynek van veszélyben a vagyona, a testi épsége vagy éppen az élete.

Ezért a kereszténység, a hit védelmére ma is ugyanannyira szükség van, mint ezer esztendeje. Szent István királyunk Imre hercegnek írott intelmeiben már használja a „scutum fidei”, a hit pajzsa kifejezést, de még abban az értelemben, hogy a hit maga a védőpajzs, a nemzet, az ország számára. Szent István utódai azonban már „Parma-fidei”-ként, azaz a kézi tusában használt kerek római pajzsként magában a harcban óvták és védték a keresztény Magyarországot és Európát.

Szent királyaink azt is örökül hagyták, hogy nem elég csupán hinni, tenni is kell, mert ha a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, akkor az meghal.

Minden korban voltak, akik mertek tenni, akik mertek cselekedni a hit és a nemzet védelmében.
Sokukra emlékezünk, de jóval többen vannak azok, akiknek a nevét már az adott korszak legnevesebb kutatói sem ismerik. Éppen ezért különösen meg kell becsülnünk azokat, akik még köztünk járnak, akik nemcsak szemtanúi és elszenvedői voltak a kommunizmus Isten- és embertelen rendszerének, hanem hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz ezzel is szellemi védőpajzsként óvva környezetüket. Ez a szellemi honvédelem az, amit a Gyurkovics Tibor és Horváth Béla által a 2002-ben megalapított Hit pajzsa díj elismer, szimbolizál és amiért örök hálával tartozunk nekik, az alapítóknak.  

Közös felelősségünk tehát, hogy Ágota nővér és a megelőzőekben a „Hit pajzsa” címmel már kitüntetettek, valamint a hozzájuk hasonló igazak emberpróbáló életútját, Isten végtelen szeretetébe vetett megingathatatlan hitét minél többen megismerjék, hogy az a legnehezebb élethelyzeteken is átsegítsen és példa legyen valamennyiünknek.

Tanuljuk meg tőlük méltósággal és emelt fővel viselni saját keresztünket és örömmel megélni életünk minden pillanatát.

Isten éltessen mindannyiunkat!