Latorcai János: Szabó Ferenc sokak lelki atyja, irodalmi, tudományos életműve is kiemelkedő

Szabó Ferenc teológiai, filozófiai és irodalmi életműve, a vatikáni rádióban teljesített negyedszázados missziós munkája, római emigrációja alatt a magyar szellemi és kulturális életet gazdagító tevékenysége, kimagasló felkészültséggel és igényességgel végzett papi szolgálata elismeréseként vehette át az elismerést kedden az Országházban.

Latorcai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke (b2) és Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára (b) átadja a Fraknói Vilmos-díjat Szabó Ferenc jezsuita szerzetesnek, teológusnak, tanárnak, költőnek, publicistának, rádióműsor-szerkesztőnek, a Távlatok folyóirat főszerkesztőjének (j) az Országház Gobelin-termében 2020. november 3-án. (MTI fotó: Mihádák Zoltán)
    
A díjat Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke és Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára adta át.
    
Soltész Miklós a díjazottat méltatva kiemelte: Szabó Ferenc életútja példázza, hogy „aki elfogadja a szentlélek kegyelmét, és arra építi az életét, az képes segítséget nyújtani a hitét és hitelét elvesztő világnak".
    
Hozzátette: a Zala megyei kis faluban, szegény családba született jezsuita szerzetes élete példa arra is, hogy tehetséggel, szorgalommal és gondoskodó szülői háttérrel bárhonnan indul, nagy dolgokra lehet képes az ember.
    
Kitért arra: Szabó Ferenc fiatalon megtapasztalta a kommunizmus egyházüldözését. Miután 1953-ban belépett a jezsuita rendbe, 1954-től megfigyelte és ki is hallgatta az ÁVH. Részt vett az '56-os forradalom tüntetésein, majd elöljárói kérésére távozott az országból.
    
Megjegyezte: érthető volt a forradalom utáni megtorlásoktól tartó „jezsuita atyák" döntése, a fiatal szerzetes emigrálása tehát „nem menekülés volt, hanem sokkal inkább egy hosszabb munka előkészítése".

Soltész MiklósSoltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszél a Fraknói Vilmos-díj átadásán az Országház Gobelin-termében 2020. november 3-án. Az idén Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, teológus, tanár, költő, publicista, rádióműsor-szerkesztő, a Távlatok folyóirat főszerkesztője vehette át az elismerést. (MTI fotó: Mihádák Zoltán)
    
Szabó Ferenc 1967-től 1992-ig, negyed századon keresztül volt a Vatikáni Rádió magyar adásainak szerkesztője. Sok pap és hívő a műsoraiból értesült a világegyház történéseiről, így a II. vatikáni zsinat döntéseiről és annak teológiai következményeiről is.
    
Emellett a '70-es évektől rendszeresen publikált teológiai, filozófiai, irodalomkritikai írásokat, készített műfordításokat és írt verseket.
    
Hazatérve Magyarországra ugyanilyen aktív maradt, folytatta írói tevékenységét, tanított főiskolán, egyetemen, előadásokat tartott és főszerkesztője volt a Távlatok folyóiratnak.
    
„Sokat tett azért, hogy többet tudjunk Pázmány Péterről, Prohászka Ottokárról, a Vatikán keleti politikájáról, az üldözött jezsuitákról". Sokat foglakozott továbbá a modern ateizmussal és „szüntelenül kereste a korszerű válaszokat korunk nyugtalan emberének kérdéseire" - sorolta az államtitkár. Soltész Miklós hozzátette: mindeközben mindig derűt és hitet sugárzott környezete felé.
    
Latorcai János köszöntőjében kiemelte, Szabó Ferenc sokak lelki atyja, ugyanakkor irodalmi, tudományos életműve is kiemelkedő.
    
Szabó Ferenc az elismerést megköszönve azt mondta: számos tanulmányt, könyvet, monográfiát írt, kutatta a többi között Pázmány Péter, Henri de Lubac, Prohászka Ottokár életét. Mint mondta, hálás mindezért, de 90 évesen már azt is tudja, hogy ha megjelenik az „irgalmas és igazságos Isten előtt, ő nem azt kérdezi majd, hogy hány könyvet írt vagy mit tett. Végül csak a szeretet marad meg".

Latorcai JánosA Fraknói Vilmos-díj idei kitüntetettje, Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, teológus, tanár, költő, publicista, rádióműsor-szerkesztő, a Távlatok folyóirat főszerkesztője beszél a díjátadón az Országház Gobelin-termében 2020. november 3-án. Mögötte Latorcai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke (j). (MTI fotó: Mihádák Zoltán)
    
Az először 2000-ben átadott Fraknói Vilmos-díj a katolikus teológia, filozófia vagy egyháztörténelem területén végzett kiemelkedő tevékenységért, a vallási élet megújulásában, a teológia oktatásában, illetve az egyház társadalmi beágyazottságának és közfeladat-ellátásának bővítésében elért jelentős eredmény elismeréseként adományozható, évente legfeljebb három emberek. Az idei évben a koronavírus-járvány miatt a központi ünnepség elmaradt, a másik két díjazott már korábban átvette a kitüntetést.
    
Fraknói Vilmos (1843-1924) egyháztörténész 1879-től az Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke volt. A középkori, főleg a 15. és részben 17. századi magyar történelem több, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, 1892-ben arbei címzetes püspök lett.