Orbán Viktor a kitüntetési ceremónián azt mondta: „azért jöttünk össze, hogy tisztelegjünk az előtt az ember előtt, aki a kommunista diktatúra áldozataként a hatalmi önkény elleni harcra tette fel az életét, (...) arra, hogy mindig, minden körülmény közepette kimondja az igazságot”. A kommunizmus annyira fanatikusan hitt a jövőben, a saját jövőjében, hogy a múltat kis híján végképp eltörölte, legalábbis azt gondolta, még erre is képes; ezért voltak a kommunisták biztosak abban, hogy minden bűnre – a gyilkosságokra éppúgy, mint a gulágok poklára vagy az ávó pincebörtöneire – bocsánatot nyernek a felejtés által – fejtette ki, hangsúlyozva, hogy csak egy valami akadályozta meg őket ebben a szándékukban, mégpedig „az ember”; „az ember, akit porszemként félresöpörtek az útjukból, az ember, akit a kommunizmus legkevésbé sem tisztelt, és akit a legkevesebbre sem tartott”. „Az ember, akinek egy tiszteletreméltó példánya áll most itt előttünk” – jelentette ki Vlagyimir Bukovszkijra utalva.

A miniszterelnök kitért arra is, hogy „a múlt helyretételének szükségessége bennünket is kötelez”, ugyanis a magyarok a történelmük során megtanulhatták, hogy az a nép, amely hajlandó feladni az igazságot egy kis jólétért, az egyiket sem érdemli, és végül mindkettőt elveszíti. Az igazságnak nem csupán a diktatúra az ellenfele, a demokráciában is védelemre szorul, „ezért szükségünk van azokra, akik időről időre felráznak bennünket” – hívta fel a figyelmet a kormányfő.

Vlagyimir Bukovszkij emlékeztetett: 1991-ben sokat győzködte az akkori orosz vezetést, hogy egy nürnbergi pert kellene kezdeményezni a kommunizmus felett, ám ez nem sikerült, és így „ez a gonosz továbbra is itt van velünk”. A szovjet idők ismert ellenállója az ünnepségen azt mondta, a kommunisták nem tűntek el, csak átkeresztelkedtek. Mint mondta: „természetesen azon ügyködnek, azon munkálkodnak, hogy visszahozzák mindazokat az attribútumait az egykori kommunizmusnak, amely ellen mi küzdöttünk, beleértve a politikai elnyomásokat, a cenzúrát és a Szovjetunió egykori befolyási övezeteinek helyreállításait a világon, nyomásgyakorlás útján a Baltikum országaival, Grúziával és Kelet-Európa országaival szemben. Hozzátette, nem tűntek el az ő „nyugati kollégáik” sem.

Mint mondta, különösen meghatotta, hogy Magyarországon vehet át kitüntetést, „abban az országban, amely példát mutatott nekünk a kommunizmus elleni harcban akkor, amikor én 14 éves voltam”, 1956-ban. Megjegyezte, külön öröm számára, hogy egy olyan kormány van Magyarországon, amely – mint mondta – helyesen értékeli azokat a folyamatokat, amelyek a múltban zajlottak, és hozzá hasonlóan gondolkodik a jelenről és a jövőről is.

Bukovszkij összesen 12 évet töltött börtönökben, büntetőtáborokban és pszichiátriai klinikákon szovjetellenes agitáció miatt egészen addig, amíg 1976-ban a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai bizottságának döntése nyomán ki nem cserélték Luis Corvalán chilei kommunista vezetőre, és meg nem fosztották szovjet állampolgárságától. Az író 1992-ben Borisz Jelcin utasítására nyerte vissza állampolgárságát. 2007 végén Bukovszkijt is jelölték orosz elnöknek, a Központi Választási Bizottság azonban nem fogadta el a jelölést, kizárta őt az indulók közül.