A magyar oktatáspolitika azon dolgozik, hogy csökkenjen a lemorzsolódás a közoktatásban – reagált Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár Pokorni Zoltán Népszabadságban megjelent interjújára, amelyben a nyilatkozó több szempontból is bírálja a szakoktatás átalakításának tervezett módját. Hoffmann szerint nem lesznek zsákutcás életutak, lesz visszatérési lehetőség a magasabb szintű oktatásba, de mindenki maga döntheti el tizenhat éves korában, hogy merre folytatja tovább az életét.
Több úton lehet elérni a szakképzésben a lemorzsolódás, csökkentését – hangsúlyozta Hoffmann Rózsa. Az egyik nyilvánvaló út – amihez hozzá is fogott a kormányzat ebben a ciklusban – megszüntetni „azt az utópiából táplálkozó tantervi szabályozást”, miszerint a szakképzés első két-három évében az általános iskolaihoz nagyon hasonló közismereti képzésen kellett részt venniük azoknak a fiataloknak, akik már az általánosban „kudarcokat halmoztak fel, alig tudtak írni, olvasni”, esetleg azért engedték őket tovább, hogy az általános iskola megszabaduljon tőlük. „Ennek eredménye, hogy a szakképző évfolyamok egyharmad része kibukott. Ezért ott mást kell csinálni. Nagyon szép idea, hogy tegyük számukra is lehetővé az átjárhatóságot, az érettségizést – de a tények azt mutatják, hogy aki tizennégy éves koráig kudarcos a tanulásban, azt nem kell arra kényszeríteni, hogy kémiát, magas szintű történelmet, irodalomelméletet tanuljon” – fogalmazott az oktatási államtitkár.
Álláspontja szerint ezeket a fiatalokat úgy kellene tovább fejleszteni, hogy később, ha tanulni szeretnének, meg legyen a lehetőségük a visszatérésre az iskolapadba, de ha nem szeretnének, akkor dolgozhassanak. Ez konkrétan azt jelenti az államtitkárság elképzelései szerint, hogy aki szakiskolát végzett, és később tanulni támad kedve, az két év alatt érettségit tehessen vagy akár egyetemre is eljuthasson. Fontos, hogy ne legyenek lezárt, zsákutcás életutak, de ki-ki találhassa meg tizenhat éves kora után a lehetőséget, hogy azt csinálhassa, amihez kedve van – hangzott az interjúban.
„Ez egy nagyon fontos változás lesz, amitől magam is sok eredményt várok. Attól is, hogy csak tizenhat éves korig kényszerítjük iskolába járni a gyerekeket. Ezt is alátámasztja az a múlt héten általunk nyilvánosságra hozott tény, hogy az ötven óránál több igazolatlan hiányzást felhalmozó gyerekek hetven százaléka a szakiskolák 17-18 éves diákjai közül került ki” – tette hozzá Hoffmann Rózsa. Megismételte: ha ezek a fiatalok az iskola helyett a munkás életet választják, ez nem jelenti azt, hogy lezárul előttük a későbbi tanulás lehetősége.
A Corvinus Egyetem rektorának felvetésére, hogy alakuljon budapesti egyetemi szövetség, Hoffmann Rózsa azt mondta: ez is egy javaslat, ez is szóba jöhet, de a felsőoktatás súlyos problémáit látva nem ez a struktúra a legfontosabb kérdés, ami érthetően a legnagyobb visszhangot váltotta ki. Mint mondta: úgy látja, a rektorok részéről erős a ragaszkodás a megszokáshoz, miközben mindegyikük belátja, hogy „ez így nem mehet tovább”.
A ragaszkodás mögött Hoffmann Rózsa többek között érzelmi, anyagi és „a világban bejáratott névhez való jogos ragaszkodás” szempontjait is felfedezni véli, s lévén szó nagyon sok szempontot felvonultató problémáról, az államtitkárság még nem tart ott, hogy egyértelmű álláspontot fogalmazzon meg a kormányzat számára. A döntés azonban nem a tárcáé, hanem egyértelműen a kormányé lesz – hangsúlyozta az államtitkár.
Szerinte legfontosabb szempont lenne megszüntetni a szakok túlburjánzását, csökkenteni a számukat, és arról is gondoskodni kellene, hogy egy-egy szakot ne tanítsanak tíz, húsz vagy egyes esetekben harmincnál is több helyen egy tízmilliós országban. Ez egyfelől luxus, másfelől nagy minőségbeli különbségeket eredményez az adott szakok oktatása esetében. Fontos szempont tehát a felsőoktatás átalakításában, hogy csak a jó minőségű oktatást támogassa az állam, másrészt pedig gazdaságosabbá tegye azt. „Ehhez képest, hogy milyen struktúrában működnek az intézmények, az egy harmadlagos kérdés, jóllehet, ez váltja ki a legnagyobb viharokat. Bízom benne, hogy a következő hetekben a strukturális kérdésekre is megnyugtató választ tudunk majd adni. A lényeg azonban a racionalizálásban, a minőségi szakok erősítésében, az állami és a magánképzés határozottabb szétválasztásában van.”
A Corvinus lehetséges jövőjéről az államtitkár azt mondta: „nyilván senkinek nem volt olyan bizarr ötlete, hogy az évtizedek óta az ország közgazdasági képzésének gerincét adó Corvinus Egyetemet bezárja. A Corvinust mint közgazdász- és társadalomtudományi képzőhelyet semmi veszély nem fenyegeti.” Az intézmény átalakulása azonban szóba jöhet, amennyiben „ebbe az irányba megy el a gondolkodás”, de kapubezárásról szó sem lehet. Mint mondta: a Corvinus rektorával tárgyalva is több lehetőség merült fel, de még államtitkárként ő sem látja, mi lenne az igazán jó irány.
