A nemzetpolitika szinte ismeretlen és alig használt politikatörténeti fogalom a világ nagy részén, legalábbis a szerencsésebb országok esetében. Mert a politika eleve az adott nemzetről szól, jó esetben a nép irányítását, fejlődését, gazdagítását és boldogítását, az erre való törekvést jelenti. De nálunk, a Trianon-verte Magyarországon nagyon is élő fogalom, hiszen csaknem száz éve az ország területének és népességének kétharmada idegen államokhoz került. A háború előtti magyar kormányok revíziós törekvéseit a történelem kegyetlenül elsodorta, az azt követő négy évtized kommunista internacionalizmusa pedig még a nemzet szót is negligálta. Nem tudván, hogy a nemzet több, mint az ország, a terület, az országhatár – mindezeknél magasabb rendű és magasztosabb fogalom. A közösségi lét legmagasabb formája. A nemzet közös ihlet – mondja József Attila, nem véletlenül.

A rendszerváltás aztán fordulatot hozott. Antall József, az első szabadon választott kormány miniszterelnöke már a választási győzelem estéjén kijelentette: lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Sokszor és sokan bírálták vagy gúnyolták emiatt (hol vannak már a bírálók és az érveik?), pedig ezzel a mondattal jelölte ki a nemzetpolitika egyetlen lehetséges, ma is érvényes útját. És ezt követték a polgári kabinetek, aztán ezt rombolták a baloldali kormányok.

De az idő begyógyította a sebeket. 2010-ben megalakult a Nemzetpolitikai Államtitkárság, amely a mai napig sikeresen szervezi és koordinálja – nevéhez híven – az összmagyarság politikai, gazdasági és kulturális ügyeit. És hogy ennek politikai felelőse miniszterelnök-helyettes, jelzi, hogy a Kormány komolyan gondolja a nemzetpolitikát, komolyan veszi a világban szétszóródott magyarság képviseletét.

És ezzel a kis kitérővel eljutottunk Semjén Zsolt: Egymillió című, legújabb könyvének ismertetéséhez. Legújabb, mert a politikus két-három évenként adja ki köteteit, amelyekben politikai beszédei, parlamenti felszólalásai, interjúi olvashatók. A szándék világos és hármas célt is szolgál: egyrészt betekintést nyerhetünk egy magas rangú magyar politikus és parlamenti képviselő munkájába, tetteibe, harcaiba és gondolkodásmódjába. Másrészt ez a fajta transzparencia az olvasók elé tárja a kormányzat szándékait, mindennapi küzdelmeit, azaz Magyarország és a világ jelenkori helyzetét és kilátásait. Harmadrészt pedig – és talán erre nem is gondoltak az alkotók – a jövő érdeklődő olvasói és kutatói számára kimeríthetetlen kincsesbánya lesz a Semjén-könyvek sorozata: hogyan is élt és mit akart Magyarország és a politikai vezetés a XXI. század első évtizedeiben.

A mostani kötet címe nem csak egy szám, végképp nem gazdasági adat - az egymillió expressis verbis egymillió embert, egymillió lelket, egymillió új magyar állampolgárt jelent. A mostani ciklus végéig ez volt a nemzetpolitikai célja, hogy végrehajtsa a nemzet közjogi egyesítését.

Természetesen ez a domináns eleme a könyvnek, hiszen már az előszót követő Kossuth téri idézet is ezt sugallja: 2010-ben Semjén Zsolt azt ígérte a miniszterelnöknek, hogy 2014-ben meglesz az ötszázezer új esküt tett magyar állampolgár. Most, 2014-ben pedig azt, hogy négy év múlva meglesz az egymillió. És meglett.

És akkor idéznünk kell az utószót is: „A 2010 utáni esztendők legnagyobb sikere, amire leginkább büszkék lehetünk: a nemzetegyesítés.” (Orbán Viktor szavai a MÁÉRT-en 2016. december 1-jén)

„Jelenthetem a nemzetnek, hogy letette az esküt az egymilliomodik új magyar állampolgár. Kormányzásunk kezdetén, a Kossuth téren ígértem meg, és mostanra megcselekedtük. Hálát adok érte a Történelem Urának!” (Semjén Zsolt szavai a MÁÉRT-en 2017. november 10-én.)

A kötet a nemzetpolitikai sorskérdések mellett más aktuális témákat is tartalmaz. Nívós előadást olvashatunk a 70 éves Kereszténydemokrata Néppárt történetéről, felszólalást a reformáció 500 éves jubileumáról. De nem maradtak ki korunk jelenlegi égető problémái, a migráció, a brüsszeli politika vagy az LMBTQ. A Teremtésvédelem című fejezet pedig tudományos igénnyel, mégis plasztikusan magyarázza a zöldek és a konzervatívok közötti felfogásbeli különbségeket.

Néhány cikkben – a szerzőhöz némileg szokatlan módon – a magánélet rejtelmeibe is betekinthetünk. Szó van iskolai csínytevésekről, Bayer Zsolt barátságáról és a családtól örökölt hobbiról, a vadászatról is.

Semjén Zsolt ebben a kötetben nem tett mást, mint rögzítette négy évi munkásságát. És ha belegondolunk, politikus ennél többet nem tehet.

(szék)

A kötetet digitális formában ide kattintva Ön is elolvashatja! Ha pedig érdeklik Semjén Zsolt, illetve más kereszténydemokrata politikusok által írt művek, ezen a linken e-könyv formájában megtalálja azokat.