Navracsics Tibor a rendezvény kerekasztal-beszélgetésén arról beszélt, hogy az európai integráció jelenlegi krízisének gyökere nem politikai, hanem kulturális eredetű.

Nem ismerjük eléggé egymás kultúráját, hagyományait, a nemzeti identitásokat, ezért nehéz megérteni egymást – mutatott rá a miniszter.    

Hozzátette, hogy

az EU alapításakor azt remélték, hogy egy jól működő gazdasági rendszer és az emberek jóléte a békéhez tud vezetni, ám amíg nincs kulturális közös megértés, addig az európai integráció jövője bizonytalan a gazdasági sikertörténet és a politikai eredmények ellenére.”

A most bemutatott folyóirat legfőbb erénye, hogy megpróbál közös keretet adni egymás megértéséhez: liberálisok, konzervatívok, nyugat-balkániak és nyugat-európaiak is leírhatják a véleményüket, így jó képet tud nyújtani Európa komplexitásáról – emelte ki Navracsics Tibor. Arra a kérdésre, hogy miben lesz más Magyarország második soros uniós elnöksége, mint az első, 2011-es, azt válaszolta, hogy az elmúlt 13 évben sokat változott a légkör.

Mint felidézte, akkoriban mindenki optimista volt, bíztak benne, hogy a gazdasági válság után visszatérhet minden a normális kerékvágásba. Magyarország is bizonyítani szerette volna a képességeit, az európai hozzáállását, a magyar elnökség akkoriban nagyon konstruktív volt - tette hozzá.

Most az uniós választások után, az új európai parlament megalakulásakor veszi át Magyarország az elnökséget, és ha nem lesz bizalom az ország és a hivatalban lévő kormány iránt más tagországok részéről, akkor ez nehéz hat hónap lehet. Ugyanakkor, ha van hit és bizalom a közös európai jövőben, akkor rendezni lehet a vitákat és a nézetkülönbségeket”

– mondta a miniszter.

A miniszter Kína növekvő befolyásával kapcsolatban azt mondta, hogy mivel az unió elköteleződést és szövetséget vár el anélkül, hogy bármit is garantálna cserébe, vannak országok, amelyek kénytelenek mástól segítséget kérni.

Példaként említette, hogy Magyarország nem kap támogatást vasúti fejlesztésekre, habár erre lenne szüksége, ezért kénytelen beszerezni azt máshonnan. További problémának nevezte, hogy

az EU egyre inkább ideológiai alapokon nyugszik, pedig elsősorban gazdasági közösségnek kellene lennie, mivel Európa országai túl sokszínűek az ideológiák szempontjából.”

Wolfgang Schüssel korábbi osztrák szövetségi kancellár bevezető beszédében hatalmas gazdasági, társadalmi és politikai sikertörténetnek nevezte az európai bővítést.

Beszámolója szerint ő már a kezdetektől látta az egységes Európa gondolatát, sok régi tagállam azonban ebben nem tudott hinni. Véleménye szerint a következő nyugat-balkáni bővítés pozitívabb hatással bírhat Európa középső régiójára, mint a nyugatira, de fontos végiggondolni az új bővítés minden lehetséges hatását.     

Wolfgang Schüssel az EU védelmi kompetenciájáról azt mondta: sokáig úgy gondolták, hogy ezzel nem kell foglalkoznia az EU-nak, mert ott a NATO, de az utóbbi években felismerték, hogy többet kell tenni a kontinens megvédése érdekében, és elkezdték megérteni, hogy a fegyverkezésnek és a fegyvergyártásnak európai kézben kell lennie.     

Elmondta, hogy szerinte mindenképp szükség van egy európai hadseregre, amely az egyes európai tagállamok hadseregeinek együttműködését jelentené. A folyóiratot méltatva azt mondta, hogy nem egy hangot szeretnének hallatni, nem a mainstreamet bemutatni, hanem párbeszédet indítani, hogy tanulni lehessen egymástól.

Richard Grieveson, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének igazgatóhelyettese ismertette a kiadvány első számába írt gazdasági cikkét, amelyben – elmondása szerint – elismerte a közép-kelet-európai régió kétségtelen sikerét, de realista próbált lenni az olyan közös kihívásokkal kapcsolatban mint az infláció és a demográfia.

Richard Grieveson azt hangoztatta, hogy a gazdasági kilátások nem rosszak, Közép-Kelet-Európa még mindig motorja az európai gazdaságnak, de ez nem elég ahhoz, hogy a német vagy az osztrák jövedelmi szintre eljussanak, szerinte jobban el kellene mozdulni az innováció és a kutatás felé.

Martyna Czarnowska, a European Voices című folyóirat társfőszerkesztője elmondta, hogy a folyóirat egy nagyon izgalmas kísérlet, együttműködés a zsurnalizmus és a politikai szakértelem között, és elsősorban platformot szeretnének benne biztosítani a vitáknak.