Miközben a világ nyugati felén egyre nagyobb teret és egyre erősebb legitimációt nyernek az úgynevezett LMBTQ-jogok, több kelet-európai ország inkább szigorítana az alternatív nemi identitásúakat is érintő szabályozásokon. Andrzej Duda lengyel elnök nemrég az azonos nemű párok számára a gyermekek örökbefogadását tiltó alkotmánymódosító javaslatot írt alá, Magyarországon pedig nemrég törvényt hoztak a biológiai nem anyakönyveztetéséről.
Rétvári Bence (KDNP), az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára
Ezzel kapcsolatban ütköztette a Magyar Nemzet Rétvári Bence parlamenti államtitkár, valamint Bodrogi Bea, a Transvanilla Transznemű Egyesület jogi szakértőjének érveit.
Februárban nagy visszhangot kapott az a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott törvényjavaslat, amelynek egyik paragrafusa értelmében az anyakönyvi kivonatba ezentúl a kromoszóma alapján meghatározott biológiai nemet kell bejegyezni. A javaslat benyújtásakor számos szervezet és médium emelte fel a hangját, sérelmezve a transznemű személyek nemváltoztatásának bejegyzését érintő paragrafust. Számos szervezet a nemzetközi színtéren kért segítséget.
A magánélet magánügy
Sokan úgy gondolták, a kormány a koronavírus-járvány miatt bevezetett rendkívüli jogrendet kihasználva szerette volna gyorsan elfogadtatni a javaslatot. Rétvári Bence szerint azonban az időpontnak nincs jelentősége, hiszen a jogalkotás a járvány miatti veszélyhelyzet alatt is két szinten működött: számos törvényt normál menetrendben, néhány intézkedést pedig a rendkívüli jogrendhez kötődően vitatott meg a parlament. A biológiai nemek anyakönyveztetéséről szóló törvényjavaslatot a házszabály szerinti rendben, normál menetrend szerint tárgyalta az Országgyűlés. – Az ellenzék szeret az ilyen ügyek köré stíluselemeket társítani, ezért nyilván végigjárták a témával a nyugat-európai sajtót, akárcsak azzal, hogy nem működik a parlament. A magyar parlament azonban működött, szemben azzal, hogy a fővárosi közgyűlést például a járvány ideje alatt nem hívták össze – jegyezte meg az államtitkár.
De miért volt szükség a biológiai nem anyakönyveztetésének kötelezettségét törvénybe iktatni? – merülhet fel a kérdés, amelyre Rétvári Bence határozott választ adott:
Az alaptörvény egyértelműen rögzíti, hogy a férfi- és női nemet különböztetjük meg egymástól. Az, hogy ki hogyan éli a magánéletét, senkire sem tartozik, egészen addig, ameddig ezzel másokat nem sért
– mondta el az államtitkár, aki szerint ma már követhetetlenül sokféle nemi identitást sorolnak fel a különböző szervezetek, így a „Tisztelt hölgyeim és uraim” kifejezést legalább hatvanféle módon kellene átalakítani az LMBTQ-szervezetek osztályozása, klasszifikációs rendszere alapján. – Nyilván ez az állam, a közigazgatás számára követhetetlen. Az állam azt tudja követni, hogy amikor valaki megszületik, az elsődleges és másodlagos nemi jegyek alapján anyakönyvezni lehet, hogy férfi vagy nő. Utána olyan életet él, amilyet akar, a magánszférájában azzal alakít ki szorosabb kapcsolatot, akivel ő szeretne, de az államnak ehhez nincsen közvetlen köze, mivel az már az ő egyéni, habituális, életmódbeli döntése, aminek nem kell állami nyilvántartásokban megjelennie – érvel a politikus.
Identitások útvesztőjében
Bodrogi Bea, a Transvanilla Transznemű Egyesület jogi szakértője a törvénnyel kapcsolatban úgy nyilatkozott: Magyarországon jogi szempontból két nemet tartanak számon, férfit és nőt, álláspontja szerint azonban abból, hogy valaki férfiról nőre, illetve nőről férfira változtathassa a számontartott nemét, nem következik más nemek, illetve nemi identitások elismerése. – Az anyakönyvi eljárásról szóló törvény módosítása megszüntette a nem- és névváltoztatás lehetőségét (vagyis a nem jogi elismerését) Magyarországon, amely ellentétes a nemzetközi és hazai emberi jogi normákkal és sérti az önrendelkezési jogot – magyarázza a jogász, aki hozzátette: – Emellett a társadalmi rend megőrzéséhez nagymértékben hozzájárul a transzemberek számára annak biztosítása, hogy nemi megjelenésükkel összhangban legyenek a dokumentumaik, nőknek női, illetve férfiaknak férfidokumentumai legyenek.
Rétvári Bence ezzel szemben úgy gondolja, a hivatalos iratok kérdése nem okoz napi szintű problémát. Szerinte gyakran szokott ilyen érvelés előfordulni, amikor a rendkívüli helyzetet és az arra vonatkozó szabályokat megpróbálják általánosnak beállítani. Hangsúlyozta: egy kormányzatnak – a magánélet tiszteletben tartása mellett – mindig mérlegelnie kell azt, hogy a törvényeket egy egész közösség számára betartható módon kell megalkotni. Mint mondta, ha belemegy egy közigazgatás abba, hogy különböző nemiidentitás-változásokat elkezd feltüntetni, akkor a nemváltás akár heti, havi, esetleg évi gyakorisággal is előfordulhatna, hiszen a dolog kétirányú.
A meghatározhatatlan számú és tartalmú nemi identitásokkal szemben a férfi és nő évezredek óta világos fogalmak.
– Egy államigazgatás nem mehet el egy teljesen fluid, körvonalazatlan irányba – jelentette ki az államtitkár.
Fluid identitások
A jogi szakértő ugyanakkor úgy gondolja, a nem elismerésének egyik alapvető rendeltetése a magánélet védelme. Mint mondta, a transznemű emberek számára a név és a regisztrált nem megváltoztatása a születési anyakönyvi kivonatokban, személyi igazolványokban, útlevelekben, oktatási bizonyítványokban és más hasonló iratokban lehetővé teszi, hogy ne váljanak transzneműként azonosíthatóvá az élet különböző területein. – Ha például a diploma Molnár Sára névre szól, de a tulajdonosa férfijegyekkel és megjelenéssel bír, ez a munkakeresés során magától értetődően nehézségeket okoz számára, ugyanígy a repülőgépre való felszállás, a határátkelés, egy csomag felvétele a postán, bejelentkezés egy orvosi rendelőben vagy egyszerűen a névre szóló közösségi közlekedés igénybevétele is kiszolgáltatottságot eredményez, és diszkriminációhoz, szélsőséges esetekben erőszakhoz vezethet. Jogi elismerés hiányában a stigmatizáció az élet minden területét áthatja, ami gyakran a transznemű személyek teljes gazdasági és szociális kirekesztését eredményezi.
Az államtitkár kijelentette:
mindenki életének része az, hogy milyen neműnek születik.
Aki nemváltoztató műtéten esik át, élete végéig tudja, hogy férfinak született, még akkor is, ha női ruhákban jár. – Az anyakönyv azt a tényt rögzíti, hogy amikor született, az elsődleges és másodlagos nemi jellege szerint férfinak vagy nőnek született. Ez nem befolyásolja, milyen életformát folytat jelen pillanatban. A magánéletét senkinek nem a személyi igazolványon lévő adat határozza meg, hanem kinek-kinek a személyisége – mondta Rétvári, aki szerint nem a legerősebb érvrendszer az iratokra történő hivatkozás. Kijelentette: valójában két világnézet folyamatos vitájáról és küzdelméről van szó: az egyik a fluid identitások felé törekszik, míg a másik a karakteres identitás irányába. – Ez a kétfajta világnézet nem csak a nemi identitásokra vonatkozik, hiszen a mi identitásunk nemcsak férfi és női, hanem felvállalt, erős vallásos, nemzeti identitás, míg náluk ezek mind lecserélhetők, és ezért jut el előbb-utóbb ez a gondolkodás a bevándorlás kérdésköréig, vagyis hogy akár a teljes kultúrközeg is lecserélhető. A mi válaszunk erre az, hogy nem. Születtünk valaminek, élünk egy nemzetben, beszélünk egy nyelvet, van a családunk, a vérségi kötelék, amely megerősítendő és nem lazítandó, ahogy a vallási közösséghez tartozás is érték, amit mi fontosnak tartunk, ezért erősítjük meg. Vagyis míg nálunk az identitás csoportképző, a liberálisok szerint inkább diszkriminációs alap, amely a csoporton kívülieket áldozattá teszi – fejtette ki Rétvári.
Döntött a többség
Fontos megjegyezni, a nyugati társadalmakkal ellentétben a magyar társadalom jelentős része nem támogatja az LMBTQ-törekvéseket, illetve egyes szervezetek a törvényt is megvédték, mondván: fontos a női és férfi nemi szerepek elkülönítése, a konzervatív értékrend védelme. Bodrogi Bea szerint a társadalmi párbeszéd minden kérdésben lényeges és minden véleményt figyelembe kell venni, ugyanakkor a kisebbségek ügyében nagyon fontos az érintettek véleményét is kikérni. A jogi szakértő hangsúlyozta, szerinte a törvény a születéskor az anyakönyvi kivonatokban regisztrált nemről szól, nem pedig női és férfi nemi szerepek elkülönítéséről vagy konzervatív értékrendről.
Rétvári Bence a javaslat benyújtását megelőző egyeztetéssel kapcsolatban elmondta: minden törvénynek megvan a szokásos egyeztetési köre. Akiket a törvény előír, azokkal megtörtént az egyeztetés. – Nyilvánvaló, hogy egy ilyen törvénymódosítás esetén ezek a csoportok, ha van egyeztetés velük, ha nincs, felszólalnak. De fontos látnunk, hogy a történelmet sohasem egyirányú utcaként kell elképzelni, ahol minden csakis egyfajta módon történhet.
Vannak olyan időszakok, amikor az emberek többsége úgy dönt, hogy kereszténydemokrata értékrendű kormányt választ, és azokban az időszakokban a családok megerősítésére helyeződik a hangsúly, és az állam, amelynek közösségi szinten, az egész nemzet jövője szempontjából is kell gondolkodnia, a sokféle együttélési mód helyett a házasságot, a tartós kapcsolatokat és az ezekből létrejövő családokat fogja kiemelni és támogatni
jogi és anyagi eszközökkel.
Beszédes prioritások
Hogy pontosan mit várnak a különböző nemzetközi fórumoktól a transznemű közösség és a különböző LMBTQ-szervezetek, arról Bodrogi Bea azt mondta: – Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által 2015. április 22-én elfogadott határozat a nem jogi elismerésének tekintetében felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be – önmeghatározáson alapuló – gyors, átlátható és hozzáférhető eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a transznemű emberek számára a név és a regisztrált nem megváltoztatását a születési anyakönyvi kivonatokban, személyi igazolványokban, útlevelekben, oktatási bizonyítványokban és más hasonló iratokban. Ezenkívül kidolgozott alapkövetelmények és sztenderdek vannak, amelyek a jogi szakértő állítása szerint kötelező érvényűek az Európa Tanács tagállamainak is.
A nem- és névváltoztatás törvényi hátterét Magyarországon eddig az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről, illetve az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény biztosította. A hivatalos gyakorlatban mérföldkőnek számított egy 2005-ös alkotmánybírósági határozat, amely a transzszexuális személyek nemváltoztatását az önrendelkezési jogból vezette le, valamint az a 2001-es határozat, amelyben az Alkotmánybíróság a transzszexuális személyek névválasztási és névviselési jogát alkotmányos alapjogként ismerte el. – A transznemű közösség bízik abban, hogy a nemzetközi és a hazai emberi jogi kötelezettségeket a magyar állam előbb-utóbb betartja, ennek mihamarabbi eléréséhez kérünk segítséget hazai és nemzetközi emberi jogi intézményektől – zárta a beszélgetést a Transvanilla jogi szakérője.
Rétvári Bence végezetül kifejtette:
beszédes, hogy a koronavírus idején az Európai Parlament számára a járvánnyal kapcsolatos védőfelszerelések hatékony beszerzésénél sokkal fontosabb volt a transzneműek és a Lengyelországban zajló, családi életre nevelés oktatásával kapcsolatos tiltakozások napirendre vétele.
Az államtitkár szerint ez két dolgot is jelent: egyrészről, hogy mekkora lobbiereje van az LMBTQ-szervezeteknek az Európai Parlamentben és hogy mennyire tartják fogva az Európai Uniót, másrészről hogy az Európai Parlament még a járvány idején sem az embereket valójában foglalkoztató kérdésekkel foglalkozik.
