Az állatvédelem nagyon fontos része a teremtett világ megóvásának, ami a keresztény-nemzeti oldal számára kezdetektől kiemelt kérdésként szerepel – hangsúlyozta a Magyar Hírlapnak Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője, Újbuda országgyűlési képviselője, aki beszélt az őshonos fajtákról is, és leszögezte: tudatosítani kell azt a felelősséget, amely az állattartással együtt jár.
– Úgy tűnik, mintha Nyugat-Európában a baloldal állt volna a környezetvédelmi kérdések élére. Mi ennek az oka?
– A környezetvédelem a kereszténydemokrata politikai közösség számára mindig is fontos terület volt. Ne tévesszen meg senkit a baloldal és a nyugati mainstream média politizálása. Láthatjuk, hogy megpróbálják kisajátítani és eszközként használni ezt a kérdést. Földünk megóvása azon feladataink közé tartozik, amelynek világnézettől függetlenül, konszenzusos alapon kellene nyugodnia, hiszen ez gyermekeink jövőjének is a záloga.
A keresztény ember számára a teremtett világ oltalmazása a Jóistentől kapott küldetés, aki örökségül hagyta ránk a Föld kincseit. II. János Pál pápa első, 1979-es enciklikájában már arra hívta fel az emberiség figyelmét, a Teremtő kívánsága az, hogy az ember közösségben éljen a természettel, pusztítója helyett őrzője legyen. Ez cselekvő, tevékeny misszió.
Jó példával kell elöl járnunk, hogy embertársainkban és a felnövekvő ifjúságban belülről fakadó motivációt alakítsunk ki világunk védelme érdekében.
Fontos, hogy mindez a mindennapjaik részévé váljon.
A választókerületemben, Újbudán a Föld napja alkalmából például több ezer virágpalántát és az ültetésükhöz szükséges virágföldet adományoztunk a Gazdagréten élők számára. Ezzel nemcsak a környezetvédelemre szerettük volna felhívni az emberek figyelmét, de azt is meg akartuk mutatni, hogy apró lépésekkel milyen sokat tehetünk a minket körülvevő környezetért és összefogással nagy dolgokat érhetünk el.
– A környezetvédelmen belül külön figyelmet kap az állatvédelem, hol tartunk ezen a területen?
– Az állatvédelem nagyon fontos része a teremtett világ megóvásának, ami a keresztény-nemzeti oldal számára kezdetektől kiemelt kérdésként szerepel. Minden országnak oltalmaznia kell saját eleven örökségét. Az Országgyűlés 2004-ben fogadta el az általam írt és benyújtott határozati javaslatot a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról, amelynek célja egyértelműen a Kárpát-medence örökségének megóvása volt.
Ezek a hazai fajták az elmúlt ezer esztendőben részévé váltak történelmünknek és nemzeti identitásunknak, elengedhetetlen tehát, hogy gyorsan változó világunkban jogszabályi szinten is felhívjuk a figyelmet páratlan értékükre, és lehetőséget nyissunk támogatásukra, gyarapításukra. Sajátos, ám alapvető része mindez az állatvédelemnek.
A Hungarikumok Gyűjteményében is szerepelnek olyan értékes állatfajták, mint a magyar szürke szarvasmarha, vagy a magyar pásztor- és vadászkutyafajták.
A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) által elismert kilenc magyar kutyafajtánkkal nemzetközi összehasonlításban az első tíz ország között vagyunk. És akkor még nem beszéltünk azokról a kutyáinkról, amelyek bár régóta szolgálják hűségesen a magyar embereket, de hivatalosan még nem kerültek be az FCI által elismert fajták közé. Ilyen például a hortobágyi pásztorok által nagyon kedvelt, energikus kutya, a sinka. Ezeket az állatokat az évszázadok alatt gondos munkával tenyésztették tökéletesre, mai szemmel nézve pedig történelmi visszatekintést adnak, hogyan éltek őseink.
– Mit tehetünk a felelős állattartásért?
– Tudatosítani kell azt a felelősséget, amely az állattartással együtt jár. Ezért döntöttem korábban, lelkes kutyabarátként, egy, a magyar kutyafajtáinkat bemutató, gazdag képanyaggal rendelkező könyv megírása mellett, ez „A családhoz tartozó – Canis Lupus Familiaris” címmel az elmúlt év végén jelent meg.
A kötetben nemcsak a hazai fajtákat ismertetem, hanem az ember és a kutya különleges, sok ezer éves múltra visszatekintő kapcsolatát is. Az állatvilágban a kutya az egyetlen élőlény, amely megkapta a tudománytól a „familiaris”, azaz az ember családjához tartozó jelzőt. Ez a páratlan, érzelmileg is egyedi kapcsolat mai globalizált világunkban kiemelt jelentőséggel bír.
A profitorientált hétköznapok versenye nem teremt megfelelő környezetet az érzelmi képességek, kompetenciák megerősítéséhez. Az érzelmi intelligencia fejlesztésére pedig egyre inkább kiemelt figyelmet kell fordítanunk.
A kutyák régóta szolgálják hűségesen az emberiséget, képességeik által a huszonegyedik század fejlett világában is társaink, gondoljunk akár csak a mentő-, vakvezető kutyákra.
– Ezek szerint a magyar kutyafajták állnak legközelebb a szívéhez?
– Magyar kutyafajtáink fennmaradása törékeny. Sajnos az elmúlt években lecsökkent a törzskönyvezett kiskutyák száma az erdélyi kopó vagy a magyar agár esetében, évi alig húsz-huszonötöt törzskönyveznek. Az erdélyi kopó kapcsán tavaly egy törvénymódosító javaslatot nyújtottam be az Országgyűlésnek, hogy marmagasságát tekintve, kivételt képezve részt vehessen nagyvad terelővadászaton, így növelve a fajta használati értékét, ezáltal a keresletét.
Azonban önmagában a jogszabályi változás nem elegendő nemzeti fajtáink megóvásához. Mindannyiunknak tenni kell azért, hogy élő nemzeti örökségünk megmaradjon és gyarapodjon, hogy gyermekeink is megismerhessék teremtett világunk felbecsülhetetlen értékeit.
