Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő" Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd - persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Ebben a műfajban, mindig övé az utolsó szó. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból - szolidan stilizálva - tallózunk.

Mit kíván tenni a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a megyei közgyűjtemények
és közművelődési intézmények önállóságának megőrzése érdekében?

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): – Az előző kormányzat felelőtlen, megszorításokra épülő gazdaságpolitikája kiszolgáltatott helyzetbe hozta a hazai önkormányzatok többségét. Érthető tehát, ha minden eszközzel arra törekednek, hogy helyreállítsák gazdasági működésük stabilitását, racionalizálják kiadásaikat. Nem fogadható el azonban, ha ennek ára alapvető feladataik ellátásának csorbulása, az állampolgárok kiszorulása az őket megillető közszolgáltatásokból, az alkotmányosan garantált anyagi vagy szellemi javakhoz való hozzáférésből. Egyre több hírt hallani arról, hogy egyes megyei önkormányzatok a közgyűjtemények és a közművelődési intézmények összevonására készülnek. A megyei múzeumok, könyvtárak, levéltárak tervezett összevonása azonban nemcsak szakmai szempontból bizonyulna tragikus lépésnek, de a gazdasági racionalitás szempontjai sem indokolják.  Amennyiben ezek a nem kellőképpen végiggondolt intézményi változások bekövetkeznek, könnyen veszélybe kerülhet a megyei önkormányzatok számára kötelezően előírt közgyűjteményi és közművelődési feladatok ellátása. Ezért kérdezem: 

• Mit kíván tenni a minisztérium a megyei közművelődési intézmények és közgyűjtemények önállóságának megőrzése érdekében?
• Miként kívánja elejét venni annak, hogy a megyei és városi múzeumokat egyszerű kiállítóhellyé minősítsék át?
• Tervezi-e a minisztérium ez ügyben a Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács összehívását?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Kettős felelősség a fenntartás: alapvetően a megyei önkormányzatok a fenntartói az intézményeknek, de az állam, a kormány sem mondhatja, hogy ez csak megyei feladat. Nem is mondja egyébként, mert bizonyos mértékben a normatívákon keresztül fenntartási segítséget nyújt az önkormányzatoknak. Amikor egy közművelődési vagy közgyűjteményi intézmény szakmai, gazdasági önállóságáról van szó, azt mondjuk, hogy meg kell őrizni. Ez egy nagyon fontos minisztériumi álláspont, és következetesen képviseljük. De hozzá kell tennem azt, amit nyilván a képviselő úr is tud, hogy a törvény szerint a minisztérium csak véleményt mondhat. Mi abban bízunk, hogy a véleményünket figyelembe is veszik.

+

L. SIMON LÁSZLÓ: – A finanszírozással kapcsolatban említette államtitkár úr a normatívát, amelyen keresztül az állam is részt vesz ezeknek az intézményeknek a működtetésében. Nagyon fontosnak tartom, hogy előbb-utóbb visszaálljon az a korábbi rendszer, hogy önálló normatíván keresztül finanszírozzuk a közművelődési és közgyűjteményi intézményeket, amelyeket a szocialisták a kormányzásuk utolsó évében összevontak a más igazgatási és sportnormatívákkal. Másrészt pedig az a jogszabályi környezet, amelyre utalt, nem elegendő annak érdekében, hogy az intézmények önállóságát megőrizzük. Bízom abban, hogy a kormányzat a törvény átalakítása során erre a szempontra is oda fog figyelni, és olyan új jogszabályi környezet alakul ki, amelyben egyértelművé tudjuk tenni, hogy a levéltárak, múzeumok, könyvtárak és művelődési központok önállóságát mindenképpen megőrizzük a hatékony szakmai munka érdekében.

+

HALÁSZ JÁNOS: – A helyzet orvoslására, azt gondolom, az az eszköz már nem elég, amivel a megyei önkormányzatok próbálnak élni. Meg kell érteni őket is, meg akarják őrizni az intézmények működését, próbálnak minden eszközt igénybe venni ehhez. De szerintem sem az összevonás a megoldás erre átfogó törvényi változásra van szükség. Az ezzel kapcsolatos munkát elindítottuk, Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanácsot hamarosan összehívjuk.

Milyen szakmai indokok, egyeztetések alapján dönt
a kormány a felsőoktatási intézmények átszervezéséről?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár asszony! Mindenekelőtt szeretném, hogy nyugtasson meg engem és a több tízezer érintettet, diákokat, tanárokat, szülőket, hogy nem fog megszűnni a Corvinus Egyetem, ugyanis ez a hírekben szerepelt. Általánosságban el kell mondanunk, egyetértünk azzal, hogy túl sok szakon folyik ma oktatás Magyarországon, és szükség lenne egyfajta ésszerűsítésre. Ugyanakkor aggodalmunknak kell hangot adni annak kapcsán, hogy azt látjuk, hogy kizárólag gazdasági szempontok dominálnak ezeknél a döntéseknél, nem pedig szakmai szempontok. A Széll Kálmán-tervben is megfogalmazták, hogy a felsőoktatásból az elkövetkezendő három évben 88 milliárd forintot szeretnének kivonni. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ilyen összevonásokra, amit önök most terveznek, néhány évvel ezelőtt Bokros Lajos tett javaslatot. Úgy gondolom, hogy az önök javaslata kapcsán most ő is elégedetten mosolyoghat a bajsza alatt. Szeretném még megkérdezni:

• Milyen hatástanulmányok alapján fognak önök dönteni?
• Mikor lesz végleges döntés?
• Milyen esélyt lát arra az államtitkár asszony, hogy ténylegesen hosszú távú oktatáspolitikai szempontok domináljanak a döntések meghozatalakor, ne pedig gazdasági szempontok döntsék el, hogy mi történik a felsőoktatásban?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem mondtunk és nem is írtunk le, hogy bezárjuk a Corvinus Egyetemet. Sajnálatos módon a sajtóban felkapott hír, amit így aposztrofáltak, és eléggé furcsállom, hogy képviselők is felülnek ilyen hírnek. Nincs szükség arra, hogy megvédjék, a Corvinus és a közgazdászképzés értékeivel tisztában vagyunk, és meg is fog maradni.

– Képviselő úr! Nem Bokros-csomagról van szó. 1990-hez képest a mai napra megnégyszereződött a hallgatók létszáma. Huszonkilenc állami intézmény van. Ennek a száma még nem olyan sok. Ami túlburjánzott az a 160 kar, a 120 alapszak, a több mint 300 mesterszak. Nem épülnek egymásra, áttekinthetetlen, kusza a felsőoktatási szakképzési szak. Szeretném önt is megnyugtatni azzal, hogy a felsőoktatás minden szereplője, így a rektorok is egyetértenek azzal, hogy racionalizálni kell. Nem elsősorban azért, hogy megtakarítsunk – a Bokros-csomagnak ez volt a lényege, hogy mindenáron pénzt kiszipolyozni –, hanem azért, hogy magas minőségű és a hagyományokra építő, az erősségekre építő, de a munkaerőpiac igényeire is adekvát, gyors választ adni tudó felsőoktatási rendszert építsünk ki. Ez az, amit az elődeink elmulasztottak. Ránk hárul a feladat, hogy ezt megcsináljuk.

+

FARKAS GERGELY: – Örömmel nyugtázom államtitkár asszony azon kijelentését, miszerint nem tervezik a Corvinus megszüntetését. Másrészt nem hagyhatom szó nélkül, hogy ön most már itt nyíltan az integrációról beszél, holott néhány hete a bizottsági ülésen Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter még azt nyilatkozta, idézem szó szerint: „integrációban most nem gondolkodunk!". Bízom abban, hogy a Corvinus Egyetemmel kapcsolatban nem hetente változik az önök álláspontja.

+

HOFFMANN RÓZSA: – Képviselő úr! Megismétlem: a Corvinus Egyetem bezárásának híre álhír. Az integráció pedig még nem eldöntött tény. Azt vizsgáljuk, hogy hogyan lehet racionalizálni a felsőoktatás szervezetét. Ha hiszi, ha nem, a konzultációk során több rektor megfogalmazta már azt, hogy milyen szakokat látnak célszerűnek és szükségszerűnek kivezetni a felsőoktatásból. Nos, ezen dolgozunk, lehetőleg minden érdeket mérlegelve, hogy a szakmai, a minőségi és a vidékfejlesztési szempontokat előtérbe helyezve tudjunk javaslatot tenni a kormány asztalára, a döntés pedig itt fog megszületni a parlamentben.

Miért vérezteti ki a Fidesz-kormány a magyar kkv-kat a fizetési késedelmével?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Hozzászólásomat egy idézettel kezdem: „A magyar vállalkozások egy súlyos finanszírozási gondja a vállalati körbetartozás és lánctartozás. Ez nemcsak az üzleti bizalmat, a fizetési fegyelmet és a gazdasági környezet kiszámíthatóságát rombolja szét, de gyakran igazságtalanul nehéz likviditási helyzetbe hozza a kisvállalkozásokat. Mivel a körbetartozás javarészt az államtól indul ki, a megoldás kulcsa is nála van." Bizonyára kitalálták, hogy jó szokásomhoz híven a kormányprogramból idéztem. „Az új kormány jogszabály-módosítással, illetve a jelenleg érvényes jogszabályok betartásával éri el a mai 90 napos határidők 30 napra való csökkentését" – ezt is onnan vettem. Eltelt egy év, és azóta az ígért jogszabály-módosítás érdemi megvalósítására hiába várnak a magyar kkv-k. Sőt, mintegy 500 központi költségvetési intézmény lejárt adósságállománya március végén 37,9 milliárd forint volt.  A tényleges helyzet ennél is rosszabb, mivel az állami intézmények sokszor direkt kérik, hogy 6-9 havi fizetési határidővel egyenlíthessék ki a számlákat a beszállítóiknak. Az sem ritka, hogy a kiállított számát formai okok miatt visszaküldik, csak hogy húzzák a kifizetést. Eltelt egy év, és a helyzet csak romlott. Önök cserbenhagyták az országot – nem erről volt szó!

• Mikor fogják végre kifizetni a magyar kis- és középvállalkozásokat?
• Mikor teljesítik a választási programban tett ígéretüket?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Az első kérdésre a válaszom viszonylag rövid: a lánctartozások csökkentésére és kezelésére egy munkacsoport dolgozik a Nemzetgazdasági Minisztériumban, és úgy gondolom, június végéig erre megoldást tudunk találni. A másik, ami ennél fontosabb: annak a biztosítása, hogy lánctartozás ne jöjjön létre. Javaslom az Széll Kálmán-terv alapos tanulmányozását idézek belőle: „2011. december 31-ig a Nemzetgazdasági Minisztérium megalkotja azokat a további lépéseket, amelyek a vállalkozások adósságterhének további csökkentéséhez vezetnek."

VÁGÓ GÁBOR: – Ez a helyzet jelenleg nagyon súlyos Magyarországon. A vállalkozóban az állam felé áradó bizalmat erodálja folyamatosan, napról napra. Egyre kevésbé hisznek abban, hogy ha az állammal vagy valamelyik intézményével kötnek szerződést, akkor megkaphatják a pénzt. Mindig, minden körülmények között szükség van arra, hogy az állam kifizesse a számláit, és önök meg itt csak azt mondják, hogy már elkezdődött egy munka, és semmi érdemleges választ nem adott az államtitkár úr.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Abban, azt hiszem, nincs köztünk vita, hogy súlyos ez a probléma. Továbbra is szeretném jelezni, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz a menetrendhez, ami a Széll Kálmán-programban található. És akkor megint idéznék belőle: „2011. december 31-ig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium megalkotja azokat a jogszabályokat, amelyek a végrehajtási és felszámolási eljárások gyorsítása és átláthatóvá tétele révén csökkentik a vállalkozások terheit." Közben utalnék arra is, hogy az új közbeszerzési törvény megalkotása is folyamatban van.

Magyarország munkatervéről?

KISS PÉTER (MSZP): – A Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből tudjuk, hogy a magyar kormány vállalta, hogy az idei év április 30-ára elkészíti a nemzeti munkatervet Ebben - így fogalmaznak - egy új munka törvénykönyvre tesznek javaslatot, amelynek az a célja, hogy az Unió legrugalmasabb munkaerőpiacát alakítsák ki Magyarországon. Ha jól értem, akkor ezek szerint önök úgy vélik, hogy a magyar munkaerőpiac nem kellően rugalmas, ez volna az oka az alacsony színvonalú foglalkoztatásnak. Nos, álláspontom szerint, ellentétben a közhiedelemmel, a magyar munkaerőpiac kifejezetten rugalmasnak tekinthető, különösen, ha a munkaerő felvételét és elbocsátását, valamint munkarendjét szabályozó jogi-intézményi feltételeket tekintetbe vesszük.  Ahol teendő van, az leginkább a földrajzi mobilitást gátló tényezők elhárítása. Ebből az egyik a napi ingázás, hiszen itt a közlekedésről és költségeiről, a hálózatos problémáról van szó. A másik a lakóhelyelhagyás kérdése - itt a lakásbérlet kontra lakástulajdon dolgáról van szó. Kérdezem:

• Mikor ismerhetik meg az emberek, azok a milliók, akikre vonatkozni fog a munka törvénykönyve, hogy mi is lesz a módosítás tárgya?
• Lesz-e - a törvény szerint kötelező lenne - érdekegyeztetés róla?
• A rugalmasság megteremtését úgy gondolják-e, hogy a munkavállalók túlzott védelmének csökkentése útján valósul ez meg?
• Egyik államtitkártársa arra utalt, hogy a munkavállalók túlzott munkahelyi védelemben részesülnek, és ez a gátja a hazai foglalkoztatásnak, egyetért-e ön ezekkel az állításokkal?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A munkaerőpiac rugalmasságát tekintve Magyarország a 84. helyen áll a világban. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiacra való belépés és a munkaerőpiacról való kilépés sokkal egyszerűbben és gyorsabban is intézhető. Ezen a ranglistán Ausztria az 50. helyen van. Magyarországon például egy munkavállaló felmondásához tételes indoklásra van szükség, aminek aztán van olyan következménye is, hogy mindenfajta bírósági perekbe lehet keveredni. Magyarországon 13 ezerszer fordul ez elő évente, mindenfajta büntetőkamatokkal, és olykor két évig elhúzódó eljárással.

– Ausztriában roppant egyszerű jogszabály írja elő, hogy az elbocsátás utáni esetleges jogvitákat 14, azaz tizennégy napon belül rendezni kell. Nos, ez a rugalmasság, ehhez kell eljutni. Olyan szabályozásra van szükség, ahol a vállalkozó számára nem jelenik meg egy olyan teher, hogy azért nem vesz fel valakit, mert ha úgy alakul a piaci helyzete és elbocsátásra van szükség, akkor belekeveredik egy olyan procedúrába, esetleg évekig elhúzódó folyamatba, amit nyilvánvalóan nem akar vállalni a vállalkozó. Ezért aztán feketén, szürkén és mindenfajta megoldással, zsebbe fizetve próbál finanszírozni. Ez tarthatatlan. Nyilvánvaló, hogy szabályozni kell, rugalmasabb megoldásra van szükség.

+

KISS PÉTER: – Államtitkár úr! Úgy látom, hogy nem egyfajta számsorból dolgozunk. Én a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatóját idéztem, ő úgy fogalmaz: a magyar munkaerőpiac valójában már rugalmas. A bérmeghatározás rugalmasságában pedig éppenséggel Kínát is megelőzzük, a világ élbolyában vagyunk, a Világgazdasági Fórum 2009-2010-es versenyképességi rangsora szerint a 36. helyen. De hogy meggyőzőbb legyek. A nemzeti reformprogramban, amit ugyan nem belföldi fogyasztásra szántak, mert csak angol nyelven íratták meg úgy fogalmaznak: abszolút rugalmas Magyarországon a bérmeghatározás, nincs semmiféle automatikus mechanizmus vagy kötelező központi béralku; a magyar munkaerőpiac azonban nemcsak a bérmeghatározásban, hanem az alkalmazási és elbocsátási gyakorlatot tekintve is rugalmas nemzetközi összehasonlításban; ezen a területen aligha lehet versenyképességi hátrányról beszélni. Ez áll az önök nemzeti reformprogramjában.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Az alapvető kérdés az, hogy miként hogyan lesz itt egymillió új munkahely, ehhez viszont jóval rugalmasabb munkaerőpiacra van szükség. Az egyik oldalon a vállalkozókat kell abba a helyzetbe hozni, hogy minél több alkalmazottjuk legyen, amihez adócsökkentésre és vállalkozások bürokratikus terheinek csökkentésére van szükség, a munkavállalók oldalán pedig lehetővé kell tenni azt, hogy be tudjanak lépni a munkaerőpiacra. E célokat szolgálják többek között a korkedvezményes nyugdíjazásnak az áttekintése, és a közmunka rendszere is.

Mennyit ér a kormánynak a magyar tudásvagyon?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – A külföldi tulajdonban levő Alstom cég felszámolja a Láng Gépgyárban folytatott tevékenységét, az ottani gépparkkal együtt kivonul Magyarországról, és ezzel egyidejűleg több száz fő alkalmazottat bocsát el. Eddig a hír. Mint cseppben a tenger, a Láng Gépgyár sorsa olyan tragikusan tükrözi vissza az elmúlt 20 év esztelen és felelőtlen privatizációs folyamatait. A leépítések, kiszervezések sorozata, külföldi tulajdonos kezére juttatta a magyar gépipar eme büszkeségét is. A gyár telkei szintén külföldi, izraeli ingatlanfejlesztők célterületévé váltak. Hiába van műemlékként számon tartva az Alpár Ignác által tervezett központi csarnoképület, tudjuk, az ingatlanspekuláció előtt nincs ledönthetetlen akadály. 

– Az igazi veszélyt, mégis, a valóban jóvátehetetlen kárt, a gyárban megtestesülő, még jelen levő szaktudás, gyártási képesség elvesztése jelentené. Mint tudjuk, az energetikai gépgyártásban a gőzturbina-gyártás különleges, iskolában meg nem tanulható tevékenység, és ennek a Láng Gépgyárban százéves hagyománya van. Az országban számtalan helyen működnek jelenleg is a most megszüntetésre ítélt gyár által készített közepes vagy nagyturbinák. Ezeknek folyamatos karbantartása, javítása képzett szakembereket és megfelelő gépparkot igényelne itthon, Magyarországon. Államtitkár Úr! Kérem, tájékoztasson:

• Hogyan kívánja segíteni a kormányzat a magyarországi energetikai gépgyártás fennmaradását?
• Milyen konkrét lépéseket tettek a Láng Gépgyár megmentése érdekében?
• Mit ér a kormánynak a magyar tudásvagyon ezen kincse?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Való igaz, a Láng Gépgyár közel 140 éves történelmének 1990-ben, tehát 21 évvel ezelőtt kezdődött a szomorú korszaka. Akkor kezdődött meg a privatizációja, amelynek előbb az egyik alanya az Asea-Brown-Boveri volt emlékezetem szerint, és utána mintegy 10-12 évvel csatlakozott be hozzá - a Brown-Boveri egyébként egy svéd-svájci tulajdonban levő cég, 8-10 év után kapcsolódott hozzájuk az Alstom Power, amely közismerten, francia-kanadai cég. Ez a cégcsoport uralja, tulajdonolja a Láng Gépgyárat és annak ingatlanait.

– A Fidesz és a KDNP következetesen elítélte és ellenezte a magyar nemzeti vagyonnak a privatizáció néven történt kiárusítását. Ebben különös értékként szerepelt az erőműi gépgyártás alapja, a Láng, amely nemcsak a gőzgépeket, hanem gyakorlatilag az egész magyar energetikai ipar nagyberendezéseit gyártotta.

+

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Megmondom őszintén, konkrétumokat vártam volna a tisztelt államtitkár úrtól. Például arra, hogy milyen kormányzati lépésekkel kívánják megmenteni ezt a gyárat? Nagyon remélem, hogy nem a kormányzati tehetetlenséget mutatja. Úgy gondoljuk, hogy magyar önrendelkezésünknek újabb darabja veszne el azáltal, ha hagyjuk ezt a gyárat kivinni Magyarországról, és valahol majd Délkelet-Ázsiából kell horribilis áron visszavásárolnunk azt a szaktudást és azt a gépipart, amire szükségünk lesz. Mindenesetre mi úgy gondoljuk, hogy vissza kell venni köztulajdonba, legyen újra magyar kézben a Láng Gépgyár.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő asszony! Nem látom nem megvalósíthatónak, hogy 2011-ben egy húsz évvel ezelőtt megindult privatizációs folyamat minden egyes elemét visszavásároljuk. Csak emlékeztetőül mondom: Magyarországnak legalább ennyire szüksége lenne arra a betonacél-gyártó kapacitásra, amelynek a hiányzó áruját ma Linzből vagy Kassáról vagy Trinyecből vásároljuk. Ugyanígy szükség lenne, mondjuk, arra a húsipari vagy malomipari kapacitásra, amelyet vissza kellene venni. Én az érzelmeit megértem, az indítványát azonban a reális lehetőségektől távolállónak tartom.

Mennyi közpénzt fordítottak nyilvánvalóan megalapozatlan eljárások lefolytatására?

IPKOVICH GYÖRGY, (MSZP): – Tisztelt Legfőbb Ügyész úr! Megfigyelhető, hogy a választási évben bizonyos bűncselekmények tekintetében jelentősen megnő a kezdeményezett büntetőeljárások száma. Jellemzően egyes vagyon elleni cselekmények - hűtlen kezelés - valamint hivatali bűncselekmények, - hivatali visszaélés - tekintetében szaporodnak meg a feljelentések. A bűnüldöző hatóságok az esetek többségében elrendelik a nyomozást, gondolván, hogy abból bajuk nem származhat, hisz a feljelentést általában politikusok teszik politikusok vagy ismeretlen tettes ellen. Tudunk olyan extrém esetről, hogy egyetlen alkalommal több tucat feljelentést tett egy politikus.

– A semmisségi törvénnyel megfenyített rendőrség általában végeláthatatlan tanúkihallgatásba kezd, költséges szakértői bizonyításokat folytat le, majd az eljárást nem ritkán megszünteti. Ügyvédi praxisban előfordul olyan büntetőügy, amely több mint ötszáz oldal nyomozati irat és számos szakértői vélemény után úgy kerül megszüntetésre, hogy az eljárást már a feljelentés alapján meg kellett volna tagadni. Ezek az eljárások számos munkaórát, jelentős pénzt emésztenek fel az amúgy is leterhelt és szűkös anyagiakkal rendelkező nyomozó hatóságnál. Tisztelt Legfőbb Ügyész úr!

• Vizsgálja-e az ügyészség az ismertetett ügycsoportokban az eredménytelen eljárások arányának alakulását?
• Vizsgálja-e az ilyen eljárásokban felmerült költségek, nyomozói munkaórák alakulását?
• Kezdeményez-e a hatóság ilyen ügyekben a feljelentő ellen hamis vád vagy hatóság félrevezetése miatt eljárást?
• Törekszik-e az ilyen eljárások visszaszorítására?
• Vizsgálja-e az ügyészség, hogy mennyi közpénzt fordítunk nyilvánvalóan megalapozatlan eljárások lefolytatására?

POLT PÉTER, legfőbb ügyész: – Sajnálom, hogy képviselő úr hosszú ügyészi múltja ellenére feltette ezt a kérdést, illetve nem tudja rá a választ. Talán némi magyarázatul szolgál, hogy képviselő úr 1990-ben hagyta el az ügyészséget, pontosan akkor, amikor az ügyészség politikamentessé vált, és jogállami keretek között dolgozott tovább. Csak azt tudom válaszolni erre, amit képviselő úrnak egyébként is tudnia kell: az ügyészség akkor jár el, ha erre törvény kötelezi, akkor viszont minden körülmények között eljár. Ha tehát a törvény azt írja elő, hogy egy ügyben van gyanú, akkor el kell rendelni a nyomozást; ha személyre szóló a megalapozott gyanú, akkor gyanúsítottat is be kell vonni az eljárásba.

– Azzal egyetértek, hogy számtalan esetben alaptalan feljelentésekkel keresik meg a nyomozó hatóságokat, közöttük az ügyészséget is, erre volt számos példa az elmúlt években. A törvény ilyenkor is azt a kötelezettséget rója a nyomozó hatóságokra és az ügyészségre, hogy meg kell vizsgálnia ezeket a feljelentéseket, és megfelelő indokokkal kell az elutasítást is ellátnia. Minden esetben ez megtörténik. Mint ahogy megtörténik az is, hogy ha alaptalan a feljelentés, és ez kiderül, és mondjuk, személyre szóló, akkor hamis vád miatt eljárunk; ha olyan, akkor hatóság félrevezetése miatt is eljárunk. Ezeket a költségeket azonban el kell viselni, mert ez a jogállam, ez a demokrácia, az ügyészség ennek megfelelően jár el.

+

IPKOVICH GYÖRGY: – Korábban vizsgálta az ügyészség, hogy milyen növekedést tapasztal a bűncselekmények száma és a költségek tekintetében. Sajnálom, hogy legfőbb ügyész úrtól erre konkrét választ nem kaptam.

+

POLT PÉTER: – Tavaly több mint 139 milliárd forint kárt okoztak a vagyon elleni bűncselekményekkel, és 34,4 milliárd forintot a gazdasági bűncselekményekkel, tehát van mit nyomozni. Két számot hadd mondjak még az ügyészség tevékenységével kapcsolatban: a tavalyi váderedményességi mutató is több mint 96 százalékos; ugyanakkor több mint 67 milliárd forintot követeltek tőlünk megalapozatlan eljárások jogcímén az eljárásba bevontak, ebből a bíróság összesen 795 ezer forintot ítélt meg. Lehet tehát visszaszámolni, hogy az ügyészség vajon megalapozatlanul jár-e el, és ebben okoz-e költségeket vagy sem.

Hajlandók-e teljesíteni a rendvédelmi dolgozók jogos igényeit?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – A rendvédelmi dolgozók megélhetésért és jobb munkakörülményekért demonstrációja komoly társadalmi támogatottságra talált, a kormány minden megosztó politikája ellenére. A kormány is tudja, hogy a rendvédelmi dolgozók követelései jogosak.  Saját oszlopaikat döntik ki azzal, hogy az állam szolgálatában állókba folyamatosan belerúgnak. Ez nem hatékonyságnövelés, nem társadalmi igazságosság, hanem érthetetlen célú felelőtlenség. Kérdezem:

• Miért jó, hogy teljesen ellehetetlenítik azokat, akik az országot, az államot működtetik, legyen szó a rendvédelmi dolgozókról vagy más közszolgákról?
• Milyen hatáskörrel rendelkeznek a minisztereik, ha semmit nem ígérhetnek felelősséggel, még ilyen éles helyzetben sem dönthetnek engedményekről?
• Amikor a miniszter úr a Magyar Gárdával vagy a Szebb Jövőért polgárőrséggel szemben akart fellépni, akkor sosem hivatkozott hatáskör hiányára vagy egyeztetés szükségességére, ezek szerint csak szankcionálni van jogköre?
• Hajlandók-e teljesíteni a rendvédelmi dolgozók jogos igényeit?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! A rendvédelem területén is rettenetes romhalmazt örökölt a kormány, és ezt a romhalmazt kell nekünk rendbe tenni. Nemrégiben úgy döntött a belügyminiszter úr, hogy a hivatásos tűzoltók megkapják a 2004. május 1-je és 2007. december 31-e közötti túlmunkadíjat. Ez az a túlmunkadíj, ami jogszerűen jár a tűzoltóknak, ám a szocialista kormányok – érthetetlen módon – nem voltak hajlandók kifizetni. Egyébként, ha akkor kifizették volna, amikor ez a járandóság jogszerűen keletkezett, akkor 2 milliárd forintból tudta volna a kormány teljesíteni. Ma ez közel 7 milliárd forint. A szocialista kormány ezzel a magatartásával 5 milliárd forint veszteséget okozott az adófizetőknek, arról nem is beszélve, hogy a hivatásosokat olyan helyzetbe hozta, hogy a jogos járandóságukat nem kapták meg. Mi erről a kormányra kerülésünk után azonnal tárgyalást kezdtünk. Elfogadtuk azokat a szabályokat az érdekvédelmi szervekkel egyetértésben, amelynek alapján ezt a járandóságot 2011. december 31-éig minden hivatásos tűzoltó – akár szolgálatban van, akár már időközben nyugállományba vonult - meg fogja kapni. De folytathatom a sort az adósságrendezéssel is, hiszen az elmúlt év végén 15 milliárd forintot kellett a kormánynak arra fordítani, hogy a Belügyminisztérium irányítása alatt álló szervezetek – a rendőrség, a büntetés-végrehajtás vagy a tűzoltóság – által keletkeztetett adósságállományt rendezze. Ezt is megtettük.

+

BERTHA SZILVIA: - Az ígéret már nagyon sokszor elhangzott, csak most már jó lenne, ha lassan el is kezdenék kifizetni. A másik pedig: mi elismerjük az elmúlt 8 év szocialista kormányának felelősségét, de most önök vannak kormányon, és végre változtatni kéne, nem mindig azokat megszorítani, akik az egész országot a vállukon viszik, hanem végre ott spórolni, ahol lehet. Például a multikat és a bankokat kellene tisztességesen megadóztatni, hogy ne adózatlanul vigyék ki az országból a milliárdokat. A Terrorelhárítási Központból is biztos, hogy le lehetne nyesni ahhoz, hogy a korkedvezményes nyugdíjat ne kelljen megszüntetni. Egy biztos: a húrt nem lehet a végtelenségig feszíteni.

+

KONTRÁT KÁROLY: – A nemzeti együttműködés kormánya nem akarja elküldeni a pályáról a hivatásosokat. Mi azt szeretnénk, hogy a tapasztalataikat, a tudásukat hosszú időn át, akár tűzoltóként, akár rendőrként, akár a büntetés-végrehajtásban szolgálatot teljesítő hivatásosként a pályán tudják hasznosítani. Szeretnék elkérni, hogy olyan vonzó életpályamodellt kínáljunk a hivatásosoknak, amely hosszú távra kiszámítható illetményemelést, illetményt garantál, hozzásegíti őket a lakáshoz jutáshoz, és a megélhetést teljes mértékben biztosítja. Ezen az életpályamodellen dolgozunk, és bízom abban, hogy ezt az örökölt  romhalmazt úgy tudjuk eltakarítani hogy az ország érdekeit fogja szolgálni.

A kormány immúnis a parlagfű-pollenre, avagy lesz-e végre parlagfű-mentesítési stratégia?

SZABÓ REBEKA (LMP): – A parlagfű mintegy 700 ezer hektárnyi szántóföldet fertőz meg minden évben, de elhanyagolt belterületeken, utak mentén az ország teljes területén megtalálható. Leginkább napraforgóvetésekben és kukoricásokban ér el jelentős mennyiséget, terméscsökkenést és évi akár 70 milliárdos bevételkiesést is okozhat. Becslések szerint parlagfűvel kapcsolatos egészségügyi költségek is évente 30-40 milliárd forintot tesznek ki.

– A parlagfű visszaszorítása csak központi döntéshozatallal irányított, átfogó megközelítéssel lehetséges, ami magában foglalja a parlagfű terjedését megelőző, táji adottságokhoz alkalmazkodó gazdálkodás elterjesztését, a parlagfű mennyiségének és a pollen koncentrációjának folyamatos monitorozását, az oktatást, az egészségügyi kutatásokat; mindezt az összes érintett tárca munkájának összehangolásával, szakmai és civil szervezetek bevonásával, kiemelt területekre fokuszált programokkal lehet megvalósítani. Kérdezem a miniszter urat: 

• Milyen terveik vannak egy komplex és hosszú távú parlagfű-stratégia kidolgozására és megvalósítására?
• Lesz-e végre az ügynek egyszemélyi kormányzati felelőse?
• És mivel a stratégia megvalósításához stabil anyagi forrás is kell, tervezik-e esetleg az idén furcsa mód megszüntetett helyett egy harmadik, népegészségügyi célokra adható „adó 1 százaléka" bevezetését?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: – A Vidékfejlesztési Minisztériumon belül az érintett szervezeti egységek és végrehajtási intézmények bevonásával a parlagfű problémáinak tárca szintű kezelése és koordinációjának megteremtése érdekében 2010 szeptemberében megalakult a parlagfű-munkacsoport. Komplex stratégia megalkotásán dolgozik, melynek elemei között szerepel a társadalom legszélesebb körű oktatása, tájékoztatása, a kutatás és a közérdekű védekezés támogatása, az önkéntesség éve keretén belül pályázat kiírása az önkormányzatok számára, a hatósági eljárásrend hatékonyságának növelése, állami feladatok ellátása, és az Aerobiológiai Hálózat munkájának támogatása.

– Az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának 2011. április 27-ei ülésének témája az országos parlagfű-helyzet értékelése és a védekezési stratégia bemutatása. A bizottság elfogadta a minisztérium stratégiáját, majd kiemelte, hogy a felvetődött gondokat komplex módon, egységes szemlélettel kezeljék a szakemberek. Ennek érdekében 2011. május 5-ére egyeztetést hívtunk össze a parlagfű-mentesítési programok összehangolása tárgyában a Vidékfejlesztési Minisztériumban, ahol sajnálatos módon a képviselő asszony nem tudott részt venni.

+

SZABÓ REBEKA: - Örömteli hír, hogy egy év után nekiálltak a parlagfű-stratégia kidolgozásának. De szeretném hangsúlyozni, miniszter úr, hogy egy minisztériumon belül nem fogják tudni megoldani ezt a kérdést. Kéne egy kormányzati megbízott, egy egyszemélyi felelős, aki össze tudja hangolni a különböző minisztériumok munkáját, be tudja vonni a civil szervezeteket és a szakmai intézeteket. Nagyon fontos lenne, hogy a hosszú távú stratégiaalkotást megfelelő előkészítés előzze meg, és ne két hónap alatt csapják össze.

+

RÉTHELYI MIKLÓS: – A stratégiai célkitűzése, hogy világossá tegye a mezőgazdasági termelők, a földhasználók, illetve az egész lakosság számára, hogy miért is fontos a parlagfű elleni védekezés. Fontos, hogy megismerjék, milyen módszerekkel, hogyan tudnak hatékonyan fellépni a terjedése ellen, milyen kötelezettségeik vannak, és milyen hatósági eljárás során biztosítja az állam a szükséges védekezést. Kiemelten kell foglalkozni a gyermekek és a fiatalok oktatásával, nevelésével és szemléletformálásával, valamint a mezőgazdasági termelők oktatásával. A tárca emellett támogatni kívánja a kutatásokat, egyrészről hogy a védekezésre hatékonyabb technológiákat ismerjünk meg, másrészt pedig a parlagfű elleni védekezés és a már beborított területek felderítése érdekében korszerű és hatékony technológiák kerüljenek kidolgozásra. A stratégia további célkitűzése, hogy a földhasználókat a megelőzésre sarkallja, ugyanakkor biztosítja azt is, hogy a szankciók alkalmazása ösztönzőleg hasson a jogkövető magatartás kialakítására.

Bartha Szabó József