MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Mikor vizsgálják meg érdemben a Bakonyerdő Zrt. által kezelt állami erdőterületen létrehozott vadásztársaság létrejöttének körülményeit?

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): – A Bakony-Devecser vadászterület 1997. március 1-jétől került kialakításra, a bakonyi gímszarvas egyedi genetikai állományának megőrzése céljából, 2001-től pedig különleges rendeltetésű minősítést kapott. Ennek ellenére 2006-ban a Bakonyerdő Zrt. mint az ingatlanok vagyonkezelője kezdeményezte a vadászterület két vadgazdálkodási egységre való szétválasztását, amely mind erdőgazdálkodási, mind vadgazdálkodási szempontból a zrt. egyik legértékesebb területrészének irányítása alól való kivonását eredményezte, súlyosan sérvi a vagyonkezelési szerződésben foglaltakat és ennek eredményeként a tulajdonos magyar állam, továbbá a Bakonyerdő Zrt. gazdálkodói érdekeit.

– Az eljárás során számos kérdés merült fel, amelyekre egy korrekt szakhatósági vizsgálatnak kellett volna válaszokat keresnie. A Bakonyerdő Zrt. bakonyi vadászterületének megújítása 2006-ban nem volt időszerű, mivel vadgazdálkodási üzemterve 2010. február 28-áig volt érvényes. Az állami erdőgazdaságok vagyonkezelési szerződése pedig egyértelműen kimondja, hogy a vadászterületek kialakítása során kötelesek törekedni a lehető legnagyobb állami tulajdoni arány elérésére. Benedek Fülöp akkori államtitkár utasítására az FVM-hivatalok az erdőgazdaságok szavazatait viszont csak akkor fogadhatták el érvényesnek, ha előzőleg külön kikérték a KVI, illetve az NFA erre vonatkozó írásbeli felhatalmazását.

• Miért nem vizsgálta ki a felügyeleti szerv azt a rendellenességet, hogy a felosztásról határozó közgyűlést a Bakonyerdő Zrt. hívta össze, a szavazáskor viszont már a KVI és az NFA képviselői adták le voksukat?
• Lehetséges-e, hogy ezek szerint a szavazás, vagy a közgyűlés összehívása szabálytalan volt? Miért nem kifogásolta meg a szakhatóság a szavazás eredményét, hiszen a közgyűlésen szavazó KVI- és NFA-képviselők az ingatlanok adatainak hiányában nem rendelkeztek a törvényben előírt meghatalmazással?
• Miért nem tűnt fel senkinek, hogy a vadászati törvény kimondja: a földtulajdonosokat a vadászterület határainak kialakítása során hozott döntésük a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervének vagy haszonbérleti szerződésének lejártáig köti, tehát az érintett vadászterület, amelynek szerződése 2010-ig volt érvényben, 2006-ban jogszerűen nem módosítható?

• Mikor vizsgálják meg érdemben a Bakonyerdő Zrt. által kezelt állami erdőterületeken létrehozott vadásztársaság létrejöttének körülményeit?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – A helyzet röviden összefoglalva: mint egy állatorvosi ló, ezen keresztül bemutatható, hogyan is működött az a szocialista maffia. 1997-ben 46 ezer hektárt kijelöl a magyar állam a Bakonyban a gímszarvas védelmére, majd 2006-ban megvilágosodik a Gyurcsány-kormány, és azt mondja, hogy ebből le kell választani 6 ezer hektár legértékesebb területet, és oda kell adni egy akkor alakult, éppen létrejövő vadásztársaságnak. Ez a vadásztársaság a Magas-Bakony Vadgazdálkodási, Sport és Környezetvédelmi Egyesület.

– Képviselő asszony! Ez az egész helyzet nagyon hasonlít azokra az eljárásokra, mely révén az állami vagyon elkótyavetyélésre került. Felveti a hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények gyanúját is. Jelzem: az elmúlt héten azonnali hatállyal teljes körű vizsgálat indult. Kiterjed a vadászterület alakításának körülményeire, működésére. Nevezetesen arra is, hogy a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatóját, ki miután szakmai jó lelkiismerete miatt, nemet mondott rá, azonnal eltávolították. A nyilvántartásokból ki fog derülni, hogy ki, mikor, mit, mennyit lőtt, ki vadászott azokon a területeken, és a vadászati napló azt is megmutatja, hogy adott napon ki járt a területen. Ebből kiderülhet, hogy kik lehetnek azok, akik el tudták érni, hogy az állam lemondjon a jogosítványairól, és a legértékesebb területét átadja egy ilyen társaságnak. Ha bármilyen szabálysértés vagy bűncselekményre utaló jel fölmerül a vizsgálat során, a minisztérium azonnal megteszi a szükséges lépéseket.

– Tanulságos történetről van szó. Kétségtelen, hogy a magyar államot komoly kár érhette, és reparálnunk kell ezt a helyzetet. Május 26-ára összehívta a földtulajdonosi közgyűlést a Nemzeti Földalap a vidékfejlesztési miniszter egyetértésével és támogatásával, amely dönteni fog részben az állam képviseletének megváltoztatásáról és a szerződés fölülvizsgálatáról. De nem egyszerű az évtizedek alatt kialakult maffiahálózatokat fölszámolni. Kérem a segítségüket, mert csak úgy tudjuk Magyarországot megújítani, ha tisztességes, becsületes viszonyokat teremtve a közjó szolgálatába fogjuk a közvagyont állítani.

+

TALABÉR MÁRTA: – Államtitkár úr! Válaszát elfogadjuk, miután a miniszter úr ezt a vizsgálatot elrendelte. Bennünket azért nem lepett meg, hogy a föld, az erdő és annak környékén az előző szocialista kormányzás alatt mindig valami mutyizás történt. Az sem, hogy egyik kulcsszereplőként elő-előtűnik, Benedek Fülöp neve. Nem tudjuk, még hány helyre ért oda a keze, és hány, most mondjuk úgy, a kívülállók számára érthetetlen dolgot erőszakolt át, de talán egyszer ez is kiderül.

Karitatív és segélyszervezetek várakozásai a magyar-ukrán határon?

KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): - Az elmúlt 20 évben a karitatív és segélyszervezetek - legyenek azok egyháziak vagy civilek - bebizonyították, hogy készek és képesek humanitárius segítséget nyújtani válságövezetekben. Sajnos volt lehetőségünk megtapasztalni, hiszen az említett időszakban környékünkön több válságtérség is volt. Emlékezzünk 1989 decemberére, amikor autókonvojok indultak el Romániába segélyszállítmányokkal. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak elévülhetetlen érdemei vannak a keletnémet menekültek ügyeinek kezelésében, a humanitárius segítségnyújtásban a volt Jugoszláv térségbe. De napjainkban is a különböző egyházi és civil szervezetek segélyszállítmányokat irányítanak, és ezen túlmenően kulturális és karitatív tevékenységeket is végeznek, úgy felnőttek, mint gyerekek körében, az Kárpátalja. A kiutazó önkéntesek azonban panaszkodnak, hogy a határátkelők zsúfoltsága, a ki- és beléptetés lassúsága miatt órákig állnak a határon. A visszajelzések azt mutatják, hogy szükség volna központi intézkedésre a helyzet könnyítése érdekében.

• Vajon a magyar határőrség és vámhivatal megtesz-e minden tőle elvárhatót a felmerült nehézségek csökkentése érdekében?
• Lehetséges-e utasítani a fent említett illetékes szerveket, hogy a bizonyítottan karitatív és segélytevékenységet végző szervezetek munkatársai a lehető legkönnyebben és leggyorsabban essenek át a szükséges hivatalos ügyintézésen?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön is tudja, hogy az ukrán-magyar határszakaszon alkalmazott szigorú ellenőrzések célja a jövedéki termékek, elsősorban a dohánygyártmányok, ásványolajtermékek és alkoholtermékek belföldre történő illegális behozatalának megakadályozása. Ez az intézkedés a költségvetési bevételek biztosítását is szolgálja, hiszen az említett határszakaszon és térségben ezek a jogsértések kiemelkedő számban jelentkeznek. És hadd utaljak arra is, hogy ez a határszakasz a schengeni külső határszakasz, ezért a schengeni egyezmény normáinak is meg kell felelnie.

– Ezen a területen csak a záhonyi határátkelőhelyet nyitották meg a teherforgalom számára, a határátkelőhely rendje határozza meg a személyek és járművek áthaladásának rendjét, amely alapesetben az érkezés sorrendjétől függ. Ez alól kivételt képeznek egyebek mellett a sürgős, életmentő küldeményt szállító járművek, a segélyszervezetek szállítmányai azonban nem feltétlenül tartoznak ebbe a kategóriába.

– Azonban van egy jó hírem is! A vonatkozó jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az áruszállítás céljára nem megnyitott beregsurányi határátkelőhelyen léphessék át a határt a humanitárius szállítmányok. Ezt eddig is már több karitatív szervezet igénybe vette. Eddig nem merült fel panasz a vám- és pénzügyi szervezetek munkáját illetően, reméljük, a jövőben sem lesz így, de ha ilyet észlel, akkor kérjük, jelezze.

+

KALMÁR FERENC ANDRÁS: – Államtitkár úr! Arra kérjük a minisztériumot, hogy még ha nem is hivatalos utasítással, de azért lehet ezt a tevékenységet, a határátkelést segíteni, és ezáltal az önkéntesek munkáját megsegíteni. Köszönöm, ha megteszik! Ennek reményében a választ elfogadom.

A „túlzott védelemtől" a vadkapitalizmusig: miért
a munkavállalókon veri le a kormány a saját tehetetlenségét?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – A kormány retorikai szaltói ellenére egyre világosabb: a kabinet bukott szemlélet jegyében az eddigi legdurvább megszorításokat erőszakolja rá az emberekre. A legújabb húzásukkal, a hétvégi és túlórapótlék eltörlésével azok reményét veszik el a boldogulástól, akik eddig kemény munkával próbáltak meg egyről a kettőre jutni.

– A Fidesz 1998 után most már másodszor verte át a választókat szociális ígérgetéssel, hogy aztán annál súlyosabb legyen, ahogy arcon csapják őket. A munkavállalókat nem lehet kifizetni a nemzeti együttműködés maszlagjával, amikor azt látják, hogy heti 60 órát kell dolgozniuk kevesebbért, amikor nem kapnak külön fizetséget az ünnepnapokon végzett munkáért, amikor balesetük láttán a munkáltató széttárhatja a kezét, amikor az üzemi tanács puszta lehetőséggé válik, és amikor minden ok nélkül bosszúból megválhatnak tőlük. A magyar választók tudni fogják, kinek köszönhetik az új munka törvénykönyvét, amely e szabályokat a jogrend részévé fogja tenni. Mindeközben Magyarország a Fidesz egyéves kormányzása alatt Európa dolgozóellenes fellegvárává vált.  Ezért kérdezem:

• Egyeztettek-e az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkavállalói érdekképviseletekkel?
• Hány munkahelyet várnak annak a lehetőségétől, hogy mostantól gyakorlatilag indoklás nélkül lehet elküldeni a munkavállalókat?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány nem tervez indoklás nélküli elbocsátást, de tervezi azt, hogy a jövőben a munkaviszony megszüntetésének jogi szabályozását egyszerűsíti és egyértelműsíti annak érdekében, hogy a munkáltató ne a kockázatot lássa a munkavállalóban, akitől, ha a vállalkozás piaci helyzete úgy alakul, csak nagyon elhúzódó és költséges perekkel lehet megválni. Állításával ellentétben nincs szó arról, hogy a kormány kisemmizné a munkavállalókat a rendkívüli munkavégzésért járó kiemelt juttatásokból. Arról van szó, hogy az európai és a nemzetközi irányelvekkel összhangban rugalmasabb, életszerűbb szabályozást hozunk létre, ami tágabb teret enged a felek szabad megállapodásának. Azt szeretné elérni a kormány, hogy a munkaidő-beosztás törvényi előírásai egyszerűsödjenek. A ma meglévő és az uniós irányelvekkel összhangban álló munkaidőkeretet, így a napi 12 órás és a heti 48 órás általános munkaidőkorlátot természetesen a kormány nem kívánja és nem is tudja átlépni, ugyanakkor lehetőséget kívánunk adni arra, hogy a munkaidőkeret alkalmazásánál a munkaidő tényleges felhasználásáról a két fél, a munkaadó és a munkavállaló közvetlenül és szabadon állapodjon meg. A heti rendes munkaidő a munkaidőkeret időszakának átlagában ezután sem lehet több 40 óránál, az átlagon belül azonban a rugalmasság jegyében az eddiginél nagyobb lehetőség nyílik esetenként akár heti 48 órát is foglalkoztatni.

– Képviselő úr! Tekintettel arra, hogy egy kidolgozás alatt álló kormányzati elképzelésről van szó, nincs még olyan dokumentum, amely az Országos Érdekegyeztető Tanácsban egyeztethető lenne. Végül arra kérem, hogy a Parlament falai között adjuk meg mindenkinek a neki járó tiszteletet, és úgy gondolom, bohóckodva tereli el a figyelmet, érvei nem lesznek erősebbek, csupán a saját szakmaiságát járatja le; ezt pedig őszintén sajnálom.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Köszönöm, a választ nem áll módomban elfogadni. Ha a kormány tisztában lenne a saját szövegeivel, dokumentumaival akkor tudná, hogy miért. 

(Szavazás: az Országgyűlés 211 igen szavazattal, 86 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Valóban mindenre megoldás a közmunka?

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): – A magyar társadalom egyre reményvesztettebb helyzetbe kerül, köszönhetően a kormányzat rossz gazdasági és munkaügyi politikájának. Ennek egyik sajnálatos eredménye, hogy a legszegényebbektől veszik el a munka lehetőségét, pedig megígérték, hogy munka lesz bőven, és hogy csak az nem fog tudni dolgozni, aki nem akar. Ezzel szemben a kormány még egy évig sem tudja biztosítani a támogatott munkahelyeken való foglalkoztatást, hiába alakította át az amúgy már hosszú évek óta jól működő közfoglalkoztatás rendszerét. A jelenlegi adatok szerint a munkaügyi központok mintegy 190 ezer embert tartanak nyilván, akik bérpótló juttatást kapnak. Ha csak 30 napnyi, 4 órás közmunkát veszünk számításba, akkor sem elég a mostani 64 milliárd forintnyi pénz még egy évre sem. Főleg akkor nem, ha mondjuk, egy-egy közmunkást ne adj' isten 6 órában foglalkoztatnak, akkor ez a mostani pénz 9-10 hónapnál tovább nem tudja finanszírozni a munkavégzést. Így szeptembertől akár ezrek eshetnek ki a rendszerből önhibájukon kívül, és nehezen fognak tudni bármiből is megélni.

– A kormányzati tervek arról szólnak, hogy a szociális ellátások helyett közmunkát biztosítanak azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. Ehhez viszont forrásokra lesz szükség, egyre több forrásra, amelyre csak két lehetőség kínálkozik. Az egyik az európai uniós források bevonása a közfoglalkoztatásba - erre elvileg most is van lehetőség, sőt a korábbi kormányzatok idején is volt olyan terv, hogy bizonyos infrastrukturális beruházásokat a kivitelezők közmunkásokkal lesznek kötelesek megvalósítani. Ugyanakkor kérdéses, hogy valóban lehet-e a tömegek számára EU-s pénzből még érdemi munkát szervezni, és megvalósítani a jövő év elejéig. A másik alternatíva a hazai források bevonása lehetne, de a konvergenciaprogramból nem látható, hogy erre lenne-e pénze az államnak. Már csak azért sem, mert az adókat és a járulékokat is számolva drágább a közmunka biztosítása, mint az ugyanakkora összegű segély kifizetése. Kérdezem tehát:

• Mennyivel kívánják növelni a közmunkára fordítható összeget az idén, és mekkora összeggel számolnak jövőre ezen a területen?
• Miért nem állítják vissza a korábbi feltételrendszert, hogy a közfoglalkoztatás keretei között foglalkoztatottak alkalmazása nyolc órában, teljes munkaidőben és éves szinten legalább összefüggően kilencven napig legyen lehetséges?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány legfontosabb gazdasági és fejlesztéspolitikai célként fogalmazta meg a foglalkoztatás bővítését, s ennek teljesítését a releváns szakpolitikák - adópolitika, szakképzés, szociálpolitika, egészségügy - következetes és összehangolt átalakításával kívánjuk elérni. Szerintünk sem mindenre megoldás a közmunka, de ahol nincs munkahely az elsődleges munkaerőpiacon, ott nem segélyt, hanem minél több ember számára közmunkát kell biztosítani. Azt is látnunk kell, hogy a problémák kétharmada az ország egyharmadára koncentrálódik, úgyhogy ha megoldásokat keresünk, akkor ezt is figyelembe kell venni.

– Képviselő úr! Önök nem kérték számon a teljesítményt. Ezzel szemben kitakarították a kasszát. Az ön által hosszú évek óta jól működő közfoglalkoztatásnak nevezett rendszerrel 170 ezer fő egyáltalán nem jutott munkához, és ezren sem tudtak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. Az érintettek piaci foglalkoztatásának elősegítése érdekében megteremtettük annak lehetőségét is, hogy ha egy vállalkozó munkanélkülit szeretne kivinni foglalkoztatásba, akkor nem 28 500 forintot, mint ahogy ezt önök kitalálták annak idején, hanem a bér és járulék 70 százalékát kapja meg támogatásként. Április végéig több mint 2500 ember helyezkedett el már így az elsődleges munkaerőpiacon. Magyarul, azt tudom mondani, hogy lehet ezt jól is csinálni.

– Képviselő úr! Önök egy olyan ellátórendszert működtettek, tisztelt képviselő úr, ahol jobban megérte a szociális segély bugyraiban keresgetni, mint a munkát elvállalni. Ezt a rendszert semmiképpen nem lehet tovább folytatni, ezért mi elkötelezettek vagyunk abban, hogy a közfoglalkoztatási rendszert úgy alakítsuk át, hogy mindenki számára, aki Magyarországon tud és akar dolgozni, erre lehetősége legyen.

+

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR: – Államtitkár úr! Önök olyan kevés pénzt terveztek a közfoglalkoztatási rendszerre, ami számszakilag sem jön ki. Úgyhogy a válaszát nem tudom elfogadni.

(Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 203 igen szavazattal, 94 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Mit kíván tenni a kormány az ukrán biztonsági szolgálatnak
a magyar állampolgárságot igénylőket megfélemlítő eljárása ellen,
és hogyan kívánja megvédeni a külhoni magyar állampolgárokat?

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Az elmúlt napokban minden jelentősebb sajtóorgánumból értesülhettünk arról, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyílt levélben fordult Viktor Janukovics ukrán államfőhöz, amelyben a könnyített állampolgárságot igénylő kárpátaljai magyarokkal kapcsolatos komoly veszélyekre hívta fel a figyelmet. Azóta hallhattunk részleteket is arról, hogy az ukrán biztonsági szolgálat, az SZBU az elmúlt időszakban magyar nemzetiségű kárpátaljai lakosokat vitt be a szovjet időket megszégyenítő módon a megyei főosztályára idézés nélkül. Fenyegetőztek és azt követelték, ismerjék be, hogy felvették a magyar állampolgárságot. Tették mindezt jogcím nélkül, az érintettektől az ügyvédi segítséget is megtagadva. Információink szerint a jogállamban elképesztő, elképzelhetetlen eljárás során voltak olyan személyek is, akiktől az ukrán biztonsági szolgálat emberei pénzt követeltek, nyilván saját zsebre, mondván, hogy akkor majd nem esik bántódásuk, másokat azzal fenyegettek, hogy a családjuk nem hagyhatja el az országot, vagy a testvérük nem fejezheti be az egyetemet.

– Többen arról tájékoztattak, hogy a biztonsági szolgálat aktákat vezet az érintettekről, személyes adatokkal, jellemrajzokkal, de az egész ügy legdurvább és a legpéldátlanabb részlete az, hogy több érintette elmondta, hogy az ukrán biztonsági szolgálat emberei olyan felvételeket mutattak nekik, amelyek a konzulátus belsejében, az épületben készültek róluk, vélhetően annak biztonsági kamerája rögzítette.

– Ez az ügy megítélésünk szerint túlmutat a Magyar Köztársaság ungvári konzulátusán, illetve annak vezetőjén, súlyos kormányzati felelősség kérdését veti fel. Az eddigiekben azt hallhattuk folyamatosan, hogy az állampolgárság igénylésével minden rendben van, senkinek bántódása ezért nem eshet, Magyarország meg fogja védeni a külhoni magyarokat, akik állampolgárságot igényelnek. Ennek tekintetében kérdezem:

• Hogyan fordulhatott elő ez a példátlan, felháborító és komoly nemzetbiztonsági kérdéseket felvető eset?
• Ki vagy kik tehetők felelőssé a kialakult helyzetért?
• Az SZBU-nak valahonnan információkat kellet szereznie, ha ezt nem a magyar kormány szolgáltatta, akkor ki tette?
• Mit kíván tenni a magyar kormány a rendkívüli súlyos helyzet azonnali megoldása érdekében, figyelembe véve a magyar állam és a külhoni magyar állampolgárok érdekeit és biztonságát is?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Határozottan visszautasítom: Magyarország ukrajnai külképviseletein nem dolgoznak kémek. Arra szeretném önt kérni, ha ilyen vádakkal kíván élni, akkor szerezze be a szükséges bizonyítékokat, vagy ha nem rendelkezik ilyen bizonyítékokkal, akkor hallgasson, ne keltsen hisztériát a magyar külképviseletekkel szemben. Valóban nyilvánosságra került az interneten egy felvétel, de csak külső kamerával készülhetett, ilyen állású kamerával ugyanis a magyar külképviselet nem rendelkezik. Ha a képviselő úr vette volna a fáradságot, és megkérdez bennünket, akkor ezt a tévedését is elkerülhette volna.

– Ami a kérdés érdemét illeti: az ukrán titkosszolgálat az elmúlt napokban valóban zaklatott mintegy húsz főt, akikről feltételezte, hogy magyar állampolgársági esküt tettek. Valóban jogellenesen hallgatták ki őket. Valóban nem biztosították a megfelelő eljárást a számukra, és valóban megfenyegették őket. Szeretném jelezni, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr azonnal hangot adott Magyarország tiltakozásának. Magyarország nem tűri, hogy magyar embereket ilyen módon zaklassanak. Egyértelműen magyarázatot követelünk ezekre az incidensekre, és elvárjuk azt is, hogy ezeket a zaklatásokat azonnal szüntessék be. Ellentétben állnak ezek a zaklatások azzal az államfői, illetőleg kormányzati szintű megállapodással is, mely szerint Magyarország és Ukrajna tiszteletben tartja egymás jogszabályait, és elkötelezettek vagyunk a jószomszédi kapcsolatok fenntartása mellett. Mind ez idáig semmilyen hivatalos kritika nem fogalmazódott meg az állampolgársági törvényünk végrehajtásával szemben.

– Elemezzük azt is, tisztelt képviselő úr, hogy a titkosszolgálat Ukrajnában saját hatáskörben vagy pedig politikai nyomásra járt-e el, illetve hogy az ukrán akció mögött nem áll-e esetleg egy másik, erősebb titkosszolgálat, amelynek stratégiai érdeke, hogy Magyarország vagy éppen az Európai Unió szembekerüljön Ukrajnával. Felelősebb magatartást szeretnénk kérni a magyarországi parlamenti pártoktól. Ez a kárpátaljai magyarok érdeke is. Igény szerint természetesen szívesen tájékoztatjuk a megfelelő politikai fórumokat.

+

SZÁVAY ISTVÁN: – Államtitkár úr! Én nem beszéltem kémekről, és nem is fogalmaztam meg ilyen vádakat. Én azt tettem fel kérdésnek, hogy ezek a felvételek hogyan kerülhettek ki.  Fenntartom, és ma többen is, akikkel beszéltem, kárpátaljai illetőségűek is megerősítették, hogy ezek a felvételek igenis léteznek, és igenis bent készültek. Kezdeményezni fogjuk. hogy üljön össze a nemzetbiztonsági, a külügyi, illetve a nemzeti összetartozás bizottságának együttes ülése, és ezt a kérdést vizsgálja meg. Kérem a kormánypártokat, hogy támogassák ezt a kezdeményezésünket.  Ennek reményében, megelőlegezett bizalomként a mostani válaszát, - bár vele nem egyetértve - elfogadom.

Látszatkonzultáció közpénzen?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Orbán Viktor miniszterelnök úr egy videóüzenetben tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy a kormány ismét elárasztja az összes postaládát Abaújtól Rózsadombig, boldogtalantól boldogtalanig. Ezúttal szociális kérdésekben érdeklődnek a nép véleményéről. Az elképzelésnek komolyabb szépséghibája, hogy az elmúlt egy évben több olyan kérdésben hozott radikális döntést a kormány, amelyről elfelejtette megkérdezni az embereket. A teljesség igénye nélkül néhányat én is szóba hoznék, amit szövegszerű módosító javaslatként ajánlok miniszterelnök úr kérdőívébe:

• Támogatná-e ön azt, hogy annak szétverése után most visszaállítsa a nemzeti ügyek kormánya a közcélú foglalkoztatás százezreknek megélhetést nyújtó rendszerét?
• Támogatja-e ön a nemzeti ügyek kormányának azt az intézkedését, amelynek keretében az egykulcsos adórendszer bevezetésével az alacsony és kis jövedelmű családoktól pénzt vesz el, és azt odaadja a gazdagoknak?
• Támogatja-e ön a nemzeti ügyek kormányának a táppénzcsalókat célzó azon intézkedését, hogy a becsületes, beteg munkavállalók május 1-jétől csak fele táppénzt kapnak?
• Támogatja-e ön azt, hogy a nemzeti ügyek kormánya az adópolitikán keresztül megvalósuló családtámogatási rendszerben a gazdag családok gyermekeit bőkezűen, a szegényebb sorsú családok gyermekeit szűkmarkúan finanszírozza?
• Egyetért-e ön azzal, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér?

– A miniszterelnök úr szóvivője elmondta, hogy a konzultáció költségei nem haladják majd meg az alkotmányozó konzultáció költségeit, vagyis 800 millió forintot. Ez az összeg annak a 8 ezer fő közfoglalkoztatottnak a havi munkabére, akiknek ma a nemzeti ügyek kormánya a nyomortanyája. Mindezek miatt:

• Miért kérdezi meg a kormány olyan dolgokról az embereket, amiket már régen eldöntöttek?
• Miért szórja feleslegesen a kormány az adófizetők pénzét olyan álkonzultációkra, amelyek semmilyen érdemi egyeztetést nem jelentenek?
• Miért vezeti félre a választókat a kormány azzal, hogy valótlanságokat állít a kérdéseiben?
• S végül: mikor kívánja megkérdezni a kormány az eddig meghozott népnyúzó intézkedéseiről az emberek véleményét?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: – A kormány a nemzeti konzultáció folyamatának következő állomásaként most szociális témakörben kívánja megszólítani Magyarország polgárait. A mindennapi élet legfontosabb kérdéseiről szeretnénk megtudni az emberek véleményét.  Azt gondoljuk helyes célnak, hogy a közös gondokra közösen találjuk meg a válaszokat. A levélben tíz kérdést teszünk fel, amelyek a mindennapi életünk szempontjából a legfontosabbak: munka vagy segély, hogyan legyen több munkahely, mire tanítsák a gyermekeinket az iskolában, mi legyen a rezsivel, vagy hogyan és miképpen segélyezzük azokat, akik segítségre szorulnak. A nemzeti együttműködés kormánya fontosnak tartja, hogy megtudja, mit gondolnak a magyarok ezekről a kérdésekről. Nélkülük nem akarunk dönteni. Mindenkinek a véleménye számít.

– A döntés felelősségét persze nem háríthatjuk át. A döntést a magyar parlament képviselőinek, a kormánynak, a miniszterelnöknek kell meghoznia, de mindig van olyan szempont, olyan sajátos látószög, választói bölcsesség, amivel a döntéshozók nem feltétlenül rendelkeznek. Ezért sokat segítenek az állampolgárok, ha támogatják a döntéshozók munkáját azzal, hogy elmondják a véleményüket ezekben az izgalmas és fontos kérdésekben.  Talán a képviselő úr is emlékszik arra, hogy nemrég egy alkotmányozási konzultációt indítottunk útjára, az akkori kérdések között is volt olyan, amikor az emberek többségének véleménye különbözött a mi álláspontunktól. Az alaptörvény szövegébe az a változat került, amit a válaszadók többsége képviselt. Ezúton is köszönjük az akkori segítséget, a visszaérkezett válaszok alapján igazán jó alaptörvényt sikerült alkotni, amely biztonságba helyezi minden magyar ember jövőjét.

– Képviselő úr! Ön szeretne egyéb kérdéseket is feltenni. Ennek nem volt akadálya 2002 és 2008 között, de nem tették. A közcélú foglalkoztatás rendszerét a kormány most rakja rendbe, ugyanis a szocialista kormány 8 éve alatt közel duplájára emelkedett a munkanélküliek száma. Ez idő alatt 170 ezer munkavállaló egyetlen alkalommal sem jutott munkalehetőséghez állami közfoglalkoztatás keretében. 2010-ben mindezt az adófizetők 150 milliárd forintjából fizették úgy, hogy nagyobb hányadát az Állami Számvevőszék megállapítása szerint olyan programokra fordították, amelyekkel a programokban részt vevők munkaerő-piaci esélyei nem javultak.  Ezért nem tesszük fel az ön által javasolt kérdéseket.

– A tíz kérdésből álló kérdőívet minden magyar megkapja, aki betöltötte a 16. életévét. Bízunk abban, hogy sokan megtisztelnek bennünket azzal, hogy kitöltik és visszaküldik. Az emberektől azt kérjük, hogy június 15-éig küldjék vissza a válaszokat. Bízom benne, hogy nagyon sokan megteszik. Az eredményt június 30-áig hozzuk nyilvánosságra. Így az alaptörvény után most a szociális kérdésekben is megtudjuk választóink véleményét, és az általuk támogatott megoldások szerint dönthetünk arról itt az Országgyűlésben, hogy milyen legyen a jövő Magyarországa.

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Miniszter úr! Továbbra is azt állítom, hogy szemfényvesztésről van szó. Fontosnak tartották például megkérdezni azt, hogy munkát vagy segélyt adjanak. Hozzáteszem rögtön, hogy szerintem ebben az országban tízmillióan egy emberként kiáltja azt, hogy munkát mindenkinek és nem segélyt. És még egy: 16 év felett mindenkinek elküldik ezt a kérdőívet. Jelzem, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerint csak törvény rendelkezhet az adatkezelésről, márpedig önök csak kormányhatározatban rendelkeztek erről, ez ráadásul alkotmánysértő is, hacsak nem törvényerejű rendelettel kormányozzák ma már ezt az országot.

(Szavazás: Az Országgyűlés a miniszteri választ 223 igen szavazattal, 85 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Bartha Szabó József