MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Lezárulhat-e megnyugtatóan a csepeli galvániszapügy?

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): – 2007. szeptember 18-án Csepel eddigi legnagyobb környezeti botránya, a galvániszapügy kapcsán írtuk az akkori környezetvédelmi miniszternek, dr. Fodor Gábornak a következőket: „Elsődleges feladatnak tartjuk, hogy a csepeli embereket, az ivóvizet és a Duna természeti környezetét rendkívül veszélyeztető galvániszapot egyszer és mindenkorra a lehető leghamarabb szállítsák el". Nos, a galvániszapot 2008 januárjában elszállították, tehát ez megoldódott. Bár érdemes megjegyezni: a becsült 1200 tonnánál ezer tonnával többet kellett csomagolni, szállítani és ártalmatlanítani, így a művelet költségei is megnőttek, az állam végül 120 forintot költött erre az adófizetők pénzéből.

– A költségek finanszírozásával kapcsolatban írtuk akkor a közös közleményünkben: „Követeljük, hogy az önkormányzati, környezetvédelmi és a bűnüldöző hatóságok együttműködve derítsék fel és tárják a nyilvánosság elé hazánk egyik legsúlyosabb környezetszennyezésének körülményeit. Nevezzék meg és ítéljék el a felelősöket és mulasztókat, illetve az utolsó fillérig hajtsák be a szennyezésre fordított közpénzt!"  Jómagam kétszer is feljelentést tettem az ügyben, először 2004 decemberében, majd 2007 augusztusában. Ez utóbbi feljelentéskor a rendőrségnek, a sajtónak és a minisztériumnak is elküldtem egy körülbelül 400 megabájtnyi információt tartalmazó DVD-t, amelyben csepeli kollégáim segítségével feltártuk az ügy történetét, a háttérben megbúvó szövevényes érdekeltségi viszonyokat, az üzleti és elvtársi kapcsolatrendszert. Sajnos éremi vizsgálatról, felelősségre vonásról, elszámoltatásról a mai napig sem az önkormányzat, sem mi nem rendelkezünk. Kérdezem tehát:

• Lezárulhat-e megnyugtatóan a csepeli galvániszapügy?
• Lesz-e felelősségre vonás?
• Visszaszerezzük-e a 120 millió forint közpénzt az elvtársaktól?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az emberek igazságérzete erőteljesen jelentkezik: jogosan követelik tőlünk, hogy ne csak felszámoljuk vagy megelőzzük a környezetszennyezést, hanem a felelősöket is találjuk meg, nevezzük meg, és ne engedjük, hogy a szennyezést előidézők, és haszonlesői a markukba röhögve büntetlenül megússzák.

– Idézzük fel a történetet! Létezik egy kft., amely magáénak vallja a veszélyes hulladékot. Létezik egy földtulajdonos, amely kiadja bérletbe az előző kft.-nek a területet. A kft. a bérelt területen illegálisan, azaz engedélyek nélkül helyezi el a galvániszapot, méghozzá a Jóisten puszta szabad ege alatt szétrohadó hordókban, veszélyeztetve a közelben lévő kutakat, Budapest egy részének ivóvízellátását. Ehhez képest a szocialista kormány a környezetvédelmi hatósága és a szocialista csepeli önkormányzat hallani sem akart a problémáról. Sőt, a főfelügyelőség vezetője, akinek kötelessége lett volna kivizsgálni az ügyet, rémhírterjesztés címén eljárást kezdeményezett, amelyet aztán a rendőrség felfüggesztett, mert a valóban ott volt 1200 tonna galvániszap.

– Képviselő úr! Egyetértek önnel: ki kell vizsgálni nemcsak azt, hogy a mai napig miért nem történt meg az ügyészség által ennek az ügynek a végére a ponttétel, miért nem nevezték meg a potenciális felelősöket, miért nem került a bíróság elé. A magam részéről biztos, hogy megteszem az ügyészség felé azokat a lépéseket, amelyek az ügy fölgyorsítását eredményezik, annak érdekében, hogy a bűncselekményt elkövetők - ha lehetséges - börtönbe kerüljenek, és visszaadják azt a közpénzt, amit elvettek a magyar adófizetők pénzéből. A főfelügyelőség tekintetében is - és ezt ne tekintse senki sem boszorkányüldözésnek - meg kell nézni: kik azok, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a föld tulajdonosát mentesítsék a kötelessége alól, akik még a veszélyes hulladék elszállításának költségeit sem követelték meg tőle. Ezeknek az embereknek nincs helyük a főfelügyelőségen. Tehát nemcsak meg kell előznünk, vagy meg kell akadályoznunk a környezetszennyezést, hanem igenis azokat, akik hozzájárulnak a környezeti károk előállításához meg kell büntetni a törvény erejével.

+

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN: – Államtitkár úr a válaszában világossá tette, hogy az előző Gyurcsány- és Bajnai-kormányok, illetve a csepeli önkormányzat vezetői fülig sarasak lévén abban voltak érdekeltek, hogy ezt az egész ügyet eltussolják. Mi pedig abban vagyunk érdekeltek, hogy azok a címeres gazemberek, akik ezt a bűntettet elkövették, akár támogatással, akár hallgatólagos jóváhagyással, megkapják méltó büntetésüket, és az utolsó fillérig visszaszerezzük azt a 120 millió forint közpénzt, amit a kármentesítésére kellett Csepelen fordítani. Miután államtitkár úr támogatásáról biztosított, én is biztosítom önt a támogatásomról, a válaszát köszönettel elfogadom.

Mikor lesz a kormánynak elég bátorsága
a devizahitel-károsultak problémáinak tényleges megoldásához?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – A devizahiteleseket megmenteni szándékozó Orbán-Matolcsy-csomagról egyértelműen kiviláglik, hogy Magyarországon még mindig a kereskedelmi bankok bizonyos körei, multinacionális érdekeltségeik diktálnak. Olyan csomag került az asztalra, amelyben a kereskedelmi bankrendszer nem, vagy csak minimális tehertételt vállalt.

– A csomag ugyan a hitelesek egy részét levegőhöz juttatja, amit aztán vélhetően kamatostul fognak leverni rajtuk. Lényegében kinyitja a kormányzati jósdát, amikor azt prognosztizálja, 2015-ig kiderül, hogy a forint tud-e erősödni. Egyszerűen nem reális, nem életszerű, izzadságszagú ez a csomag, egyetlen cél világlik ki belőle: a felelősséget átterhelni a következő kormányzatra. A jelenlegi kimutatások szerint, és még az MNB-adatok alapján is, mintegy 2000 milliárd forint azoknak a szabad felhasználású jelzáloghiteleknek az összege, amelyeket nagyon nagy eséllyel lakáscélokra költöttek. Tehát őket mindenképpen meg kellene menteni ezen csomag által. A kereskedelmi bankok egy része a könnyebb ügymenet, a könnyebb ügykezelés miatt azonban sikeresen rábeszélte a hiteleseket, az ügyfeleket arra, hogy szabad felhasználású konstrukciókba menjenek bele ahelyett, hogy valóban lakáscélra tudtak volna papíron is fölvenni hiteleket. Tehát egy belekényszerítésről volt szó, a külső körülmények olyan tudatos manipulálásáról, amelyben több kormány érintett. 2001-ben, az első Orbán-kormány idején fogadták el azt a kormányrendeletet, amely lehetővé tette a szerződések egyoldalú módosítását, majd 2004-től pörgött fel a devizahitelezés. Folytatólagosan a kormányzatok háttértámogatásával, a média és a bankrendszer azt sugallta az emberek fejébe, hogy „vegyetek fel minél többet, még akkor is, ha nem indokolt."

– A legnagyobb bohózat pedig az a tárgyalás, amelyet önök folytatnak. Jellemzően elmondják, hogy három résztvevője van: a hitelesek, a bankrendszer és az állam. Ehhez képest a tárgyalóasztalnál a magyar emberekről elfeledkeztek. Semmiféle társadalmi felhatalmazásuk önöknek nincs arra, hogy csomagot nyújtsanak be, miközben a nemzeti eszközkezelőjük egyelőre a padláson van, vagy a ködbe veszett, - ráadásul még forrásokat sem tudtak érdemben megjelölni, mindössze ötmilliárd az az összeg, amit társítanak talán hozzá.

• Hol voltak a hitelesek érdekvédő szervezetei?
• Hol voltak a civilek?
• Nem lenne korrektebb beismerni, hogy a kormányzat nem képes megoldani ezt a problémát?
• Életszerűnek érzik-e azt, hogy feljavítsák a saját teljesítményüket annyira, hogy a kormányzat megállítsa a kereskedelmi bankrendszer folytatólagos visszaéléseit?
• Önök szerint mennyire reális az, hogy a magyar forint majd hülyére veri a svájci frankot, a devizahiteles tízezrek, százezrek pedig fellélegeznek az Orbán-kormány áldásos tevékenységének köszönhetően?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egy olyan megoldás fekszik itt a parlament előtt, amelynek egyik legfontosabb sarokpontja az, hogy az állam, a hitelintézetek és a hiteles együttesen vállalja a kockázatokat és a terheket. A közös teherviselés azt jelenti, hogy a bankok is kiveszik belőle a részüket. A tényleges és a rögzített árfolyam között lévő különbség forintalapú kamatként fog kamatozni, három hónapos magyar bankközi kamatláb mellett, vagyis a piaci kamatszintnél alacsonyabban. Nyilvánvaló, hogy ezen a bankoknak nem keletkezik haszna. A gyűjtőszámla visszafizetése 2015. január 1-jétől kezdődik, addig az időszakig a bankok ehhez a pénzhez nem tudnak hozzájutni. 2014. december 31-éig a gyűjtőszámla egyenlegére százszázalékos garanciát vállal az állam, ami szintén költséget és terhet jelent a bankok számára. És a legfontosabb: amennyiben a hitelintézetek a nemzeti eszközkezelő felé értékesítik az ingatlant, akkor azt az eszközkezelő diszkont áron, nyomott áron vásárolja meg, mely szintén tehervállalást jelent a bankoknak.

– Azok számára, akik kérik az árfolyamrögzítést, egyfajta kiszámíthatóság lép életbe, kiszámítható lesz a törlesztés, másrészt pedig, mivel a rögzített szint alacsonyabb, mint a mostani, kisebb törlesztő-részletet is jelent. A kilakoltatási moratórium feloldódik, helyette kvótarendszer lép életbe. Lehetővé teszi, hogy lakások értéke megőrződjön. 2011. július 1-je és 2011. szeptember 30-a között kizárólag a magas értékű ingatlanok árverezhetők el, 2011. negyedik negyedévétől kezdve pedig 2 százalékos árverési moratórium lép életbe. Lényege az ingatlanpiac védelme, közel 100 ezer ingatlan nem egyszerre zúdul rá az ingatlanpiacra. A másik fontos része pedig az, hogy a bankok hozzájutnak a fedezethez, s ez lehetővé teszi a banki hitelezést, és a lakáspiac működését.

– Képviselő úr! Nem ahhoz kell igazán bátorság, hogy itt a bankok ellen látványos kirohanásokat végezzünk, hanem ahhoz kell igazi bátorság, hogy a devizahitelesek problémáit kezelni tudjuk, és olyan megoldást alakítsunk ki, amely piaci viszonyok között is megvalósítható. A kormány ezt tette! Bízunk abban, hogy a magyar gazdaság erősödése, növekedése, a foglalkoztatás-bővülése három év múlva sokkal könnyebb helyzetet teremt az adósok számára is.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Nem áll módomban elfogadni a választ, nem csak azért, mert a kormányzati tapsgép egy kicsit későn érkezett, ami azt is jelzi, hogy talán ott is vannak kétségek ezen igazságtartalmakkal kapcsolatban. A Jobbik soraiban mi nem aggódunk amiatt, hogy a kereskedelmi bankok belerokkannak abba a tehertételbe, amit vállaltak. Sőt, nem is vagyunk hajlandóak azt a kormányzati orosz rulettet támogatni, aminek kiteszik a magyar hiteleseket. Elmondhatjuk: a kormányzat egyedül fog maradni ezzel a drágalátos csomagjával. A Jobbik csakis azon civilek mellé tud állni, akik most egy pertársaság szervezését kezdték meg annak érdekében, hogy az összes fogyasztói bizalommal visszaélő kereskedelmi banki gyakorlatot kitakarítsuk Magyarországról. Ez a piactisztítás útja. A Jobbik csak ezen az úton tud járni.

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 157 igen szavazattal, 80 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tervezi-e a kormány az M43-as autópálya szegedi elkerülő szakaszának ingyenessé tételét?

BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): – Örömmel tapasztalhattuk, hogy az új autópálya révén Szeged megszabadult attól a meglehetősen nehezen elviselhető tranzitforgalomtól, ami a város valamennyi fő közlekedési útvonalát érintette. Arra is számítottunk - mint korábban az M5-ös Kecskemétet elkerülő szakaszánál, vagy az M7-es Székesfehérvárt elkerülő szakasznál - hogy a Szegedet elkerülő új autópálya-szakasz, ez a néhány kilométer, sem tartozik majd a fizetős matricás rendszerbe. Nem így történt.

– Szeged megyei jogú város közgyűlése egyhangú határozattal úgy döntött, hogy él az önkormányzati törvényben rögzített felterjesztési jogával, és hivatalosan kezdeményezi a Magyar Köztársaság kormányánál, hogy az elkészült M43-as autópálya szegedi elkerülő szakaszán - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - vezesse be a díjmentességet. A Csongrád megyei közgyűlés is egyhangúlag szavazott az M43-as díjfizetés alóli kivonása mellett. Tisztelettel kérdezem tehát: 

• Szeged miért kivétel?
• Tervezi-e a kormány az M43-as autópálya szegedi elkerülő szakaszának ingyenessé tételét?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Polgármester Úr! Az M43-as autópálya megépítése, a korábbi kormányzat döntésében és az uniós forrás lehívásához szükséges támogatási kérelemben is, teljes egészében és minden járműkategóriában, díjkötelesként szerepel. A jelenlegi kormánynak nincs hatásköre e korábbi döntést és szerződéses kötelezettséget felülvizsgálni.

– A minisztériumnak nem áll szándékában újabb nem-fizetős szakaszokat bevezetése az autópálya-rendszerbe.  A díjrendszer alapvető átalakítására viszont törekszik, a megtett úttal arányos díjszedés 2013-ra tervezett bevezetésével. Meggyőződésünk szerint egy igazságosabb, „a használó és a szennyező fizet" elve alapján működő rendszert honosítunk meg. Ez az egész országra kiterjedő, egységes rendszer megszünteti az ön által említett különbségeket is – erre tekintettel is kérem, hogy a válaszomat elfogadni szíveskedjék.

+

BOTKA LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Tucatjával lehet példát mondani arra, hogy sikerült módosítani az európai uniós támogatási szerződést egy-egy nagyberuházás kapcsán. Ez tehát nem indok. Mi Szegeden és Csongrád megyében nem kérünk mást, csak azt, ami az utópályák esetében eddigi magyar gyakorlat volt. Államtitkár úr most viszont kijelentette, hogy a kormánynak nem áll szándékában újabb nem-fizetős szakaszokat bevezetni az autópálya-rendszerbe.  A szocialista kormányok az elmúlt nyolc esztendőben két autópályát építettek Szegeden és a térségben: az M5-öst és az M43-ast. A Fidesz-kormánynak egyetlen dolga lenne: ezen a 7 kilométeren is bevezetni a díjmentességet. Tegyék meg, és akkor Szegeden ezt mindenki meg fogja önöknek köszönni, mint ahogy természetesen azt is értékelni fogják, ha Szeged nem fogja megkapni azt, ami más városoknak jár. Ezt a munkát szeretném azzal segíteni, hogy a válaszát nem fogadom el.

Szavazás: az Országgyűlés 155 igen szavazattal, 74 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az államtitkári választ.

Miért űzi el a kormány a fiatal orvosokat az országból?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Államtitkár úr! Kérem, kíméljen meg a már ismert szövegek ismétlésétől, nem érdemes tovább okolni az elmúlt 8 évet, meg az előző kormányok forráskivonását: kezdjenek el cselekedni! Kevesebb olajrészvény kellene, államtitkár úr, és több orvos! Ne engedjék, hogy itt hagyják hazájukat! A magyar rezidensek százai december 31-ei hatállyal, el fognak menni, ha nem tesz a kormány semmit. Amikor a Magyar Rezidens Szövetség Orbán Viktornak írt levelet, mindössze egy főosztályvezetőtől kaptak valamiféle választ. Semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány emberszámba veszi őket, és meg akarja oldani az egészségügyben tapasztalható humánerőforrás-krízist. Ha hinnénk az összeesküvés-elméletekben, azt mondhatnánk: Orbán Viktor és Matolcsy György az ágazat tudatos rombolását folytatja, önök pedig naivan asszisztálnak hozzá. De nem mondunk ilyet, mert nem hiszünk az összeesküvésekben.

– Államtitkár úr! Ugyanúgy megalázzák a rezidenseket, ahogyan a tűzoltókat, a rendőröket, a bírákat vagy a pedagógusokat. A kormányváltást követően az orvosok egy teljes éven át vártak türelmesen, ám a szégyenletesen alacsony bérük rendezése elmaradt. Pedig önöket az orvosok segítették a kétharmadhoz, és biztosak lehetnek benne, hogy ők fogják megbuktatni is, ha ez így megy tovább. Az egészségügyben dolgozók már nem hisznek a dakota mesékben, pontosan látják, hogy az ő nettó jövedelmük jelentősen azért csökkent, mert a pénzt az Orbán-kulccsal a gazdagok zsebébe tették. A kezdő orvosok és szakdolgozók havi 80 ezer forintért általában heti 60-70 órát dolgoznak, ez nyugodtan mondható embertelennek és megalázónak. De nem csak ők, az ágazat dolgozóinak nagy többsége is kizsigerelve, megalázva, becsapva érzi magát. Hát itt tartunk! Kérdezem:

• Mit fognak tenni a következő hetekben?
• Miért űzi el a kormány a fiatal orvosokat az országból?
• Teljesítik-e a rezidensek követeléseit, melyek közül a legfontosabb az, hogy a fizetésük elérje a nettó 200 ezer forintot, igen vagy nem?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Őszintén be kell vallanom, meglepett a hangneme. Bár csak lehetőségként hangzott el egy összeesküvés-elmélet, ne haragudjon, de állami vezetőként ezt kötelességem a helyére tenni. Én úgy gondolom: sokkal helyesebb az elmúlt 8 év pénzkivonását és a közszolgálati egészségügyi rendszer tönkretételét kiindulópontként emlegetni. Helyesebb ebből a kiindulásból levezetni azt a problémahalmazt, amivel szembesülünk, nem pedig a miniszterelnököt, a nemzetgazdasági minisztert vagy az egészségügyi ágazat vezetőit megvádolni egy tudatos, a fiatal orvosokat elűző összeesküvés-elmélettel.

– Hamis állítás, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy ezt a kérdést rendbe kívánjuk tenni! Korábban bevett gyakorlat volt, hogy önkéntes segítőként foglalkoztatták a rezidenseket a teljes kiszolgáltatottság állapotában. Ezt ma már jogszabály tiltja. A rezidenseknek próbálunk egy ösztönző, pozitív környezetet kialakítani. Az első körben költségtérítést vezetünk be, ingyenessé tesszük a kötelező továbbképzéseket. Az uniós források a harmadik-negyedik negyedévben meg fogják hozni azokat a növekedési lehetőségeket, amelyek a továbbképzési rendszer és a mentorok, tutorok díjazását is többek között rendezni fogja, mert a rezidensi probléma nemcsak bérprobléma, hanem az is, hogy rabszolgaként alkalmazzák őket adminisztratív feladatokra. E tekintetben nagyon sok dolga van azoknak a főorvosoknak, intézményvezetőknek is, akik az ösztönző környezetet meg tudják számukra teremteni.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Az hogy milyen hangvételben szólalok fel, teljesen mindegy ebben a Házban, úgyis az van, amit a kedves kormánypárti képviselők megszavaznak. A jeleket és az apró lépéseket látom, a rezidensek azonban egészen pontosan megüzenték, hogy mindez kevés. Nekik nettó 200 ezer kell, különben el fognak menni. Másfél évvel ezelőtt a választási kampányban az volt a szlogen, hogy „itt az idő, megmentjük az egészségügyet." Ennek nem látjuk a konkrét lépéseit. Nem fogadom el a választ.

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 153 igen szavazattal, 58 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
kontroll hiányában törvények felett állónak tekinti magát?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Önök azt ígérték a kormányváltáskor, hogy teljesen újszerű ügyintézés lesz az európai uniós támogatások elbírálásában. Azóta eltelt egy év, és nemhogy újszerűbb, hanem sokkal rosszabb lett az ügyintézés. Tűrhetetlen az az állapot, hogy van olyan gazdálkodó Békés megyében, aki 30 hónapja vár a kifizetésre. De vannak olyan egyértelműen jogszabályellenes intézkedések is, amelyek a megyei hivatalok szerint központi utasításra történnek. Arra is panasz van, hogy - a 23 nappal szemben, ami alatt fellebbezéseket továbbítania kellene a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak a bíróságokhoz – több hónapig visszatartják a periratokat. Mindez a jogállamiságot is alapvetően veszélyezteti, hiszen nem tudnak élni a gazdálkodók azzal a jogos perigényükkel, hogy fönnálló vitájukat bírósági úton rendezzék. Ennél már csak az izgalmasabb, hogy az MVH úgy inkasszózza be a termelők banki számláit, hogy nincs róla jogerős határozatuk.  Kérdezem:

• A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, a minisztériumi kontroll hiányában, törvények felett állónak tekintheti magát?

+

V. NÉMETH ZSOLT, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az interpelláció címében jelzett feltételezésre és a feltett kérdésre rövid válaszom: nem és nem! Mindenekelőtt szabad legyen képviselő urat emlékeztetnem arra, hogy 2010-ben több tízezres nagyságrendű áthúzódó ügyet örökölt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. Megfeszített munkával ennek 65 százaléka már rendeződött.  Érzékeltetve az arányokat: közel 700 ezer határozat és végzés születik Jogorvoslati szakaszba az összes ügy 3 százaléka, ebből peres útra 0,3 százaléka kerül. A hivatal pernyertességi aránya az új vezetés eddigi időszakában 84 százalékos. A felsorolt adatok világosan beszélnek. A hivatal végzi a munkáját, nyoma sincs annak, hogy törvények felett állónak tekintené magát, így a kontrollnélküliség is minden alapot nélkülöző kijelentés. Az MVH eljárásrendje európai uniós akkreditáción esett át, az ellenőrzési rend pedig többkörös. A hivatali belső ellenőrzés mellet, az Európai Unió is végez ellenőrzést. Ez a rendszer kizárja a képviselő úr által felvetett bosszú lehetőségét.

– Az örökölt hiányosságok miatt természetesen nem tekintjük tökéletesnek és hibamentesnek az MVH munkáját. Az önök kormánya által létrehozott Új Magyarország vidékfejlesztési program meglehetősen hosszú átfutási idővel működik, nem képes rugalmasan kezelni a támogatást kérők igényeit. E kedvezőtlen helyzet korrigálása érdekében kerül a kormány elé az agrártámogatásokra is vonatkozó egyszerűsítési program. Célunk az ügyféligényeknek való jobb megfelelés, a folyamatba épített aránytalan akadályok megszüntetése, az eljárási határidők jelentős csökkentése, szabályszerűségének követelménye mellett a hatékonyság, az arányosság és eredményesség elvárásainak való egyidejű megfelelés érvényesítése. Ennek jegyében a mikro- és turisztikai vállalkozások számára most nyíló pályázatoknál az eljárási időt megfeleztük. A minisztérium és az MVH felelős vezetői is azon dolgoznak, hogy a termelők minden szabályszerűen benyújtott kérelme határidőben, szakszerűen nyerjen feldolgozást.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Nagyon sok per volt annak idején, államtitkár úr, a mi kormányzásunk alatt is, de olyanra nem volt példa, hogy úgy próbáltak volna időt húzni, hogy 23 nap helyett, mondjuk, több hónapig nem küldenek át bírósági iratokat. Úgyhogy a választ nem tudom elfogadni.

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 164 igen szavazattal, 58 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Mi lesz a Magyar Természettudományi Múzeum sorsa?

BÖDECS BARNA (Jobbik): – A kormány a Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Corvinus Egyetem közigazgatási karának összevonásával Nemzeti Közszolgálati Egyetemet kíván létrehozni. A Ludovika főépületét jelöli meg a 2012-ben megnyíló intézmény helyszínéül. Ha ez igaz, úgy az épületet tizenöt éve használó Természettudományi Múzeumnak, amely talán a legkorszerűbb, jelenleg is fejlesztés alatt álló múzeumunk, költöznie kell, ki tudja, hová és ki tudja, miből. A Ludovika jelenleg is folyó rekonstrukciójának lényege épp az, hogy egy helyre kerüljön végre a kétszáz éves múzeum egész szervezete, gyűjteményei, kiállítóhelyei. Bár korántsem fejeződött be a rendszerváltást követően elindult és az eddigi kormányok által támogatott folyamat, megtörtént az ötszintes laktanyaépület állagmegóvása, a föld alatt tízezer négyzetméteren kétszintes raktár épült, ahol állandó hőmérsékletet, páratartalmat biztosítanak. Nincs ilyen nagyságú és minőségű múzeumi raktár idehaza. Felépült a kiállítótér, felépültek a közforgalmi terek, előadótermek. A magasföldszinten 1995-ben az ásványtár és a kőzettár kapott helyet, az alagsorban DNS-laboratóriumot rendeztek be. Az 5 ezer négyzetméteres padláson embertani tár van. Az állandó kiállítás a szomszédos lovardában épült fel '96-ban. 2007-ben akadt meg a folyamat, a Ludovika két emelete máig üres, ide költöznének a múzeum két másik épületében őrzött anyagok. Összesen 15 ezer négyzetméternyi raktárt, 8 ezer négyzetméter, zömében légkondicionált kiállítóteret, 1800 négyzetméter kutatószobát, labort és 850 négyzetméternyi irodát kellene elköltöztetni.

• Vajon miért ezt az épületet nézte ki az állam erre a célra?
• Vajon mennyibe kerülne az intézmény elköltöztetése, egy másik méltó helyszín biztosítása az eddigi befektetés ismeretében?
• Tényleg arra van ma Magyarországnak szüksége, hogy egy eddigi 15-18 milliárd forintba került beruházást kidobjunk, és újabb 20 milliárdos befektetéssel talányos új helyszínre költöztessük e múzeumot?
• Csak nem ide szeretnék költöztetni a Természettudományi Múzeum anyagának egy részét vagy a Helikon Kastélymúzeum vadászati kiállítását?
• A Gyurcsány-kormány őrült kormányzatinegyed-projektjét követően az Orbán-kormánynak tényleg költséges egyetemi- és múzeuminegyed-projektekre van szüksége?
• És ha igen, úgy ezt mindenképpen meglévő értékeink veszélyeztetésével kell megvalósítani?

+

SZŐCS GÉZA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Magyar Természettudományi Múzeum omladozó munkavédelmi területen működik. A cél az, hogy ezen változtassunk.

– Képviselő úr! Az egykori Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia monumentális főépülete 1836-ban készült el, de a második világháború óta folyamatosan pusztul, és jelentős része ma romos állapotban van. A Ludovika hajdan kétezer fő befogadására alkalmas oktatási intézmény volt. Tehát nem múzeumnak és semmiféle közgyűjteménynek nem szánták, ezt fontos tudnunk. Az épületek különösen védett műemlék kategóriába tartoznak, eredeti állapotukban helyre kell állítani. A '90-es években hibás döntések vezettek oda, hogy múzeumi céloknak megfelelően kezdték átszabni a tiszta térsorú és szerkezetű, fokozottan védett épületet, beavatkozva annak identitáshordozó belső architektúrájába. Ez nem volt szerencsés, de ennek megfelelően alakítottak ki gyűjteményi raktárakat, restaurátorműhelyeket, laboratóriumokat, álladó és időszakos kiállítási tereket, közművelődési és múzeumpedagógiai foglalkoztatókat. A közgyűjtemény védelmének érdekét szorosan össze kell hangolni a Ludovika-épület műemléki felújításával és eredeti, oktatási funkciójának visszaállításával. Szó sincs tehát korábbi beruházások feleslegessé válásáról.

– Az Országgyűlés határozott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalapításáról, amely a jelenlegi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, a Rendőrtiszti Főiskolát és a Corvinus Egyetem közigazgatási karát egyesíti majd. E döntés a Nemzeti Erőforrás Minisztériumra nézve is kötelező, ám egyelőre csak az alapításról szól. Az új intézmény elhelyezéséről még nem született határozat, de a kormány vizsgálja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem központjának az egykori Ludovika Akadémia épületegyüttesében történő elhelyezését. Erről jelenleg zajlanak az egyeztetések. A Ludovika épületével kapcsolatban egy megvalósíthatósági tanulmány is készül, ez is előfeltétele a megalapozott határozathozatalnak. A döntés-előkészítési folyamat minden érdekelt bevonásával történik, és nem kerüli el a kormány figyelmét az sem, hogy az épületben EU-s pályázat keretében egy fejlesztési projekt zajlik.

+

BÖDECS BARNA: v Államtitkár úr! Nem kaptam választ arra a kérdésemre sem, hogy mi lesz végre ennek a múzeumnak az egységes elhelyezésével. A válaszát már ezért sem tudom elfogadni.

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 174 igen szavazattal, 71 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Miért nem történt meg az egészségügyben sem a bérkompenzáció?

SIMON GÁBOR (MSZP): – A személyi jövedelemadó és az adójóváírás rendszerének megváltoztatása a magyar lakosság jelentős részének hátrányt okozott. Azon szerencsések közül, akiknek még van munkája - több mint 80 százalékuk, azaz több mint másfél millió ember – rosszabbul járt. Mindez figyelmeztetésünk ellenére történt, miközben önök folyamatosan arról beszéltek, hogy mindenki jobban fog járni. A mentőötletként megalakított Rogán-kommandó, amelyet tudományosan bérmonitoring-bizottságnak hívnak, elkészítette a jelentését, és diadalittasan közölte 2011. április hó 19. napján, idézem: „A közszférában mindenhol megtörtént a nettó bérek kiegészítése, míg a versenyszférában a béremelés eddig körülbelül csak 50 százalékban valósult meg."

– A Miskolci Egészségügyi Központ, hivatalos nevén a Misek Nonprofit Kft. működteti az önkormányzat tulajdonában lévő kórházakat. Megalakulásakor, 2009. március hó 1. napján vállalta, hogy a közalkalmazottakra érvényes bértáblát tartja szem előtt, ezt az intézmény kollektív szerződésében is rögzítették. A Misek Nonprofit Kft. munkajogi létszáma jelenleg 1606 fő, amelyből 1019 fő szakdolgozó. A személyi jövedelemadó változása alapján havonta 4,5 millió forinttal kevesebbet visznek haza. Kompenzációjára mind a mai napig nem került sor. A társaság 2011. évre vonatkozó üzleti terve szintén nem tartalmaz pénzügyi fedezetet a kormányrendeletben foglalt kompenzációra. A kórház dolgozói - a kollektív szerződés ellenére – még a közalkalmazotti béreket sem kapják meg, ami egyébként szintén rendkívül alacsony.

– Államtitkár úr! Ön sokszor foglalkozik a múlttal, és a jövővel, a Semmelweis-tervvel. Most azt szeretném öntől kérni, hogy ne a múlttal és ne a jövővel foglalkozzon, hanem a jelennel. Kérem, mondja meg:

• Igazat állított-e a Rogán-jelentés, amely szerint a közszférában mindenhol megtörtént a nettó bér kiegészítése?
• Hogyan kívánja segíteni a Misek Nonprofit Kft. gazdálkodását, bevételeinek növelését?
• Miért nem történt meg az egészségügyben sem a bérkompenzáció?
• Több mint ezer embernek, családnak a bérkompenzációját mikor, miből és hogyan fogják rendezni?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szeretném először is megnyugtatni: a kormány továbbra is kitart amellett, hogy a bevezetett arányos adórendszer nem okozhat nettó bércsökkentést senkinél, a bérmegállapodást mindenkinek be kell tartania. Hangsúlyozom: nemcsak a Fidesz-KDNP parlamenti frakciójának, hanem a kormánynak is eltökélt szándéka, hogy az alacsony és közepes keresetűek érdekében minden lépést megtegyen a béremelések megvalósulásáért. Emlékeztetném a képviselő urat: a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak kompenzációjáról szóló kormányrendelet hatálya a velük különböző jogviszonyban álló foglalkoztatottakra is kiterjed. Tájékoztatom arról is, hogy a kormányrendelet 2011. január 1-jén hatályba lépett és az abban foglaltak szerint a költségvetési szerveknél megtörtént a bérkompenzáció.

– Jelenleg Misek Nonprofit Kft. gazdasági társaságként működik. Az intézmény vezetősége követte el azt a súlyos stratégiai hibát, hogy nem kompenzálta a dolgozók bérét. Tárcánk megkereste a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékes államtitkárságát annak a lehetőségnek a megvizsgálása érdekében, hogy a kötelezően ellátandó feladatok körébe tartozó egészségügyi szolgáltatást ellátó szervezetek dolgozói állami bérkompenzációban részesülhessenek. Megtörtént az előrelépés e tekintetben. Jelenleg a létszámadatok egyeztetése folyik, a számok pontos ismeretében kerül sor a 2011 januárjában előkészített, de a kormány által még nem tárgyalt rendelettervezet aktualizálására.

– A bérmonitoring-bizottság vizsgálata szerint a közszférában mára gyakorlatilag megtörtént a nettó bérek kiegészítése az állami foglalkoztatottak és az önkormányzati vállalatok körében is. A versenyszférával kapcsolatosan elmondható: a béremelési szándékok 2011-ben jóval gyengébbek voltak, mint 2010-ben, tavaly ugyanis 7,9 százalékkal emelkedtek a bérek, ami nagyobb növekedést jelentett, mint amit az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodásban elvártak. Idén a versenyszférában eddig mintegy 50 százalékban valósult meg a bérek növekedése, elsősorban azoknál a cégeknél, ahol hozzájutottak a nyereségadó-kedvezményhez. Azt tudom önnek mondani, hogy az államtitkárság és a kormány a küzdelmet folytatni fogja, mert a béremelésről szóló megállapodást mindenkinek be kell tartani.

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Próbáltam kérni a felszólalásomban, hogy ne foglalkozzon a múlttal, ennek ellenére 1995-be, 1996-ba visszatévedt és az intézmény átalakításához is, holott ezt a problémát nem az okozta. 2011. január 1-jén, az önök által megváltoztatott szja-szabályok miatt az intézményben - ami most kft. formájában működik - több mint ezer embernek csökkent a bére. Miután önkormányzati tulajdonú kft.-ről van szó, így az önkormányzat sem tartja be azokat a szabályokat, óhajokat, amit ön most és a miniszterelnök úr nemrég a tévében kifejtett. Értem a küzdelmüket, csak azt nem mondta meg, hogy a lehető leghamarabb megtörténik-e bérkompenzáció v így a válaszát természetesen nem tudom elfogadni.

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 164 igen szavazattal, 65 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Bartha Szabó József