MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Lesz-e elszámoltatás olyan településeken ahol Fideszes városvezetés halmozott fel
jelentős hiteltartozásokat, vagy csak más pártok polgármestereinek
kell tartaniuk a felelősségre vonástól?

SCHÖN PÉTER (Jobbik): – Baranya megye Harkány városa az elmúlt húsz évben 4,5 milliárd forint hitelállományt halmozott fel Bédy István polgármestersége idején. Az október 3-ai választásokat követően a C.C. Audit Könyvvizsgáló Kft. elkészítette a város átvilágítását és igazságügyi szakértői véleményezését.

– A 166 oldalas tanulmány megállapítja, hogy az elmúlt években a polgármester egy személyben, indoklás és testületi felhatalmazás hiányában engedte el a város idegenforgalmi, iparűzési és telekadóját. A Pentz Ingatlan Kft. esetében 2010-ben ez az összeg például 70 millió forint volt. Ezen adóelengedések és a felelőtlen gazdálkodás nagyban hozzájárultak a méltán híres baranyai fürdőváros jelenlegi csőd közeli állapotához.

– És íme, egy másik példa, ami hűen szemlélteti a volt polgármester ténykedését: Harkány és a Baranya megyei közgyűlés közösen üzemeltette a város strandját. Harkány városa a polgármester „remek üzleti meglátásának" köszönhetően 1,65 milliárd forintért megvette a fürdő Baranya megyei önkormányzatra eső részét. Az így megszerzett 50 százalék tulajdonrészt a jelenlegi városvezetésnek az önkormányzati választásokig folytatott rossz menedzsment miatt értékesítenie kell. Az eddig beérkezett legmagasabb ajánlat félmilliárd forint értékű volt. Könnyű kiszámolni, hogy ennek a tranzakciónak 1 milliárd 150 millió forint kár lett az eredménye. Bédy István – a dokumentum alapján – megsértette pénzügyi és gazdálkodási törvényeket, amikor ezen döntéseit meghozta, esetében így felmerülhet a hűtlen kezelés és a hatalommal való visszaélés gyanúja. Kérdéseim:

• Mit tesz az elszámoltatásért felelős kormánybiztos akkor, amikor Fideszes városvezetőkről derülnek ki törvénybe ütköző dolgok?
• Érvényesül-e az esélyegyenlőség elve ilyen esetben, mint Harkány vagy Esztergom?
• Lesz-e elszámoltatás az elmúlt négy év városvezetési anarchiája és a városokat csődbe juttató polgármesterekkel szemben?
• Megsegíti-e a városban élőket, illetve a várost a kialakult hitelállomány felszámolásában a kormány?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Azt nem minősítem, hogy ön adótitkokat, cégeket idehoz a nyilvánosság, a parlament elé, mert ez nyilván az ön felelőssége, arra azonban mégiscsak felhívnám a figyelmét, hogy az ön által említett tanulmány nem azt tartalmazza, amit ön elmondott.  Az adott város adóügyeire a 16. pont a következőt mondja: „Közvetett támogatások között szerepeltetett adó-, pótlék-, bírságtörlések, méltányossági elengedések, mérséklések az adóalanyok erre irányuló kérelme alapján az önkormányzat jegyzőjének elrendelő határozatával kerülnek engedélyezésre."  Ehelyett ön azt állítja, hogy a polgármester testületi felhatalmazás nélkül adott ilyen bírságelengedéseket, tehát ez valótlanság. Már csak azért is valótlanság, mert sem a polgármesternek, sem pedig a képviselő-testületnek semmilyen joga nincs helyi-adóügyben döntést hozni. Ezzel egyébként egy valamire való önkormányzati vezető teljesen természetesen, tisztában van.

– Képviselő úr! Ön az interpellációjában bátran minősítget. Én nem nevezném azt hűtlen kezelésnek és hatalommal való visszaélésnek, hogy egy önkormányzat a saját városában működő fürdőnek 50 százalékos tulajdonát megvásárolja. Hogy ön sokallja a vételárat, az más kérdés, de hűtlen kezelésnek és hatalommal való visszaélésnek minősíteni semmiképpen nem lehet, hiszen ugyanez a vizsgálat megállapítja, hogy ezt testületi felhatalmazással tette az adott város önkormányzata és nem a polgármestere.

– Ami pedig az ellenőrzéseket illeti: az elszámoltatásért felelős kormánybiztosnak nincs joga önkormányzatokat ellenőrizni. Ezt a lehetőséget, sőt kötelezettséget a rendelet a belső ellenőrnek, a helyi pénzügyi bizottságnak, a képviselő-testületnek, természetesen – ha van – a könyvvizsgálónak, az állam részéről az Államkincstárnak, és az Országgyűlés ellenőrző szervének, az Állami Számvevőszéknek biztosítja.  Amennyiben ezek a szervek vagy ellenőrzések törvénytelenséget állapítanak meg, akkor kötelességük, hogy ezt jelezzék a nyomozó hatóságok felé.

– Képviselő úr! A nyomozó hatóság tájékoztatása alapján mondom: az interpellációban elhangzó vádak az adóelengedésre és az önkormányzat gazdálkodására megalapozatlanok a nyomozás mostani adatai és állapota szerint. Arra a kérdésére pedig, hogy a kormány kívánja-e megsegíteni azokat az önkormányzatokat, amelyek nehéz helyzetben vannak, újra elmondom: igen. Ennek többféle módja van: az egyik az a 31 milliárd forint, amit megszavaztunk a költségvetésben a működésükre; a másik pedig az, hogy az önkormányzati rendszer átalakításával meg kell állítani az önkormányzatok eladósodását, erre egy komplex koncepciót kell kidolgozni. Ez a feladat áll előttünk, és ez fogja az önkormányzatokat segíteni abban, hogy ne kerüljenek csődhelyzetbe.

+

SCHÖN PÉTER: – Államtitkár úr! A település adóhatóságának vezetője a következőként jellemezte Bédy István ténykedését: „Egyszemélyi hatalmat vezetett be, és minden szál az ő kezében futott össze. Hiába voltam én papíron az adóhatóság vezetője és a jegyző a döntéseket hozó, az adóhatóságot ő irányította." Idéznék még pár megállapítást az igazságügyi szakértői jelentésből is: „Harkány város önkormányzatának feladat-ellátási rendszere tekintetében fegyelmezett gazdálkodásra való törekvés nem tapasztalható. Az önkormányzat költségvetését jelentős mértékű eladósodottság jellemzi, amely a 2007. évtől folyamatosan növekedett. Az önkormányzat számára a legtöbb ponton előnytelen, és mind jogi, mind gazdasági szempontból megkérdőjelezhető szerződéses gondokat tapasztalt a szakértő. Az őszi választásokra a város adósságállománya 4,7 milliárd forintra duzzadt, amely a 2010. évi eredeti költségvetési főösszeg kétszerese. Ez fejenként 1,2 millió forint. A városvezetés segítséget kért a Belügyminisztériumtól, de az nem segített neki." Érthető tehát, hogy a válaszát nem tudom elfogadni.

(Szavazás: 189 igen, 85 nem, 1 tartózkodás kísérte. Meglepetésre az LMP-ből Kukorelly Endre pártjától eltérően igennel voksolt.)

A börtönlelkészek megbecsülése az egész társadalom érdeke!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): – Mindannyian a lelkiismeretünkbe kódoltan tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz, de vannak, akik életük folyamán sajnos megbotlanak, aminek következményeként életük egy részét büntetés-végrehajtási intézetekben kell tölteniük. Választókerületemben van a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön, amelynek állománygyűléseire, a fogvatartottak számára szervezett eseményekre gyakran ellátogatok. Mindszenty-emléktábla van a falán, és emlékszobává alakították át azt a zárkát, ahol Mindszenty József '44 karácsonyán raboskodott.

– A szakmai kollégiumaként működő Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének a Kozma utcai börtönben tartott legutóbbi tanácskozásán is újból meggyőződhettem arról, hogy a börtön világából kivezető kegyetlenül nehéz visszaúton mennyire szükség van a támaszra. Ennek értelmet és erőt a hit adhat. A keresztény ember a bűn ellen van, de nem a bűnös ember ellen! A fogva tartottak, de a társadalom érdeke is, hogy a személytelen, idegen világban a megértés, a szeretet, a hit erejével is segítsük a visszatérésüket a mindennapi életbe.

– A büntetés-végrehajtási intézet parancsnokai, a büntetés-végrehajtás felső vezetése, az egyházi vezetők megítélése szerint is szükség lenne a börtönlelkészek státusának újragondolására, rendezésére. Az elítéltek életvitele, a társadalomba való későbbi beilleszkedésük szempontjából is fontos, hogy a börtönlelkészi munka nagyobb megbecsülést kapjon.

– A börtönlelkészek korábban főosztály-vezetői beosztásban voltak Két éve lefokozták őket, megszüntették ezt a besorolást, azóta közalkalmazotti státusban vannak, ennek következtében munkájuk hivatalos megítélését tekintve egyenrangúak a börtönszemélyzettel. Nem lenézve ez utóbbit, azonban a fegyveres testületnél a tekintélyt a megfelelő besorolás jelzi. A megoldás az lenne, hogy kapják vissza a besorolásukat, a köztisztviselői státusukat. Látszólag elegendő lenne a rendeletben egy szót megváltoztatni: a „közalkalmazott" helyett a „köztisztviselőt" szerepeltetni, de a jó megoldás az lenne, ha a törvény bővítené a köztisztviselők körét a börtönlelkészekkel.

• Várható-e a börtönlelkészek státusának megfelelő rendezésében elmozdulás, pozitív irányú intézkedés?

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Teljesen egyetértek önnel, képviselő úr. Nagyon fontos problémára világított rá. Azokban a helyzetekben, ahol az emberek mozgása korlátozott, életvitelük családjuktól távol történik, és gyakoriak a lelki válsághelyzetek, felbecsülhetetlen és életmentő, sorsfordító jelentőségű az egyházak jelenléte, a lelkészek szolgálata. Ebből az alaphelyzetből kiindulva az ilyen területen dolgozó lelkészek megbecsültségének mind státusbeli, mind az anyagi biztosítása, méltányos rendezése elsősorban nem egyházi, hanem társadalmi érdek. Mindezekből következően átfogó és közös gondolkodásra van szükség a válsághelyzetek kezelésén dolgozó lelkészek, az egyházak és a kormány megfelelő szervei között, hogy ez a szolgálat valóban kielégítő módon, a társadalom egészének hasznára végezhesse áldásos tevékenységét.

– Képviselő úr! Én is abszurdnak tartom azt, ami korábban történt ezen a területen, hiszen a börtönlelkészi tevékenység megbecsültségének teljes hiányát bizonyította. Korábbi besorolásuk megszüntetésével gyakorlatilag megkérdőjelezték a munkájuk szükségességét. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy most is nyilvánvalóvá tegyem: Magyarország kormánya a partneri viszony kiépítésében, helyzetük rendezésében érdekelt, nagy szükség van rájuk és munkájukra. Ennek érdekében az elmúlt hónapok során több egyeztetés is történt mind az egyházak képviselőivel, mind magukkal a szolgálatot végző lelkészekkel és természetesen a kormányzat illetékeseivel is, a belügyminisztériummal, Kontrát Károly államtitkár úrral és Kökényesi Antal tábornok úrral, a Büntetés-végrehajtási Intézet vezetőjével. Örömmel mondhatom: az első fontos lépéseket megtettük. A szükséges jogszabályi változtatásokat elindítottuk, és remélem, hogy ezen egyeztetések eredményeként heteken belül megvalósulhatnak azok a módosítások, amelyek segíthetik a börtönlelkészi szolgálat kiszámítható és kiegyensúlyozott tevékenységét. Bízom abban, hogy heteken belül pozitív, konkrét lépésekre kerülhet sor.

+

FIRTL MÁTYÁS: – Államtitkár úr! Hozzá nem értő módon, politikai alapon szüntette meg az előző, szocialista-liberális kormány a börtönlelkészek státusát. A börtönlelkészek nevében is köszönöm az új kormánynak azokat a hathatós intézkedéseket, amelyeket annak érdekében hoznak, hogy megfelelő módon tudják végezni az elkövetkező időben azt a munkát, ami számunkra és a társadalom számára is oly fontos.

Szakemberek tömegeinek elbocsátása és leállított vizsgálatok az adóhatóságnál?

SCHEIRING GÁBOR (LMP):– Államtitkár úr! Önök kormányváltáskor tiszta gazdaságot ígértek. Azt ígérték, hogy mindenki részt fog majd venni a közterhek viselésében, és nem lesznek kivételezett gazdasági hatalmasságok. Ehhez képes, információink szerint a válságadó kirovása után tartott vezetői értekezleten olyan utasítás hangzott el, hogy a kiemelt adózókat, vagyis elsősorban a multinacionális vállalkozásokat nem szabad vegzálni. Az ő ellenőrzésük így kizárólag a formai szempontokra, így például csak a bizonylat-betekintésre összpontosul.

– Információink szerint az egykori APEH-tól az elmúlt fél év során 500-800 adónyomozót bocsátottak el. Az elbocsátások szinte kizárólag a nagy tapasztalattal rendelkező, önálló munkavégzésre képes állományt érintették. Eltávolításukkal így gyakorlatilag lefejezték a nyomozati munkát. A helyükre lépő tapasztalatlan kollégáknak esélyük sincs a vizsgálandó vállalkozások jól fizetett ügyvédeivel szemben. No persze, nem is mindig elvárás a jó teljesítmény.

– Átfogó ellenőrzések hiányában ismét zavartalanul folyhat a lánckereskedelem, amelynek keretében a külföldről behozott termékek több cégen mennek keresztül, amíg a multik polcaira kerülnek. Fontos láncszem, hogy az áfát nem fizetik meg, így a multi a beszerzései után úgy vonja le az előzetesen felszámított áfát, hogy azt előtte nem fizették meg. A lánckereskedelemben részt vevő cégek mindeközben persze kifizetik a multiknak az alkotmányos költséget: polcpénz, piacelemzés, marketing, reklám és egyéb fiktív szolgáltatások formájában. Ezt az illegális és fiktív láncolatot csak célzott vizsgálatokkal lehet felderíteni, de önök ezeket is leállították! Mindezekre tekintettel kérdezem: 

• Pontosan, hány adónyomozót bocsátottak el?
• Ők átlagosan hány éves tapasztalattal rendelkeztek?
• Mi történik az általuk vizsgált ügyekkel, amelyeket az újonnan felvett fiatalok nyilvánvalóan képtelenek belátható időn belül érdemben lefolytatni?
• Megfelel-e a valóságnak az, hogy a multinacionális vállalatoknál az adóellenőrök nem végezhetnek részletes vizsgálatokat, mint ahogyan azt a kis- és közepes vállalkozásoknál rendszeresen megteszik?
• Mit kívánnak tenni a lánckereskedelmi vizsgálatok újraindítása érdekében?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Interpellációja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal feladatainak és szervezeteinek megoszlását, tekintve, meglehetősen sok pontatlanságot tartalmaz. A nyomozati tevékenységet a NAV Bűnügyi Főigazgatóságán és bűnügyi igazgatóságain, illetve ehhez kapcsolódva az Áru- és Bűnjelkezelő Hivatalnál végzik. Ez a pénzügyi bűncselekmények teljes körére kiterjed, így az adócsalás, a számvitel rendjének megsértése, a csődbűncselekmény nyomozásra is. Az adónyomozók e szervezeten belül dolgoznak, adóellenőrzést végeznek, nyomozati jogkörük azonban nincs.

– A NAV Bűnügyi Főigazgatósága és a felügyelete alatt álló bűnügyi igazgatóságok, továbbá az Áru- és Bűnjelkezelő Hivatal jogelődjei 2010. december 31-én 1180 fős elvi kerettel működtek. A létszám az integráció és a szervezeti változások eredményeképpen nem csökkent, hanem 1280 főre emelkedett. A funkcionális szervezetek létrehozása mellett a nyomozati terület is létszámfejlesztést kapott. A szervezet egyoldalú munkaügyi kezdeményezése alapján a bűnügyi szakterületről 2011. január 1-jével senkit nem szereltek le. Az integrációval kapcsolatos átszervezés során összesen 60 fő nem fogadta el a részére felajánlott beosztást, így jogviszonyukat felmentéssel szüntették meg. Ebből 52 főt helyeztek nyugállományba. A felmentésekkel megszüntetett jogviszonyok alapján megüresedett státusok, illetve a 100 fős létszámfejlesztéssel keletkezett álláshelyek feltöltése folyamatosan zajlik. A feladatok ellátása, az ügyek vitele biztosított, abban az esetben is, ha a jogviszony megszüntetése folyamatban lévő ügyet érint.

– Képviselő úr! A kiemelt adózóknál, azon belül a multinacionális vállalatoknál történő adóellenőrzések kapcsán nincs tudomásom olyan akadályról, vagy vezetői intézkedésről, amely alapján az adóellenőrök nem végezhetnek ugyanolyan részletes vizsgálatokat, mint a kis- és középvállalkozásoknál. Éppen ellenkezőleg: a NAV ellenőrzési és nyomozati feladatainak ellátását szigorú jogszabályi keretek határozzák meg. Az adózás rendjéről szóló törvény előírja az adóhatóság számára, hogy a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező 3 ezer adózót köteles rendszeresen, valamennyi adónem és költségvetési támogatás vonatkozásában ellenőrizni. Az adóhatóság törvényi kötelezettsége a legnagyobb adózók folyamatos, átfogó vizsgálata is vonatkozik, így azokat leállítani nem lehet. Mindezek alapján nem helytálló a képviselő úr azon értesülése sem, miszerint az adóhatóság az adózó méretétől tenné függővé az adózók ellenőrzésre történő kiválasztását.

+

SCHEIRING GÁBOR: – A kérdésem elsősorban arra vonatkozott, hogy milyen arányban voltak cserék. Erre nem tudtam választ kapni. Nagyon szeretnénk majd látni azt is, hogy a lánckereskedelemmel, illetve a transzferárazással kapcsolatban és a hasonló adóelkerülési tevékenységekkel kapcsolatban eredményesen fellépnek, és az adóhatóságot is ennek a szolgálatába tudják majd állítani. Mindenesetre a válaszában foglalt hiányosságok miatt nem áll módomban azt elfogadni.

(Szavazás:  az Országgyűlés az interpellációs választ elfogadta – 181 igen, 78 nem, 0 tartózkodás. Ellene egységesen az MSZP, LMP és a Jobbik voksolt.) 

Miért kivételeznek Gaskó Istvánnal és Palkovics Imrével?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Kibeszélte a problémákat Orbán Viktor és Gaskó István, a két mozgalmi jó barát – olvashattuk a közelmúltban a sajtóban. Furcsa is volt, hogy mi ez a nagy harag kettejük között, hiszen míg ellenzékben volt a Fidesz, össze voltak nőve, mint borsó meg a héja. Azóta tán Gaskó Istvánnak is rá kellett jönnie, hogy bizony a nagy barátság attól kezdve vajmi keveset ér, hogy Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. A kormányfő esküje letétele után mintha amnéziát kapott volna: elfelejtette, hogy léteznek szakszervezetek, érdek-képviseleti szervek, érdekegyeztető tanácsok, amelyekkel bizony nem ártana egyeztetni egy-egy őket is érintő döntés meghozatala előtt.

– A miniszterelnök Gaskón kívül Palkovics Imrével, a Munkástanácsok szakszervezeti szövetség elnökével is találkozott. Tárgyalásuk fő kérdése az érdekegyeztetés jövője volt.

– A két találkozóból arra következtethetünk, hogy az új érdekegyeztetési rendszer ettől kezdve mozgalmi alapokon működik majd: akivel közös múltja van Orbán Viktornak, azzal nagy kegyesen szóba áll, a többiek pedig csak kilincseljenek teljesen feleslegesen a kormánynál.

– Orbán Viktor azt mondta: hatékonyabbá tenné az érdekegyeztetést. Kíváncsian várjuk, mit takar ez a gyakorlatban, kikkel lesz hajlandó még végre szóba állni. A rendőrök, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók érdek-képviseleti szervei mind-mind arra várnak, hogy a kormány méltóztassa emberszámba venni őket. Bizonyosan többen is szívesen látnák a miniszterelnököt, hozzájuk azonban még nem jelentkezett be.

• Miért kivételezik Gaskó Istvánnal és Palkovics Imrével?
• Miért nem lehet az összes szakszervezeti vezetővel tárgyalóasztalhoz ülni és meghallgatni a problémájukat?
• Milyen alapon szelektál a miniszterelnök a szakszervezeti konföderáció között?
• Vannak netán baráti és ellenséges szakszervezetek?
• Mi ennek az oka?
• Mikor hívja össze végre az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, a párbeszédek valódi fórumát?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön nehezményezi, hogy a kormány külön is leül tárgyalni egyes szervezetekkel. De miért baj ez? A szociális párbeszédben a kétoldalú találkozók is fontos szerepet töltenek be, mert ilyen alkalmakkor olyan témák is napirendre kerülhetnek, amelyek a többoldalú párbeszéd során nem merülnének fel. Mind a Munkástanácsok, mind a LIGA Szakszervezetek saját maguk kezdeményezték a találkozót. Ez nem újdonság, és mint ön bizonyára emlékszik, az előző szocialista kormány is folytatott kétoldalú konzultációkat egyes szakszervezeti konföderációkkal, például a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségével, amely szervezettel még együttműködési megállapodást is kötöttek.

– Képviselő úr! A kormány prioritása a közjó előmozdítása, a közérdek messzemenő szem előtt tartása. A társadalmi párbeszédet illetően a nemzeti együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Az egyeztetés új formáit alakítja ki annak érdekében, hogy a kormányzati intézkedések valóban hatékony és érdemi konzultációkon alapuljanak. Célunk az átláthatóság, a szabályozhatóság és a bizalom növelése Biztosítjuk, hogy a társadalom legkülönbözőbb érdekeit képviselő szervezeteknek legyen lehetőségük arra, hogy tevékeny részesei lehessenek a jogalkotási folyamatnak, kifejthessék javaslataikat, véleményüket a készülő jogszabályokkal kapcsolatban. Ennek megfelelően az egyes ágazatok érdek-képviseleti szervei is haszonélvezői az új rendszernek. Megújítjuk az ágazati érdekegyeztetést és a szaktárcák mellett működő fórumokat is. Az érdek-képviseleti szervezetekkel megkülönböztetés nélkül folyamatos a kapcsolattartás.  Példának említem a közlekedési ágazatot, ahol a Vasúti Egyeztető Bizottság ülésén hét ágazati szakszervezet tárgyalt két tárcával, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselőivel.

– A hatékonyabb szociális párbeszéd mindannyiunk érdeke. Ezen a téren létrejött intézmények egy részét évek óta a szakszervezet részéről is komoly kritika éri. Az Országos Érdekegyeztető Tanács és más érdekegyeztető fórumok felülvizsgálatát is szorgalmazzák, éppen arra hivatkozva, hogy ezek az intézmények kiüresedtek, az elhangzott véleményeket az előző kormányok alig vették figyelembe. A kormány éppen ezeket az észrevételeket is mérlegelve kívánja megalkotni a társadalmi egyeztetés új struktúráját. A kidolgozás alatt álló tervek szerint az érdek-képviseleti szervezetek véleményét fokozott figyelemmel jelenítik meg. Fontos szempont a közszféra és a versenyszféra jelenleginél kiegyensúlyozottabb megjelenítése is. Ennek része, hogy nemcsak a formálisan meglévő fórumokat hívjuk segítségül, hanem közvetlenül is kapcsolatba lépünk egy-egy konkrét szociális partnerrel a hatékonyabb információcsere érdekében.

+

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Úgy érzem, nem egészen értett meg, ezért olyan hasonlattal próbálok élni, amelyik talán közelebb áll az önök gondolatvilágához: ha egy király kíváncsi arra, hogy az intézkedései milyen hatással vannak a népre, akkor nem az udvari bolonddal ül le egyeztetni erről, és nem gondolja azt, hogy ezzel minden rendben van, le van tudva a gond.

– A jövőbe tekintve mondom: egy magára valamit adó miniszterelnök nem bárgyú és bugyuta kérdéseket küld ki az emberek számára olyan tartalommal, amire csak igennel lehet válaszolni – akar-e jobban élni vagy sem? – és nem ebből vezeti le utána a politikáját. Valódi érdek-képviseleti egyeztetés nélkül a munkavállalókat érintő törvények pont olyanok lesznek, mint az önök által elfogadott pártalkotmány: minden társadalmi legitimációt nélkülözni fognak. Ezért aztán a válaszát nem tudom elfogadni.

(Szavazás: az Országgyűlés, 188 igen, 54 nem, 31 tartózkodás mellett az interpellációra adott választ elfogadta. A Jobbik (egy kivétellel, dr. Gyenes Géza) az MSZP-LMP duóhoz kapcsolódva nemmel voksolt.)

Közszolgáltatások hazánkban?

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): – A National Geographic néhány adatot közölt arról, hogy a világ különböző országaiban, városaiban mibe kerül egy köbméter víz a lakosságnak. Ezek szerint: egy köbméter víz Magyarországon átlagosan 3 USA-dollárba kerül. Az adatok szerint az USA-ban a legmagasabb vízdíj San Diegóban van, 1,65 USA-dollár. Egyébként Sydneyben 1,61; Japánban 1,04; Szingapúrban 0,61; Afrikában 0,42; Rómában 0,50; Amszterdamban 0,93; Írországban 0 s a többi. Tehát örömmel értesíthetem önöket, hogy dobogós helyen vagyunk a vízdíjak tekintetében.

– Nyugati szomszédjainkhoz képest a hazai lakosság jövedelmi viszonyai gyarmati szintűek. Hozzájuk viszonyítva egyenesen elképesztők a közmű díjaink. Önök fűt-fát ígértek, hogy az újonnan bevezetendő versenyhelyzet mi minden jót fog hozni a lakosságnak. Nos, égvilágon semmit nem hozott. Sem a víz-, sem az áram-, sem a gázszolgáltatásnál a beígért versenyről szó sincs. Igazi versenyről, szó nincs, ezt is tudja mindenki. Ezeknek a cégeknek egyetlenegy dolog a fontos: lehetőleg minél többet lekaszálni a lakosságtól, utána a beszedett pénzt kivinni az országból. A társadalom véleménye az, hogy azonnal elkergetni a betolakodott vízmérő, áram- és gázkimérő idegen cégeket, és azonnal számon kérni azokat a hazaáruló politikusokat, akik mindezt, különösen ezen belül többek között a vízvagyon egy részét eladták. Jogos tehát a kérdés:

• Hogy lehetett, hogy volt szabad a villany-, a gáz- és részben a víz- és csatornaszolgáltatást privatizálni, amikor mindezek esetén nemzetstratégiailag fontos ágazatokról van szó?
• Hogy lehetett ezt idegen kézbe adni?
• Önök szerint ezt kell fenntartani?
• Önök szerint ez a helyes út?
• Ez lenne a magyar nemzet érdeke?
• Szándékában áll-e a kormányzatnak a közmű-privatizáció felülvizsgálata, visszavétele, azaz a normális, a nemzet érdekeinek megfelelő rend helyreállítása?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Azt hiszem, a problémafelvetéssel maximálisan egyetértünk. Az, ami az elmúlt időszakban Magyarországon történt, az valóban közelíti a hazaárulás kategóriáját! Egy nemzet biztonsága manapság attól függ, hogy az erőforrások fölött ki rendelkezik, vagyis kinek a kezében vannak a vízbázisok, kinek a kezében van a termőföld, az erdők, a környezet, vagyis kik tudják garantálni a nép számára az élelmiszer-ellátás biztonságát, a vízellátás, az ivóvízellátás biztonságát, a környezet biztonságát, az energiaellátás biztonságát. Az az állam, amelyik kiengedi a kezéből ezeket az erőforrásokat, az gyenge állam, gyenge, mert föladja a pozícióit a nemzete megvédésére.

– Mi nem erre szövetkeztünk! Mi arra szövetkeztünk, és az alaptörvényünk is tartalmazza erre vonatkozóan az utalásokat, hogy azokat az erőforrásokat, amelyek meghatározzák a nép, a nemzet biztonságát, azt egyrészt saját hatáskörben tartjuk, mi magunk működtetjük, másrészt azokat az erőforrásokat, amelyeket az előző szocialista-szabad demokrata korszak kiárusított, növelve ezzel a nemzet bizonytalanságát, ezeket az erőforrásokat vissza fogjuk szerezni. Nem kis erőfeszítést fog igényelni, de vissza fogjuk szerezni! Arra kaptunk fölhatalmazást, hogy teremtsük meg a nemzet biztonságát. A kormány elhatározott szándéka, hogy olyan programokat dolgoz ki, amelyek révén visszaszerezhetők lesznek ezek az erőforrások.

+

ROZGONYI ERNŐ: – Igen tisztelt államtitkár úr! A puding próbája az, hogy megeszik. Várakozva várjuk, hogy milyen intézkedéseket hoz a kormány ebben a témában. Én a válaszát nagyon kedvezőnek tartom, és azt kell mondanom, hogy bár nem erre számítottam, de elfogadom. Persze figyelemmel fogjuk kísérni, és természetesen számon is fogjuk kérni.

Összeomlóban a betegszállítás?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – A Mentők és Betegszállítók Országos Egyesülete szerint a betegszállítás ellátórendszere veszélybe került azzal, hogy az Országos Mentőszolgálathoz akarják szervezni a betegszállítás irányítását. Az irányítási rendszer átalakítása ráadásul további félmilliárd forint többletköltséget jelentene, jelenthetne, az akadozó betegszállítás pedig a teljes egészségügyi ellátórendszerre kihat. Az egyre magasabb benzinárak miatt az Országos Mentőszolgálatnak 232 millió forintot, a betegszállító szervezeteknek pedig 200 millió forintos gyorssegélyt utaltak. A mentők egyesülete szerint azonban ez a pénz csak a következő négy hónap gondjait oldja meg. A gyökerénél kellene vagy már kellett volna kezelni a problémát, logikusan leginkább időben megállítani az üzemanyag árának féktelen növekedését. És azt se felejtsük el, hogy nem csupán a betegszállítás az egyetlen területe a magyar egészségügynek, ahol súlyos, lassan visszafordíthatatlan finanszírozási gondok vannak. A 24. órában vagyunk az orvosok, a rezidensek és ápolók megalázóan alacsony fizetésének rendezésében, már most is tömeges a külföldre vándorlás. A gyógyszerkassza beharangozott mintegy 120 milliárdos megkurtítása orvos-szakmai és humanitárius szempontból is tűrhetetlen elképzelés. Kérdezem:

• Mi lesz a Széll Kálmán-terv egészségügyet megnyomorító elképzeléseivel?
• Kinek és mennyivel nőnek a terhei a gyógyszertámogatás átalakításával?
• Mi lesz a betegszállítás, a betegszállítók sorsa?
• És végül: mi lesz a magyar egészségüggyel?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szeretném megnyugtatni, hogy a betegszállítás sorsa az eddigieknél átláthatóbb és hatékonyabb lesz. A múlt héten éppen ezért módosítottuk a betegszállításról szóló jogszabályt. A változtatásra a betegszállítók kezdeményezésére került sor, ők maguk kérték. Számos alkalommal egyeztettünk a betegszállító szervezetek képviselőivel, és az általuk javasolt módosítások nagyrészt beépítésre kerültek a rendeletbe. Az egyeztetések alkalmával mindannyiszor kihangsúlyoztuk: a betegszállítókra továbbra is nagy szükség van az egészségügyi ellátórendszerben, azonban a jelenleginél sokkal hatékonyabb működéssel.

– Azzal, hogy az Országos Mentőszolgálathoz kerül a betegszállítás egységes irányító rendszere átláthatóbbak lesznek a betegszállítások. A betegszállítókkal folytatott egyeztetéseknek megfelelően bekerült a jogszabályba az indokolatlan betegszállítások kiszűrése. Csak jelzem: az egyeztetéseken maguk a betegszállítók 7 százalékos tartalékot jeleztek a szürke- vagy feketezónában elszámolt szállításokkal kapcsolatban, s kérték a fokozottabb ellenőrzést. Ennek érdekében van szükség egy on-line nyomon-követési rendszer kiépítésére. Ez a beruházás tehát egyáltalán nem hiábavaló. Alkalmazása hatékony ellenőrzést tesz lehetővé, és jobban mérhetővé válnak az egyes betegszállítók közötti területi különbségek, leterheltségek is. Az on-line nyomon-követéses rendszer kiépítését az egészségügyi ágazat saját forrásból valósítja meg, nem terhelhetjük a betegszállítókra, ezáltal pluszforráshoz juthatnak. A betegszállítási kassza 200 millió forintos többlettámogatásával kapcsolatban a betegszállítók egyértelműen köszönetüket fejezték ki, és méltányolták a tárca erre irányuló erőfeszítéseit. Megnyugtatom képviselő urat, hogy állításával szemben nem omlik össze a betegszállítás, hanem a beavatkozások következtében átláthatóbban és hatékonyabban fog működni.

– Képviselő úr aggódik a magyar egészségügyért is. Ugye, nem kell emlékeztetnem arra, hogy milyen, a fenntarthatóság peremére sodródott ágazatot vettünk át az elmúlt időszakban. Tehát amikor a 24. óráról beszél, akkor kérdés, hogy az előtte lévő néhány órában mi történt. A tavalyi évben megőriztük a működőképességet, jelenleg a felmérés utáni fázisban vagyunk, tehát a rendszer-beavatkozások előkészítésének az intenzív szakaszában dolgozunk. Szükség volt egy adósságfelmérésre, amit követett egy konszolidáció, és ebben az ütemben haladunk az egészségügy rendbetétele felé.

– Képviselő úr aggódik a Széll Kálmán-terv miatt is. Azért szeretném emlékeztetni arra, hogy 52,5 százalékról 80 százalék fölé emelkedett hazánk államadóssága az önök kormányzása idején. Tehát a Széll Kálmán-terv egy elkerülhetetlen szükségszerűség, hogy az ország működőképessége megmaradjon.

– A gyógyszerkasszáról pedig csak annyit: az elmúlt egy hónapban hatszáz termék ára változott, ötszáz esetében összesen átlagosan 230 forinttal csökkent a betegek terhe.

+

GARAI ISTVÁN LEVENTE: – Államtitkár úr! A választási plakáton, nem volt rajta, hogy nem tudják megmenteni az egészségügyet, mert, mert, mert... S ha jól tudom, az államadósság ebben az évben is mintegy 770 milliárd forinttal emelkedett, s ebben valószínűleg nem mi vagyunk a ludasak. A válaszát emiatt nem tudom elfogadni..

(Szavazás: a választ az Országgyűlés elfogadta. A Fidesz-KDNP-LMP trió alkotta a 201 igent, az MSZP és a Jobbik padsoraiban ülök voltak a 77 nem gazdái. A Fideszből egyedül Vincze László lógott ki a sorból, s voksolt pártjával ellentétesen.)  

Hazánk düledező kapuiról!

NAGY ISTVÁN (Fidesz): – Hazánk 2007. december 21. óta a schengeni övezet tagja. Csatlakozásunkkal megszűnt az állandó határellenőrzés a magyar-osztrák, a magyar-szlovák és a magyar-szlovén határokon. Nem vitás, ezen aktussal Magyarország egy újabb lépéssel került közelebb a nyugat-európai tagállamokhoz, részvételünk a schengeni együttműködésben így örvendetes. Bizonyos értelemben azonban két, egyéni választókerületemben található település a csatlakozás kárvallottjának tekinthető. Szeretném a figyelmet ráirányítani a rajkai, illetve a hegyeshalmi határátkelők rendezetlen helyzetére.

– Három évvel ezelőtt a határellenőrzés megszűnt az említett szakaszokon, de a határátkelők továbbra is a helyükön maradtak, csak most már gazdátlanul! 2008 októberében ugyan megállapodás született a VPOP és az MNV Zrt. között, amely szerint a vagyonkezelő átvette az említett ingatlanok tulajdonjogát, a tulajdonosi felelősséget azonban sem a korábbi, sem pedig az újdonsült birtokos nem gyakorolta. Vagyis az ingatlanok őrzéséről, védelméről hosszú időn át senki sem gondoskodott. A szebb napokat látott határátkelők épületei a tolvajok, vandálok és illegális hulladéklerakók áldozatául estek, állapotuk drasztikusan leromlott.

– A nemzeti vagyon efféle eltékozlása – megítélésem szerint – önmagában is súlyos bűn. Esetünkben a nyugatról hazánkba érkező vendégeket, a Rajka és Hegyeshalom felől Magyarországra érkező turistákat és átutazókat romos ingatlanok, tokostól kivert ajtók, betört üvegek és szemétkupacok köszöntik a határon. Ez az állapot megítélésem szerint, tarthatatlan.

– A két érintett település önkormányzatát egyaránt megkeresték hazai és külföldi befektetők, szándékuk a korábbi határátkelők területének hasznosítása volt. A települések szívesen fogadták volna a beruházókat, az áldatlan állapotok felszámolásán túl a befektetéseik révén új munkahelyek jöttek volna létre. A vagyonkezelő azonban - megtagadva a rajkaiak és hegyeshalmiak kérését - az említett területek tulajdonjogát nem engedte át a két önkormányzatnak. A települések vezetői számos csatornán próbálták már szándékaikat elérni, vagyis megszerezni a korábbi határátkelőket, mind ez idáig sikertelenül.

– Államtitkár úr! Az ország e romos kapuinak csinosítása, valamint a rajkai és hegyeshalmi magyar állampolgárok boldogulása végett vizsgálja meg az általam feltárt problémát! Amennyiben ennek akadálya nincs, úgy engedjék meg a két községnek, hogy az érintett ingatlanokkal a vagyonkezelő helyett saját maguk rendelkezhessenek. Meggyőződésem, hogy ez egy súlyos probléma előnyös megoldását jelenthetné.

• Lesz rá lehetőség?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Messzemenően egyetértek a képviselő úr felvetésével. Különösen fontos, hogy a Magyarországra érkező által első pillantásra megszerzett kép az országunkra nézve kedvező legyen. A határ menti vidéknek egy barátságos, vendégszerető és nem utolsósorban önmagával szemben igényes ország benyomását, mi több, tartalmát kell, kellene bizonyítania és erősítenie.

– A határellenőrzés a szomszédos uniós tagállamok irányába Magyarország teljes jogú schengeni tagsága következtében megszűnt, ezért a belső határszakaszon található 21 átkelő ma már nem minősül határátkelési pontnak. Ezeken a helyszíneken a vám- és pénzügyőrség már nincs jelen. Az érintett ingatlanokat, köztük a hegyeshalmi és rajkai átkelőket, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vette át.

– A legfontosabb feladat a közlekedés zavartalan biztosítása, az ehhez szükséges műszaki és jogi feltételek megteremtése. Jelenleg is folyamatban van több helyen az útként használt szakaszok átminősítése, akadálymentesítése, esetleges nyomvonaluk megváltoztatásához szükséges tervezési munka. Ezután következhetnek a kialakított utakhoz szükséges telekalakítások. A fennmaradó területek hasznosítása pedig csak a végleges nyomvonalak ismeretében kezdődhet meg. A hasznosítási tervek kialakítása során figyelembe kell venni a szomszéd államok elképzeléseit, szándékait, a hatályban lévő nemzetközi megállapodásokat, számolni kell azzal is, hogy nemzetközi közegészségügyi veszélyhelyzet esetén szükség lehet a határellenőrzés visszaállítására és különböző egészségügyi vizsgálatok elvégzésére, esetleges ellenőrzési pontok felállítására, az ingatlanok igénybevételére is.

– Jelenleg a határátkelők teljes körű gondnokolásáról, az MNV Zrt. üzemeltetési szerződés keretében gondoskodik. A végleges és hosszú távú hasznosíthatóság eléréséig az MNV Zrt. kész bérleti szerződéseket kötni a helyi önkormányzatokkal. Rajka és Hegyeshalom települések önkormányzatai valóban nyújtottak be ingyenes önkormányzati igényeket 16 ingatlanra, ehhez azonban olyan dokumentumok is szükségesek, melyeket az említett önkormányzatok hiánypótlási felhívás ellenére sem nyújtottak be. A korábbi álláspont szerint nem támogatta a kormány az ingatlanok önkormányzati használatba vételét mi azonban támogatni fogjuk. Ezért kérem és javaslom, hogy a megállapodások megkötéséig türelmet tanúsítani szíveskedjenek.

+

NAGY ISTVÁN: – Államtitkár úr! Szándékom volt, hogy ráirányítsam a figyelmet e tarthatatlan helyzetre. Remélem, hogy nem telik el most már olyan hosszú idő, ami az érintett önkormányzatok és a lakosság türelmét sokáig kérdőre vonná, és megállapodás születik mind a települések önkormányzatai, mind pedig a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. között. Mindenképpen ildomos és szükségszerű.  Örülök annak, hogy a biztatóbb folyamat elkezdődött. A válaszát elfogadom.

A kormány, tagjainak miért elektronikus játékszereket vásárol
ahelyett, hogy dolgozna végre?

TÓTH CSABA (MSZP): – Államtitkár úr! Az iPad2 típusú informatikai eszköz beszerzésével, ezzel a kis játékszer vásárlásával, 78 ezer forintos minimálbérrel számolva, önök 17 munkavállaló egyéves foglalkoztatását lehetetlenítik el.

• Mért van szükség 16 millió forint értékben 90 darab új iPad2 típusú informatikai eszköz beszerzésére?
• Az eszközbeszerzés mellé informatikai képzést is kapnak-e majd a kormányzat vezetői?
• Miért pont ezzel az eszközzel kívánják megajándékozni a kormánytagokat?
• Milyen előzetes szakvélemények kikérése előzte meg a beszerzéseket?
• Ki engedélyezte a beszerzést, milyen forrásból jutalmazza saját magát a kormányzat?
• Miért nem munkahelyteremtésre költik inkább ezt a pénzt is?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! 2009-ben az „Új kiegyezés" programjában még az volt az egyik vezérmondatuk, hogy MSZP a modernizáció oldalán áll. A 2010-es választási programjukban még azt hangoztatták, hogy a gazdasági és társadalmi versenyképesség fejlesztése érdekében kiemelt jelentőségű a modern infokommunikációs technológiák használata. Most pedig a papír alapú döntéshozatalra való visszatérést szorgalmazzák!

– Úgy vettük át a kormányzást 2010-ben, hogy nem volt semmiféle elektronikus rendszer kiépítve a kormányzati, kormányülési anyagok kezelésére. De talán most a Sukoró-ügyben láthatjuk, hogy miért nem volt az előző kormánynak érdeke, hogy egy átlátható, visszakereshető, informatikai alapra helyezett kormányülés-előkészítő rendszer legyen, hiszen így most nem tudjuk visszakeresni, hogy pontosan Sukoró ügyben ki milyen előterjesztést tett, ki volt ott, ki hogyan szavazott. Lehet, hogy ez a zavaros viszony igazából az önök előnyére szolgált, ezért nem cserélték le a papír alapú döntéshozatali mechanizmust. Nekünk azonban feladatunk, hogy a közszférában a kor műszaki színvonalához képest a lehető legjobb minőséget tudjuk nyújtani, ezzel segítve az adatok tárolását, visszakereshetőségét.

– Képviselő úr! A játékszer Wii meg a Playstation, de nem az iPad. Ezt munkaeszköznek szerezzük be az állami vezetők számára. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium hatáselemzési osztálya lefolytatta azokat a szükséges előkészítő számításokat, amelyek kellenek egy-egy ilyen beszerzéshez. Megállapította: takarékosabbá teszi a döntéshozatalt, egyszerűsíti az eljárást, gyorsítja a kormány vezetőinek, tagjainak az információhoz jutását, környezetvédelmi szempontból is egyértelműen előrelépést jelent, hiszen kevesebb papírt fogyaszt, ráadásul a táblagépek még alacsonyabb energiafogyasztásúak is. Ez lenne a baj?

+

TÓTH CSABA: – Már reménykedtem abban, hogy megtudjuk, mi az oka az iPad2 típusú informatikai eszköz beszerzésének, de úgy tűnik, akik ezt a szakmai döntést meghozták, elfelejtették tájékoztatni az államtitkár urat egy amerikai felmérés eredményéről, amely szerint egy átlagfelhasználó 25 százalék időt tölt tartalomkészítéssel, és a maradék 75 százalékban tartalmat fogyaszt, azaz böngészik, videót, filmet néz, és a legfontosabb, hogy játszik. Ezekre a tevékenységekre valóban nem létezik kényelmesebb megoldás, mint egy táblagép. Amennyiben azonban valaki napi munkára kívánja használni, a felmérés szerint egy laptop vagy egy felső kategóriás netbook mindenképpen jobb választás lett volna. Így ahelyett, hogy egy leginkább játékra alkalmas drága eszközzel ajándékozzák meg a kormány tagjait, ezt az összeget lehetett volna munkahelyteremtésre, devizahitelesek megsegítésére, vagy egyéb tevékenységre fordítani, a válaszát már csak ezért sem tudom elfogadni.

(Szavazás: 249 nem, 42 nem, 2 tartózkodás ellenében az interpellációra adott választ elfogadta.  Az LMP-ből hárman – Kukorelly Endre, Scheiring Gábor, Ertsey Katalin - a Jobbikból pedig dr. Apáti István vetette el pártja álláspontját.) 

Bartha Szabó József