Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések" műfaját.  A tévé már nem közvetíti. Az újságírók is elmentek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Pótlandó a nyilvánosság hiányát, idézzük – szolidan stilizálva - legutóbbi szónoklataikat.

Miért keserű számunkra a magyar cukor?

FONT SÁNDOR (Fidesz): – Örömmel vettük, hogy útjára bocsátották a nemzeti vidékstratégiát, amely mintegy tízéves távlatot próbál meg felvázolni és reményt adni a romokba döntött magyar mezőgazdaságnak. Erre nagy szükség is lenne, hiszen ha csak az elmúlt 8 évet nézzük, három olyan reform is végigsöpört a mezőgazdaságon, amelyek különösen károsak voltak. Ilyen volt a tejreform – tudjuk a következményét. Ilyen volt a borreform, - most fejti ki az igazi káros hatását. És, amit minden lakos kényszerűen megérez: ilyen a cukorrépa-termesztési reformelképzelés, amely következtében az elmúlt időszakban kétszeresére nőtt a cukor ára. Történik ez azon a Magyarországon, ahol a cukorrépa-termesztésnek évszázados hagyományai voltak, és sok-sok időn keresztül exportőrök voltunk.

• Hogyan lehet az, hogy a magyarországi fogyasztás mintegy 320 ezer tonna, és az „áldásos" cukorreform és a téves privatizációk következtében manapság mindösszesen egy külföldi tulajdonban lévő cukorgyár 105 ezer tonna cukrot tud előállítani, ezzel persze olyan importra szorul Magyarország, amely következtében kénye-kedve szerint játszik ezzel az árral minden kereskedő, spekuláns, netán a dél-amerikai termesztő, akiktől most egész Európa importálja a cukrot?
• Hogyan jutott idáig az ország?
• Kit terhel ezért a felelősség, s vajon kíván-e tenni valamit a tárca ennek a helyzetnek a megváltoztatására?
• Kezdeményeznénk egy vizsgálóbizottság felállítását, tudná-e a tárca támogatni számadatokkal és történeti áttekintéssel, hogy mi is történt itt az elmúlt húsz évben cukorrépafronton?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban egy időzített bomba az, ami cukorügyben Magyarországon fölrobbant. A múltban kódolt bombáról van szó. Csak két elemét emelem ki a történéseknek, amelyek ehhez a folyamathoz vezettek. 1989 és 1997 között a tizenkét cukorgyárunk mindegyikét külföldi érdekeltségnek eladta az akkori privatizátorok. Ezenközben jelentős magánvagyonokra tettek szer cégbirodalmakat építettek, a köz pedig elveszítette a cukorgyárait.

– Korábban az iskolákban tanítottuk a tizenkét cukorgyárat, annyira benne volt a magyar tradíciókban. Két évvel az eladást követően a tizenkettőből öt gyár maradt. Az Európai Unió cukorreformjának a beindulásáig azonban ez az öt gyár is több mint 400 ezer tonna cukrot állított elő, és még egy 100 ezer tonnányi exportlehetőség is volt ebben a termelési kvótában. A cukorreform lényege az volt, hogy kvótákat csökkentettek az Európai Közösségben, de szeretném jelezni, ez nem volt kötelező, pontosabban: nem olyan arányban, mint amilyen arányban azt a magyar kormány megtette. Franciaország a kvótájának a 15 százalékát ajánlotta föl 2006-ban, Lengyelország és Csehország 16, illetve 20 százalékát, a magyar kormány, a Gyurcsány-Gráf-tandem azonban a termelési kvótánk 74,8 százalékát!  Ennek az lett a következménye, hogy a 400 ezer tonnás termelési kvótánkból 105 ezer tonna maradt, ami a saját szükségleteinknek is csak az egyharmadát fedezi.

– Ez maga a hazaárulás, az ország teljes kiszolgáltatása! Azt kérdezte a képviselő úr, hogy mit lehet tenni? Újjá fogjuk építeni ezeket a kapacitásokat, talán nem olyan nagy központokkal, hanem egy hálózatos gazdaságban kisebb egységekkel. Kvótát fogunk szerezni legalább a saját szükségleteink mértékéig az Európai Közösségben. Ezt másfél-két éves tárgyalás kell hogy megelőzze, tehát nem tudunk egyszerre lépni. Ez az eset tipikus példája annak, ahol az Országgyűlésnek érdemes egy vizsgálóbizottságot felállítani, kiderítendő, hogy is történt ez a folyamat, és kik élvezték ennek a hasznát?

Hogyan kívánja a kormányzat megakadályozni a kilakoltatásokból következő szociális katasztrófát?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – A sokkoló hír ismeretes: felgyújtotta a lakását, majd kiugrott a nyolcadik emeletről egy férfi, akit ki akartak lakoltatni otthonából. Legyünk biztosak benne: lesznek további, és még súlyosabb áldozatai is annak a kialakulófélben lévő szociális katasztrófának, amely azzal kezdődött, hogy a devizahitelesek, hitelkárosultak kérdéskörét lényegében a kormány lefedetlenül hagyta. Bár szóban megvalósul, a kilakoltatási moratórium azonban csak az emberek szűk körét tudja megóvni főleg a kereskedelmi bankok és főleg a nemzetközi pénzügyi machinációk káros hatásaitól! A kérdéseim lényege:

• Hogyan kívánja a kormányzat megakadályozni a kilakoltatásokból következő szociális katasztrófát?
• A kabinet hajlandó-e bizonyítani, hogy nemcsak a gazdagok kormánya?
• Belátja azt is, hogy az egykulcsos adózás bevezetése mögött rejlő hibás gazdaságpolitikai elképzelései vezettek ehhez a helyzethez, természetesen annak ismeretében, hogy az utóbbi 20 évben lavinaszerűen toltuk magunk előtt ezt a problémát?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön is tudja, hogy a kormány folyamatosan dolgozik a devizahitelesek problémáinak megoldásán. A fő elv: minden fél, az adós, a bankszektor és az állam is vállaljon részt a terhekből!

– Az arányos tehermegosztás elve érdekében szakmai konzultációkat folytatunk a bankszektor képviselőivel, és törekszünk arra, hogy ez a megállapodás minél előbb a parlament elé kerülhessen. Többek között, a kis- és közepes vállalkozások hitelezését is remélhetőleg segíteni fogja. A cél, hogy komplex megoldás révén kiszámítható törlesztő-részletek kerüljenek megállapításra, valamint az, hogy valóban egyetlen család se kerüljön az utcára. Gondolom, ebben önök is partnerek lesznek.

Mikor lesz gyógyszerhiány Magyarországon?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): – A Széll Kálmán-tervben szereplő homályos utalások megfejtését Brüsszelen keresztül megkapta a magyar társadalom. Nem ért bennünket nagy meglepetés, azt kaptuk, ami várható volt önöktől: a szociális problémák iránti érzéketlen, a nemzetközi pénzpiaci elvárásoknak megfelelni akaró, megszorító csomagot. Ennek egyik legembertelenebb eleme a gyógyszerkiadások csökkentésére vonatkozó elképzelés-sorozat.

• Igaz-e, hogy még az idén közel 30 milliárdos megszorításra, elvonásra készülnek a gyógyszerkasszából az elhibázott politikájuk miatt?
• Igaz-e, hogy gyakorlatilag megszüntetik a méltányossági kezelés intézményét a speciális betegségek kezelésére, és kevesebben kaphatnak közgyógyellátást is a jövőben?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ugye emlékszik még arra, melyik volt az a kormány, amelyik az elmúlt években óvatos számítások szerint is 250 milliárd forintot vont ki az egészségügyi kasszából? És tán meg tudja mondani, azt is, hogy melyik volt az a kormány, amelyik az egészségügyi közkiadásokat drasztikusan, nemzeti össztermékünk 5,5 százalékáról 4,3 százalékára csökkentette? Ön pedig ezen intézkedések alatt végig az Országgyűlés tagja volt, és nemcsak hogy nem szólalt fel, de szavazatával is támogatta ezeket a brutális megszorító intézkedéseket!

– A költségvetésben tervezett 343 milliárd forintos gyógyszerkassza betartásához szükséges intézkedéseket hajtunk végre, mindezt úgy, hogy nem növeljük a lakossági terheket, ráadásul így kaphatják meg a kórházak a 15 milliárd forintos támogatást is. Az önök által keltett indokolatlan gyógyszerkassza lakossági pánik hatására még szükségszerűbbé teszi ezeket a lakossági terheket nem növelő beavatkozásokat. Az egyedi méltányosság rendszerét épp az előző szocialista vezetés alakította át úgy, hogy az a gyógyszergyárak egyfajta lobbi előszobájává vált, éppen ezért szükséges, hogy a befogadási rendszer átláthatóságának megteremtésével együtt az egyedi méltányosság rendszere is átalakításra kerüljön.

– A közgyógyellátási rendszer még idén tervezett átalakítása azt a célt szolgálja, hogy az azonos terápiás eredményességű gyógyszerekből a legolcsóbbak legyenek a közgyógyellátásban elérhetőek, a betegek továbbra is hozzájuthatnak a gyógyszereikhez a közgyógyellátás keretében. Tisztelettel kérem: ne riogassák az embereket a gyógyszerhiány veszélyével!

Múlhat-e 10 millió forinton a Szigetköz sorsa?

SZABÓ REBEKA (LMP): – A Szigetköz számára az élő Duna-víz minél nagyobb hányadának visszaszerzése, a mellékágak rehabilitációja, az ökoturizmus és a természet közeli, ártéri jellegzetességekhez alkalmazkodó mezőgazdaság lenne a megoldás. Ehhez azonban több kell az eddigi semmittevésnél. Azt kérdezzük tehát:

•  Lesz-e a nemzeti ügyek kormányának az idén 10 vagy inkább 20 millió forintja a monitoring-vizsgálatok folytatására?
• Van-e kormányzati szándék arra, hogy a Szigetköz újjáélesztésében új időszámítást kezdjenek?
•  Múlhat-e 10 millió forinton a Szigetköz sorsa?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Múlhat-e 10 millió forinton a Szigetköz sorsa? Egyenes válaszom a kormány részéről: nem múlhat! Szeretném hangsúlyozni, hogy 110 millió forint volt a zárolás előtt a vízkormányzásra és a monitoring-rendszer működtetésére. Nem 10, hanem 110! Ehhez képest 55 millió forint maradt a zárolás után. Az 55 millió forintból 30 millió forint a vízkormányzás céljait szolgálja, 20 millió forint pedig ebben a pillanatban is a mérőhálózat működtetését, s ebből a 20 millióból 10,8 a szigetközi munkacsoport tevékenységének a folytatását. Tehát még egyszer mondom: nem múlhat, mert több pénz van, mint amennyit ön itt emleget. Ugyanakkor, számos alkalommal nagyon határozottan elmondtuk, mások is, én is: se Nagymarosnál, se Adonynál, se Fajsznál nem épül gát. A zöld Duna-stratégia keretében, amit megvalósítunk, a természetvédelemnek van prioritása, és nem az önök kampány-politikájának...

Megbukott a nemzeti közfoglalkoztatási program, vagy nem ismerik a számokat?

SÓS TAMÁS (MSZP): – A közfoglalkoztatás területén megszüntették az „Út a munkához" programot. Jövőre a közfoglalkoztatásra már csak 23 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez a drámai forráskivonás zavarba ejtő és érthetetlen. Eddig azt hihette az ember, hogy a közfoglalkoztatásba bevonni kívánt 100 ezer rokkantnyugdíjas, 100-150 ezer munkanélküli több pénzbe fog kerülni és nem kevesebbe. Ezzel szemben mi úgy látjuk, hogy önök felcserélték a műveletjeleket. Kérdezem:

• Milyen meglepetés várja még az embereket?   
• Miért csökkentik tovább a nemzeti közfoglalkoztatási program pénzeit?
• Mit jelent az, hogy átalakítják a bérpótló juttatás rendszerét?
• Miből finanszírozzák az ellátásokból kiesők közmunkáját?
• Megbukott a nemzeti közfoglalkoztatási program, vagy nem ismerik a számokat?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr!  Önök buktak meg, és önökkel együtt az „Út a munkához" program. Jelenleg 97 ezer ember vesz részt közfoglalkoztatásban, ennek több mint egyharmada 8 órás foglalkoztatásban. Csak a vízügynél 9300-an dolgoznak, többen, mint önöknél az országos programban tavaly egész esztendőben. A vállalkozók tavaly egész évben 1600 embert foglalkoztattak, már most 2400-nál tart az új program. Szeretném jelezni, hogy csak a magánerdőkben az elmúlt héten 802 ember állt munkába. A magánerdő-tulajdonosok évek óta kérték önöket, hogy hadd vehessenek részt ebben a programban, hiszen ott is ugyanazok a munkák vannak, mint az állami erdőkben. Önök erre nem hallgattak, - mi hallgatunk. Szó sincs tehát a közfoglalkoztatás megszüntetéséről. Megnyugtatom a kedves képviselő urat: a kormány továbbra is kiemelten kívánja kezelni a közfoglalkoztatást.

Meddig kell még elszenvednie Dabrony községnek az előző faluvezetés hibás döntéseit?

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): – A Dabrony Község Közalapítványt a korábbi önkormányzati testület hozta létre természetes személyek részvételével. A közalapítvány pályázatot nyert a dabronyi Malom u. 8. szám alatti épület külső felújítására és közvetlen környezetének rendbetételére, parkosítására. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a pályázatot elfogadta, pozitívan bírálta el. A megvalósítás során azonban a pályázatot kiíró, a tervező és a kivitelező egyaránt nem a pályázatnak megfelelően járt el. Az elszámolás során a jegyzőkönyvekből kiderült, hogy a megvalósítás sem mennyiségben, sem minőségben nem a pályázatnak megfelelően történt, ezért az MVH a pályázati díj egy részét visszatartotta, és büntetőkamattal sújtotta. Az alapítvány nem rendelkezik pénzeszközökkel, így az előző önkormányzat készfizető kezességet vállalt.

– 2010 novemberében derült ki, hogy az önkormányzat mint készfizető kezes súlyos helyzetbe került. A hitel lejártával a bank büntetőkamatokkal sújtotta az alapítványt, ami természetesen az önkormányzatra hárult. Az alapítvány ezt megfellebbezte, kérvényezte az MVH-tól méltányossági alapon a büntetőkamatok elengedését és a hiányosságok méltányos elbírálását. Sajnos, a mai napig ez az elbírálás nem történt meg. A banknál a hitelhosszabbítás március 31-én lejárt. Újabb hitelmódosítást kért az alapítvány, ami természetesen módosítási díjjal és újabb büntetőkamattal jár. Ezzel a falu anyagilag teljesen ellehetetlenül. Az alapítvány a pályázat során túltervezte a költségeket, amit sajnos most a jelenlegi önkormányzat önhibáján kívül kénytelen viselni, jelenlegi működését fenyegeti.

– Tisztelt államtitkár úr! Méltánytalannak és igazságtalannak tartom, hogy a lakosságnak kell számos településen viselni az előző önkormányzat felelőtlen gazdálkodásából eredő hátrányokat, nyögni a felhalmozott adósságokat. A magam részéről megteszem a szükséges jogi lépéseket az előző dabronyi polgármester és testület ellen, öntől pedig azt kérdezem:

• Meddig kell még elszenvednie Dabrony községnek az előző faluvezetés hibás döntéseit?

+

V. NÉMETH ZSOLT, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Valóban, Dabrony Község Közalapítvány támogatási kérelmet nyújtott be az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében, a falumegújításra és fejlesztésre igénybe vehető támogatás iránt a dabronyi Malom utca 8. szám alatti épület külső felújítására és közvetlen környezetének rendbetételére, parkosítására. A támogatási kérelem alapján az MVH határozatában megítélte a támogatást.

– De! Tekintettel arra, hogy az MVH által lefolytatott helyszíni ellenőrzés során kiderült, hogy a megvalósítás sem mennyiségben, sem minőségben nem felelt meg a támogatási kérelemben vállaltaknak és a támogatási határozatban jóváhagyottaknak, az MVH a vonatkozó jogszabályok, EK tanácsi rendeletek alapján – jogszerűen – a támogatás egy részét visszatartotta, és a közalapítványt szankcióval sújtotta. Eltérés mutatkozott többek között szivárgó-, térburkolat-építési, kert- és parképítési, vakolási, szigetelési tételeknél. A vonatkozó jogszabályok alapján 3 százalék feletti eltérés már szankciót von maga után, a vizsgált kifizetési kérelemnél ez az eltérés közel 39 százalékos volt. A közalapítvány a döntés ellen fellebbezést nyújtott be. Az eljárás jelenleg még folyamatban van, az MVH várhatóan ezen a héten meghozza és postázza a döntést az ügyfél részére. Tájékoztatásul közlöm: méltányosság gyakorlására az idevonatkozó EK-rendelet és a 2007. évi XVII. törvény nem ad lehetőséget.

Hogyan fog változni a kereskedelmi egységek nyitására vonatkozó jogi szabályozás?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Évek óta ott van a parlament asztalán a KDNP szabad vasárnappal kapcsolatos javaslata a kereskedelemben, ami azonban sem a társadalomban, sem szakmai körben nem talált többségi támogatásra. Az elemzők is erősen kétségesnek tartják, hogy nemzetgazdasági, versenyképességi szempontból vagy a foglalkoztatás biztonságának szempontjából az időszerűségét. Eddig még nem láttuk a kormány világos, egyértelmű állásfoglalását a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitva tartásához kapcsolódóan, ezért kérdezem:

• Mikor ismerjük meg a kormány végleges álláspontját ezekben a kérdésekben?
• Van-e ellentmondás a kormánypárti frakciók között?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – A KDNP vasárnapi zárva tartással kapcsolatos javaslatát a Nemzetgazdasági Minisztérium több aspektusból vizsgálja. Alapvetően el kell különíteni egymástól, hogy a foglalkoztatottak szempontjából milyen hatással jár, a gazdaság szempontjából milyen hatással jár, és a fogyasztók szempontjából milyen hatással jár. A legérzékenyebb kérdés a fogyasztóké. Azt tudom mondani: a hatástanulmányok nem készültek még el. Amikor elkészülnek, a kormányzat és a frakció le fog ülni tárgyalni. A téma tehát napirenden van.

Bartha Szabó József