Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések" műfaját.  A tévé már nem közvetíti. Az újságírók is elmentek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Pótlandó a nyilvánosság hiányát, idézzük – szolidan stilizálva – legutóbbi szónoklataikat.

Nyújthat-e megoldásokat a készülő új nemzeti szociálpolitikai koncepció
a szociális szolgáltatási rendszer diszfunkcióira?

STÁGEL BENCE (KDNP): – Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország új alaptörvényének XVIII. cikke szerint Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Köztudott ugyanakkor, hogy a szociálpolitikai szolgáltatási rendszer számos anomáliát tartalmaz. A jóléti szolgáltatások terén az egyik legjelentősebb probléma a jogosultság tartalmának és a rászorultság mértékének meghatározása mellett, hogy a vonatkozó jogszabályokból nem derül ki egyértelműen hol húzódik a piaci és a családi, valamint az állami és a helyi önkormányzati ellátási kötelezettség, illetve gondoskodási felelősség határvonala. További problémát jelent a bemeneti szabályozás átgondolatlansága. A hozzáférés megállapításának szabályrendszerénél ugyanis nem világos, hogy ki mire, mikor és hogyan jogosult. Az igazgatási szabályozási és finanszírozási megoldások nincsenek egységes rendszerbe integrálva, a kimeneti szabályozás során pedig hiányoznak a teljesítményre vonatkozó indikátorok, nem látszanak az eredmények sem a szolgáltatásokhoz, sem a komplex fejlesztési programokhoz kapcsolódóan.

– Alapvető ellentmondást jelent, hogy a szolgáltatások döntő részénél a szolgáltatások biztosításának kötelezettsége a települési lakosságszámhoz és nem az adott szolgáltatásra mutatkozó tényleges helyi szükségletekhez kapcsolódik. A jelenlegi rendszer korlátozza továbbá olyan közösségi és alternatív szolgáltatások kibontakoztatását és széles körű elterjedését, mint például az otthon közeli, a lakhatást biztosító, valamint a gyermekvédelmi szolgáltatási rendszerek. Mindezeket a hiányosságokat felismerve kérdezem: 

• Készül-e és kerül-e majd elfogadásra a nemzeti szociálpolitikai koncepció, amely a kormányzat szándéka szerint orvosolja majd ezeket a feltárt hiányosságokat?
• Kiemelt célcsoportjai között határozza meg a gyermekek, a fiatalok és a kisközösségek szolgálatát és védelmét?
• Nyújthat-e megoldásokat a készülő új nemzeti szociálpolitikai koncepció a szociális szolgáltatási rendszer problémáira?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – A személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatási rendszer képviselő úr által említett anomáliái valóban olyan problémák, melyeket meg kell szüntetni. Ezért a nemzeti szociálpolitikai koncepció készítése során ezeket megvizsgáltuk, és ezek megoldásán jelenleg is dolgozunk.

– Ahhoz, hogy a szociális ellátórendszer diszfunkcióit felszámolhassuk, szükséges a szolgáltatások megszervezésének és finanszírozásának új alapokra helyezése. Ennek hosszú távú, 2020-ig megvalósítandó irányvonalait vázolja fel a koncepció, az ellátórendszer átalakításával a jelenlegi merev, intézményközpontú struktúra helyett az egyéni szükségleteket helyezi a középpontba, szolgáltatásokra épülő rugalmas rendszert vezet majd be. A koncepció egyaránt épít az egyéni és a családi felelősségre, az állami szerepvállalásra és a társadalmi szolidaritásra. Fontosnak tartjuk, hogy a társadalom különböző csoportjai a közösségi és védő funkciójukat el tudják látni.

– A nemzeti szociálpolitikai koncepció tehát a minőségi, rugalmas, emberközpontú és lakosság közeli szolgáltatások erősítésével megoldást fog kínálni a jelenlegi rendszer diszfunkcióira. Szándékunk szerint a reformokkal a szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatások mindenki számára hozzáférhetővé válnak. Ugyanez a célunk a szolgáltatások nyújtása terén is: a rendszer a szükségletekre nyitottá, hatékonyabbá és fenntarthatóbbá válik.

Hogyan rendezik majd a sarkalatos törvények az önkormányzati adósságot?

PÁL TIBOR (MSZP): – Az önkormányzatok küzdenek egy régóta húzódó, időzített bombára emlékeztető problémával, nevezetesen azzal, hogy a települések jelentős része jövőre, 2012-ben kezdi el törleszteni a korábban kibocsátott kötvények fedezetét. A kormány a problémák közül azonban sokadik helyre rangsorolja az önkormányzati szektor eladósodottságát. Az együttesen 1300 milliárd forint értékű adósságállományt - ideértve a 600 milliárdos kötvénykibocsátást – az önkormányzatok kizárólag további hitelfelvételből tudnák majd visszafizetni. A végtelenségig azonban nem lehet az adósságot tologatni, így a települések jelentős része már a közeljövőben állami segítségre szorul, amire a kormánynak is fel kell készülnie. Nagyon remélem, nem az lesz a megoldás, hogy az állami szint után a helyi önkormányzatokban fog a legszegényebbek juttatásán spórolni a kormány. A sors fintora, hogy többségében a jobboldali önkormányzatok azok, amelyek nagy összegű tartozást halmoztak fel. Ilyen például Kaposvár, Szolnok, Debrecen, Hódmezővásárhely, Békéscsaba vagy éppen az V. kerület. Ezért kérdezem:

• Hogyan segíti meg a kormány majd a csődhelyzetbe kerülő önkormányzatokat?
• Van-e terve a kormánynak arra vonatkozóan, hogy hogyan akadályozza meg a több tucat önkormányzat csődhelyzetbe kerülését?
• A sarkalatos törvényekben mi várható ennek a problémának a megoldásával kapcsolatban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, (belügyminisztériumi államtitkár): - Képviselő úr! Önök eladósították az országot, eladósították az önkormányzatokat, eladták az ország vagyonát. Az önkormányzatok 2005-2010 között négyszeres adósságállományt hoztak össze az önök kormányzása alatt. Egyébként ön ez idő alatt döntéshozó országgyűlési képviselő, államtitkár is volt, és íme, most azt kérdezi tőlem: mit teszünk mi azzal, amit önök csináltak az önkormányzatokkal?  

– Képviselő úr! Azt tudom önnek ígérni: helyre fogjuk hozni!. Először is szeretnénk, hogy működőképesek maradjanak az önkormányzatok, ezért a költségvetésben 31 milliárdot tettünk félre.  A folytatás feladata a teljes önkormányzati és állami feladatrendszer átszabása, ezzel egy új finanszírozási rendszer kialakítása, amelynek a lényege az, hogy feladatfinanszírozást fogunk bevezetni, amelynek a következménye az lesz, hogy nem lesz ismert a költségvetési hiány az önkormányzati szférában. Ehhez valóban szigorítani kell az önkormányzatok hitelfelvételét és kötvénykibocsátását. 2012. januártól a sarkalatos törvény fogja rendezni. Bízva abban, hogy önök is támogatják majd ezt a törvényjavaslatot, így az önök által elkövetett hibákat közösen fogjuk helyre tenni.

Milyen segítséget kíván nyújtani a kormány
a kilátástalan helyzetbe került Zeneakadémia megsegítése érdekében?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Az elmúlt hetekben több helyről hallhattunk a Zeneakadémia kálváriájáról. A súlyos pénzügyi helyzetben lévő intézményben már számos megszorító intézkedést voltak kénytelenek meghozni, mint például a 120 perces tanórák 90 percre csökkentését, a kamarazenei oktatás korlátozását, a személyi kiadások megnyirbálását, és még lehetne sorolni. azokat az intézkedéseket, amelyek hátrányosan érintik az oktatás színvonalát, rosszabb helyzetbe hozzák mind a diákokat, mind pedig a tanárokat. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium által megadott költségvetési sarokszámok, a februárban bejelentett 228 milliós zárolás együttesen eredményezték ezt a helyzetet.

– Államtitkár úr! Önök folyamatosan azt hangoztatják, hogy nincsenek megszorítások, a Zeneakadémia hazánk egyik nagy büszkesége, világhírű oktatási intézménye, ahova rengetegen jelentkeznek külföldről is, és amelynek falai között számos világhírű magyar zenész tanult, mindezek miatt jelentősége felbecsülhetetlen, kilátástalan helyzetbe került. A kérdésem az lenne:

• Milyen segítséget kíván nyújtani a kormány az intézménynek, hogy Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója ne az általa alapított és róla elnevezett Zeneakadémia és a magyar zeneművészképzés fekete éveként vonuljon be az emlékezetbe?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr is kiemelte, hogy a zeneművészeti képzés világszínvonalú, amellyel messzemenően egyetértünk. A Zeneakadémia nehéz helyzetének oka elsősorban az, hogy a művészeti képzés rendkívül drága, az állami finanszírozásnak viszont korlátai vannak. A hallgatók személyre szabott, egyéni képzést kapnak a tehetségük minél jobb kibontakoztatása érdekében, a lehető legjobb tanároktól, és ez nagyon sokba kerül. A másik fontos tényező: az egyetem központi épületének az EU által finanszírozott beruházása késésben van. Ennek egyik oka a most folyó belső vizsgálat szerint, hogy a Hiller István vezette Oktatási és Kulturális Minisztérium az önrészt nem biztosította időben. Ezért a beruházás csúszott. A Zeneakadémia épületének kivitelezésére lefolytatott közbeszerzési eljárás a közelmúltban eredményhirdetéssel lezárult, ez azt is jelenti, hogy a munkák hamarosan elkezdődhetnek.

– Képviselő úr! 2010 decemberében az egyetem a működőképesség biztosítása érdekében egyedi kormánydöntés alapján 100 millió forintos többlettámogatást kapott a nemzeti együttműködés kormányától. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium ismeri a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem problémáit és értékeit, és a lehetőségeinken belül igyekszünk olyan támogatást biztosítani az egyetem számára, ami biztosítja a világszínvonalú képzés zavartalan folytatását.

Miért hiányzik a falusi turizmust szabályozó jogszabály?

SZABÓ REBEKA (LMP): – A magyar vidéken élők egyik legfontosabb megélhetése lehet a falusi turizmus.  Már elkezdődött, és néhány, így a legsürgősebb problémát orvosló intézkedéssel nem várhatunk! A falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységről szóló 136/2007. kormányrendeletet 2009-ben hatályon kívül helyezték, holott ez szabályozta többek között a falusi vendégasztal-szolgáltatást, amely köznapi értelemben egyszerűen annyit jelent, hogy a szállásadó vacsorát főzhet vendégeinek. Jelenleg ezt csak azok tehetik meg, akik egyben kistermelők is. Holott, nem lehet feltétlenül elvárni, hogy minden szállásadó hivatalosan gazdálkodással is foglalkozzon. Az viszont elvárható, hogy a szállásadó a településen vagy a közelében megtermelt helyi alapanyagokból főzzön vendégeinek, hiszen ezzel segítjük a helyi gazdaságot, és a falusi turizmust is vonzóbbá tesszük. Kérdezem tehát:  

• Számíthatunk-e gyors cselekvésre, és kiadják-e még a jelen turisztikai szezon alatt a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységről szóló kormányrendeletet, amely lehetővé tenné a falusi vendégasztal szolgáltatását azok számára is, akik nem kistermelők, de helyi alapanyagokból főznének vendégeiknek?
• Tervezik-e továbbá valamilyen formában visszaállítani a kis forgalmú, fenntartható turizmust kiszolgáló, helyi gazdaságot élénkítő szálláshelyek adókedvezményét?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt képviselő asszony!  Ez valóban, örökölt rendezetlen a dolog. Egy részét pótoltuk: most már a falusi vendégasztallal teríthető, vagyis a saját termékeit a gazda eladhatja. Azonban további egyeztetésekre van szükség. Ez pedig a szállásadással való összekapcsolása a dolgoknak, hogy a vertikum, a termelés, az élelmiszer-felfeldolgozás, az élelmiszer-értékesítés, a vendégfogadás valóban, mint természetes vertikum a családok életében, összekapcsolható legyen.

– Áttekintjük ennek a problémakörnek a teljes jogi-gazdasági szabályozórendszerét. A támogatási rendszerben megjelenik a falusi turizmus támogatása, az Új Magyarország vidékfejlesztési program harmadik tengelyén 4 milliárd forint támogatási kerettel megnyitjuk ezt a jogcímet, várhatóan július 1-je és augusztus 1-je között kerül megnyitásra ez a jogcím, és a falusi turizmus támogatása ilyen módon elindul.

Törvénytelen közvélemény-kutatás, Kubatov-lista vagy szemfényvesztés?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – A kormány közpénzen szociális konzultációt kezdett a 16 éven felüli, magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárokkal. Meggyőződésünk, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LVI. törvény a nyilvántartás adatainak ilyen célú felhasználására nem ad felhatalmazást. Nem alkalmazhatók, véleményünk szerint, erre az eljárásra a kutatási és közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény közvélemény-kutatásokra vonatkozó szabályai sem.

– A szociális konzultációval összefüggő feladatok ellátásáról szóló 1137/2011. (V. 6.) kormányhatározat szerint a kormány a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát bízta meg a kérdőívek kiküldésével és a kapcsolattartással is. Tekintve, hogy állításuk szerint közjogi következménye van eljárásuknak, kérem a tisztelt államtitkár urat jelölje meg:

• Hol az a törvény, amely lehetővé teszi bármely kormányzati szerv számára, hogy a kormány kíváncsiságát kielégítendő, kezelhesse a magyar állampolgárok személyes adatait?   
• Milyen törvényi alapja van annak, hogy a megkérdezett személyek hozzájárulása nélkül kezelheti a név- és lakcímeket?
• S ha ezek nincsenek meg, akkor önök minek nevezik ezt ez eljárást, ha nem a személyes adatokkal való visszaélésnek?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szociális konzultáció során az érintett személyek adatainak kezelését törvényi rendelkezés alapozza meg. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 18. §-a rendelkezik erről a kérdéskörről. A csoportos adatszolgáltatásról, a polgárok szélesebb körének adatait érintően a központi szervtől igényelhető kérdésekről ír a 2 bekezdés, a 3. pedig az adatszolgáltatásról. Az érintett törvényi rendelkezés alapján bárki, magánszemély, közjogi tisztséget betöltő személy vagy állami szerv kezdeményezheti a központi szerv, azaz a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, azon eljárását, hogy kapcsolatfelvétel céljából az általa megjelölt személyt, személyi kört keresse meg.

– Képviselő úr! Nyugodjon meg, betartjuk a törvényeket. A szociális konzultációt Orbán Viktor miniszterelnök úr kezdeményezésére a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala bonyolítja le. A kérdőívek kiküldése törvényben szabályozott körülmények között zajlik, annak során a címzettek adatait nem ismerheti meg olyan szerv, amelynek erre törvényben meghatározott, egyértelmű jogosultsága nincsen.

Figyelembe veszi-e a nemzeti ügyek kormánya az Új Magyarország vidékfejlesztési program támogatási jogcímeinek meghirdetése során a fiatal gazdálkodók érdekeit?

ZSIGA MARCELL (Fidesz): – A piac mindenhatóságába vetett vak hit nem lehet kizárólagos rendezési elv a hazai agráriumban. A Gyurcsány-Bajnai-korszak gondolkodásmódja szerint a vidéki életforma meghaladott, szükségtelen, sőt felesleges. Nekünk, XXI. századi magyar fiataloknak azonban szakítanunk kell ezzel a gondolkodásmóddal, ki kell állnunk a magunk értékeiért és érdekeiért az ország minden pontján. Az új nemzedéknek saját kezébe kell vennie sorsa irányítását; egy erősebb, sikeresebb, versenyképesebb mezőgazdaságot és ezzel együtt élhetőbb vidéket kell teremtenünk és örökül hagynunk az utánunk jövő nemzedékeknek. Tekintettel a 35 évnél fiatalabb gazdálkodók drámaian alacsony arányára, bízom abban, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program mintegy 200 milliárdos keretösszegének felhasználása során a szaktárca különös figyelmet fordít a fiatal gazdák szempontjaira. Kérdezem tehát:

• Figyelembe veszik-e a nemzeti ügyek kormánya az Új Magyarország vidékfejlesztési program támogatási jogcímeinek meghirdetése során a fiatal gazdálkodók érdekeit?

+

V. NÉMETH ZSOLT, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr!  Folyamatban van a versenyképességet javító, támogatási konstrukciók feltételeinek aktualizálása, pontosítása. Célunk, hogy a támogatás a mezőgazdaságban ténylegesen tevékenykedő, a vidéki élet mellett hosszú távon elkötelezett szakemberekhez kerüljön, az ő gazdálkodásuk megalapozását szolgálja. Előnyben részesítjük tehát a fiatal gazdákat. Nagy reményeket fűzünk továbbá a társadalmi hasznosság szempontjából is előnyös demográfiai földprogramhoz. Úgy vélem, mindezen intézkedések hozzájárulnak az agrárium és a vidék szempontjából elengedhetetlen generációváltás megalapozásához.

Felhasználható lesz-e a jövőben önállóan a gyógyfürdői szolgáltatásokra is a SZÉP-kártya?

PÁL BÉLA (MSZP): –  A hazai fürdőkben 2010-ben 2,6 milliárd forint értékben használtak fel a szolgáltatások ellenértékeként üdülési csekket a vendégek. A jelenleg érvényes elképzelés szerint a SZÉP-kártyával csak a szállást, illetve a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat lehet igénybe venni. A Fürdőszövetség legutóbbi ülésén azt javasolta, hogy legalább a rekreációs és gyógyfürdői szolgáltatásra legyen felhasználható önállóan is a SZÉP-kártya. Indokolja ezt a hazai lakosság egészségi állapota, hiszen nagyon sokan szenvednek mozgásszervi megbetegedésben. Kérdezem:

• Felhasználható lesz-e a jövőben a gyógyfürdő szolgáltatásokra önállóan is a SZÉP-kártya?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Jogosnak lehet nevezni azt a kérdést, amit ön fölvet. A múlt hibáiból tanulva, amelyek az üdülési csekk kiadása kapcsán fölmerültek, az állami vagyon elkótyavetyélése gondolok elsősorban, valóban átalakításra szorul. Az első lépcsőben, a legneuralgikusabb pontot próbáltuk átalakítani: ezért az üdülési csekk helyett a jövőben a SZÉP-kártyát tudjuk ajánlani a munkaadóknak és a munkavállalóknak, ami egy sokkal kedvezőbb konstrukció a korábbiakhoz képest. A szolgáltatók számára eddig 6-6,5 százalék plusz áfa volt a kezelési költség, ez most jóval kevesebb lesz, amit most fókuszáltan a szálláshelyek fejlesztésére szeretnénk fordítani. Ez egy átmeneti megoldás. Hosszú távon az a cél, hogy a SZÉP-kártya külön is igénybe vehető legyen.

Bartha Szabó József