Elérkeztünk az egészségügyi ellátórendszer kiárusításának legújabb fejezetéhez – mondja a Tisztelt Házban dr. Nagy Kálmán a kereszténydemokraták orvos professzora. Megigazítja szemüvegét, és tárcát igazgató miniszterre (Székely Tamás) majd annak elnökére (Gyurcsány Ferenc) vetve tekintetét kérdezi: – Mit lehet ma venni az egészségügyben? Majdnem mindent: orvost, nővért, ágyat, lélegeztetőkészüléket, ellátási volument, reflexkalapácsot és legfőképpen beteget. Ilyen nagyszabású akció jelenleg Heves megyében zajlik. A Heves megyei önkormányzat árulja betegeit, és az ár nagyon alacsony. Hosszú hónapok óta zajló folyamatban világossá vált, hogy a vásárló képtelen a Heves megyei volt egyetemi oktatókórház működtetésére. Az egészségügyi dolgozók a teljes bizonytalanságban, a betegek iránti elkötelezettséggel biztosítani akarják az ellátást, és csak második szándékkal védik a nővéreket, orvosokat, szakdolgozókat. Több százezer ember ellátásáról van szó, meggyőződésem szerint egy gazdasági társaság azokat a szakmai műhelyeket, amelyek biztosítani tudják a betegek korszerű ellátását, nem tudja fenntartani.

– A Heves megyei szocialista vezetésű önkormányzat minden párt- és hivatali támogatást megkapott, hogy a betegeket minél hamarabb üzlet tárgyává tegye, Lukács Tamás képviselőtársammal, előre egyeztetett módon, élve képviselői jogaimmal betekintést kívántam nyerni az eljárásba, részben a súlyos esetet figyelembe véve ügyfélként, mivel Heves megyei betegeket rendszeresen kezelek. Ha erre nem lett volna módom, akkor is harmadik személyként, mint képviselő, betekinthettem volna az anyagba. Éppen ezért, 2008. szeptember 9-én bejelentettem magam az észak-magyarországi regionális ÁNTSZ-hez, és 9 órára kértem időpontot. Előtte való napon, 12-én kellett volna mennem, 11-én 18 órakor felhívott az ÁNTSZ országos igazgató főorvosa, hogy a Heves megyei kórház értékesítésének, működésbe adásának ügyét áthelyezték egy másik regionális ÁNTSZ-hez döntési szempontból. Kérdeztem, miért. Azt mondja: elfogultság miatt. Ki volt elfogult és kivel? - kérdeztem én. Nem kaptam rá választ.

– Az ügy országos jelentőségű, a konzekvenciája nyilvánvaló. Az Egészségügyi Minisztérium folytatja Molnár Lajos és Horváth Ágnes politikáját, azt a politikát, amelyet a magyar társadalom 80 százalékos többséggel szavazott le. A következtetéseim: az Egészségügyi Minisztérium és a szocialista önkormányzat nem mondott le az egészségügy teljes kiárusításáról! Ez a folyamat ebben az országban mindenkit elér, beteget, orvost, nővért, állampolgárt.

– Tisztelt Miniszter Úr! Teljesen nyilvánvaló, hogy az ön által vezetett minisztérium és az a program, amelyik ön szerint a biztonságról és a partnerségről szól, azoknak a pénzügyi befektetőknek nyújt pénzügyi biztonságot és partnerséget, akik a teljes betegellátást aprópénzen kívánják megvenni. Ön valóban akkor partner, ha eltörli az ezzel kapcsolatos jogtalanságokat. Tudomásom szerint az első lépés ebben a vonatkozásban megtörtént. 

- A Heves Megyei Bíróság a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal által benyújtott kereset alapján a HospInvest pályázatát érvénytelennek minősítette. Érvénytelennek, mert a HospInvest Zrt. nem felelt meg a pályázati feltételeknek, - a szerződés vele és a Heves megyei közgyűléssel mégis megköttetett. Miniszter Úr! Kérem, ön is tegye meg a szükséges lépéseket!

+

Elődeihez hasonlóan Székely Tamás egészségügyi miniszter sem jön zavarba. Törvényt idéz: „A helyi lakosság szükségleteiből és a jogszabályokból adódó feladatait saját költségvetési szerv útján, más gazdálkodó szervezet támogatásával, szolgáltatások vásárlásával, illetve egyéb módon látja el.” Magyarázattal is kiegészíti:

– Jelen esetben nem a kórház kerül eladásra, hanem a működtetési jog. Az önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó önkormányzati tulajdon forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes lehet. A korlátozottan forgalomképes vagyon körébe tartoznak az intézmények, így a kórházak is, azokról törvény vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint lehet rendelkezni.

Útmutatásul, feddőszóval mondja még a miniszter: – Fontos, hogy az orvosok és a nővérek a gyógyításra a politikusok pedig a politikára koncentráljanak. Próbáljuk meg a politikát a szakmától távol tartani! Én úgy gondolom, hogy ennek úgy tudnánk legjobban eleget tenni, ha az orvosok gyógyítanának, a betegek gyógyulnának, az állampolgároknak ugyanis biztonságra és partnerségre van szükségük a kórházban, nem pedig politikai megosztottságra.

Gyakorló orvos lévén, néz dr. Nagy Kálmán, néz a mennyezetre, s hálát ad a lelkismeretes építőknek - mert hogy nem szakad le…