Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések" műfaját.  A tévé már nem közvetíti. Az újságírók is elmentek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Pótlandó a nyilvánosság hiányát, idézzük - szolidan stilizálva - legutóbbi szónoklataikat.

Milyen lehetőséget lát a kormány arra, hogy az onkológiai gyógyszerek felírásának szabályai figyelemmel legyenek a betegek egészségi állapotára?

ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): – A fogadóórámon gondokat jeleztek az onkológiai betegségeket gyógyító gyógyszerek felírási gyakorlatával kapcsolatban, nevezetesen: ezeket a gyógyszereket csak szakrendelésen lehet fölíratni. amely a betegeknek nagyon kényelmetlen. Egyikük elmondta: négy és fél órát várt egy recept felírására a szakrendelésen, s mellette ülők is ugyanannyi megalázó időt töltöttek a várószobában, aligha szolgálva a betegek egészségét.

– Álláspontom szerint az onkológiai betegellátás a kapcsolódó ellátási feladatok sokrétűsége miatt kiemelt figyelmet érdemel. A jelenlegi gyakorlat pedig csak korlátozottan képes ennek megfelelni. Tudtommal a Semmelweis-terv is foglalkozik azzal, hogy a beteg utakat átszervezze, illetve az ellátórendszert átalakítsa. A kérdéseim:

• Van-e a kialakult helyzetre értelmes magyarázat?
• Milyen megoldásokat tartana jónak a tárca?
• Tervezi-e a kormány, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek komplex ellátása olyan rendszerben történjen, ahol a különböző ellátások egymásra épülnek?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Teljességgel megértve az ön által képviselt betegek problémáit, tájékoztatom arról, hogy a jelenlegi gyógyszer-támogatási rendszer felülvizsgálata – amelynek része a járóbeteg-ellátás keretében finanszírozott, és a fekvőbeteg-ellátásban felhasznált gyógyszerek kérdéskörének az áttekintése is – a tárca közeljövőben tervezett feladatai között szerepel. Elismerem, hogy a jelenlegi gyakorlat csak korlátozottan képes megfelelni annak, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedések komplex ellátása olyan rendszerben történjen, amelyben a szűrés, a kivizsgálás, az aktív ellátás, a rehabilitáció, az utógondozás és a hospice-ellátás összehangoltan egymásra épül.  A Semmelweis-tervnek a beteg-utak megszervezésével kapcsolatos koncepcióelemei azt a célt is szolgálják, hogy az ellátórendszer átalakítása - beleértve természetesen az onkológiai ellátás teljes vertikumát is - az egyes szolgáltatások iránt felmerülő szükségletek figyelembevételével történjen. A szükségletekhez igazított, egyúttal a betegellátás biztonságát is garantáló intézmény- és szolgáltató rendszer a szakellátásban való várakozás idejét is kedvezőben fogja befolyásolni.

Tudatos rombolás a hazai innovációs szektorban?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – Magyarország fenntartható fejlődésének előmozdításához, versenyképességének növeléséhez és védelmi képességeinek fejlesztéséhez elengedhetetlen, hogy a társadalom és a gazdaság a tudáson és az innováción alapuló fejlődési pályára álljon. Ennek a pályának az eléréséhez és megtartásához nélkülözhetetlen az innováció állami támogatása. A kormány ennek érdekében, a nemzeti reformprogramban azt célozta meg, hogy a K+F-ráfordítások mértéke 2015-ig érje el a GDP 1,5 százalékát, 2020-ig pedig az 1,8 százalékát. Ezek nagyra törő célkitűzések, különösen, ha a valóságból és a kormány munkájából indulunk ki. A Magyar Köztársaság innovációs ráfordításai ugyanis évek óta alacsonyak. Ennek mértékét 2004 óta óriási erőfeszítésekkel sikerült növelni, így 2009-ben az innovációs ráfordítások mértéke elérte a GDP 1,15 százalékát. Ezt a szerény, de folyamatos fejlődést törte meg az önök hatalomra jutása. 2010-ben a ráfordítások mértéke már csak a GDP 0,9 százalékát tette ki. Az Orbán-kormány 2010-ben és 2011-ben mintegy 25 milliárd forint költségvetési támogatást zárolt és vont el.

– Államtitkár úr! Önök folyamatosan mást tesznek, mint amit mondanak, ezért kérdezem:

• Miért büntetik a fejlesztési szektort?
• Miért nullázzák le az innovációval foglalkozó vállalkozásokat?
• Miért rontják a magyar gazdaság versenyképességét?
• Miért tekintik ellenségnek a hazai kutatóközpontokat és a hazai kutatókat?
• Mindezt tudatosan csinálják, vagy tudatlanságból?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretnék pontosítani, ez a 0,9 szám légből kapott, nincsen semmi alapja, és nagyon kérem, ne hivatkozzon olyan számra, ami jelen pillanatban nem létezik. Ami pedig azt a kérdését illeti, hogy tudatos rombolás van-e a hazai innovációs szektorban: illene nem elfelednie, hogy fölöttébb lerombolt állapotú intézményrendszert örököltünk. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal a katasztrófa teljes állapotában volt, az Innovációs Alap pedig nem akármilyen furcsa technológiákkal működött. És örököltünk egy felelőtlen pénzügyi menedzsmentet is: 2-3 évvel ezelőtt olyan elkötelezettségeket vállaltak erre az évre és még a következőre is, amelyeknek egész egyszerűen nem volt meg a pénzügyi fedezete.

– Amit tettünk: megteremtettük a megfelelő intézményrendszert, létrejött a Nemzeti Innovációs Hivatal. Ettől különválasztva működik az Innovációs Alap, tehát eltávolodik egymástól a két lényeges felelősségi kör. És dolgozunk, az egy olyan finanszírozási rendszer kialakításán, amelyik sokkal erősebben támaszkodik az adóoldali támogatásokra, azért, hogy Magyarországon valóban erős innovációs politika legyen.

Hogyan áll a magyar elnökség prioritásainak megvalósítása?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): – Az Európai Unió soros magyar elnöksége lassan a végéhez közeledik. A munka a félév minden eddigi percét kitöltötte, sőt a felkészülés és az egyeztetések már jóval az elnökség hivatalos kezdete előtt megindultak.

– A magyar elnökség olyan prioritásokat választott, amelyek nem voltak megkerülhetőek, hogy csak a legfontosabbakat említsem: a gazdasági kormányzás. az energiakérdés, másfelől a hasonlóan összeurópai jelentőségű, de nekünk, magyaroknak és a szomszédjainknak különösen fontos kérdések, a bővítés, a Duna-stratégia, a romastratégia. Ezek a célkitűzések egy irányba, egy erős politikával rendelkező, erős Európa irányába mutatnak. Az erős Európáért munkálkodó elnökség munkáját és annak kereteit meghatározta a lisszaboni szerződés hatálybalépése és a 2011. évi uniós költségvetés elfogadása, az Európai Külügyi Szolgálat működésének elindítása. Bár a keretek megváltoztak, a feladat fontossága és a sikerek eléréséhez szükséges erőfeszítés mértéke nem.

– Államtitkár úr! A magyar elnökség az első pillanatoktól fogva feszített tempóban dolgozik a színfalak mögött is, és néhányszor lehetőséget kapott arra is, hogy egy-egy eredmény, részeredmény kapcsán élvezhesse a többi tagállam elismerését. Kérdezem:

• Hogyan áll a magyar elnökség prioritásainak megvalósítása?

+

NÉMETH ZSOLT (külügyminisztériumi államtitkár): – Az utolsó hónapba értünk, és tudjuk, hogy minden versenyfutásnál az utolsó méterek nagyon számítanak, mert végül is a célfotó fogja majd eldönteni, hogy győzelemnek lehet-e tekinteni azt, ami mögöttünk van. Ahogy képviselő úr is fogalmazott, „erős Európa", ez a magyar elnökség jelszava, és azt tudom jelenteni, hogy az már most látszik, hogy Európa ma erősebb, mint öt hónappal ezelőtt volt. Minden jel szerint a gazdasági kormányzást szolgáló törvénycsomag az Európai Parlamentnek is elnyeri az egyetértését.

– Rendkívül fontos, hogy az Európai Unió erejét adó közös valuta, az euró stabilizálódjon. Ezen a területen kiemelkedően fontos munkát tudtunk elvégezni. Néhány simítás azonban még hátravan. Ugyancsak a gazdasági kormányzáshoz, a gazdasági kérdésekhez tartozó ügy: jelentős előrelépés történt az energiapiac liberalizálása területén, erősebb lett az energiabiztonsága az Európai Uniónak. Úgy tűnik, hogy Európai Tanács ülésén a Duna-stratégia, roma-keretstratégia is elfogadható lesz. Ami még nyitott kérdés: sikerül-e a román és a bolgár schengeni csatlakozás, valamint a horvát bővítés területén elérni a célkitűzéseinket. Teljesen reálisan számíthatunk erre is. De, ne igyunk előre a medve bőrére, bár úgy tűnik, hogy azért fogunk tudni hamarosan koccintani.

2,5 milliárd/kilométerrel robog a vasút-mutyi?"

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Nagyon nem lenne szerencsés, ha az előző ciklusok autópálya-mutyijai, völgyhíddal, síksági alagutakkal, ebben a ciklusban a vasútra költöznének. Ennek sajnos számos jelét mutatja a legújabb, botrányosnak látszó döntés, miszerint megemelik a Szajol-Püspökladány vasútvonal felújítására allokált keretet. Összehasonlításképp: az immár 2,5 milliárd forint/kilométer környékére tornászott költségek a hasonló horvát felújítás tízszeresére rúgnak. Nehezen elhihető, hogy a tehervonatok az átépítendő pályán, a 160 kilométer/órás sebességgel tudnának száguldani. 

– Államtitkár úr! Sajnos elég sok jel mutat arra, hogy baráti cégcsoportok kifizetése zajlik, az EU-s forrásokat is igénybe véve. Várom a válaszát, mert ezt a kérdést tisztázni kell, hogy ne járjanak önök is úgy, mint az elmúlt nyolc év mutyista kormányai. Kérdezem:

• 2,5 milliárd/kilométerrel robog a vasút-mutyi?
• Készült-e a projekthez olyan költség-haszon elemzés, mely bizonyítja, hogy megéri ezen a szakaszon emelt sebességűre, 160 kilométer/órásra átépíteni a pályát, vállalva a tetemes többletköltségeket?
• Mi indokolja az egyébként nem alacsony mérnökár túllépését, illetve azt, hogy a mérnökár alatt vállalkozó cégek a versenyből kizárásra kerültek?
• Nem veszélyezteti mindez az EU-támogatást is?

+

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – A Szajol-Püspökladány vasútvonal fejlesztéséről szóló projekt kivitelezésére irányuló támogatási kérelem átdolgozása jelenleg folyamatban van a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-nél. A véglegesített kivitelezési költsége két-három héten belül elkészül, melynek része lesz többek között a megvalósíthatósági és forgalmi tanulmány, továbbá a költség-haszon elemzés is. E dokumentáció természetesen nyilvános lesz.

– Az előzetes vizsgálatok alapján a projekt megtérülése a megnövekedett költségekkel is biztosított, támogatása nem kerül veszélybe. A kiadások növekedését a magasabb minőségi szintet megkövetelő szabványok és a hatékonyabb építési technológia alkalmazása okozza, melyek hatása leginkább szembetűnő módon, a nyíltvonali pálya- és felsővezeték-építési munkák költségeinél jelentkezik. A gazdasági körülmények megváltozásai is indokolják a költségnövekedést. A forint jelentős árfolyammozgása, az alvállalkozói kör pénzügyi nehézségei, a bankgaranciához és hitelekhez való nehezebb hozzáférés, a kevésbé jól felmérhető kockázatok megjelentek a vállalási árakban. A költségek növekedése mellett problémát jelentett az is, hogy a közbeszerzési eljárás folyamán az ajánlattevők egy része a felhívásban közölt feltételeknek nem tudott eleget tenni, ezért kizárásuk elkerülhetetlen volt. Csak így biztosítható, hogy a munkát valóban az arra leginkább alkalmas vállalkozó végezze el, és gátat szabhassunk a képviselő úr által is említett mutyizásnak. 

Ki lép a szabályozó hatóság helyébe?

JÓZSA ISTVÁN, (MSZP): – A távhőárak rendezetlensége késztetett kérdésre. A kormány eltörölte a környezetbarát kapcsolt energiatermelés támogatására jól működő kötelező átvételi tarifarendszert, a KÁT-rendszert, így július 1-jétől a kapcsolt energiatermelők kikerültek ebből a körből. Egyidejűleg a kormány döntött a távhőárak befagyasztásáról és hatósági árszabályozás alá vonásáról, ugyanakkor a kormányzatnak semmiféle elképzelése nincs, hogy ezt hogyan oldja meg. A Magyar Energia Hivatal pályázatot írt ki, hogy valaki készítsen már erről tanulmányt, s véletlenül egy Fidesz közeli cég nyerte ezt a pályázatot. Nem egyszerű a feladat, mert 75 település ármegállapításáról kell dönteni. Jellemző a módszer: a Fidesz-kormány először forradalmi hevületből gyorsan szétrúg egy jól működő rendszert, majd kapkod, hogy mit lehetne helyette csinálni. Kérdezem:

• Tudják-e már, hogy az átalakítás után miért lesz jó a távfűtéses lakásban élőknek, ha igen, miért nem mondják nekik, ha meg nem lesz jobb, akkor miből fedezik a várhatóan 30-50 százalékos átszervezést?
• Az önkormányzatok hogyan fogják finanszírozni beruházásaik megtérülését, és elképzelhető-e, hogy az átalakítás hatására 2011. július 1-je után mégsem fog csökkenni a villamos energia, a villamos áram ára?

+

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Ön pontosan tudja, hogy a távhőár-szabályozás rendkívül összetett és bonyolult, s az elmúlt másfél évtizedben is állandó szakmai polémiák tárgyát képezte. A folyamatban lévő felülvizsgálat és módosítás esetében elsődleges kormányzati cél, hogy a fogyasztóknak a jövőben csak az ellátásuk érdekében indokoltan felmerült költségeket kelljen megfizetniük.  Szeretném felhívni képviselő úr figyelmét arra is, hogy a Magyar Energia Hivatalnak az új árszabályozásra vonatkozó javaslatát augusztus 31-ig kell elkészítenie. A hivatal szervezeti átalakításával kapcsolatban megjegyzem: nemzetközileg elismert ez az intézmény, a kormány elégedett az általa az elmúlt időszakban végzett munkával. Kibővítette foglalkoztatottjainak engedélyezett létszámát, így szakmai apparátusa felkészült az elvégzendő feladatok végrehajtására. Ami pedig a hőszolgáltatás indokolt költségeit illeti: azok - az önkormányzatok távfűtés-korszerűsítési beruházásainak indokolt költségeit is ideértve - az árakban természetesen a jövőben is figyelembe lesznek véve.

– Képviselő úr! A 30-50 százalékos áremeléssel való riogatás és az árak jelentékeny csökkenésének igénye egyaránt megalapozatlan. Jelenleg ugyanis az áremelés elkerülése az elsődleges feladat, ezt tükrözi intézkedésünk is a rezsiköltségek befagyasztására.

Miért büntetik a szegedi és környékbeli lakosokat az indokolatlan útdíjjal?

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): – Csongrád megyében, az M43-as autópálya átadásával lehetőség nyílt Szeged megyei jogú város közlekedésének tehermentesítésére. A forgalom ésszerű, hatékony szervezetésének egyetlen akadálya, hogy díjkötelessé tették a szakaszt, Ezt a lehetetlen állapotot a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2007-es  rendelete rögzíti.

v Az elkerülő utak legfontosabb funkciója, hogy a városokat tehermentesítse. Jelentősen megkönnyítené a környék és Szeged lakosainak az életét, ha az M43-as autópályán az algyői lehajtóig nem kellene fizetniük. Magyarországon az M5-ös autópálya elkerülő szakasza Kecskemétnél, az M0-s autópálya Budapestet elkerülő szakasza, illetve a Győrt és Debrecent érintő elkerülő utak is ingyenesek. Kérdezem:

• Van-e lehetőség arra, hogy a korábbi kormányrendeletet megváltoztatva a Szegedet elkerülő út is ingyenes legyen?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyenes kérdésére, egyenes válasz: a szaktárca nem tervezi a díjmentesen használható autópálya- és autóútszakaszok körének bővítését, e célból a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2007-es  rendeletének módosítását sem. Európában a vignetta-rendszert alkalmazó államok közül Ausztriában és Svájcban nincs díjmentes autópálya-szakasz, Szlovákia és Csehország is fokozatosan szünteti meg ezeket. Meggyőződésünk, hogy a díjrendszer alapvető átalakítása, a megtett úttal arányos díjszedés 2013-ra tervezett bevezetésével – a „használó és szennyező fizet" elven – egy igazságosabb rendszert honosít meg Magyarországon.

Az iparűzési adó szerepe az önkormányzatok életében

KOLBER ISTVÁN (MSZP): – Az önkormányzatok működésében jelentős szerepet játszik az iparűzési adó. Az önkormányzati törvény koncepciójában olvashattuk azt az elképzelést, miszerint az állam elvenni szándékozik az iparűzési adót beszedő településektől az adó egy részét, oly módon, hogy abból az adott megye többi települése is részesüljön. Ezt a forrást a megyei közgyűlés osztaná el területfejlesztési célokra.

– Tudjuk: nem egy alapos, jól kidolgozott ez koncepció! Számos településen az előre tervezhető iparűzési adó jelenti a felvett fejlesztési hitelek visszafizetési fedezetét a bankok felé. Abban az esetben, ha az állam lefölözi az iparűzési adó jelentős részét, a hitelek visszafizetése, ezáltal az önkormányzatok működése további veszélybe kerül. A kormány újabb terhet rak az önkormányzatok vállára, s lehetetlen helyzetbe hoz sok települést. Kérdezem tehát:

• Az iparűzési adó egy részének elvonása miatt ellehetetlenülő önkormányzatoktól átvállalja-e a kormány a hitelek vissza nem fizetéséből keletkezett felelősséget?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A válaszomat azzal kezdem, hogy éppen önök - többek között az ön szavazatával - szavazták meg 2010-ben, hogy az iparűzési adó beszedését vegyék el az önkormányzatoktól. Nyilvánvaló, hogy ennek mi volt a célja: az iparűzési adó központosítása. Az új parlament megalakulását követően az első döntések egyike volt, hogy ezt a lehetőséget azonnal visszaadta az önkormányzatoknak. 2011. január 1-jétől ismét az önkormányzatok szedik be az iparűzési adót.

– Képviselő úr! A mi koncepciónk valóban tartalmaz új fordulatot is, de ez nem lefölözés, miként ön állítja: ebből a forrásból a jövőben a megyei területfejlesztési alap bővül, annak érdekében, hogy a megye más, jelentős iparűzési adóval nem rendelkező szegényebb településeknek is jusson. Tehát egyáltalán nem az a célja, hogy az önkormányzatoktól elvegyünk, lefölözzünk, hanem az, hogy egy igazságosabb, mindenkinek kedvező rendszert hozzunk létre.

Bartha Szabó József