A forradalmárok szabad, független Magyarországot és jelző nélküli demokráciát akartak 1956-ban – mondta Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke a 60 évvel ezelőtti Kossuth téri sortűz áldozatainak tiszteletére rendezett szakmai konferencia megnyitóján az Országházban. „Azokra emlékezünk, akik a 20. század egyik legnehezebb történelmi pillanatában cselekedtek hazájuk függetlenségéért."
Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmány elnöke (Fotó: KDNP)
A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta: 1956. október 25-étől az állampárt megtorló jelleggel alkalmazta a sortüzeket, a következő napokban csaknem félszáz volt, a társadalom azonban ennek ellenére tovább követelte az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) feloszlatását, a párt egyeduralmának felszámolását és a szovjet csapatok távozását. A kegyetlen megtorlás mély sebeket ütött a magyar társadalmon, de az 1956-os forradalom mégsem volt kudarc – tette hozzá Latorcai János.
Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa előadást tart az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak tiszteletére rendezett szakmai konferencián az Országház Felsőházi termében 2016. október 25-én. A konferenciát az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága rendezte. (MTI Fotó: Kovács Tamás)
Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa előadásában elmondta: a nép felkelt a természetellenes zsarnokság ellen, mert normális életre vágyott. Leegyszerűsödött minden: „aki magyar, velünk tart", hangzott 1956-ban a jelszó.
Az 1956-os forradalom a marxizmus eleven cáfolata, hisz az emberek elsősorban nem anyagi követelések, életkörülményeik miatt, hanem emberi méltóságuk, identitásuk, nemzeti függetlenségük védelmében vállalták a harcot az elnyomó kommunista rendszerrel. A forradalom az egész világ számára leleplezte a kommunizmus valódi természetét, hogy a szabadság, emberi méltóság esküdt ellensége. A szovjet hadsereg hiába győzött, mert közben a rendszer elvesztette arcát.
A kormánybiztos megjegyezte: bocsánatot kell kérni azért, hogy több évtizedes elhallgatás, hazudozás után a rendszerváltást követően sem vonták felelősségre a Kossuth téri sortűz elkövetőit, jószerével még csak meg se nevezték őket.
Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak – zárta előadását Schmidt Mária az emlékév mottójával.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke előadásában emlékeztetett arra, hogy a diákság már a forradalom kitörése előtt elkezdett szerveződni. A munkás és szegényparaszti származású fiatalok elvileg a rendszer elsőszámú támogatói voltak, ám éppen származásuknál pontosan érzékelték a rendszer visszáságait – mondta.
Vidéken nem a harc, hanem az önszerveződés volt a legfontosabb. A tanácsrendszer pillanatok alatt összeomlott, a hatalmi vákuum azonban nem vezetett anarchiához. A helyi közösségekben hamar előkerültek azok a rátermett emberek, akik felsőbb beavatkozás nélkül is képesek voltak megszervezni az ellátást, az életet. Ezek a helyi vezetők a rend, a törvények megtartására törekedtek, nem leszámolásra – mondta a történész.
A konferencián elhangzott: a Kossuth téri sortűznek mintegy 70 áldozatát azonosították, de jóval többen is lehettek, a sebesültek száma pedig több száz volt. A Magyarországot 1956 november 4-én megszálló szovjet hadsereg rengeteg iratot vitt magával, melyek jelentős részét még mindig nem vizsgálhatták magyar kutatók. Történészek szerint ÁVH-sok, és feltehetően szovjet katonák lőttek a fegyvertelen tömegre 1956. október 25-én a Kossuth téren.
Az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak tiszteletére rendezett szakmai konferenciát az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága szervezte.
