Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédet mond a Kádár-huszárok és pártkatonák. Munkásőrök Hódmezővásárhelyen 1957-1989 című kiállítás megnyitóján a hódmezővásárhelyi Emlékpontban 2017. március 17-én. (Fotó: Rosta Tibor – MTI)

Lázár János az Emlékpont „Kádár-huszárok és pártkatonák – Munkásőrök Hódmezővásárhelyen, 1957-1989” című kiállításának megnyitóján kifejtette: álvita folyik az ügynökkérdésről, 27 éve várat magára a megrendelők megismerése.

„Nem árt tudni, kik voltak azok, akiknek a párttagság sem volt elég, hogy kivegyék a részüket a rendszerből” – fogalmazott, hozzátéve, hogy mindenkinek megadják majd a megszólalás lehetőségét.

Megjegyezte: tudja, hogy más volt a felelőssége annak, aki 1957 után lépett be a munkásőrségbe, mint annak, aki karriervágyból vagy megfelelési kényszerből, a hetvenes-nyolcvanas években csatlakozott a szervezethez.

„Nem vendettát akarunk itt Hódmezővásárhelyen”, hanem bocsánatkérést és a hibák beismerését – húzta alá. 

Közölte: 1990 óta a Kádár-rendszer gaztetteiért Magyarországon senkit sem vontak felelősségre, senki sem került börtönbe. 

„Egyre inkább elmosódnak a határok gyilkos és hős között” – jelentette ki a miniszter.

Lázár János azt mondta: Kádár Jánost Szent István és Mátyás király után az egyik legjelentősebb történelmi személyiségnek tartják az emberek, holott „Kádár nem volt több egy köztörvényes gyilkosnál”.

A miniszter emlékeztetett arra, hogy néhány hónapja Budapest utcáin óriásplakátokon kikerült 1956 hőseinek a neve. Reményét fejezte ki, hogy egyszer a gyilkosok neve is felkerül a falakra. 

Kifejtette: a Munkásőrség az 1956-os forradalom utolsó mozgalmának elfojtása, a rend fenntartása, egy esetleges újabb ellenforradalom vérbe fojtása érdekében jött létre. Aki a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja volt, az 1989-ig arra esküdött, hogy megakadályozza a magyarok szabadságát, önrendelkezését. Ennek ellenére volt 7-7,5 millió ember, aki nem lett párttag, mégis tudott boldogulni – mondta a miniszter.

Hozzátette, ez jelzi, hogy a tisztességhez, a helytálláshoz, a becsületes élethez nem feltétlenül kellett párttagság. 

Ahhoz csak a kényelem, az érdemtelen előrejutás, a nagyobb tanácsi lakás és a jobb autó miatt volt szükség – mondta Lázár János.

A térség fideszes országgyűlési képviselője arra bátorította az Emlékpont vezetőjét, Miklós Pétert, hogy hozza nyilvánosságra annak a csaknem ezer munkásőrnek és karhatalmistának a nevét, aki részt vett az 1956-os forradalom leverésében.

Miklós Péter közölte: tavaly óta kutatják az 1956-os eseményeket, idén a megtorlásokra fókuszálnak. A tárlatot éppen hatvan évvel a munkásőrség vásárhelyi szervezetének megalakulása után nyitották meg. 

Ősszel, a Nemzeti emlékezet hetén terveznek megjelentetni egy saját kutatásaikon alapuló kötetet, amely monografikus igénnyel tárja fel a hódmezővásárhelyi munkásőrség 1957 és 1989 közötti történetét. Abban szerepelni fog a több mint 950 munkásőr és karhatalmista neve – mondta az MTI-nek.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója a kiállítás megnyitóján arról beszélt, hogy a munkásőrség egy időben nagyobb létszámú volt a Néphadseregnél, és bár utánpótlást, az úgynevezett Ifjú Gárdát nem sikerült létrehozni, a szervezet „néhány évtizedre mégis elintézte az ország sorsát”.

Hozzátette: a hódmezővásárhelyi munka példaértékű kell, hogy legyen más települések számára, hogy elkészítsék saját munkásőr-kiállításukat.

A kiállításmegnyitót tudományos konferencia követte, amelyen a Veritas Történeti Kutatóintézet és az Emlékpont munkatársai öt előadásban mutatták be a munkásőrség országos és helyi történetét.