Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter (j) a Veritas Történetkutató Intézet és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Kállay Miklós miniszterelnökségének mérlege című konferenciáján a fővárosi mezőgazdasági múzeumban 2017. március 10-én. A konferenciát a Kállay-kormány megalakulásának 75. és Kállay Miklós halálának 50. évfordulója alkalmából  rendezték. (Fotó: Balogh Zoltán – MTI)

A kormánypárti politikus a két világháború közötti időszak megítéléséről szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy 1920 és 1944 között egy csonka országból sikerült fejlődő, erős Magyarországot teremteni. Vajon sikerült-e ugyanez a magyar politikai elitnek egy másik hasonlóan hosszú időszakban, a rendszerváltás óta eltelt 27 esztendőben? – tette fel a kérdést.

Lázár János szerint irigylésre méltó azok bátorsága, akik olyan könnyedén ítélik meg az elmúlt idők politikusait, miközben a magyar történelem egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a politika mindig jelen idejű, utólag számon kérni hiábavaló.

Kállay Miklós generációja számára meghatározó élmény volt már az első világégés, tapasztalatból tudták, micsoda pusztulás és káosz követhet egy elvesztett háborút – idézte fel. Hozzátette: Kállay Miklós is az első világháború utáni rendszert megalapozó „szegedi gondolat” híveként küzdött a keresztény, nemzeti, magyar állam helyreállításáért és a bolsevizmus ellen.

Kállay Miklós korszakot meghatározó, 1921 és 1931 között miniszterelnöki posztot betöltő Bethlen István felfedezettje és követője volt, és mint ilyen, kiemelten fontosnak tartotta a konszolidációt és a békés revíziót. Mindemellett maga is mintagazdaságot működtetett, földművelésügyi államtitkárként és miniszterként pedig az egész magyar mezőgazdaságért dolgozott, az 1930-as évek derekán mintegy válságmenedzserként próbálta enyhíteni a világgazdasági válság következményeit – fogalmazott Lázár János.

A magyar mezőgazdaság versenyképessége, megfelelő piacok felkutatása a termékeinek döntő volt a két világháború közötti rendszer stabilitása szempontjából. Az 1930-as években Németországgal kötött bilaterális egyezmények idővel egyre inkább maguk után vonták az ország politikai elköteleződését is, ám a Nyugattól nem számíthatott segítségre Magyarország – jelentette ki a miniszter.

Kállay Miklós kormányra kerüléséről szólva a miniszter kiemelte: akkor már a két legfontosabb feladat az ország gazdasági, katonai erőforrásainak megőrzése és a zsidóság megmentése volt a németektől. Az 1944 márciusi német megszállásnak is épp ez volt az oka: az ország gazdasági kifosztása és a zsidóság elpusztítása.

Kállay Miklós mindvégig a nemzet függetlenségének, az ország szuverenitásának megőrzéséért dolgozott. Nyugodt, tiszta lelkiismerettel emlékezhetünk rá – jelentette ki Lázár János.

A miniszter szerint egy magyar politikusnak mindig dilemmát okoz a Kelethez, illetve Nyugathoz fűződő viszony kérdése. Az 1940-es években nem is volt válasza a magyar politikai elitnek arra helyzetre, amikor a német és az orosz megszállást is el akarták kerülni, ugyanakkor a nyugati segítségnek semmi realitása nem volt – mondta.

Kállay Miklós a két világháború között volt földművelésügyi államtitkár, miniszter

1942 és 1944 között miniszterelnökként próbálta az országot kivezetni a németek oldalán viselt háborúból, visszaszerezni a függetlenséget és semleges státuszt biztosítani. Az 1944. márciusi német megszállás után bujkált, az októberi nyilas hatalomátvételt követően pedig a sopronkőhidai börtönben, majd Mauthausenben és Dachauban raboskodott. A második világháború után Olaszországban, majd az Egyesült Államokban élt, 1967-ben bekövetkezett haláláig. Felesége 1945-ben Budapest ostromakor vesztette életét.