A miniszterelnök úr azt állította, kicsit hunyorogva, hogy „a vonalbezárások a reform első lépése." Ugyan nem mondta meg, mi a második lépés, és nem is nézett a csillár felé hunyorogva, nehogy leessen onnan! Sajnos, kezdjük megszokni: ha azt a szót kiemelik, hogy reform, akkor egyszerűen kapunk valami nagy rosszat! De hogy is lehetne társadalmi felhatalmazás nélkül reformot csinálni?
A kereszténydemokrata politikus szemtől-szembe a szocialistákkal, szemben Kóka János ex-miniszter fémjelezte liberálisokkal, átellenben a miniszterelnöki székben olvasgató Bajnai Gordonnal, és az ellenzéknek a háttal ülő Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterrel – címezte a Tisztelt Háznak Dobó István városáért szóló védőbeszédét. Mondotta volt:
– Amikor megjelent, annak idején nagy hírveréssel beharangozott és valóban sikerkönyvként megélt szociográfiai kötet, „Akit a mozdony füstje megcsapott", nem gondoltunk arra, hogy eltelik harminc év, és visszasírjuk. Nem gondoltuk, hogy visszasírjuk azt az állapotot, ahogy – a 70-es évek végén – a MÁV voltából közlekedhettünk akkor. Nem gondoltuk!
– A vasútvonalak drasztikus leépítése, bezárása ellen küzdőknek üzente tegnap a kormányszóvivő (Szollár Domokos – A szerk.) „Nem kell minden bokor mögött politikát keresni, a vonalbezárások kérdése kizárólag szakmai kérdés!” Ha e fiatal, hetyke kijelentést tevő kormányszóvivő egy kicsit utánanézett volna a bezárt vonalaknak, akkor nyilvánvalóan olvashatta volna:
– Eger vasútállomásának 1998 előtt a kormányzat 200 millió forintot adott arra, hogy átalakítsák, oly módon, hogy az IC fogadására alkalmas legyen. Megemelték és kiszélesítették a peronokat. Ez a történet sikerként folytatódott: az IC vonat 1998-tól 2006 végéig közlekedett Egerbe. 2006 decemberében az akkori miniszter, egy tollvonással, megszüntette! Válaszolta a felháborodást tolmácsoló kérdésemre nyomban: „Nem lesz semmi probléma, jobb lesz a közlekedés Eger és Budapest között, hiszen gyakoribb lesz a közvetlen járat.” – Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy Eger is ott van azon megyei városok között, ahová, feleslegesnek vélve, megszüntetni szándékoznak a közvetlen vonatközlekedést.
– Nem tudom, akarnak-e igazi, tényeken alapuló vitát folytatni erről, vagy pedig már eldöntöttek mindent, s pusztába kiáltott szó csupán e felháborodás!
– Nem tudom, hogy a döntéshozók tisztában vannak-e azzal, hogy Budapest és a Balaton után a legnagyobb idegenforgalma Eger városának van.
– Nem tudom, tisztában vannak-e a döntéshozók azzal, hogy a leglátogatottabb múzeum az országban az egri Dobó István Vármúzeum, - nyilván azért, mert a tanulmányi kirándulásokat oda szervezik.
– Azt viszont tudom: lehet így egy részvénytársaságot vezetni, de egy országot nem! Egy országot teljesen másképp kell, kellene vezetni! Egy országot az ott élő emberek javára, a közjót szolgálva kell vezetni, ami nem kizárólag gazdasági kérdés, hanem társadalompolitikai kérdés is!
– Igen, társadalompolitikai kérdés az, hogy ha a határ közelében van egy vonal, akkor elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy van-e lehetőség az európai szabályok szerint azt a vonalat továbbfejleszteni, mégpedig meghaladva a trianoni határokat, a szomszéd országokkal együttesen! Semmiféle ilyen tanulmány nincs! Nyilván ez az egész, nem tudom minek nevezni, ötlet azért született, mert az Eurostat statisztikája szerint most már a MÁV adósságát is be kell számítani a magyar államadósságba. A bezárandó vonalak gazdasági „haszna” 960 millió forint – ezek után nem tudom, a több milliárdos megtakarítást miből, s hogyan számolták ki?
– Tegnap a miniszterelnök úr azt állította, kicsit hunyorogva, hogy „a vonalbezárások a reform első lépése.” Ugyan nem mondta meg, mi a második lépés, és nem is nézett a csillár felé hunyorogva, nehogy leessen onnan! Sajnos, kezdjük megszokni: ha azt a szót kiemelik, hogy reform, akkor egyszerűen kapunk valami nagy rosszat!
– De hogy is lehetne társadalmi felhatalmazás nélkül reformot csinálni? Mielőtt önök mégis tennék, kérném: számoljanak el a kormányzati negyed pénzével! Számoljanak el a MÁV Cargo eladásából származó pénzzel! Számoljanak el a vonatkocsi-tenderrel! Számoljanak el a felújításokkal!
– Azokkal értek egyet, akik azt állítják, hogy nem lehet minden állami vezető, minden kormánypárti képviselő mellé rendőrt állítani!
(Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mit akarsz leszámoltatni? Az elnök kikapcsolja a mikrofont. – Nem uraim! Elszámoltatni!)
Bartha Szabó József
