„Akit a mozdony füstje megcsapott"

A miniszterelnök úr azt állította, kicsit hunyorogva, hogy „a vonalbezárások a reform első lépése." Ugyan nem mondta meg, mi a második lépés, és nem is nézett a csillár felé hunyorogva, nehogy leessen onnan! Sajnos, kezdjük megszokni: ha azt a szót kiemelik, hogy reform, akkor egyszerűen kapunk valami nagy rosszat! De hogy is lehetne társadalmi felhatalmazás nélkül reformot csinálni?

Javában tart még a küzdelem a Tisztelt Házban a kormánypárti körökben „vasúti reformként" meghirdetett programról. A legújabb Bajnai-csomag célkeresztjében szerepel Eger városa is.  Lukács Tamás szerint, ami nem sikerült egykoron a törököknek... – De nem fejezte be e mondatot. Nem, mert nem akarta, akarja elhinni...

A kereszténydemokrata politikus szemtől-szembe a szocialistákkal, szemben Kóka János ex-miniszter fémjelezte  liberálisokkal, átellenben a miniszterelnöki székben olvasgató Bajnai Gordonnal, és az ellenzéknek a háttal ülő Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterrel címezte a Tisztelt Háznak  Dobó István városáért szóló védőbeszédét. Mondotta volt:

Amikor megjelent, annak idején nagy hírveréssel beharangozott és valóban sikerkönyvként megélt szociográfiai kötet, „Akit a mozdony füstje megcsapott", nem gondoltunk arra, hogy eltelik harminc év, és visszasírjuk. Nem gondoltuk, hogy visszasírjuk azt az állapotot, ahogy a 70-es évek végén a MÁV voltából közlekedhettünk akkor. Nem gondoltuk! 

A vasútvonalak drasztikus leépítése, bezárása ellen küzdőknek üzente tegnap a kormányszóvivő (Szollár Domokos – A szerk.) „Nem kell minden bokor mögött politikát keresni, a vonalbezárások kérdése kizárólag szakmai kérdés!”  Ha e fiatal, hetyke kijelentést tevő kormányszóvivő egy kicsit utánanézett volna a bezárt vonalaknak, akkor nyilvánvalóan olvashatta volna:

Eger vasútállomásának 1998 előtt a kormányzat 200 millió forintot adott arra, hogy átalakítsák, oly módon, hogy az IC fogadására alkalmas legyen. Megemelték és kiszélesítették a peronokat. Ez a történet sikerként folytatódott: az IC vonat 1998-tól 2006 végéig közlekedett Egerbe. 2006 decemberében  az akkori miniszter, egy tollvonással,  megszüntette!  Válaszolta a felháborodást tolmácsoló kérdésemre nyomban: „Nem lesz semmi probléma, jobb lesz a közlekedés Eger és Budapest között, hiszen gyakoribb lesz a közvetlen járat.” Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy Eger is ott van azon megyei városok között, ahová, feleslegesnek vélve, megszüntetni szándékoznak a közvetlen vonatközlekedést.  

Nem tudom, akarnak-e igazi, tényeken alapuló vitát folytatni erről, vagy pedig már eldöntöttek mindent,  s pusztába kiáltott szó csupán e felháborodás!

Nem tudom, hogy a döntéshozók tisztában vannak-e azzal, hogy Budapest és a Balaton után a legnagyobb idegenforgalma Eger városának van.

Nem tudom, tisztában vannak-e a döntéshozók azzal, hogy a leglátogatottabb múzeum az országban az egri Dobó István Vármúzeum, - nyilván azért, mert a tanulmányi kirándulásokat oda szervezik.

Azt viszont tudom: lehet  így egy részvénytársaságot vezetni, de egy országot nem! Egy  országot  teljesen másképp kell, kellene vezetni! Egy országot az ott élő emberek javára, a közjót szolgálva kell vezetni, ami nem kizárólag gazdasági kérdés, hanem társadalompolitikai kérdés is! 

Igen, társadalompolitikai kérdés az, hogy ha a határ közelében van egy vonal, akkor elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy van-e lehetőség az európai szabályok szerint azt a vonalat továbbfejleszteni, mégpedig meghaladva a trianoni határokat, a szomszéd országokkal együttesen! Semmiféle ilyen tanulmány nincs! Nyilván ez az egész, nem tudom minek nevezni, ötlet azért született, mert az Eurostat statisztikája szerint most már a MÁV adósságát is be kell számítani a magyar államadósságba. A bezárandó vonalak gazdasági „haszna” 960 millió forint ezek után nem tudom, a több milliárdos megtakarítást miből, s hogyan számolták ki? 

Tegnap a miniszterelnök úr azt állította, kicsit hunyorogva, hogy „a vonalbezárások a reform első lépése.” Ugyan nem mondta meg, mi a második lépés, és nem is nézett a csillár felé hunyorogva, nehogy leessen onnan! Sajnos, kezdjük megszokni: ha azt a szót kiemelik, hogy reform, akkor egyszerűen kapunk valami nagy rosszat!

De hogy is lehetne társadalmi felhatalmazás nélkül reformot csinálni? Mielőtt önök mégis tennék, kérném: számoljanak el a kormányzati negyed pénzével!  Számoljanak el a MÁV Cargo eladásából származó pénzzel! Számoljanak el a vonatkocsi-tenderrel! Számoljanak el a felújításokkal!  

Azokkal értek egyet, akik azt állítják, hogy nem lehet minden állami vezető, minden kormánypárti képviselő mellé rendőrt állítani!  

(Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mit akarsz leszámoltatni? Az elnök kikapcsolja a mikrofont. Nem uraim! Elszámoltatni!)

Bartha Szabó József  

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hosszúhetény
Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Kisirtáspuszta
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!