A felső tízezret kivéve kit tart gazdagnak a kormány? Elfogadható-e az a kormányzati szándék, amely a családi pótlékot a munkavállaló, a dolgozó szülő keresetéhez hozzáadja és megadóztatja? A családi pótlékról való önkéntes lemondást illetően a felső tízezer önmérséklő hozzáállásában nem bízik a kormány?
Bízvást remélte, reméli Lanczendorfer Erzsébet: nincs oly tisztes szülő e szép hazában, ki ne remélné, ne kívánná: „Legyen jobb a gyermekeknek!” Idézte interpellációjában Ferge Zsuzsa akadémikus vezetésével dolgozó munkacsoport által készített, a gyermekszegénység felszámolását célzó, 25 éves stratégiát megfogalmazó, tanulmányának, azóta még sötétebb felhőit: 2007 adatai szerint „a nagycsaládosok 60 százaléka létminimum alatt él, és a szegény gyermekek 45 százaléka él nagycsaládban.” Tette még hozzá, a kereszténydemokrata politikus asszony megoldandó dilemmaként: a családi pótlék a gyermeket illeti, annak ellenére, hogy a szülő veszi át! És még ennél is fontosabb teendőként: nemzeti sorskérdés a súlyos népességfogyás! Költőinek szánva, kérdezte volt:
Költőinek szánva, kérdezte volt:
• Elfogadható-e az a kormányzati szándék, amely a családi pótlékot a munkavállaló, a dolgozó szülő keresetéhez hozzáadja és megadóztatja?
• A családi pótlékról való önkéntes lemondást illetően a felső tízezer önmérséklő hozzáállásában nem bízik a kormány?
• Ezt nem lehetne a kormányzati kommunikáció részeként kérni és propagálni?
• A felső tízezret kivéve kit tart gazdagnak a kormány?
• Milyen jövedelmi limitet kíván meghatározni a családi pótlék megadóztatásához?
• A tervezett intézkedés segíti-e a gyermekvállalási hajlandóságot ma, amikor a gyermekvállalás szegénységi rizikófaktor?
• Végül: a súlyos demográfiai mutatók javítását mivel kívánja biztosítani a kormányzat, tekintettel arra, ahogyan már hallottuk, hosszú távra tervez?
VERES JÁNOS, pénzügyminiszter: – Az a tény, hogy a kormány hosszú távra szóló nemzeti stratégiát dolgozott ki, arra világít rá, hogy a gyermekek jövőjét kiemelt figyelemmel kíséri.
LANCZENDORFER ERZSÉBET: – Nem győzött meg arról, hogy a kormány ne tenne különbséget gyermek és gyermek között. Önök rövid távú hasznossági szempontok miatt azokat a gyermekeket büntetik, akiktől elvárják, hogy 10-20 év múlva biztosítsák az önök nyugdíjának a kifizetését is. Sőt! Megakadályozzák azon gyermekek megszületését is, akik 20-30 év múlva hozzájárulnának a nyugdíjkassza gyarapításához. Meggyőződésem: az aranytojást tojó tyúkot vágják le! Ezt a mentalitást nem lehet elfogadni!
A szocialista-liberális többség (201, igen, 164 nem ellenében és 2 tartózkodás mellett) viszont megtapsolta a pénzügyminiszter elutasító válaszát.
