Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az egyszerű, „mezítlábas kérdések” műfaját.  Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Az ellenzékiek harsányabban, a kormánypártiak szolidabban. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák ítéletüket. Persze a válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallózzuk legutóbbi szónoklataikat.

Milyen eredményeket értek el a magyar fiatalok a 2011. évi nemzetközi tanulmányi versenyeken?

STÁGEL BENCE (KDNP): – A magyar oktatási rendszerben megfelelő támogatást kell adni a kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtó, közoktatásban tanuló fiatalok tehetséggondozására, és lehetőség szerint minél több tehetséges diákunknak kell biztosítani a nemzetközi tanulmányi versenyeken való részvétel lehetőségét. A nemzetközi versenyek sorába tartozik például a nemzetközi matematikai diákolimpia is. Évente megrendezett diákverseny, amelyen a 20 év alatti fiataloknak hat matematikai feladatot kell megoldaniuk. Az első ilyen versenyt 1959-ben rendezték. Ezzel a matematikai verseny a legrégibb a nemzetközi tudományos diákolimpiák közül. Kevesen tudják, hogy Magyarország az összesített történelmi listán Kína és az Egyesült Államok után a harmadik helyen áll.

– Büszkének kell lennünk a nemzetközi szinten komoly eredményeket felmutató fiataljainkra, és megfelelő módon elismerésben kell részesítenünk őket. A cél az, hogy a nemzetközi tanulmányi versenyeken a tehetséges magyar fiatalok továbbra is jól szerepeljenek, öregbítve hazánk hírnevét. A magyar oktatási rendszernek ezért egyszerre kell biztosítania a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatása mellett a kivételes tehetségű diákjaink hosszú távú, kiszámítható tehetséggondozását. A közösségi megbecsülés, valamint a jövőbeni támogatások érdekében kérdezem:

• Milyen eredményeket értek el a magyar fiatalok a 2011. évi nemzetközi tanulmányi versenyeken?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A világ legtöbb országának diákjai évente több tudományterületen mérik össze a tudásukat. A diákolimpiák eredményei nagymértékben függnek a tehetséggondozás programjaitól, az elkötelezett és felkészült pedagógusoktól. Hazánk e területen komoly eredményekkel és hagyományokkal rendelkezik. A minisztérium minden évben támogatja a felkészítő szakmai táborok megvalósulását, a magyar diákolimpikonok és felkészítő tanáraik kiutazásának fedezetét. Teszi mindezt annak érdekében, hogy a magyar diáktehetségek is kellőképp bizonyíthassák a nemzetünkben rejlő kiváló lehetőségeket.

– 2011-ben a 9. európai uniós természettudományos diákolimpián Csehországban a hazánkat képviselő mindkét csapat aranyérmet kapott. A 43. nemzetközi kémiai diákolimpián Törökországban a magyar csapat idén is kimagasló eredményt ért el: 1 arany-, 2 ezüst- és 1 bronzéremmel a kilencedik helyen végzett. Az európai uniós tagországok közül Magyarország szerepelt a legjobban. A 42. nemzetközi fizikai diákolimpián Thaiföldön a magyar csapat 3 tanulója ezüstérmet, 2 bronzérmet szerzett. Az 52. nemzetközi matematikai diákolimián Hollandiában 101 ország 564 diákja indult. Az országok nem hivatalos pontversenyében Magyarország a 25. helyen végzett, és 2 tanulónk ezüst-, 3 pedig bronzérmet szerzett. A 10. National Geographic világbajnokságon az Egyesült Államokban hazánkat háromfős csapat képviselte. A magyar csapat a szoros mezőnyben a 11. helyezést érte el.

–  Képviselő úr! Az eredményekből jól látható: nemzetünk büszke lehet diákjaira, az őket felkészítő tehetséges, nagy tudású pedagógusokra. Áldozatos munkájukkal mindannyian a nemzet jó hírét, a magyar iskola elismertségét növelik. Erről a helyről is köszönjük a szép eredményeket minden érintettnek.

Magára hagyja-e a kormány a fővárosiak tízezreit?

PÁL TIBOR (MSZP): – Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár úr! Szűkebb pátriám, Ferencváros, Budapest IX. kerületében, korábban a Fradi futballcsapatának a teljesítményével járult hozzá az ország hírnevének az ismertetéséhez. Az elmúlt húsz évben azonban egy város-rehabilitáció révén megújult a kerület. Külföldi szakemberek is elismerően nyilatkoztak erről a folyamatról. A megvalósulásához együttműködésre volt szükség a kerület, a főváros és a kormány között. Közös munka eredménye az, ami ott látható.

– Most ért be a József Attila-terv, aminek keretében szociális város-rehabilitációs programjával közel 3 milliárd forintot nyert Ferencváros egy európai pályázaton. A fideszes többségű ferencvárosi vezetés azonban nem írta alá ezt a megállapodást. Egy szellemváros kialakulásának a veszélyét vállalva úgy döntöttek, hogy lábon eladják azokat az épületeket, amelyeket a szociális város-rehabilitációs program keretében fel kellett volna újítani ebből a 3 milliárd forintból. Kérdezem az államtitkár urat:

• Miért nem engedték a kerület vezetésének, hogy aláírják a megállapodást?
• Mi lesz a sorsa annak a 2,9 milliárd forintnak, amelyet elnyertünk?
• Ír-e ki újabb pályázatot a minisztérium annak érdekében, hogy a városfelújítás folytatódjon?
• Ír-e ki újabb pályázatot, hogy az alacsony komfortfokozatú lakások minőségét tudjuk javítani?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Budapest IX. kerületének korábbi, jelenlegi és remélhetően jövőbeni sikereihez innen is gratulálok. Egyébként a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és az Új Széchenyi-terv honlapján, más pályázati kiírásokkal együtt az ön által kérdezett szociális város-rehabilitációs program is megtalálható.

– Budapest IX. kerületének önkormányzata a támogatási szerződés aláírása előtt visszalépett. Ennek oka, hogy a ferencvárosi képviselő-testület nem járult hozzá a (a kerületben csak hajléktalan központnak nevezett) József Attila-tervhez kapcsolódó beruházás támogatási szerződésének aláírásához. Az így felszabaduló mintegy 2,9 milliárd forintos forrást a közép-magyarországi operatív program és az Európai Unió előírásainak megfelelően a már előkészített város-rehabilitációs projektek finanszírozására fordítjuk a közép-magyarországi régióban. Ezen túlmenően Ferencvárosban is folytatódik a város-rehabilitáció, részben uniós támogatásokat felhasználva.

– Képviselő úr! Ön is tudja, hogy az önkormányzatoknak újra kellett gondolni fejlesztési terveiket, tekintettel arra, hogy a válság nem kis mértékben a kerületeket is sújtotta, és költségvetési helyzetük jelentősen megváltozott. Az új helyzetben a rendelkezésre álló források felhasználását összehangoltabb irányok mentén, a lehető leghatékonyabb módon kell megtervezni. Vélhetően a ferencvárosi önkormányzat döntése is ezzel áll összefüggésben. Hangsúlyozom: a rászorulók otthonának védelme, a lakhatási körülményeinek javítása továbbra is fontos kormányzati cél, legyen szó házak, lakások, épületek megújulásáról, árvízről, vörös-iszapról vagy a devizahitelesek otthonairól.

Miért ad a kormány bűnös hallgatásával lehetőséget a szerb hatóságoknak, arra hogy megismétlődjön a temerini fiúk esete?

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Szeptember 11-én a délvidéki Temerinben egy szórakozóhely előtt összetűzés alakult ki szerb és magyar fiatalok között. Az eset után a szerb média újfent magyarellenes hecckampányba kezdett, egyoldalú tudósításaikban szervezett szerbüldözésről is cikkeztek.

– A hisztériakeltő médiavisszhang közepette Temerinben és más magyar lakta településeken is kiéleződtek az etnikai konfliktusok. Információim szerint az elmúlt hetekben számos délvidéki magyart ért verbális, illetve tettleges inzultus. Ismeretlenek lefestették Újvidék közelmúltban kihelyezett magyar nyelvű helységnévtábláját, betörtek, szintén Újvidéken, a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központba és súlyos károkat okoztak. A helyzet odáig fokozódott, hogy a szeptember 26-án a szerb rendőrség különleges alakulatai megszállták Temerin utcáit, és a településen azóta is fokozott ellenőrzés van érvényben. Tudomásunkra jutott, hogy a konfliktusok kapcsán két magyar nemzetiségű kiskorú személyt is őrizetbe vett a rendőrség. Ők jelenleg előzetes letartóztatásban vannak, a velük szemben folytatott eljárás során pedig igen súlyos jogsértések történtek: az első kihallgatáson sem tolmács, sem ügyvéd nem volt jelen, és nem engedték elsősegélyhez jutni az egyik megsérült fiatalt.

– Mindnyájan ismerjük a „temerini fiúk” néven ismertté vált délvidéki magyar fiatalok történetét. Még 2004-ben történt, hogy egy kábítószeres befolyásoltság alatt álló szerb drogdíler kötözködni kezdett velük. A kialakult konfliktust követően összesen 61 év szabadságvesztést kaptak, jelenleg is börtönben ülnek. A Jobbik számos esetben felemelte már a szavát a szabadon bocsátásuk érdekében. Magam több alkalommal – személyesen önt is – kérdeztem, de a kormány azóta sem tett semmit a szabadon bocsátásuk érdekében. Államtitkár úr! Kérdezem?

• A magyar diplomácia miért hallgat ismét, amikor az elcsatolt területeinken élő magyar embereket súlyos jogsértések érik?
• Miért nem szólal meg senki a kormány részéről a bántalmazott fiatalok ügyében?
• Miért adják meg önök a lehetőséget bűnös hallgatásukkal a szerb hatóságoknak arra, hogy koncepciós eljárás keretében megismétlődjön a temerini fiúk esete?
• Miért nem lépnek fel határozottan az egész délvidéki magyar közösség tudatos megfélemlítése ellen?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A temerini esetek nem függetleníthetőek attól a helyzettől, ami a kárpótlási törvény miatt kialakult most Szerbiában, illetve a vajdasági magyarok vonatkozásában. Ebben a kérdésben az elmúlt napokban meglehetősen sokat és sokan adtunk hangot a véleményünknek. Ha ön, képviselő úr, bűnös hallgatással vádolja a magyar kormányt, akkor azt kell megállapítanom, hogy ön most már újságot sem olvas.

– Képviselő úr! A fokozott ellenőrzést remélem, nem rója föl akkor, amikor fizikai erőszak, konfliktusok vannak. Pásztor István elnök úr tájékoztatása szerint viszonylag megnyugtatóvá vált az elmúlt napokban a temerini helyzet. Ezt csak fokozott ellenőrzéssel lehet kezelni. Úgy ítéli meg Pásztor István elnök úr is, hogy határozott és elfogulatlan a rendőrség fellépése.

– Képviselő úr! A temerini fiúkkal kapcsolatban, hadd jelezzem: a magyar kormány sokat tesz ebben a kérdésben, és reméljük, hogy eredményt is fogunk elérni. Ami pedig az újvidéki Petőfi Művelődési Ház ügyét érinti: a tartományi parlament elnöke, a kormány elnöke, az ombudsman, valamint a kisebbségi bizottság is elítélte az ott történteket. Az eljárás megindult. Ugyanakkor tény: a kárpótlási törvény miatt, sajnálatos módon, valóban megnőtt újra a vajdasági incidensek esélye. De hadd hívjam fel a figyelmét arra, képviselő úr, hogy nemcsak bűnös hallgatás van, hanem bűnös hőbörgés is van, és az nem segít az incidensek megelőzése terén!

Mikor zárulhatnak le Edelényben az árvíz utáni helyreállítási munkálatok?

DAHER PIERRE (Fidesz): – Másfél éve, hogy a Bódva patak átszakítva a gátakat, elöntötte a település jelentősebb területeit, lakóépületek omlottak össze, utak rongálódtak meg, emberi sorsok váltak kilátástalanná. Az árhullám levonulása után megkezdődtek a helyreállítási, kárelhárítási munkálatok. A 2010-es edelényi árvízi védekezésre 119 millió forintot fordított az önkormányzat. A védekezés indokolt költségei és elszámolhatósága kapcsán azonban jelenleg is vitában áll az önkormányzat és a Belügyminisztérium. A város önerőből nem tudja elvégezni a helyreállítási munkálatokat.

– Az árhullám hatalmas károkat okozott Felsőzsolca, Szendrő és több településen, ahol folyamatosan és zökkenőmentesen zajlott a helyreállítás. Több település az újjáépítési munkálatainak végéhez ért. Ezzel szemben Edelényben az elmúlt másfél évben nem történt jelentős javulás. A város egyes területei még mindig az árvíz utáni állapotokat tükrözik. Több utcában még mindig ott hevernek a védekezéshez használt homokzsákok. Nem készült el a vízelvezetés, és az utak felszíni rendezése sem megoldott. Kérdezem:

• Mikorra várható, hogy a környező településekhez hasonlóan Edelényben is befejeződnek a helyreállítási és az újjáépítési munkálatok?
• Milyen segítségre számíthat Edelény az újjáépítési munkák során?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Edelény önkormányzata 2010-ben négy alkalommal nyújtott be vis maior pályázatot a Belügyminisztériumba.

–Az önkormányzat 2010 májusában katasztrófa- elleni védekezés címén 120 millió 415 ezer forintban részesült. Természetesen, a kérelme ettől magasabb összeget tartalmazott, azonban a Belügyminisztérium ellenőrzési főosztálya nem tartotta indokoltnak, mi több, 2010 novemberében feljelentést tett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőr-főkapitányságon, amely illetékességből átadta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatóságának.

– A helyreállíthatatlan lakóingatlanok pótlására, 25 darab lakóingatlanra, előlegként, 125 millió forintot kapott Edelény önkormányzata. Aztán kiderült: csak 13 volt erre jogosult.  Így Edelénynek a 125 millióból 70 millió forintot vissza kellett fizetni. Talán ez az elszámolás is jelzi a város hozzáállását a pénzek kérelmét illetően.

– Edelény önkormányzata az út és az épületek helyreállítására - a Belügyminisztérium határozata alapján - 115 millió 163 ezer forintban is részesült. Ezen összegből az önkormányzat még egyetlen forintot sem hívott le. A napokban érkezett egy állásfoglalás-kérés a jegyzőtől, hogy akkor most mi is nekik a teendőjük ezzel. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy az önkormányzat nem kezdte meg a helyreállítást.

– Képviselő úr! Azt tudom mondani, hogy Edelényre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az összes többi önkormányzatra, akik egyébként elszámoltak, és befejezték a helyreállítási munkálatokat. Nagyon sajnálatos, hogy Edelény ezt nem tette meg. Azt javaslom, hogy a helyi önkormányzatnál, keresse a választ, tessék a polgármestert megkérdezni, hogy miért nem élnek tisztességgel a nyújtott támogatás lehetőségével? 

Mi az igazság a leállított EU-s forrásokkal?

SZABÓ VILMOS (MSZP): – Államtitkár úr! A médiában folyamatosan jelennek meg hírek arról, hogy kezd szétesni az európai uniós program, a fejlesztések lebonyolításáért felelős intézményrendszer. A kormány először tagadott, most meg inkább mintha hallgat, ezzel próbálva elfedni a valóságot. Ezek után egyre érdekesebb hírek kerülnek napvilágra, amelyek már arról szólnak, hogy az Európai Bizottság a közlekedési operatív program kifizetéseit leállította. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha nem sikerül megszüntetni a kifogásokat, akkor a hazai költségvetés lesz kénytelen kifizetni azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyekre elvileg már az Európai Közösség biztosított számunkra jelentős forrásokat.

– A miniszterelnök úr azt hangoztatja, hogy minket senkinek a véleménye nem érdekel, de eközben nyújtjuk a kezünket az EU segítségéért. Most pedig láthatóan meg vannak sértődve, hogy az Unió nem szívesen ad olyan helyre pénzt, ahol a korrupció veszélye jelentős, ahol a kormányzati döntések miatt nőtt a rendszer átláthatatlansága. Pedig csak be kellene tartani azokat a játékszabályokat, amelyek rögzítik, hogy milyen legyen az EU-s pénzek felhasználását ellenőrző és menedzselő intézményrendszer. El kellene végre fogadni például, hogy a német és a francia adófizetőket nem igazán érdekli a nemzeti együttműködés rendszere, amikor az általuk befizetett eurókat a magyar társadalom felzárkóztatására, infrastrukturális fejlesztésére költik. Őket az érdekli, hogy ezek a pénzek valóban oda jussanak, ahová az Európai Unió jóváhagyta. Kérdezem:

• Igazak-e azok a sajtóhírek, hogy a közlekedési operatív és más operatív programok kapcsán is gondok vannak az EU-s források lehívásával?
• Készen állnak-e arra, hogy fejlesztési források elvesztése miatt önmaguk ellen hivatalból feljelentést tesznek hűtlen kezelés alapos gyanúja okán?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Annak veszélyét, hogy a programozási időszak végére jelentős források bent ragadhatnak, az elmúlt években és a kormányváltáskor is észleltük. Éppen az MSZP-kormányok által működtetett támogatási rendszer lassúsága volt az oka annak, amiért az egész fejlesztéspolitikai rendszert megújítottuk.

– Nem kis munkát kellett elvégeznünk a forrásfelhasználás gyorsítása érdekében. Egységes eljárásrendet alkottunk. Központosított rendszert vezettünk be a közbeszerzéseknél. Átláthatóvá tettük az intézményrendszert, csökkentettük a közreműködő szervezetek számát, a pályáztatást, lerövidítettük a kifizetések határidejét. Egyszerűsödtek a kiemelt projektek előkészítésére vonatkozó szabályok, bevezettük a kifizetési folyamatba iktatott elektronikus aláírást, a további munkákat pedig egy kormányhatározatban fogjuk összefoglalni. Ezeknek és a fel nem sorolt intézkedéseknek köszönhetően a heti szinten kifizetett támogatások mértéke a kormányváltás időszakához képest csaknem megnégyszereződött, a bent ragadt számlák darabszáma pedig a néhány hónappal ezelőtti mértéknek a negyedére csökkent. Elmondhatjuk: a forrásfelhasználás ütemesen halad, a forráslekötés mértéke pedig várhatóan minden fejlesztési program esetében el fogja érni a szükséges mértéket.

– Képviselő úr!  Eredményeinket, önökkel ellentétben, az Európai Bizottság is elismeri. Alig pár napja a hazai forrásfelhasználás éves értékelése során, az ön által hivatkozott megalapozatlan sajtóhíreknek ellentmondóan, kifejezetten jó minősítést kaptunk. Az Unió regionális politikáért felelős igazgatója szerint a projektek elfogadásában jó helyen állunk, s a kifizetés terén is hozzuk az európai átlagot.

Hol marad a helyi vállalkozások megerősítése, és a jövedelemkiáramlás megállítása?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Az elmúlt húsz évben kormányok jöttek-mentek, egy dolog azonban változatlan maradt: a gazdaság egészségtelen függőségben van a nemzetközi nagytőkétől.  A hazánkat egyszerűen összeszerelhető futószalagként használó óriásvállalatok a megtermelt profitot egy az egyben kiviszik az országból. A honi kis- és közepes vállalkozások képtelenek tartani a versenyt a külföldi óriásvállalatokkal, helyzetük kilátástalan.

– 2010-ben a központi költségvetés hiányával azonos nagyságrendű összeg, 1767 milliárd forintnyi profit áramlott ki az országból. A magyar tulajdonú vállalatok által megtermelt jövedelem és a GDP közötti különbség több mint 5 százalék volt 2010-ben is. Az uniós országok többségében ez az arány sokkal kisebb. 2010-ben a Fidesz több mint hat hónapos kormányzása alatt nemhogy javítani nem tudott, hanem rontott: 178 milliárd forinttal több pénz hagyta el az országot, mint 2009-ben. Ez megközelíti a bankadóból származó bevételt.

– Az Orbán-kormány eddigi lépései csak fokozzák a helyi vállalkozások versenyhátrányát, így a gazdaság kettészakítottságát. Nyakló nélkül adják a támogatás a multiknak, a legnagyobb vállalatok társasági adóját például 10 százalékra csökkentették, a kisvállalkozások jövedelmezőségét viszont újabb és újabb járulék-emelésekkel rombolják, és még az igazságtalan egykulcsos adó árát is velük kívánják megfizettetni. Mindezek alapján kérdezem:

• Mikor vált a kormány a kisvállalkozások érdekében gazdaságpolitikát és gazdasági minisztert?
• Milyen érdemi intézkedésekkel tervezi a kormány megállítani a hatalmas jövedelemkiáramlást?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nézzen meg azért néhány Magyarországon működő multinacionális iparvállalatot! Azt fogja tapasztalni, hogy a multinacionális iparvállalatoknál egy nagyon-nagyon fejlett munkakultúra, rugalmas, és ha a szót ismeri, toyotista munkafelfogás van, amely nagyon nagy értéket jelent.

– Egy másik pontosítás: ön azt állítja, hogy a legnagyobb vállalatok társasági adóját 10 százalékra csökkentettük. Nos, azokra vonatkozik a társasági adó 19 százalékról 10 százalékra való csökkentése, amelyeknek az éves árbevétele 500 millió forint alatt van. Ezek nyilvánvalóan nem a legnagyobb óriásvállalatok. Tehát eleve a kis- és középvállalkozásokat segíti ez a lépés!

–Úgy vélem ugyanakkor, az értelmes kérdésfeltevés az lenne, de nem tette fel, hogy a kis- és középvállalkozásoknak direkt, közvetlen segítségre van-e szüksége, vagy a keretfeltételek javítására? A kormány amellett tette le a voksát, hogy alapvetően a keretfeltételeket kell segíteni. Idetartozik az említett társasági adó csökkentése, idetartozik az adminisztrációs terhek csökkentése, idetartozik a munkaerőpiac rugalmassá tétele, rugalmas szabályozása, és idetartozik egyébként az uniós forrásoknak sokkal inkább a termelő szférába való terelése. Úgy gondolom, hogy ezek azok a lépések, amelyek mint keretfeltételek teremtenek olyan vállalkozásbarát üzleti környezetet, amiben a kis- és középvállalkozások is meg tudnak erősödni.

Már megint 20 százalék elvétele a szakképzésből, de honnan?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Valójában másfél év óta, a kormányalakítás óta önök folyamatosan csak beszélnek, beszélnek a szakképzés átalakításáról, ténylegesen eredményt nem tudnak felmutatni – kivéve a kilátásba helyezett 20 százalékos forráskivonást.

– Valójában egy májusban elfogadott koncepcióról beszélünk, amit szeptemberben hoztak nyilvánosságra. Már ez is pikáns dolog. Több mint hétszáz szakképző iskolát, egészen pontosan 709-et, amelyek térségi integrált szakképző központi keretek között működnek, 55 intézménybe kívánják beszuszakolni. Ebből következően egy radikális forráskivonásra került sor, ami sok tízezer szakmunkástanuló, szakoktatásban dolgozó pedagógus életére van jelentős kihatással. A Magyar Nemzetben ez úgy jelent meg, hogy a pedagógusok 26 százalékát elbocsátják. A kérdésem konkrétan:

• Hogyan kívánják a térségi integrált szakképző központok egységesebb, hatékonyabb, átláthatóbb működtetését megvalósítani?
• Hogyan valósítható meg ez a tervezet még több pedagógus elbocsátása nélkül?
• Milyen terveik vannak a megszüntetett szakképző iskolák épületeivel, tanműhelyeivel kapcsolatban?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr!

A szakképzési koncepció egyik alapelve, hogy a rendszer ne kerüljön többe az átalakítás után. Ez egyben azt is jelenti, hogy a forrásoknak jobban kell hasznosulniuk, mint ahogy eddig hasznosultak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egy jelentős demográfiai változás van az országban, a csökkenő tanulólétszámot is hozzá kell igazítani a források igényéhez és felhasználásához.

– Képviselő úr!  Arról van szó, hogy a rendszer az átalakítás után ne kerüljön többe, mint korábban, és valóban színvonalas szakképzés jöjjön létre. A koncepcióban nagyságrendileg mindez a költségek szinten tartását jelenti. Nem is tudom, honnan vette a 20 százalékos forráskivonást. Azzal számolunk, hogy a térségi integrált szakképző központok továbbra is jelentős szerepet játszanak. Ebbe a modellbe illeszthető a szakképzés. Intézményi koncentrációról van szó, ami nem jelenti azt, hogy kevesebb forrás állna rendelkezésre.