Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Munka vagy család?

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): – Magyarországon a demográfiai helyzet a tavalyi népességstatisztikai adatok ismeretében annak a legoptimistább olvasatában sem mondható elégségesnek. Sajnos kevés gyermek születik, és ahol megszületnek a gyerekek, ott szinte biztos, hogy nem dolgoznak az édesanyák. De vajon miért is van ez így? A válasznak bizony sok összetevője van, de egyet különösképpen szeretnék kihangsúlyozni. Manapság nincsenek könnyű helyzetben a fiatalok, és különösképpen a hölgyek, akik a családalapításban gondolkoznak. Az ifjak gyakran válaszút elé kényszerülnek, hogy a karrier vagy a családalapítás mellett döntsenek. Ha egy munkahelyről több nő is elmegy szülési szabadságra, akkor a vezetés már kismamajárványt emleget, ezért a hölgyek inkább eltitkolják vágyukat, sőt akár le is mondanak a gyermekvállalásról.

– Államtitkár úr! Komoly gondot jelent, hogy a nők megtalálják a megfelelő egyensúlyt a családi és munkahelyi kötelezettségeik között. Ezért olyan munkahelyekre van szükség, ahol támogatják a gyermekes családokat, és elősegítik a család, a magánélet és a munka összehangolódását. A rugalmas, családbarát munkahelyek megteremtése a munkáltatóknak egyfajta előnyt is jelentene a piaci versenyben, ahol a cél, hogy meg tudják szerezni és meg is tudják tartani a szakképzett munkaerőt, ezáltal növelhető az alkalmazottak motivációja és hatékonysága. Ezen intézkedésekből az alkalmazott és a vállalat egyaránt profitál. Míg a foglalkoztatónak gazdasági előnyöket hoz, a munkavállaló megkapja a lehetőséget arra, hogy a magánéletét összeegyeztesse a munkájával, egyszerre legyen szülő, férj, feleség és dolgozó ember. Kérdezem:

• Hogyan kívánja a kormány elérni azt a célt, hogy azok a fiatalok, akik gyermeket szeretnének vállalni, ne kényszerüljenek feltenni maguknak azt a kérdést, hogy: munka vagy család?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő Asszony! A kérdésére, hogy „munka vagy család?”, a válasz, úgy gondolom, egyértelmű: mindkettő! Sajnos a statisztika valóban eléggé rossz képet fest jelen pillanatban: a gyermekvállalási kornak tekinthető 25-40 év közötti nők foglalkoztatási rátája messze elmarad az azonos korú férfiakétól, miként a 6 év alatti gyermeket nevelő 20-49 éves nők és a kisgyermekeket nem nevelő nők foglalkoztatási rátája is. Éppen ezért a kormány kifejezetten lépéseket kíván tenni a munka és a család összeegyeztetése érdekében, illetve a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében. Március 30-án a miniszter úr miniszteri biztossá nevezte ki Varga Zsoltné Szalai Piroska Máriát, akinek a feladata ennek a helyzetnek az elemzése, javaslatok megfogalmazása. Megemlítenék azért néhány programot, amelyek jelzik azt, hogy eddig is tettünk már lépéseket. A Start Bónusz-program például a szociális hozzájárulási adókedvezménnyel támogatja a gyes, a gyed és a gyet után egy éven belül munkaerőpiacra visszatérőket. Hasonlóképpen 2012. március 22-én jelentek meg az Új Széchenyi-terv keretében azok a pályázatok, amelyek 8 milliárd forinttal támogatják a munka és a család egyeztetését, az ehhez kapcsolódó programokat. Nyilvánvalóan nagyon sok tennivaló van még ezen a téren, de úgy gondolom, az első lépéseket már megtettük.

Hogyan segíti a kormány az élethosszig tartó tanulásban való részvétel radikális bővítését?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – Egy legutóbbi európai felmérés szerint Magyarország Európa sereghajtói közé tartozik az élethosszig tartó tanulásban részt vevők arányát tekintve. A kontinens átlagához képest négyszeres, a legjobban teljesítőkhöz képest tízszeres a lemaradásunk.

– Államtitkár úr! A felnőttképzés célja nem csupán a korábban megszerzett ismeretek naprakészen tartása. Egyértelmű összefüggés van az élethosszig tartó tanulásban való részvétel és a foglalkoztatottság, a gazdasági növekedés között. A humántőkébe való beruházás hiányában az oktatás és ezen belül az élethosszig tartó tanulás kiemelt támogatása nélkül nincs versenyképes és fejlődő gazdaság. Még ha a kormány támogatná a közoktatás vagy a felsőoktatás megerősítését, az sem lenne elég. Szükség van különböző csereprogramokra és sokrétű felnőttképzésre!

– Államtitkár úr! A Fidesz-KDNP-kormány néhány év alatt több mint 10 százalékkal csökkenti az összes oktatásra szánt költségvetési kiadást. A felsőoktatásban az ingyenes képzések 40 százalékkal, a felvételiző diákok száma 22 százalékkal csökkent idén. Ezek súlyos tények. Az LMP azonban ilyen helyzetben is fel kívánja hívni a figyelmet az egész életen át tartó tanulás társadalmi méretű szükségességének felismerésére és megvalósítására. Ez kulcsfontosságú feladat egész Európában, így Magyarországon is, ha komolyan gondolunk a versenyképes gazdaságra, a tudásalapú társadalomra és a szociális kohézióra vonatkozó vállalásainkra és célkitűzéseinkre. Kérdezem:

• Hogyan és milyen formában kíván változtatni a kormány ezen a súlyos lemaradáson?
• Hogyan fog nőni a különböző felnőttképzésekben részt vevők aránya?
• Milyen konkrét intézkedésekkel támogatja a kormány az élethosszig tartó tanulást?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Önökről azt gondolhatták a választóik, hogy máshogy fognak politizálni, mint szabaddemokrata elődeik, de csalódniuk kellett. Ön pont olyan valótlan adatokkal érvel, mint az önök liberális elődei. Az ön állításával ellentétben a felsőoktatási intézmények bevételi forrásai 2011-ben többletet mutattak. Az idei évben közel 46 milliárd forint európai uniós pályázati forrásra számíthatnak, a 2012-2013-as évben pedig közel 100 milliárd forintnyi további forrás áll a hazai felsőoktatási intézményrendszer fejlesztésére.

– Képviselő asszony! Ugyanígy nem tükrözik a valóságot azok a tények, amelyeket a felnőttképzésről állít: míg 2009-ben 491 831 fő vett részt felnőttképzésben, addig 2011-ben már 720 463 fő. Tehát körülbelül 50 százalékkal nőtt 2 év alatt a felnőttképzésben részt vevők száma. Ön szerint ez lemaradás? Nem, ez jelentős előrelépés!

– Képviselő asszony! A 2012-2014 közötti időszakra a kormány 54 milliárd forint keretösszegű képzési programok indítását jelentette be az Új Széchenyi-terv keretében, amely alapján 2012. második félévében és azt követően mintegy 330 ezer fő részesül állami, illetve uniós források terhére képzési támogatásban.

– Képviselő asszony! A munkahelyi képzések támogatását célzó program az Új Széchenyi-terv céljaival összhangban ösztönzi a foglalkozatókat munkavállalóik tudásának folyamatos fejlesztésére. A megírt pályázatra 21 milliárd forint áll rendelkezésre, a tervezett résztvevők száma mintegy 200 ezer fő. "Újra tanulok!" címmel felnőttképzési programot indítunk a szakképzetlen felnőttek munkaerő-piaci keresletnek megfelelő ismereteinek elsajátítása érdekében. A hároméves program keretében 37 ezer fő képzésbe vonását tervezzük. A rendelkezésre álló forrás 20 milliárd forint. És még sorolhatnám azokat az élethosszig tartó tanulásra fordítható támogatási összegeket, amelyekkel a kormány ezt a célt támogatja, de sajnos két percben csak ennyit tudtam megtenni.

Mi lesz a tartós munkanélküliekkel?

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – A tartós munkanélküliek számára a 2012. év eddig nem sok jót hozott. A részükre folyósított foglalkoztatást helyettesítő támogatás havi összege 28 500 forintról 22 800 forintra csökkent. A közfoglalkoztatók részére juttatott munkabér a minimálbér összegéről 47 000 forintra csökkent. A tartós munkanélküliek egy része rendszeres szociális segélyben részesül, esetükben a támogatás legmagasabb összege tavaly 57 815 forint volt, idén ez 42 326 forint. A törvény szerint idén már csak az kaphat támogatást, aki az előző évben 30 napot dolgozott. A közfoglalkoztatás új rendszere nem képes az érintett személyek részére a 30 napos foglalkoztatást nyújtani. Az általam vezetett településen az érintettek 26 százaléka tudta csak ezt a követelményt teljesíteni. E feltétel nem teljesítése az ellátás megszüntetését, és az ellátásból való kizárást eredményezheti, ezzel az érintettek a társadalombiztosítási jogosultságukat is elveszítik.

– Államtitkár úr! A munkanélküliség erőteljes évi emelkedése miatt a tartós munkanélküliek munkaerőpiacon való elhelyezkedése sem várható. Látjuk az első negyedéves KSH-adatokat, 11,6 százalékra emelkedett a munkanélküliség aránya. Mindezen okok miatt a támogatásra rászoruló emberek élete teljesen ellehetetlenül. A fenti tényekre hivatkozva kérdezem:

• Milyen konkrét kormányzati lépések várhatók azért, hogy újra a korábbi éveknek megfelelő szinten legyenek a támogatások, másrészt mit tesznek azért, hogy a tartós munkanélküliek kilátástalan helyzete javuljon?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Emlékeztetném önt, hogy volt egy szociális konzultáció, ahol arra a kérdésre, hogy pártfogolják-e az emberek azt a politikát, hogy segély helyett inkább munkát szerezzünk és szervezzünk az embereknek, 96 százalék egyértelmű igennel válaszolt! Ezért csak arra kérem önt, hogy támogassa a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek a munkahelyek megvédésére és az újabb munkahelyek teremtésére irányulnak. Továbbra is kiállunk amellett, hogy egy olyan Magyarországot akarunk felépíteni, amelyben aki dolgozik, előbbre jut! Annak érdekében, hogy a szociális ellátások hatékonyan működjenek, az ellátásban részesülők aktív együttműködésére is szükség van. E megközelítésbe illeszkedik az, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra való jogosultság megtartásához éves szinten 30 nap munkát kell végeznie annak, aki a közfoglalkoztatásban nem tud részt venni. A 30 napos munka lehet az egyszerűsített foglalkoztatás, a háztartási munka a munkaerő-piaci programban, vagy a foglalkoztatási törvény szerinti képzésben való részvétel, vagy a közérdekű, önkéntes tevékenység is.A szándékunk ezzel is az, hogy az új közfoglalkoztatás rendszerén keresztül a munkaerőpiacról nagy számban kiszorult személyek számára legyen lehetőség a szervezett foglalkoztatásra.

– Képviselő úr! Mint ön is tudja, most tárgyalja az Országgyűlés az új típusú szociális szövetkezetek létrehozásáról szóló törvényjavaslatot. Ennek célja szintén a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű emberek visszavezetése a munka világába. Szándékunk olyan szabályozási és finanszírozási környezet megteremtése, amely segítségével biztosított a szociális szövetkezetek hosszú távú, kiegyensúlyozott működése. Ezek is segítik az ön kérdésében megfogalmazottakat.

Mikor tesz végre a kormány érdemi, hatékony lépéseket a magyar agrárium, a családi gazdaságok, agrárszövetkezetek újraélesztésére, az egymillió új, adózó munkahely reményében?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – A kormányzási ciklusuknak lassan a fele eltelt, de se gazdasági fellendülés, se új munkahelyek, pedig a legkézenfekvőbb megoldás mindkettőre az orruk előtt hever. Néhány adatot megosztanék. 1920-ban mintegy 2 millió 100 ezren dolgoztak a mező- és erdőgazdálkodás területén, ’49-ben már 2 millió 200 ezren, a kommunista rezsim ténykedésének eredményeképp a rendszerváltásra már alig érte el az 1 milliót. Még ezzel a létszámmal és munkamennyiséggel is képes volt az ország élelmezés szempontjából független maradni, és exportra is jutott. Ezután kezdődött a hazai mezőgazdaság itthoni és nemzetközi ellehetetlenítése, a rablóprivatizációnak áldozatul esett a feldolgozóipar. Az eredménye, hogy ’94-ben már csak 327 ezren dolgoztak az agráriumban, 2008-ban pedig már csak 174 ezren, és folyamatosan csökken. És nem, ez nem a gépesítés következménye, hiszen tömegével hevernek parlagon a földek.

– Államtitkár úr! Ötven év alatt több mint 2 millió hely szűnt meg a mezőgazdaságban, és önök, ahelyett, hogy megpróbálnák az erőforrásokat az agráriumra koncentrálni, és feléleszteni az ágazatot a feldolgozóiparával együtt, mint az ország túlélésének, fellendülésének és függetlenségének egyik alapját, foggal-körömmel védeni akár az EU-val szemben is, önök még a magyar anyaföldet sem képesek megvédeni. Ha önökön múlik, akkor 2014 után már az esélyét is elveszítjük annak, hogy valaha feltámasszuk a magyar vidéket, és megélhetést adjunk az embereknek. A jelenlegi jogszabályi környezet pedig még arra sem jó, hogy ha nem is kereskedelmi mennyiségben, de legalább maguknak megtermeljék az emberek, amit tudnak, hiszen, mivel a jellemzően cigány terménytolvajok mindenhol ellopják, mert ellophatják azt, amiért a másik ember egész éven át dolgozik, így nem lehet megélni 47 ezer forintból.

– Államtitkár úr! A támogatási rendszerre pedig, kérem, hogy ne hivatkozzon, mert a hangzatos kormányzati szavak mögött a tények egyértelműen mutatják, hogy a pályázati kritériumokat úgy állítják fel, hogy azok pont az arra érdemes, törekvő, vidéki kisgazdák számára esélyt sem teremtenek.

• Mikor tesz végre a kormány érdemi, hatékony lépéseket a magyar agrárium, a családi gazdaságok, agrárszövetkezetek újraélesztésére, az egymillió új, adózó munkahely reményében?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Ígérem önnek, hogy nem kívánok hivatkozni a pályázati rendszerre, viszont engedje meg, hogy két adatot mondjak önnek. A tavalyi évben a GDP 1,7 százalékos növekedéséből az agrárium 1,3-et produkált, tehát sikeres ágazatnak mondható, és ezen belül az élelmiszer, a feldolgozott termékek kivitele jelentősen emelkedett. Tehát a jó minőségű, tiszta élelmiszerre nemcsak itthon, hanem a külpiacokon is jelentős igény van.

– Képviselő asszony! A kormány az elmúlt évben jelentős lépéseket tett abban a kérdéskörben, hogy a mezőgazdaság megtartó képességét jelentős mértékben növelje. Nem is olyan rég, itt a parlamentben a tanyaprogram kapcsán mondtam el jelentős intézkedések születtek, amelyek a tanyán élő emberek piacra jutását, a városokba jutását segíti elő, de a helyi piacok létrejöttét is, amely folyamatosan épül. Ebbe a körbe vonható be az a szociális szövetkezeti rendszer is, amely az embereknek segít a munkába való visszaállásban azáltal, hogy a szövetkezeten keresztül vetőmagot, vetőburgonyát és egyéb olyan terméket, nyersanyagot biztosít, amely egyrészt munkalehetőséget, másrészt pedig a helyben lakók megtartó képességét fogja jelentősen növelni. Ugyanezt a tevékenységet folytatja a Magyar Piac Szövetkezet is, amely egymás után nyitja azokat a helyi piacokat, amelyeken a kistermelők, a kisgazdálkodók, a biotermelők, az őstermelők tudnak piacra jutni. Én úgy gondolom, hogy ezek a lehetőségek mind-mind munkahelyeket teremtenek, és a munkalehetőséget növelik.

Átveszi-e az állam üzemeltetésre a kazincbarcikai uszodát és jégpályát?

MOLNÁR OSZKÁR (független): – 2012. március 13-án kelt levelében dr. Daher Pierre úr, az edelényi Koch Róber Kórház és Rendelőintézet főigazgatója kéréssel fordult hozzám. Ennek lényege: városunk képviselő-testülete mint fenntartó járuljon hozzá, hogy az intézmény feladatellátása a kazincbarcikai uszoda és mint később kiderült, a jégpálya üzemeltetésével is bővüljön 2012. április 1-jével. A levélben foglaltak szerint a finanszírozást az OEP-ből származó támogatásból és részben saját bevételből oldanák meg. Önkormányzati képviselőink többsége a március 21-ei ülésén megszavazta ezt, ám én a törvényben foglalt jogosítványommal a kérdés újratárgyalását kezdeményeztem. Tettem ezt azért, mert garanciák híján nem láttam biztosítékát annak, hogy nem sérülhet önkormányzatunk érdeke. Bár az OEP és az egészségügyi kormányzat nyilatkozatának benyújtására is felkértem a főigazgató urat, ezt a mai napig nem tette meg.

– Államtitkár úr! Közismert, hogy a kórházat 2012. május 1-jével állami fenntartásba veszik át, ezért még az edelényi képviselő-testület újabb, immár utolsó döntése előtt feltétlenül szükségesnek tartom, hogy államtitkár úr nyilatkozzon:

• Idén május 1-jével az állami fenntartásba vételkor az edelényi fekvő- és járóbeteg-ellátással egyidejűleg állami fenntartásba veszik-e át a kazincbarcikai uszoda és jégpálya üzemeltetését is?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A lakosság egészségi állapotának népegészségügyi és prevenciós jellegű javítására tett törekvések számunkra mindig is fontosak voltak, ezért az egészséges életmód feltételeinek biztosítása, a különböző mozgásformák lehetőségeinek támogatása kiemelten fontos cél. Mindenképpen utánanézünk annak, hogy a képviselő úr által felvetett feladatbővülés beilleszthető-e a népegészségügyi célok megvalósításának eszközei közé. Fontosnak tartom egyúttal hangsúlyozni, hogy az ön által feltett kérdés jelenleg nem kormányzati, hanem önkormányzati kérdés, és minden ilyen, az intézményhez kapcsolódó döntésre a jelenlegi fenntartó, azaz az önkormányzati képviselő-testület jogosult.

– Képviselő úr! Március 30-án parlamenti benyújtásra került "A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról" című törvényjavaslat. Egyértelmű célja - hasonlóan a korábban már lezajlott megyei, fővárosi intézmények átvételéhez -, hogy a fekvőbeteg- és a hozzá integrált járóbeteg-szakellátással közvetlenül összefüggő vagyon kerüljön átvételre. Jelenleg azonban a jogszabály még csak javaslat, elfogadására csak a parlamenti vitaszakaszok után kerülhet sor. Mindaddig, amíg az említett törvény nem lép hatályba, bármilyen fekvőbeteg-intézményi tulajdonlást, feladatbővülést érintő kérdés önkormányzati fenntartói kérdés.