Felhők felett, felhők alatt. Nem csak azért, mert a tévé is közvetíti. Tény, ami tény: folyamatos a zaj. Az elnök csenget. Így kezdődik. Minden azonnali kérdés, kérdés így kezdődik. Mintha színdarab lenne! Szól egyik, szól másik. Most a szocialisták közül azok lettek a hangoskodók, akik az elmúlt esztendőkben boldog szép jelent, s még szebb jövőt ígértek, a magyarázkodók pedig azok, akik lázadón közvetítették a valóságot, az elégedetlenséget és a sérelmeket. A korábbi megszólítók váltak megszólítottakká. Nekik kell megmagyarázni, hogy miért zöld a piros, és miért sárga a kék. És jöttek az újak: a Jobbik és az LMP! Harcos „ifjak"a T. Házban. Róluk még az ateisták is azt mondják: Isten kísérje útjukat!

Íme, az első találkozás.

 „Megpróbálok kilépni a bokáig érő Sukoróból..."

JÓZSA ISTVÁN, (MSZP): – A Fidesz képviselői indítványok keretében kisbaltával nekiállt a vagyongazdálkodást új formára szabni. Megszüntetik a vagyongazdálkodás eddigi átláthatóságát biztosító törvényi garanciákat. Lényeges központosítást vetít előre ez a törvényalkotás. A miniszter gyakorol tulajdonosi jogokat a Nemzeti Vagyonkezelő, a Magyar Fejlesztési Bank és egyedi kijelölés alapján mások felett is. Kérdezném a miniszter urat:

• A meghallgatása során egyértelműen vállalta az egyszemélyi felelősséget, de milyen módon kívánja biztosítani a közvagyonnal történő gazdálkodás átláthatóságát, ellenőrizhetőségét?
• Hogyan kíván eleget tenni az Országgyűlést megillető vagyongazdálkodással összefüggő tájékoztatási kötelezettségnek, különös tekintettel a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó szervezeteknek a banktitokkal összefüggő kérdéseire?

FELLEGI TAMÁS (nemzeti fejlesztési miniszter): – Képviselő úr! Megértem, hogy aggódik az eddigi vagyongazdálkodási rendszer sorsa miatt, hiszen Sukoró, a Malév-privatizáció, a viszontgarancia sorsa egyértelműen mutatja, hogy ez a rendszer kiválóan működött az eddigiekben, rendkívül átlátható volt, nagyon jól lehetett ellenőrizni a vagyonpolitikai döntéseket. A módosításnak pontosan az a célja, hogy teljesen egyértelmű, világos felelősségi viszonyokat teremtsen. Az, hogy az Országgyűlésnek felelős miniszter, aki interpellálható, kérdezhető, bármelyik bizottsághoz behívható, és ez által bármikor rá lehet kérdezni a tevékenységére, éppen hogy erősíti az Országgyűlés ellenőrzési lehetőségét.Teljesen egyértelmű az az elképzelésünk, hogy biztosítsuk továbbra is az Állami Számvevőszéknek, a KEHI-nek és a független könyvvizsgáló szervezeteknek az ellenőrzési lehetőségét, miközben erősítettük a büntetőjogi, polgári jogi és a Gt. szerinti felelősségi viszonyokat. 

JÓZSA ISTVÁN: – Miniszter úr! Tisztelettel kérném, hogy ne szó szerint olvassa, amit az apparátus leír. Ön sokkal magasabb színvonalat képvisel, mint egy ilyen bokáig érő Sukoró meg egyéb dolgok, amik, ha jól megnézné, nem derülhettek volna ki ebben a rendszerben, amit most önök beterjesztettek. Vegyék tudomásul, demokratikus kontroll volt, ezért kiabálhatnak maguk. Tehát illő tisztelettel kezeljék ezeket a kérdéseket. Tehát, amit kérdeznék, miniszter úr, kedves, most már így személyesen, a kiabálástól eltekintve:

• Eleget kíván-e tenni például azon jövőbeli igényeknek, hogy a vagyongazdálkodással összefüggő kérdésekben, ha az Országgyűlés egy adott bizottsága személyesen önt meghívja, személyesen megjelenik, és tájékoztatást ad a konkrét kérdésekről?

FELLEGI TAMÁS: Képviselő úr, megpróbálok kilépni a bokáig érő Sukoróból! Igen, a válaszom, egyértelmű: minden megkeresésnek, minden bizottsági meghívásnak eleget fogok tenni, el fogok menni, és be fogok számolni!  

Gyermek, ifjúság, iskola, és válság...

NAGY KÁLMÁN (KDNP): – Miniszter úr!  A nemzetközi gyermekgyógyász professzorok egyöntetű megállapítása, hogy mindenféle válság leginkább a gyermekpopulációt érinti, a szegénység, a társadalmi és szociális megrázkódtatás leginkább őket érinti.  Az előző kormányzatnak volt egy „Közös kincsünk a gyermek" című programja, amely 2005 novemberében keletkezett, és 13 pontból állt, de ezek közül alig valósult meg valami, néhány elmaradása közel tragikus hiányokat eredményezett. Ilyen például a gyermek-, ifjúságpszichiátriai ellátás súlyos zavara, az iskola- és ifjúság-egészségügyi helyzet, a gyermekek alapellátásának az egységesebbé tétele, és súlyos zavarok észlelhetők a gyermekbetegségek prevenciójában, a betegségek utókezelésében és rehabilitációjában is. Tisztelettel kérdezem:

• Van-e cselekvési terve a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának a társadalom legkiszolgáltatottabb populációja, a gyermekek érdekében?
• Összehangolják-e a Nemzeti Erőforrás Minisztérium különböző ágazatait, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat jobban ki tudjuk használni a gyermekek érdekében?

RÉTHELYI MIKLÓS (nemzeti erőforrás miniszter): – Képviselő úr! Egyetértek önnel, és nagyon fontosnak tartom az ön által említett szempontok hangsúlyossá tételét a kormányzásban. Én is azt gondolom, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium mind az öt, az emberrel foglalkozó ágazatának az a legfontosabb feladata, hogy nemzetünket újra emelkedő pályára állítsa. Célunk, hogy a demográfiai katasztrófa felé való lejtős futás helyett ismét megszülethessenek a kívánt gyermekek. Ez egyszerre kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi és sportfeladat. Kulturális és oktatási, amennyiben a gyermekvállalás szempontjából döntő fontosságú, hogyan tekintünk magunkra és gyermekünkre, szociális, amennyiben el kell érnünk, hogy ne jelentsen súlyos szociális hátrányt a gyermekvállalás, egészségügyi és sportfeladat, hogy képesek legyenek egészséges utódokat szülni és őket egészségesen felnevelni a szülők. Fontosnak tartjuk, hogy az ifjúság úgy kerüljön ki az iskolapadokból, hogy kiművelt, közösségben gondolkodó, tehetséges tagjai legyenek hazánknak. Ne állítsuk ellentétbe az egyén és a közösség viszonyát, inkább tudjunk egyensúlyt teremteni az egyéni, a közösségi és az egyetemes értékek között.

NAGY KÁLMÁN: – Igen tisztelt professzor úr! Szeretném újra felhívni a figyelmét a kiemelten a hátrányos helyzetű gyermekek ügyére. Egy egységes elveken nyugvó támogató és ösztönző rendszerre van szükség az érdekükben, hogy ne egyes hátrányos helyzetűeket sokszorosan, több forrásból és többféle címen támogassunk, míg mások alig kapjanak támogatási lehetőséget, hanem egy egységes rendszerben megfelelő módon jussanak hozzá azokhoz a szükségleteikhez, amelyek a mindennapi neveltetésüket, oktatásukat biztosítják.

RÉTHELYI MIKLÓS: – A terveink között természetesen kiemelten szerepel a hátrányos helyzetben élő és nehéz helyzetben lévő családok segítése, a gyermekekre és a szülőkre való tekintettel egyaránt.

A lényeg most a jövőn van..!

PŐSZE LAJOS (Jobbik): 2007-ben egyszer már magára hagyták a lakosságot. Amikor a világ minden tőzsdéjén már sziszegtek a brókerek, hogy nehogy részvényt vegyél, akkor Magyarországon az állam rákényszerítette 2000 milliárd forinttal a magánnyugdíj-pénztárakban lévőket, hogy kötelezően válasszanak részvényportfóliót, pedig az államnak akkor azt kellett volna mondani, hogy most ne. Éppen azért, mert a jövőbeli forinthitelezés is óriási kockázatokat rejt magában, ezért kérdezem a miniszter úrtól:

• Mikor és milyen állami fellépésre és segítségre számíthatnak a devizahitelesek?"
• Nem volna-e célszerűbb inkább olyan, egy vagy több állami alapot létrehozni például az amerikai Freddie Mac vagy Fannie Mae példájára, amelyek pontosan kiküszöbölik, letompítják azokat a piaci mozgásokat - legyen az kamat vagy árfolyam -, amelyek egy hosszabb futamidejű, 20-30 éves hitel életében előadódnak, és ez által lehetővé teszik a fix kamatozású, hosszú távú hitelek kihelyezését?

FELLEGI TAMÁS (nemzeti fejlesztési miniszter): – Képviselő úr! A kormány dolgozik azon a megoldáson, amely a devizahiteleket törleszteni nehezen vagy már egyáltalán nem tudó, mintegy 300 ezer adósnak kíván segítséget és reményt nyújtani. A mostani, áldatlan állapotokért - azért azt egyenesen, világosan ki kell mondani - komoly felelősség terheli mind a jegybank vezetését, mind a Gyurcsány-, Bajnai-kormányokat. Ők voltak, akik tétlenül nézték a devizahitelek elszaladását, de nemcsak tehetetlenkedtek, de még ösztönözték, támogatták is, hogy a lakosság forint helyett devizában adósodjon el, miközben rendre feladták az euró átvételére kitűzött céldátumokat. Eltörölték a lakásvásárlásokhoz és az építkezésekhez nyújtott állami támogatásokat is.

– Az új kormány elkezdte azon, külföldön már működő konstrukciók hazai bevezetésének az előkészítését, amely keretében egy pénzügyi alap segítségével a kockázatos hiteleket forintra lehet átváltani. Teljesen világos, hogy az ország talpra állítása nem lehetséges, ha emberek százezrei válnak otthontalanná. Ezért joggal háborítja fel az embereket a hitelesek kiszolgáltatott helyzetével visszaélő spekulánsok magatartása is, amelyekkel szintén valamit kezdeni kell. A nemzeti együttműködés kormánya nem fogja tétlenül nézni ezt, komoly intézkedési tervet dolgozunk ki ennek kezelésére!

PŐSZE LAJOS: – Miniszter úr! Csodák nincsenek! Itt a lényeg most a jövőn van, hogy mit tegyünk, mit tudunk tenni. Nagyon jól tudjuk, hogy az az 5000 milliárd forint nem egyforma hitel, vannak benne lakásra fordított, családokat segítő hitelek, vannak benne spekuláns pénzek sok százmillió vagy sok milliárd forint értékben, nem egyformán kell őket kezelni.

– Azt is tudjuk, hogy önök nem tehetnek arról, hogy részint a görög válság azért csak beárnyékolja a költségvetés kilátásait, ez egy nagy hendikep, ami nem lehetett bekalkulálva a korábbi tervekbe. De mégis kérem, ne veszítsék szem elől, hogy tetszik, nem tetszik, ezzel muszáj foglalkozni, mert valóban sok százezer magyar család élete függ tőle.

FELLEGI TAMÁS: – Tökéletesen egyetértünk! Ez is a legfőbb törekvésünk, hogy ez megtörténjen!

Vértesi Erőmű...

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): – Miniszter úr! Az elmúlt hetekben a helyi és az országos médiában megjelent a hír, hogy a tulajdonos MVM be akarja zárni a Vértesi Erőművet. A helyi szocialista politikusok - menekülve a felelősségre vonás alól - az új kormány nyakába akarták varrni mindennek az ódiumát. Az MVM nyolc év szunnyadás után felébredt, és hirtelen megvilágosodástól vezérelve a továbbiakban már nem tartja gazdaságosnak a Vértesi Erőmű működését. Kérdezem:

• Lehetséges-e az, hogy néhány ember politikai-gazdasági érdekének, hazardírozásának áldozata legyen 1500 ember és családjaik?
• Lehetséges-e az, hogy az állami vagyonnal gazdálkodó MVM a két választási forduló között olyan intézkedést hozzon, amely érvényes kormányhatározatot sért, és nem veszi figyelembe a térség foglalkoztatási és gazdasági érdekeit, és a vélt végelszámolással történő megszüntetésére tegyen javaslatot?
• Lehetséges-e az, hogy ma Magyarországon ezek az emberek megmeneküljenek a jogi felelősségre vonás alól?
• Lehetséges-e az, hogy az MVM, a tulajdonosi jogok gyakorlója az elmúlt években 120 milliárd forintot adott; ha igen, hol a pénz? Mit tudunk tenni?

FELLEGI TAMÁS (nemzeti fejlesztési miniszter): – Tisztelt képviselő asszony! Magyarországon, az elmúlt nyolc év tapasztalatai alapján meg kell állapítanunk, hogy szűk politikai, gazdasági vagy egyéb érdekek miatt sajnos nemcsak 1500 ember és családjaik, hanem az ország nagy többsége is áldozattá vált. Ebbe a sorozatba illeszkedik a Vért története is. A helyzet konzerválására fordított szerkezetátalakítási támogatás, a jogszabályellenesen megkötött spekulatív áramvásárlási szerződések, a beszállítói holdudvar mind közrejátszhatott a jelenlegi állapot kialakulásában. A szocialista kormányzás idején ezen események kárvallottjai kizárólag az állami cég és az ott dolgozók voltak. Nem tudunk arról, hogy Kapolyi úr vagy bármelyik cég veszített volna ezeken az ügyleteken.  Az MVM magatartása külön vizsgálatot igényel. Ha gondok voltak korábban is a cégnél, miért csak most léptek? Ha pedig nincsenek problémák, miért kezdeményezte a tulajdonosi jogokat gyakorló cég a Vért megszüntetését? Az MVM döntéseinek hátterét ki fogjuk vizsgálni. Az új kormány elkötelezett abban, hogy a jogsértések ne maradjanak jogi és büntetőjogi következmények nélkül, és a személyes felelősség is megállapítható legyen.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT: – Miniszter úr! A térség bízik abban, hogy az új kormány ennek a problémának a kezelésére is képes lesz.

Krízisalap...

SIMON GÁBOR (MSZP): –Miniszter úr! Vajon a fürdővízzel együtt kiöntik-e a gyermeket is? Tudomásom szerint ugyanis még nem született döntés, hogy a Bajnai-kormány által egyébként sikeresen működtetett Kríziskezelő Alapnak mi lesz a sorsa. Remélem, hogy ezt megnyugtató módon a kormány rendezni, működtetni kívánja. Mi ugyanis nagyon fontosnak tartottuk, hogy a válságidőszakban a családok, akik nehéz helyzetbe kerültek, ezen az alapon keresztül olyan támogatáshoz jutottak - átlagosan 36 000 forinthoz 132 000 fő esetében, összesen 4,5 milliárd forint összegben -, amely, úgy vélem, hogy az adott családoknál igenis nagyon fontos, a szolidaritást is magában foglaló és egyébként a család helyzetét az adott pillanatban javító támogatást tudott nyújtani. Ezért is gondolnánk azt, hogy nem lenne helyes, ha az új kormány hezitálna, ha azokat sújtaná ez a hezitáló magatartás, akik egyébként ezt nem érdemlik meg, akik egyébként a válsághelyzetben nagyon sokat szenvedtek, akiknek ez a lehetőség komoly támogatást nyújt. Éppen ezért szeretném megkérdezni:

• Mit terveznek a krízisalappal?
• Kívánják-e működtetni a továbbiakban, vagy ha nem, akkor mit kívánnak ehelyett ezen a területen tenni?

RÉTHELYI MIKLÓS (nemzeti erőforrás miniszter): – Képviselő úr! A krízisalapot a krízishelyzetbe került személyek támogatásának céljából a Bajnai-kormány vezette be. A krízisalap azonban csak felszíni megoldást jelentett a családok problémáira. Tudomásom szerint - kicsit más számadataim vannak - 138 000 család részesült közel 5 milliárd forint értékben támogatásban; lényegében hasonlóak az értékek. A végrehajtási tapasztalatok alapján meg kell vizsgálnunk, hogy az egyszeri, kis összegű támogatás mennyiben volt alkalmas a válság kezelésére, illetőleg a válság hatásainak enyhítésére. Elemezni kell, hogy az állásukat vesztett, tartósan magas összegű hitelt törlesztő családoknak az átlagosan 30-40 ezer forintos támogatás adott-e érdemi segítséget, hiszen az ilyen problémákkal küszködő rászorulók részére inkább olyan eszközöket kell keresnünk, amelyek hosszú távú megoldást nyújtanak. Ilyen megoldás lehet a munkahelyek teremtése, a hátralékossá vált vagy e veszélynek kitett családok lakhatásának biztosítása. A program folytatásának megítélésénél ezeket a szempontokat szeretnénk figyelembe venni.

SIMON GÁBOR: – Miniszter úr! Korrektnek tekinthető az, amit ön mond, de hadd mondjam: ha beszélgetett volna olyan családokkal, akik egyébként ennek a támogatásnak a révén, mondjuk, az adott hónapban be tudták fizetni a villanyszámlát, akkor az elemzés és az értékelés mellett biztosan sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnének arra, hogy hogyan lehet ezeknek a családoknak segíteni. Ezért azt kérem önöktől, hogy ne csak elemezzenek, ne csak értékeljenek, hanem nagyon konkrétan próbáljanak meg ezeknek a családoknak támogatást, segítséget nyújtani. Mi figyelni fogjuk az ebbéli lépéseiket, figyeljük és nyomon követjük. RÉTHELYI MIKLÓS: - A krízisalappal vagy a krízisalap nélkül mindenféleképpen a terveink és céljaink között szerepel a rászorulók támogatása, különösen ebben a helyzetben, ami most itt az árvízzel is előttünk állt. Hiszen nyilvánvaló számunkra, hogy a Bajnai-kormány nagyrészt kommunikációs célból hozta létre a krízisalapot, mert nem gondolhatta senki komolyan, hogy ez a 36 ezer forint egy hosszan tartó segítséget nyújthat, de a villanyszámlák eseti befizetésére valóban alkalmas volt.

Multik és honiak...

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Miniszter úr! Az Európai Bizottság folytatólagos felmérései szerint továbbra is Magyarország az a tagállam, amely az Európai Unión belül a legtöbb forrást biztosítja a multinacionális társaságoknak mind az adókedvezmények, mind pedig a közvetlen támogatások tekintetében. A 2009-es évben a bruttó hazai össztermék 2,38 százalékát kapták meg a multinacionális vállalatok közvetlen támogatás és adókedvezmény formájában?

• Hogy fordulhat elő, hogy Lengyelország kevesebb, mint a felét, a csehek a kétötödét, míg a Romániának nevezett államalakulat pedig ennek negyedét áldozza közvetlen állami támogatásokra? .
• A minisztérium készít-e olyan hatástanulmányokat, amelyek megvizsgálják azt, hogy fordulhatott elő, hogy a Tesco nevű műintézmény, amely bejött Magyarországra, és vizezett hússal, reggeli italnak nevezett mérgezett árucikkekkel borítja el Magyarországot, mintegy háromszor annyi munkahelyet szüntetett meg a bejövetelének köszönhetően, mint amennyit létrehozott Magyarországon?
• Hogy fordulhatott elő az, hogy ezek az intézmények, amelyek csak a magyar lakosság 6  százalékát foglalkoztatják, ilyen szintű kiemelt támogatásban és kezelésben részesülnek, húsz éve folytatólagosan, szünet nélkül, oszthatatlan felelősséggel?
• Milyen lépésekre szánják el magukat?
• Milyen változásokat várhatunk ebben a helyzetben?

FELLEGI TAMÁS (nemzeti fejlesztési miniszter): – Valóban, én további számokkal is meg tudom erősíteni azt, amit ön mondott. Egy-egy foglalkoztatott után a tisztán belföldi tulajdonú vállalkozások 3800 forintnyi kedvezményt érvényesítettek, a legalább felerészt külföldi tulajdonban lévő cégek pedig ennek sokszorosát, 102 700 forintot. Tehát ezek a számok egyértelműen mutatják, hogy rengeteg tennivalója van a kormánynak ezen a területen. Ezt meg is fogjuk tenni. Nemzeti ügynek tekintjük a hazai kis- és középvállalatok támogatását, mindenféle módon, közbeszerzéseknél, pályázatoknál, az állami támogatások mindenféle formájánál. Ennek megfelelően azt tudom ígérni, hogy jelentős változások lesznek ezen a területen, nagyon is érzékelhető és reményeink szerint gyors változások. Olyan intézkedéseket kell tennünk, amelyek lehetővé teszik, hogy az elmúlt nyolc év politikájának a káros következményeit próbáljuk felszámolni, és egyúttal új növekedési pályára tudjuk segíteni a magyar tulajdonú kis- és középvállalatokat.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Miniszter úr! Ígéretét elfogadjuk, bízva abban, hogy nem pusztába kiáltott szó lesz. Számoljunk már le végre azzal a tévhittel, hogy Magyarország a multik paradicsoma kell hogy legyen! Erőteljes magyar társaságokat, akár multi szintre emelkedő magyar társaságokat szeretnénk látni.

FELLEGI TAMÁS: - Képviselő Úr! A kormány szándéka nem az, hogy kiűzze a multikat Magyarországról. Az teljesen egyértelmű, hogy a külföldi tőkére, a külföldi vállalatokra is szükség van. Tehát a magyar gazdaság akkor teljes, ha a magyar tulajdon mellett a külföldi tulajdonú társaságok is jelen vannak. Éppen ezért egy egészséges egyensúly fenntartása az, amire törekednünk kell, és ezen belül nemzeti ügyként kezelve - még egyszer hangsúlyosan mondom: nemzeti ügyként kezelve – a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok támogatását kell előtérbe helyeznünk. De ez nem lehet azonos azzal, hogy indokolatlan hátrányba hozzunk külföldi tulajdonú vállalatokat.

Kalandor privatizáció...

MÁRTON ATTILA (Fidesz): – Miniszter úr! Mára már tisztán világossá vált sajnos, hogy a Gyurcsány-kormány által sikeresnek elkönyvelt Malév-privatizáció csúfos kudarcot vallott. A szocialista kormány elhibázott döntése kétséget kizáróan hatalmas veszteséggel végződik, aminek az árát bizony sokáig fogja az ország fizetni. A Malév zuhanórepülése 2007. április 25-én kezdődött, amikor a magyar állam képviselője, a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Zrt. vezérigazgatója jelképesen átnyújtotta a légitársaság részvényeit az AirBridge Zrt.-nek. Mind az akkori kormány, mind az ÁPV Zrt. sikeresnek és pozitívnak ítélte meg a Malév eladását, álláspontjuk szerint - ma már ez teljesen képtelenség –egy tetemes adósságtól szabadították meg a magyar államot. Sajnos kiderült: az új tulajdonos nemcsak hogy nem teljesítette a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségeket, de katasztrofálisan el is adósította a céget. És egy csontváz is kibukott a szekrényből, ez pedig a 32 millió eurós viszontgarancia ügye, ami további terheket ró a légitársaságra. A riasztó tények ellenére a jelenlegi vezérigazgató kifejezetten sikeresnek mutatta be a napokban cég elmúlt időszakát. A számok azonban teljesen mást mutatnak. Bár nőtt a szállított utasok száma, mégis többmilliárdos veszteséget termel ma is a cég. A kérdésem:

• Kíván-e a kormány intézkedéseket tenni a felelősök megnevezésére?
• Milyen lépéseket tervez a kormány a Malév helyzetének tisztázására, az ügy rendezésére?

FELLEGI TAMÁS (nemzeti fejlesztési miniszter): – Képviselő úr! Az ön által elmondottakat egyértelműen megerősíti az a tény, hogy a légitársaság 2009-ben minden eddiginél nagyobb mérleg szerinti veszteséget termelt, ez 25 milliárd forint körüli összeg, ami csaknem a duplája az egy évvel korábbinak. A cég adósságállománya is rekordot döntött, a mi adataink szerint legalább 132 millió euróról van szó. Ebből az összegből 32 millió eurót vitatunk, mivel ez az álláspontunk szerint törvénytelenül megkötött és a légitársaságra terhelt viszontgarancia következménye. Mindezek mellett a vállalat folyamatos tőkeinjekcióra is szorul, legutóbb egy 8 milliárd forintos csomagról döntött a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. A társaság helyzetének rendezéséhez a következő két évben nagyságrendileg 130 millió euró, azaz több mint 30 milliárd forint kell, ehhez jön még a tőkepótláshoz szükséges, becslések szerinti további 10-15 milliárd forint. A jelenlegi helyzetben az első lépés a folyamatok feltárása, a tulajdonosi struktúrán belüli viszonyok tisztázása. Most fogjuk megkapni az átadás-átvétel folyamatában például a Malév-visszavásárlással kapcsolatos szerződéseket az orosz féllel, most jutottunk hozzá a reptéri privatizációs dokumentációhoz, amiből kiderülhet, hogy a reptéri privatizációban van-e bármiféle olyan kitétel, amely befolyásolja a kormány mozgásterét a Malév vonatkozásában. Mindezek után tudjuk kialakítani a cég átalakításával kapcsolatos elképzeléseinket. A felelősség megállapítására lépéseket fogunk tenni, teljesen egyértelműen.

MÁRTON ATTILA: – Miniszter úr! Úgy gondolom, nagyon fontos volt az, hogy a magyar emberek is hallják és tisztában legyenek azzal, hogy a Gyurcsány-kormány elhibázott döntése után milyen kötelezettségvállalások terhelődnek a magyar államra, és hogy hatalmas adósságot halmozott föl ez a - nyugodtan mondhatom - Kalandor privatizáció. Ebből is látszik, hogy mi a következménye annak, amikor egy olyan vagyonelemet ad a magyar állam valakinek a tulajdonába, aki abból tulajdonképpen csak ki akar venni és nem gazdálkodni. Biztató, hogy az állam végre megpróbál rendet tenni ezen a területen. Mindenképpen ki kell vizsgálni, hogy kik a felelősök, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a magyar nemzeti légitársaság működhessen, és nem szabad még egyszer vagyont elherdálók kezébe adni magyar állami tulajdont.

2006 őszén...

GAUDI-NAGY TAMÁS, (Jobbik): – Miniszter úr! Tudjuk, hogy a Gyurcsány-Bajnai rezsim rengeteg drámai szabadságjogsértést követett el. Köztük a legkirívóbb 2006 őszén volt, szeptemberben, októberben több száz ember testi-lelki egészségét, személyes szabadságát sértették meg, lőttek ki szemeket és aláztak meg embereket magyarságuk, szabadságjogaik gyakorlása miatt. Világosan látható, hogy a rendőrség tagjai, parancsnokok, beosztott rendőri állomány egymást fedező, felelősségre vonást kijátszó magatartást követnek azóta folyamatosan. Eltüntetik a felvételeket, egymásra nem tesznek terhelő vallomást, sőt mi több, egymást fedező vallomást tesznek. Többségében jelenleg is azok a rendőri vezetők gyakorolják még mindig az irányítást, akik részt vettek ezekben a gyalázatos cselekményekben. Miniszter Úr!

• Milyen módon kívánja ezt a vizsgálatot lefolytatni?
• Meddig tervezi ezt a munkát befejezni, és ezt követően milyen lépéseket tervez megtenni annak érdekében, hogy ezek a véreskezű rendőr felelősök minél hamarabb leléptetésre kerüljenek az állományból, de végleg?

PINTÉR SÁNDOR (belügyminiszter): – Képviselő úr! Ez a munka megkezdődött. Megkezdődött azzal, hogy miniszterelnök úr kijelölte Balsai Istvánt arra, hogy az eseményeket vizsgálja ki. Ennek a kivizsgálására mindent meg fogunk tenni, hogy objektív legyen, szakszerű legyen, és Balsai képviselő úrnak, volt igazságügyi miniszter úrnak a személye garancia arra, hogy ez az objektivitás, alaposság meg is fog történni. Ehhez a Belügyminisztérium minden segítséget és támogatást meg fog adni. A segítség és a támogatás abban nyilvánul meg, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokat teljes terjedelmében átadjuk a bizottságnak, átadjuk Balsai Istvánnak. Természetesen egyben felszólítjuk a tagjainkat arra, a rendőröket, hogy megfelelő módon minden lehető segítséget adjanak meg a bizottságnak. Az egyéneket is felszólítjuk arra, hogy válaszadásaikkal, vallomásaikkal támogassák a Balsai miniszter úr által végzett munkát. Szeretnénk azt, hogy külső szemlélő által is objektív, a résztvevők, a sérültek, a tüntetők és a rendőrök számára egyformán elfogadható és objektív vizsgálat következzen be. Nemcsak ahhoz járul hozzá a Belügyminisztérium, hogy a kivizsgálás megtörténjen, hanem ahhoz is, hogy az áldozatok kártalanítására is megtörténjen.

GAUDI-NAGY TAMÁS: – Köszönöm miniszter úr biztató szavait, bízom benne, hogy nem fog elpárologni.

„Nem elvesz, hanem ad, és ösztönöz..!

SZŰCS ERIKA (MSZP): – Miniszter úr! A sajtóhírek szerint hallani családi adózásról és a családi adókedvezmény bevezetéséről is. A kormányprogram alapján nem világos, hogy miről van szó. Csupán annyi szerepel a szövegben, hogy fokozottan elismerjük azoknak a szülőknek, családoknak a többletteljesítményét, akik a nemzet gyarapodásához, a szociális piacgazdaság fenntarthatóságához nemcsak munkával, hanem gyermekek gondozásával, nevelésével is hozzájárulnak. Ezen a rendszeren keresztül azok jutnak a támogatáshoz, akiknek van munkája, sőt a munkájuk ellenértékeként tisztesnek tekinthető jövedelemmel is rendelkeznek, amivel szemben adókedvezményeket lehet majd érvényesíteni.

• Mi lesz azokkal a családi adórendszer esetén, akiknek minimálbér körüli a keresete?
• Mi lesz azokkal, akik szeretnének munkát vállalni, de nem tudnak? Ők kevesebb családtámogatást kapnak, vagy majd egyáltalán semmit?
• Mi lesz azokkal a szülőkkel, akik betegek, egészségkárosodottak, fogyatékosok, és nem képesek dolgozni? Az új támogatási rendszerben ők is kevesebb támogatást kapnak majd?

RÉTHELYI MIKLÓS (nemzeti erőforrás miniszter): – Tisztelt képviselő asszony! A nemzeti együttműködés programja a gyermeket nevelő és adót fizető családoktól nem elvesz, hanem ad, és ösztönöz! A nemzeti együttműködés rendszerében a gyermekvállalás, a gyermekek jövőjébe való befektetés érték a nemzet számára is, ezért az új kormány a családtámogatási rendszert megújítja, megszabadítja az elmúlt nyolc év torz politikájának súlyától és hibáitól. A nemzeti együttműködés programja szerint, ahogy ön is idézi, kiemelt feladat a gyermeknevelés támogatása. Ennek adórendszeren keresztül történő legcélszerűbb módszerének kiválasztásán jelenleg dolgozunk, de a családi kedvezmény rendszerének továbbfejlesztése tűnik a legcélravezetőbb módszernek. Örülök, hogy önt ennyire érdekli a családok támogatásának kérdése, egyúttal fájlalom, hogy az elmúlt években a családok helyzete jelentősen romlott. A polgári kormány 2001-ben 97,1 milliárd forintot fordított a gyerekek utáni adókedvezményekre, ennyivel támogatta a gyerekek nevelését; 2006-ban ez az összeg 13,9 milliárd forintra csökkent - ezek az adóhatóság adatai. A szocialista kormányok szétverték a családtámogatási rendszernek ezt a pillérét. A nemzeti ügyek kormánya ezzel szemben arra vállalkozik, hogy megteremti az elmúlt nyolc évben szinte teljesen felszámolt vagy nagyban csökkentett szociális biztonságot, és stabilizálja a családok helyzetét; kiszámíthatóvá és tervezhetővé tervezzük tenni a jövőt.

Az ebül szerzett jószág visszajár..!

LENHARDT BALÁZS (Jobbik): – Miniszter úr! Az úgynevezett spontán privatizációtól kezdve a pufajkás Horn-kormány dicstelen működésének befejezéséig a nemzeti vagyon jelentős része eltűnt. 1990-ben az Állami Számvevőszék szakértői szerint nagyjából 2600 milliárd – persze akkori értéken – forintnak becsült állami vagyonnak a fele 1996-ra már gyakorlatilag nem létezett. Ezért külön üdvözöljük a kormány által már meghirdetett állami vagyonleltár mielőbbi létrehozását, hogy pontosan lássuk, mi maradt még meg. A jó erkölcsbe ütköző módon, feltűnő értékkülönbséggel megkötött és a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó privatizációs szerződések általános felülvizsgálata nem csupán jogi, de erkölcsi kötelessége is az új kormánynak. Az ebül szerzett jószág ugyanis visszajár, mert az egész ország a vesztese annak a folyamatnak, gondolva a közszolgáltatók fillérekért történő kiárusítására, amihez grátiszként még garantált haszon megfizetését is vállalta a magyar állam, miközben a méregdrága és folyamatosan emelkedő szolgáltatási díjakat valamennyien fizetjük. Vesztesek azok a régiók, ahol a megélhetésüket biztosító mezőgazdasági és ipari üzemeket fillérekért vehették meg az új gyarmatosítók, majd azonnal vagy rövid időn belül bezárva, hiszen ők csupán piacot kívántak vásárolni a saját termékeiknek, emberek tíz- és százezrei kerültek az utcára.

• Mikor tervezi a kormány a szerződések felülvizsgálatát?
• Milyen kormánytisztviselőt bíz meg a kérdés kezelésével, és milyen határidőt tűz ki a jogi eljárások lezárására?

FELLEGI TAMÁS (nemzeti fejlesztési miniszter): – Képviselő úr! A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban föl fogunk állítani - ennek a szervezése folyamatban van –egy olyan részleget, amely a privatizációs és PPP-szerződéseket fogja felülvizsgálni. Ezt egy államtitkár fogja vezetni. Ez a részleg lesz felelős azért, hogy mindazokat a közgazdasági és jogi elemzéseket elvégezze, ami ahhoz szükséges, hogy ezen a két területen tényfeltárást tudjunk végezni.  Az új kormány teljesen eltökélt ezen a területen. Az átvilágításnak mindenféleképpen ki kell terjednie mind a két témára, teljesen világosan látnunk kell a folyamat végén azt, hogy milyen nem publikus állami kötelezettségvállalások történtek, legyen ez Malév, legyen ez MÁV-Cargo vagy éppen a repülőtéri privatizáció. Megígértem: az átadás-átvételt követően azonnal vagyonleltár készítésébe kezdünk, aminek remélhetőleg gyorsan a végére tudunk járni.

Bartha Szabó József