Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az egyszerű, „mezítlábas kérdések” műfaját.  Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Az ellenzékiek harsányabban, a kormánypártiak szolidabban. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák ítéletüket. Persze a válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallózzuk legutóbbi szónoklataikat.

Tervezik-e az irreális végrehajtási eljárási díjak újraszabályozását?

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – A napokban 24 önálló bírósági végrehajtó amerikai luxusüdülésre nevezett be. A családtagokkal együtt közel százfős társaság négycsillagos szállodában lakott, ellátogattak Los Angelesbe, megnézték a Hollywood-feliratot, Beverly Hillst és a világ egyik legdrágább bevásárló-utcáját, a Rodeo Drive-ot. Las Vegasba is átruccantak, ahol helikopterről csodálhatták meg a várost, majd következett San Francisco, a Hoover-gát és a Grand Canyon.

– Államtitkár úr! Bizony, van miből! Bőven van dolguk manapság a végrehajtóknak. Több tízezer deviza- és forintadós áll végrehajtás előtt, alatt, után, és bizony a végrehajtás magas díja további 20-25 százalékkal növeli a terheket. Nos, valóban, egy 10 millió forint összegű hitelszerződés végrehajtási költsége egyetemleges adósok esetén közel 2,5 millió forint, a készkiadások, a közjegyzői okiratok díja, a földhivatali eljárás díja és további egyéb díjak nélkül. Ez a 2,5 millió úgy jön ki, hogy az eljáró ügyvéd díja az ügy értékéhez viszonyítva igen magas. Tovább nyomja az adós vállát, hogy a végrehajtási eljárás során eljáró önálló bírósági végrehajtó díja az idevonatkozó rendelet szerint az ügy értékéhez viszonyítva szintén aránytalanul magas lehet. Kérdezem:

• A közjegyzők után a végrehajtók is számíthatnak-e a díjak újraszabályozására, vagyis tervezik-e úgy alakítani a végrehajtási eljárás díjait, hogy az adósoknak ne kelljen irreális végösszeget fizetniük?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem szerencsés, a végrehajtók magánútját összekeverni a végrehajtási költségekkel és a végrehajtói díjakkal, bár kétségtelen, hogy nem a legjobb pillanatot választották egy ilyen utazásra. A végrehajtási költségeket általában százalékosan határozzák meg. Tehát amikor megnövekednek akkor arról van szó, hogy a végrehajtás alá vont vagyontárgyak értéke magas, és ezért nő a végrehajtási díj.

– Képviselő úr! Valóban, évek óta nem került felülvizsgálatra a végrehajtási díjakra vonatkozó rendelet, ezért megvizsgáljuk a végrehajtási díjakat, és felülvizsgáljuk a végrehajtási költségeket is. Azt is vizsgáljuk, hogy a végrehajtók amerikai utazásával kapcsolatban valamilyen felelősség vagy mulasztás terheli-e a Végrehajtói Kamarát vagy magukat az érintetteket. Abból a szempontból vizsgáljuk meg, hogy emiatt elhúzódtak-e a végrehajtási eljárások. Arra egyébként, hogy milyen magánutazáson vesznek részt a szabadidejükben, nincsen hatásköre a minisztériumunknak.

Mit tesz a kormány a Balaton-part magyar kézben tartása érdekében?

KEPLI LAJOS (Jobbik): – Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár úr! Az SCD betűszóval jelzett vállalkozás 2000-ben alakult a minimális 3 millió forintos alaptőkével, három magyarországi üzletember részvételével. Alig egy évvel alakulása utána a Széchenyi-terv jóvoltából 2 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kaptak szállodarekonstrukció céljából, amely projektbe az SCD apportként csak a szellemi tőkéjét vitte be. Ezek után 2001 augusztusában további jelentős, immár külfölditőke-bevonás történt. Másfél év múltán kisvártatva a cég már milliárdos nagyságrendű forgalmat bonyolít, és több százmilliós nyeresége van, olyannyira, hogy további másfél év elteltével 400 százalékos értéken, 4,8 milliárd forintért képes volt az 1,2 milliárd forint törzstőkéjű Balatontouristot megvásárolni. Ez ugyanakkor csak egyike az általa lebonyolított nagyvonalú vásárlásoknak, hiszen ekkortájt került birtokába a Siótour és a Zalatour is.

– Államtitkár úr! 2006 novemberében a parlament elfogadott egy törvényt, amelynek lényege, hogy a Balaton-parti kempingek beépítési százalékát 8-ról 25 százalékra emelték, az építménymagasságot pedig 4,5-ről 8 méterre módosították. Továbbá a meder eddig engedély nélkül feltöltött területeinek fennmaradását is lehetővé tették. Ezt a javaslatot az Országgyűlés 316 igen szavazattal, az összes parlamenti párt konszenzusával fogadta el. A szavazás pillanatában több tíz milliárdnyi forintnyi vagyoni értékű joggal gyarapodott a cég. Kimondható, hogy kizárólag az SCD érdekeit szolgálta ez a törvénymódosítás. 2011. augusztus 3-án az SCD csoport bejelentette, hogy eladja a Balaton-fejlesztési programot, a sármelléki Fly Balaton repülőteret, valamint a Hunguest Hotel vételi opcióját tulajdonló cégét, a Magyar Turisztikai Holding Zrt.-t.

– Államtitkár úr! Felháborítónak tartjuk, hogy a jókora kormányzati háttérrel rendelkező SCD Group a semmiből évek alatt busás vagyonra tett szert, a beígért turisztikai fejlesztésekből viszont semmit nem valósított meg, majd pedig óriási haszonnal kiszállni igyekszik az üzletből, ismeretlen kézre juttatva a legjelentősebb Balaton-parti ingatlanokat. További adalék: a cég végelszámolást indított, így sok magyar befektető ragadt benn több millió forinttal. Kérdezem tehát a tisztelt kormányt:

• Fontosnak tartja-e a Balaton-part magyar kézben tartását?
• Tervezi-e olyan törvények módosítását, amelyek ezt lehetővé teszik?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Azt javasolom önnek, hogy, ha bármi kifogása van, az említett gazdasági társaság ügyleteivel kapcsolatosan tegyen bátran feljelentést, ha az törvénytelen vagy szabálytalan. Egyben egyetértünk: a Balaton-partot meg kell védeni, meg kell védenünk közösen, a kormánynak, az Országgyűlésnek, s ha önnek erre vonatkozóan vannak javaslatai, ötletei, azt szívesen vesszük.

A közoktatásban egy biztos pont van, a bizonytalanság!

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Ma nem lehet tudni, hogy a kormány az államosítás után milyen forrásokból fogja előteremteni azt az összeget, amelyet most az önkormányzatok biztosítanak az oktatási intézményeknek. Jelenleg a költségvetésből érkező normatíva a közoktatásban dolgozók bérének csak 50-53 százalékát fedezi.

– Államtitkár úr! Körülbelül 330 milliárd forintot kell pluszban előteremtenie az államnak az iskolák fenntartásához. Vagy az iparűzési adóból vesznek el, vagy radikális létszámleépítésbe, iskolabezárásokba kezdenek, vagy együtt teszik mindezt. Az látszik, hogy az államosítás mellett a rejtett óraszámemelés is napirenden van. Az előjelek alapján nem zárható ki, hogy több mint 20 ezer pedagógust fognak elbocsátani. A bizonytalanságot csak fokozza, hogy nem lehet tudni, mely iskolákat zárják be.

– Államtitkár úr! Ma nem látszik, hogy az egész napos iskolához, a korai óvodáztatáshoz, a mindennapos testneveléshez, a pedagógus-életpályamodell bevezetéséhez honnan lesz többletforrás. Rendkívül komoly megszorításokra készülnek, mégsem vonják be a szakmai partnereket. Az elmúlt napok-hetek is erről szólnak, és úgy gondolom, hogy jogos az érdekképviseletek felháborodása, hogy nem tekintik őket partnernek, a szakmai szervezetek véleményére sem hallgatnak. Másodlagosak a diákok érdekei, visszaélnek a szülők türelmével, a pedagógusok hitével, bizalmával, hivatástudatával, és azt gondolom, ez ma már nem hiba, hanem bűn!

• A közoktatásban egy biztos pont van, a bizonytalanság!

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Csodálkozom, hogy ön beszél itt a parlamentben kormányzati bűnökről. Ön, aki a szocialisták elmúlt 8 éves kormányzása alatt képviselőként itt tapsolt Gyurcsány Ferencnek és kormányának, amikor iskolákat zártak be. Akkor miért nem számított önnek, önöknek a diákok érdeke? Akkor miért nem foglalkozott a szülők türelmével? Akkor nem zavarta a szocialistákat, köztük önt sem, hogy sárba tiporják a pedagógusok hitét, bizalmát, hivatástudatát?

– Képviselő úr! Nem most, hanem az elmúlt 8 évben volt minden bizonytalan. A nemzeti együttműködés kormánya éppen azt a bizonytalanságot szünteti meg, amit maguk állandósítottak Magyarországon. Önök okoztak bizonytalanságot a munkahelyeken, a hitelfelvételeknél, az egészségügyben, a közbiztonságban és a közoktatásban is. Önök azzal, hogy eladósították az országot, tönkretették a gazdaságot, és válságba sodorták Magyarországot, megteremtették a totális bizonytalanság rendszerét. Éppen ezen kell nekünk változtatnunk. Ezt a bizonytalan helyzetet fogjuk felszámolni azzal, hogy csökkentjük az államadósságot. Az állam feladatai közé soroljuk az iskolák fenntartását és a pedagógusbérek kifizetését. A kormány célja ezzel az intézkedéssel az, hogy biztosítsa az iskolák hosszú távú biztonságos működését.

– Képviselő úr! Ön akkor sem mond igazat, amikor azt állítja, hogy nem vontuk be az egyeztetésekbe a szakmai partnereket. Hónapok óta egyeztetések, társadalmi párbeszéd tárgya a köznevelésről szóló törvénytervezet, a szakmai partnerek tucatnyi fórumon, tárgyaláson segítették ezt a munkát, a gyermekeink jövője érdekében hosszas előkészítő munka után most nyújtjuk be a törvényt az Országgyűlésnek.

– Képviselő úr! A nemzeti együttműködés kormánya a pedagógus-életpályamodell bevezetését kiemelt ügyként kezeli. Össztársadalmi cél a pedagógusok presztízsének, foglalkoztatási biztonságának megteremtése. Kérem, támogassa e cél elérésében a kormány előterjesztéseit!

Hová tűnt a pénz? Hol van a lé?

PÓCS JÁNOS (Fidesz): – Államtitkár úr! Szekeres Imre, az Alsó-Jászság volt MSZP-s egyéni országgyűlési képviselője az elmúlt 8 évben különböző fórumokon folyamatosan örömöt hirdetett, olykor pezsgőbontással nyomatékosította, hogy a térségben a Jánoshidát és a Jászboldogházát összekötő 3121-es számú út, valamint a Jászapátit Jászszentandrással összekötő 3228-as számú út felújítását a szocialisták által vezetett kormányuk megkezdi. Teltek az évek, gyűltek az ígéretek, de kapavágást sem végeztek. A kormányváltás után másfél évvel most Szekeres Imre képviselő úr képviselői hírlevéllel borította el a településeket, és sajtótájékoztatót is tartott, ahol a következőket jelentette ki: a szocialista vezetésű kormány az említett útszakaszok tekintetében mindent építésre készen átadott. A kasszában a felújításokhoz szükséges összeg az utolsó fillérig megvolt, de a Fidesz-kormány zárolta a pénzt, és az útfelújítások továbbra is váratnak magukra, de ezúttal már a jelenlegi kormány hibájából - tette hozzá Szekeres Imre.

– Államtitkár úr! Szekeres Imre volt miniszter ígéreteit a megyei közútkezelő komolyan vette: az említett útszakaszokra már hosszú évek óta a kátyúzáson túl semmilyen jelentősebb költséget nem fordítottak. Jelenleg ezek az utak járhatatlanok, és mindennaposak a balesetek. Az érintett lakosság okkal és joggal kérdezi, pestiesen szólva:

• Hová lett a lé?
• A Jánoshida-Jászboldogháza, valamint a Jászapáti-Jászszentandrás összekötő útszakaszok felújítása mikor fog elkezdődni?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban, hogyha pezsgőbontás helyettesítené az útépítést és általában a fejlesztések megvalósítását, akkor nekünk már nem sok dolgunk maradt volna az elődeink után. Ezzel szemben, rengeteg elvégzendő feladatunk van.

– Képviselő úr! A szükséges előkészületek után az Új Széchenyi-terv forrásaiból már a jövő évben megindulnak a Jászboldogházát és Jánoshidát összekötő út, valamint a Jászapátit Jászszentandrással összekötő út felújítási munkálatai. A Jászboldogházát és Jánoshidát összekötő utat a Szentlőrinckáta-Jászberény összekötő út bizonyos szakaszaival együtt újítjuk fel. Tekintettel arra, hogy a projekt költsége meghaladja az 1 milliárd forintot, a pályázati kiírás alapján a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által előírt megvalósítási tanulmány készítése is szükséges. A pályázat előkészítése és a tanulmány készítése folyamatban van. A pályázatnak a regionális fejlesztési ügynökséghez való benyújtása 2011 decemberében várható.

– Képviselő úÚr! A Jászapátit és Jászszentandrást összekötő út felújítására vonatkozó pályázati dokumentációt 2011. augusztus 25-én benyújtották a regionális fejlesztési ügynökséghez, a szervezet meghozta a döntést a finanszírozást biztosító támogatói jóváhagyásról. Az észak-alföldi projektek konzultációs szakasza hamarosan elkezdődik, a vállalkozói szerződések megkötésére várhatóan 2012 elején sor kerül. Mindezek alapján a kivitelezés 2012 második negyedévében megkezdődhet. Az pedig, hogy Szekeres képviselő úr hogyan kíván magának politikai tőkét kovácsolni, úgy gondolom, az út szempontjából másodlagos. A lényeg: megindítottuk azt a folyamatot, amelyre az előző kormány képtelen volt.

Mit ér ma a szakképzettség Kelet-Magyarországon?

KAUFER VIRÁG (LMP): – Államtitkár úr! Szeptember 1-jétől bruttó 57 ezer, illetve 78 ezer forintot kaphatnak havonta a teljes munkaidőben foglalkoztatott közmunkások, attól függően, hogy az adott munkakör betöltéséhez szükség van-e legalább középfokú iskolai végzettségre, illetve szakképesítésre. Az kaphat szakmunkásbért, aki a végzettségének megfelelő feladatot lát el, egy hegesztő akkor már nem, ha a tetőt cseréli.

– Államtitkár úr! A közmunkások egy részét az önkormányzatok segédmunkásként jelentik be, aminek következtében csak a közmunka-minimálbérre válnak jogosulttá. Vannak köztük, akik a tanteremben helyettesítenek, az iskola tetőszerkezetét cserélik le, épületeket húznak fel vagy bontanak le, közteret köveznek, vagy óvodákban, szociális intézményekben dolgoznak. A közmunkában elvégzett ugyanazon munka díjazása így ezeken a településeken megközelítőleg a fele lesz a rendes munkaviszonyban foglalkoztatott munkásénak. Ebből is látszik, hogy semmi garancia nincs arra nézve, hogy a szakképzett munkanélküliek valóban az őket megillető bért fogják megkapni. Ez pedig azzal jár, hogy hamarosan nem lesz kifizetődő, nem fogja megérni a fiataloknak a leszakadó térségekben a szakképzést választani a jövőre nézve. Hiába a kormány igyekezete a szakképzés megerősítésére, ha egyszerűen nem lesz megfelelő számú jelentkező ezekbe az intézményekbe. Egy településen, ahol munkahely hiányában minden közmunkás segédmunkás a TEÁOR-kódja szerint, ott nem jelent majd perspektívát a szakképzettség megszerzése. Mindezek miatt kérdezem:

• Ha a közmunkaprogram célja az, hogy mindenkinek lehetőséget biztosítson arra, hogy tisztes munkából éljen meg, akkor hogyan kívánják elérni a program keretein belül a szakképzettség anyagi elismerését, mint ahogy az a munka világában általában szokás?
• Milyen lépéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy a programban részt vevők többsége képzettségének megfelelő munkát végezhessen?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Nagyon örülök annak, hogy nem arról folyik közöttünk a vita, hogy a közfoglalkoztatási program jó-e vagy nem, hanem most már arról, hogy a szakképzett munkás miért nem kapja meg a bruttó 78 ezer forintot a bruttó 57 ezer forinttal szemben. Azt gondolom, hogy ez a kérdés valós, és meg kell büntetni azt a foglalkoztatót, amelyik nem a jogszabályoknak megfelelően jár el. Erre vonatkozóan azt tudom mondani, hogy a támogatottak közül még egyetlen intézményre sem érkezett panasz vagy jelzés, hogy ilyen eset megtörtént.

– Képviselő asszony! A közfoglalkoztatási helyettes államtitkárságon már létrehoztuk erre a célra monitoring és ellenőrző csoportot. Az új közfoglalkoztatási rendszernek célja, hogy minél magasabb végzettséget igénylő munkahelyeket teremtsen. Bízom benne, hogy tudjuk folytatni az erről való eszmecserét a jövőben is.

Ha a korhatár alatti nyugdíjasoknak elveszik a nyugdíjas státusát, akkor az azt jelenti, hogy elveszik a nyugdíjas kedvezményüket is?

HORVÁTH ANDRÁS TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Orbán Viktor miniszterelnök úr szerint a magyarok jobban tűrik a válságot, és ez azért van, mert a történelem erre szoktatta a magyarokat. Szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ez nincs így. A magyar emberek nem tűrik jobban a válságot, sőt sehogy sem tűrik. Az emberek legfeljebb azért nem szólnak, mert félnek. Félnek, hogy elvesztik állásukat, ha kinyilvánítják véleményüket, és ez különösen így van a közszférában dolgozóknál.

– Államtitkár úr! A választópolgárok ma leginkább azt számolgatják, hogy a hónap hátralévő részére elég-e a pénzük; hogy lesz-e miből kifizetni az esetlegesen hónap végén érkező számlákat, hiszen ma az euró árfolyama már 310 forint körül jár, a gázolaj átlagára pedig meghaladja a 418 forintot. Még akik önöket választották, most azok is leginkább lehajtott fejjel járnak, mert rájöttek, hogy becsapták őket.

– Államtitkár úr! Legutóbb a korhatár alatti nyugdíjasoknak kellett magukhoz térniük. Jövőre valóban nem nyugdíjat kapnak: volt nyugdíj, nincs nyugdíj. Most itt a feketeleves! Ma már mindenki olvashatja a benyújtott törvényjavaslatot: minden korhatár alatti ellátást megszüntetnek. Kérdezem:

• Ezt miként hajtják végre?
• Elveszik nyugdíjas-kedvezményeiket is?
• Megszűnik az úgynevezett korhatár előtti ellátásokban részesülők utazási kedvezménye is?
• Elveszik a nyugdíjas-bérletet is?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! 2002-ben 28 milliárd adóssággal vették át a MÁV-ot, 2010-ben 330 milliárddal adták vissza. Amikor a nyugdíjasok majd kérdeznek, legyen kedves már ezt is elmondani nekik. Ami egyébként ön előtt is ismert: a Széll Kálmán-terv alapján folyamatban van a közösségi közlekedés szervezeti átalakítása és konszolidációja, amellyel összefüggésben a díj- és kedvezményrendszer is felülvizsgálatra kerül. Tekintettel azonban arra, hogy a közösségi közlekedés ügyének rendezése széles társadalmi rétegekre van hatással, számos szempontot kell figyelembe venni a kedvezményrendszer ki- és átalakítása során. E szempontok között a költségvetés teherbírása nyomatékos hangsúlyt kap, hiszen alapvetően az határozza meg a döntés kereteit. A döntés tartalmáról annak megszületését követően mind az ország közvéleményét, mind az Országgyűlést, mind önt tájékoztatni fogjuk.