Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő" Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd - persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Ebben a műfajban, mindig övé az utolsó szó. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból - szolidan stilizálva - tallózunk.

Vajon tudják-e, hogy miért tüntetnek a munkavállalók?

KAUFER VIRÁG (LMP): – Államtitkár úr! Talán ön is tisztában van vele, hogy az elmúlt hetekben hazánk összes munkavállalói érdekképviselete tiltakozásba fogott. Alkotmánybírósági beadványok, tüntetések, közlemények sorozatával fejezték ki a szakszervezetek kritikájukat a kormány folyamatos támadása ellen.

– Összeállítottunk egy kis emlékeztetőt, amely az első 11 hónap legsúlyosabb, munkavállalók elleni lépéseiből áll. A rendszerváltás óta először nominálértékben is csökkentek a bérek az aránytalan és igazságtalan egykulcsos adórendszer miatt. A közszférában, ahol jelenleg indoklás nélkül bárkit el lehet bocsátani, most befagyasztják a béreket 2014-ig. Csökkentik a tisztességesen dolgozó és adózó állampolgárok juttatásait, mert csökkentik a táppénzt és a munkanélküli-juttatást. A kollektív jogok csorbításaképpen a sztrájktörvény decemberi módosítása több ágazatban szinte lehetetlenné tette a sztrájkot. Kötelezően a laktanyákban tartja a rendvédelmi szervek munkatársait a rendvédelmi sztrájk napján, és körbetelefonálják a tűzoltókat, hogy összeírják, ki volt jelen a rendvédelmi szervek megmozdulásán.

– Ez pártállami módszer, és felháborító! A második Orbán-kormány alkotmányos mulasztást elkövetett el: négy hónapja nem hívta össze az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, az új alkotmányról sem egyeztetett a nemzeti konzultáció keretein belül, és a konvergencia-programmal kapcsolatosan, amely leginkább a munka világát érinti, sem egyeztetett. Kérdezem tehát:

• A beharangozott, munka világára vonatkozó jogszabály-módosításokban milyen szerepet szán a munkavállalók érdekképviseleteinek?
• Mikor állítják vissza az Országos Érdekegyeztető Tanács rendes működését?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Két nagyobb tüntetés volt Magyarországon mindössze az utóbbi időben. Az egyik egy nemzetközi esemény, tehát nemzetközi szakszervezetek érkeztek Magyarországra, tiltakozni a megszorítások ellen, amelyek Európában tapasztalhatók. Portugáliában például az 1500 eurós nyugdíjak fölé 10 százalékos adót szerettek volna kivetni. Magyarországon a nyugdíjakra nem vetett ki adót a kormány. A másik jelentősebb megmozdulás a hét végén zajlott, amely a bizonyos foglalkoztatási csoportok korkedvezményes nyugdíjazását megváltoztatását sérelmezte. Egységesen 62 éves lett korhatár, Európában szinte a legalacsonyabb.  

– Magyarországon ahhoz, hogy kikerüljünk abból a gazdasági helyzetből, abból az adósságból, amiben vagyunk, mindenkire szükség van. Minden magyar emberre. Aki életerős, tehetséges és dolgozni képes, az dolgozzon. Szükségünk van a rendvédelmi dolgozók tapasztalatára éppúgy, mint a tűzoltók tapasztalatára is. Azt hiszem, hogy ez a helyes út. Egyetlenegy nyugdíjkorhatár van, és mindenkinek lehetősége van keresni a képzettségének és a munkakörének megfelelő olyan munkát, amiben tapasztalatát, tehetségét és felhalmozott tudását használni tudja.

+

KAUFER VIRÁG: – Államtitkár úr! Önök azzal kezdték, hogy úgymond elűzik az IMF-et. Jelentem, rosszabbak az IMF-nél: az önök megszorításhulláma felülmúlja a legvérmesebb IMF-bürokraták álmait is. Talán nem független és nem példa nélküli ettől, hogy hat szakszervezeti szövetség fogott össze a közelmúltban, hogy önök ellen tüntessen. Ez elég intőjel kell, hogy legyen: nem lehet három és fél millió munkavállalót semmibe venni, nem lehet egészen egyszerűen a szakszervezeteket és a munkavállalókat ellenségnek tekinteni!

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő asszony! A korábbihoz képest alacsonyabb az egykulcsos jövedelemadó. Aki többet dolgozik, ahhoz több jut, kevesebbet vesz el a tőle az állam. Nem értem, mi ebben a megszorítás.

- A további észrevételeihez: Európai összehasonlításban Magyarországon a korai nyugdíjaztatásban részt vevők aránya duplája, mint az európai átlag. Itt valami nem stimmel, ezért lépéseket teszünk, hogy e téren is egy munkaközpontú gazdaság jöjjön létre.

A hatályos törvények bárkinek lehetővé teszik a rendfenntartást Magyarországon?

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): – Miniszter úr! Már harmadik alkalommal – nagyon rövid időn belül – avatkoznak be települések életébe rendvédelmi szervre hasonlító csoportok, okoznak ott riadalmat. A legutóbbi alkalommal Hajdúhadház városában,  zavarta meg a Magyar Gárda kemény magjából alakult csoport és egyesület. Felkérés nélkül, hívatlanul érkeztek, és próbáltak ott „rendet teremteni". A 4-8, alkalmanként 10 fős csoportok kevlármellényben, politikai csatákban edzett kommandósok ruhájában mentek végig a városon golyóálló mellénnyel, gázspray-vel, ki tudja, milyen fegyverekkel még. Sőt, politikai haszonszerzés céljából még egy erőszakos cselekmény miatt elhunyt ember temetését is kihasználták, és hergelték a lakosságot, próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a rendőrség nem, de ők képesek arra, hogy rendet teremtsenek. Kérdezném a miniszter úrtól:

• Ma Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint bárki bármilyen módon önkéntesen, csoportosan vagy egyéni módon beavatkozhat a rend fenntartásába?
• Részt vállalhat hívás nélkül?
• Tud-e arról, hogy a hadházi rendőrkapitányság vagy a megyei főkapitányság, esetleg a hadházi polgárőrség kért-e segítséget a Jobbikos egyesülettől a rend fenntartására, vagy a közbiztonság megteremtésére?

+

PINTÉR SÁNDOR, belügyminiszter: – Képviselő úr! Az állam erőszak-monopóliumát senki nem kérdőjelezheti meg. Az állam feladata, hogy rendet tartson az országban. Egyértelmű, hogy ehhez lehet csatlakozni: mindenekelőtt az önkéntes jogkövetéssel. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, nyilvánvalóan megfelelő kapcsolatba kell kerülni a rend fenntartására kijelölt szervezetekkel. Ennek meghatározott feltételei vannak, amelyeket teljesíteni kell tudni, különben az állam nem fogadja be ezt a tevékenységet.

– Mindenkit örömmel veszünk, mindenekelőtt azokat, akik önkéntes jogkövetéssel, a rend fenntartása érdekében tesznek, és azokat is, akik önként felajánlják a rendőrségnek: segítik és támogatják a rendfenntartást. De ez nem jelenti azt, hogy félkatonai szervezetek masírozzanak az országban. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a szervezetek vindikáljanak maguknak olyan jogokat, amelyekre sem a törvény, sem az Országgyűlés, sem az állampolgárok nem hatalmazták fel. Tehát összefoglalva: várjuk a segítséget, de nem így, nem ilyen módon!

+

TASÓ LÁSZLÓ: – Miniszter úr! A bűnözőkkel, a gazemberekkel ugyanolyan keményen és könyörtelenül kell bánni, mint ahogy ők is bánnak azokkal, akikkel elkövetnek erőszakos cselekményeket! Nincsen tolerancia! Nem szabad engedni, és nincs kegyelem! De azokat is meg kell állítani, akik maguknak vindikálják a jogot, hogy beavatkoznak bármilyen dologba, ami nekik politikai hasznot hoz! Ez az út a pokolba fog vezetni, mert ma a cigány származásúak, holnap vallási alapon, holnapután meg mindazok célkeresztbe kerülhetnek, akiknek a magyarságát a pártelnök- vagy az államfőjelöltjük nem hagyja jóvá. Ez az út veszélyes, le kell őket erről téríteni!

+

PINTÉR SÁNDOR: – Annak a bűncselekménynek az elkövetőit, amelyről képviselő úr beszélt, a rendőrség rendkívül gyorsan és hatékonyan a rendőrség elfogta. Nem mások, a rendőrök fogták el, és bizonyították rá az elkövetőkre a bűncselekmény elkövetését. Egyértelmű tehát: a rendőrség feladata a közrend, közbiztonság fenntartása. És nem fogja engedni senkinek, hogy ezt a jogot, bárki más vindikálja, elvegye tőle. Hangsúlyozom: a tisztes, becsületes és a rendőrséggel együttműködő állampolgárok segítségét várjuk.

Ez még mindig nem elég?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – A múlt héten hőn szeretett városunkban, Esztergomban volt egy érdekes testületi ülés, amit a Fidesz-frakció önhatalmúlag hívott össze, és erről nem értesítette az ellenzéket. Előre jelezte a polgármester asszony az elfoglaltságát erre a napra, ezért ő sem tudott részt venni, így törvénytelen módon a korelnök vezette le az ülést. Elfogadták a város reorganizációs tervét, és elfogadták az szmsz-üket. A jegyző ezeket, anélkül, hogy a polgármester asszony aláírta volna, kihirdette, és ezzel hatályossá tette.

– A helyi képviselőnk, illetve a megyei képviselőnk jelzéssel élt a törvénytelenségről a megyei kormányhivatal felé, amelyben kérte ennek a felülvizsgálatát. Jogtudós emberektől nagyon jól tudjuk azt, hogy ha van egy törvénytelenül elfogadott szmsz, és azzal valaki az Alkotmánybírósághoz fordul, az körülbelül 2-3 éves procedúra, mire annak eredménye lesz, és megszünteti. Tehát tulajdonképpen egy ilyen törvénytelenül hozott szmsz akár a ciklus végéig, a mandátumok végéig érvényben maradhat.

• Mi ez, ha nem a törvények lábbal tiprása?
• Elég-e ez a törvénysértés ahhoz, hogy a kormány végre lépjen az esztergomi önkormányzat visszásságaival kapcsolatban?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egy helyi önkormányzati képviselő-testület összehívásáról beszámolni nem a kormány hatásköre. Az szmsz elfogadásával kapcsolatban is csak ezt tudom mondani.

– Amire tudok válaszolni: a kormánymegbízott asszonnyal beszéltünk, és az a levél, amit küldtek, megérkezett, úgyhogy a kormányhivatal nyilvánvalóan a törvényes rendben el fog járni, és ezt az ügyet is ki fogja vizsgálni.

+

VÁGÓ SEBESTYÉN: – Ismét kaptam egy jogi leckét, de azért figyelmeztetni szeretném a kormányt arra, hogy ha nem teszi meg a szükséges lépéseket, akkor ez egy lavinát indíthat el. Rengeteg olyan önkormányzat van, ahol hasonló helyzet áll föl, és így törvénytelen szmsz-ekkel működhetnek.

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő úr is bizonyára ismeri az Alkotmánybíróság 1992. évi 1220., 2000. évi 24. és 771. határozatait, amelyek egyértelművé teszik, hogy az ön által nagyon sürgetett eszköz, az ultima ratio a legeslegutolsóként felhasználható eszköz. Esztergomon belül, az esztergomi képviselőknek kell ezt a problémát megoldani. Az önkormányzati törvény erre számos megoldást és lehetőséget kínál. 

– Bízom abban, hogy nem az Országgyűlésnek, nem a kormányhivatalnak, nem az önkormányzatokért felelős miniszternek és nem az Alkotmánybíróságnak kell végső soron ezt a kérdést megoldani. Bízom benne, hogy a Jobbikos polgármester asszony, és a többi képviselő ott helyben meg tudja oldani ezt a problémát.

Megszorítások, titkolózással súlyosbítva

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – A költségvetési hiány a kormány elhibázott adópolitikája nyomán az egekbe szárnyalt, és a helyzet annyira tragikus, hogy az LMP kezdeményezésére a költségvetési bizottság rendkívüli ülését is össze kellett hívni. A leggazdagabbak számára kedvező adóváltozások ütötte lyukat többek között egy 250 milliárdos megszorító csomaggal igyekezett a kormány betömni, elismerve ezzel a saját költségvetési politikájának hibásságát. Minderre nem lett volna szükség egyébként, ha a kormány elfogadja az LMP stabilitási tartalékra vonatkozó módosítási javaslatát. De inkább a saját fejük után mentek, és ennek most isszák a levét a civil szervezetek, a színházak, a környezetvédelmi felügyelőségek, akiket a megszorítások érintenek. Tetézve a szakmai hibákat, a kormány hírzárlatot rendelt el a konvergencia-programról, sőt álságos retorikával még azt is megpróbálják letagadni, hogy megszorításokról van szó.

– A társadalom türelme elfogyott! Elege van a porhintésből. Remélem, államtitkár úr is elérkezettnek látja végre az időt az őszinte beszédre, és egyenesen fog válaszolni egy meglehetősen egyszerű kérdésre:

• Kik és milyen mértékben kárvallottjai a 187 milliárdos megszorításnak?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ez a zárolás az óvatosság terméke. A piac visszaigazolja majd ezt az a gazdasági és a pénzügyi stabilitási okokból meglépett zárolást is. Ennek megvan a konkrét lebontása tárcánként. Úgy gondolom, és tapasztalatom is azt mutatja, hogy a tárcák ki tudják gazdálkodni ezt a zárolást.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Március elején tettük fel a költségvetési bizottságban azt a kérdést, hogy az ön által is ismertetett 200 milliárdos megszorítások a minisztériumokon belül konkrétan mit jelentenek. Másfél hónap nem volt elég ennek a kormánynak arra, hogy válaszoljanak részletesen, mely területeket érintik ezek a megszorítások. Semmi mást nem kérdezek újfent: mely területekről kívánják a minisztériumon belül, az önhöz tartozó minisztériumon belül megvonni ezeket a pénzeket?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Nem hinném, hogy a konvergencia-program titkos lenne, - az internetről letölthető, olvasható, és a Magyar Közlöny is lehozta tételesen, hogy mely tárcákat, milyen mértékben érint. Tessék elolvasni! 

– A megszorítás politikája sehová sem visz. Ez volt egyébként a Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány alapvetően félresikerült válságkezelése: megszorítás, kiadáscsökkentés, utána ennek következményeként a kereslet csökkenése, a gazdasági növekedés visszaesése, majd újabb megszorítás. Ez egy lefelé vezető spirál. Mi ebből azzal szeretnénk kilépni, hogy a gazdasági növekedést serkentjük nagyon sok lépéssel, a 6 százalékos adóval is, - ugyanakkor nagyon szigorú fiskális politikát is folytatunk.

Hajlandó-e a kormányzat a családi pótlék kiutalását alapfeltételként az anya 19 éves korához kötni?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Kijelenthető, hogy a Magyarország fölött csúcsosodó demográfiai probléma nem oldható meg a gyermekvállalás felelősségének megkövetelése nélkül. Nem az a baj ma Magyarországon, hogy gyermekek születnek, sőt ez nagyon örömteli, hanem az a baj, ha ez nem az élet szentsége miatt történik, hanem egyértelműen megélhetési okokból. Erről nem beszélni, mint ahogy az utóbbi húsz évben tapasztalható volt, bűn és mulasztás. Ma ugyanis egy hibás szociális politika arra ösztökéli a mélyszegénységben élőket, hogy minél több gyermeket vállaljanak, mert így megélhetési előnyökre tehetnek szert. A nevelés fontosságát leváltja a világra hozatal fontossága, ami önmagában nem elég ahhoz, hogy a társadalom produktív, hasznos tagjai nőjenek fel megfelelő iskolázottsággal. Ebből egyenesen következik a bűnözés terjedése, ahogy az manapság Észak-, Északkelet-Magyarországon folyamatosan tapasztalható, A deprimált területek, a leszakadó western szintre lecsúszó régiók terjedése egyértelmű következmény. Ezért a Jobbik indítványa szerint igenis megfontolandó volna, hogy a családi pótlékot csak és kizárólag az anya 19 éves korától lehessen folyósítani. A kérdésem lényege:

• Milyen tervekkel rendelkeznek, ha rendelkeznek egyáltalán?
• Hajlandó-e a kormányzat a családi pótlék kiutalását alapfeltételként az anya 19 éves korához kötni?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nagyon furcsa logikában haladt itt, nem is nagyon lehetett követni. Ugye, indított azzal, hogy megélhetési gyermekvállalás - ez elvezet a bűnözéshez, és a bűnözés pedig elvezet a western típusú régiók kialakulásához Magyarországon. Nem tudok vele mit kezdeni.

v Szeretném leszögezni: minden gyermek egyformán érték ebben az országban. Ezt mondja a morál és a józan ész is. Szeretnék utalni arra is, hogy a kormány családpolitikája nagyon világosan két pilléren nyugszik. Az egyik pillér az alanyi jogon járó támogatásokat tartalmazza, ilyen például a családi pótlék. A másik pillér pedig az egykulcsos adón keresztül és a hozzá kapcsolódó családi kedvezményekkel támogatja a gyermekek megszületését és felnevelését. A felelős gyermekvállalás téren is nagyon sok lépés történt. Csak egy példát említve: ha ötven órát hiányzik egy gyermek az iskolából, akkor az állam a családi pótlék juttatását felfüggesztheti. Tehát úgy gondolom, hogy a kormány családbarát és a családok életét segítő adórendszert működtet és megteszi azokat a lépéseket, amelyek a felelős gyermek vállalás érdekében szükségesek.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – A vastapsnak nem nevezhető reakció is azt jelezte, hogy a Fidesz-KDNP frakciójának soraiból is nagyon sokan megértik azt a problémát, amiről beszélek, csak az Államtitkár úrtól azt a választ kaptam, hogy nem tud ezekkel az összefüggésekkel mit kezdeni. Hát bizony a magyar vidék népe tud!

– Hogy konkrétan miről beszélünk, egy példával hadd világítsam meg! Borsod megyében 11 évesen szült Mónika, nem hírlapi kacsáról van szó, egy ötödikes tanuló. Érdekes módon akkor mondják meg neki, hogy nem a gólya hozza a gyermeket, amikor a kislánya majd óvodába fog menni. Tehát ez a probléma Magyarországon. Ehhez a rendszerhez kellene hozzányúlni úgy, hogy kezelhetővé váljon a megélhetési gyermekvállalás felszámolása. A magyarországi népesedési egyensúly a család védelmével álljon helyre és nem azzal, hogy úgy teszünk, mintha nem létezne ez a probléma, azt hangoztatva a nemzet templomában, hogy nem értjük, miről van szó, miközben nagyon is értjük.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! A tinédzserkori gyermekvállalás nem magyarországi probléma. Európa nagyon sok országában így van. Nálunk sokkal rosszabb mutatók vannak például ezen a téren Angliában, viszont ott is tudják, hogy a megoldás nem az olyan jellegű szabályozás, hogy például a családi pótlékot az anya 19 éves korához igazítani. Ez egy komplex kezelést igénylő társadalmi probléma. Úgy gondolom, hogy az a munka irányába elmozduló gazdaságpolitika, amely mellett a kormány letette a voksát, az viszi előre e helyzet megoldását is.

Bartha Szabó József