Az elmúlt öt évben, mióta az Európai Unió tagjai vagyunk, a legradikálisabb szavazatot a „lábbal szavazó” fiatalok adták le. Kétségbeesésükben és kilátástalanságukban hagyták el Magyarországot. Több mint százezren! Nincs az a nyugdíjcsökkentés, nincs az az ingatlanadó, ami pótolni tudja, a külföldre szakadt fiatalok miatt hiányzó összegeket a magyar költségvetésből!
Az ifjakért szólt Rétvári Bence, ifjú kereszténydemokrata politikus a Tisztelt Házban.
– Mint az elmúlt hetekben mindig, most is ugyanoda lyukadtunk ki. A kormányzat megfeledkezett a fiatalokról. Gondoljunk csak arra, hogy az ifjúsági törvényt megígérte a kormányzat 2002-ben, 2004-ben, 2006-ban állítólag a koncepciója, sőt a szövege is készen volt, mégsem került a parlament elé. Hasonlóan járt az úgynevezett nemzeti ifjúsági stratégia is, amelyik hosszú, 10–20 éves hosszú távon foglalkozott volna a fiatalokkal. Beterjesztési határideje 2008. december 31-én járt le, erről országgyűlési határozati javaslat született. - Mind a mai napig nincsen hosszú távú stratégia a parlament asztalán!
– Igen, a kormányzat megfeledkezett a fiatalokról, de ha néha mégis gondolt rájuk az azzal még rosszabbul jártak. Gondoljuk csak a lakáspolitika teljes felszámolására, a kamattámogatás megszüntetésére, az adókedvezmények megszüntetésére vagy a szocpol megszüntetésére. Ráadásul a folyamatosan változó felvételi rendszerben, néha ennyi pont, néha annyi pont kell, sem tudják stabilan tervezni a jövőjüket. Folyamatosan lebegtetik az egyetem-bezárásokat is. Ha egy fiatal felvételizik egy egyetemre, könnyen lehet, hogy bezárják, mire ott diplomát szerezhetne. A tandíj bevezetésével nem csak a legszegényebbek elé állítottak korlátot, hanem azokat a legtehetségesebb fiatalokat is elűzzük Magyarországról, akik máshol könnyedén szereznek ösztöndíjakat.
– Az egyik napi kétszázezres látogatottságú ingatlanportálon megkérdezték, főleg a fiatal odalátogatókat, hogy mi az első érzelmük, az első reakciójuk arra, amit a kormány a különböző lakástámogatások megvonásával kapcsolatban teremt? Nos, 41 százalékuk azt mondta: gondolkodik azon, hogy elhagyja az országot! - Ezek az eredményei, kérem tisztelettel, annak, amit önök itt tesznek! De a saját kutatásaik is ezt igazolják, hiszen az „Ifjúság 2008" pár héttel ezelőtt nyilvánosságot látott gyorsjelentése szerint, a fiatalok 38 százaléka a munkanélküliséget, 22 százaléka a pénztelenséget, 18 százaléka a létbizonytalanságot és 18 százalékuk ugyancsak a kilátástalan jövőt nevezte meg. Ezek a fiatalok nem tudnak Magyarországon jövőt tervezni! Nem kapnak elegendő biztatást, nem kapnak elegendő állami támogatást, - ezért gondolkoznak azon, hogy elhagyják az országot!
– Gondoljuk csak végig! Hat hónap legalább, amíg egy fiatal első munkahelyet talál! Ötöde megtapasztalja a munkanélküliséget! Még egy önálló spin-ff cég beindításához sem kapnak állami támogatást, szemben más országokkal. Több orvos vándorolt ki 2008-ban, mint amennyien Budapesten az általános orvostudományi karon végeztek. Ezek mind-mind elszomorító számok. Nem vagyunk mi olyan gazdag ország, hogy Angliának képezzünk orvosokat, sem olyan gazdagok, hogy Németországnak autószerelőket! Ezekre az emberekre itt is szükségünk van, hiszen más ásványi anyagunk, vagy más nemzeti kincsünk nincsen, csak a kiművelt emberfők, a jövőt jelentő kiművelt fiatalok.
– Nem művelődni, nem tapasztalatokat szerezni küldjük külföldre a fiatalokat! Kétségbeesésükben és kilátástalanságukban mennek el Magyarországról! Nagyon hasznos lenne, ha kimennének, tapasztalatokat szereznének, és úgy jönnének vissza, de a kutatások nem ezt igazolják. Ott szereznek lakást, ott teremtenek egzisztenciát, és örökre ott ragadhatnak! Óriási veszteség ez Magyarország számára! De veszteség az EU számára is, hiszen azok a diplomák, amelyeket itt mi magyar adófizetői pénzből a kezükbe adtunk, teljesen elvesznek, ha mérnökként, tanárként raktárosok, vagy fölszolgálók lesznek az éttermekben.
– Más. Mi vár egy fiatalt, ha Európa valamelyik egyetemén végzett, és ha haza akar jönni? Körülbelül fél évig tart, míg elismerteti a diplomáját. Több tízezer forint eljárási illetéket, díjat kell kifizetni azoknak a fiataloknak, akik itt ismertetik el a külföldi végzettségüket. Ezzel csábítjuk őket vissza? Hogyan tartjuk a kapcsolatot a külföldre szakadt fiatalokkal, ha bezárjuk a konzulátusokat? Ha nincs karrierindító program itt Magyarországon, mégis, mire várjuk őket vissza? Nem beszélve arról, hogy az országunk hírneve milyen nagy mértékben romlott!
– Tisztelt Parlament! Ha a fiataloknak nincs jövőjük itt Magyarországon, akkor Magyarországnak nincs jövője! Nincs az a nyugdíjcsökkentés, nincs az az ingatlanadó, ami tudja pótolni, ami a külföldre szakadt fiatalok miatt hiányzik a magyar költségvetésből!
Herczog László szociális és munkaügyi miniszter: – Képviselő Úr! Nehéz önnel vitatkozni, nehéz, mert a kiindulópontja hibás. Nem az jellemzi a munkaerő-piaci folyamatokat, hogy a fiatalok reményt vesztve kivándorolnak, és kint keresik a boldogulásukat, hanem az, ami az Európai Unió irányelvében szerepel: a szabad munkaerő-áramlás. Az, hogy kimennek, az érem egyik oldala. A másik oldala pedig, hogy hazajönnek, és az ottani tapasztalataikat itthon hasznosítják. Ez is hozzátartozik a teljes képhez. Látni kellene! Ez nem kiúttalanság, nem kilátástalanság: természetes, ha egy fiatal keresi a lehetőségeket, természetes, hogy külföldi tapasztalatokat akar szerezni. Egyébként már a középkorban is teljesen természetes volt, hogy az inasok, tanoncok Nyugaton próbáltak tapasztalatot szerezni, majd hazajöttek, és itthon hasznosították a tanultakat. Nincs ez másképp most sem.
– Összességében tehát azt hiszem, hogy nekünk nem azt kell hirdetnünk, hogy a helyzet reménytelen, mert igenis van remény, azoknak a fiataloknak, akik megfelelő szakmához, képzettséghez jutottak, van jövőjük Magyarországon is. (Taps az MSZP soraiban.)
Közbeszólás a Fidesz padsoriból, Márton Attila: – Te hol élsz?
