|
Május 12-én annak az angol nőnek a születésnapján tartják az ápolónők világnapját, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónői munkát megbecsült hivatássá tette. A jómódú bankár-családból származó Florence-t hiába próbálták szülei a „rangjának megfelelő” életre nevelni. A lány nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklődött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, és bejárt a kórházakba. Később elvégzett egy három hónapos nővértanfolyamot, tanulmányozta a különböző kórházak ápolási szokásait, és 1853-ban kinevezték a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének. Ott megvalósította elképzeléseit, ami mellett cikkeket, tanulmányokat írt az ápolónői munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében. Hamarosan Sidney Herbert hadügyminiszter felkérte, hogy vegyen részt a krími háború angol katonai kórházainak munkájában. Florence Nightingale 28 ápolónővel érkezett, és a szigorú higiéniai szabályok, valamint a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. Munkássága elismeréseként 1883-ban Viktória királynő a „Royal Red Cross”-szal tüntette ki, 1907-ben pedig – első nőként – megkapta az „Order of Merit” (angol becsületrend) érdemrendet. Magyarországon 1982 óta ünnepeljük Florence Nightingele születésnapját.
|
Ilyen keserű beszéd, ennyi felkiáltó jellel rég hangzott el. Nagy Kálmán, emlékeztette minderre, s szólította föl az ápolók tiszteletére, megbecsülésére a Tisztelt Házban napjaink kormányát. S tán ennek is köszönhető, hogy ez évben az egészségügyi tárca, ha megkésve, de mégis, május 20-án hivatalosan is „megünnepli” az ápolók napját. Mondotta volt a kereszténydemokraták orvos-professzora:
– Az ápolók nemzetközi napja a mai nehéz időkben egyszerre felhívás és egyszerre iránymutatás is számunkra; egy jobb iránynak, egy új iránynak a fölvétele! Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa az ápolók nemzetközi napjának a megünneplésével kettős célt akar realizálni. Az egyik az, hogy az ápolókat összehozza szerte a világon, és előmozdítsa az ápolást és az ápolás színvonalának az emelkedését, és jobb helyzetbe helyezze az ápolókat. A másik nem kevésbé fontos cél az, hogy befolyásolja az egészségpolitikát.
– Magyarországon az ápolás tragikus helyzetben van! A munka melletti ápolóképzést végzettek száma évről évre csökken, pedig ők képezik ma az ápolónők 87,78 százalékát! Egyre kevesebb a nappali tagozatos ápolóképzésre járó hallgatók létszáma is, a főiskolai szintű diplomás ápolók hallgatói létszáma pedig a töredékére mérséklődött; oly annyira, hogy ha mindenki megszerzi a nyelvvizsgáját, akkor Budapesten például csak 13 főiskolai diplomás ápoló lesz ebben az évben!
– Romániából, Szlovákiából és más szomszédos országokból megszűnt az ápolónők beáramlása. Az egészségügyi reform következményeként igen jelentős létszámban elhagyják a pályát! A kórházakban, klinikákon, közvetlenül a betegágy mellett dolgozók rendkívül túlterheltek! A csökkenő ápolónői létszám miatt az emberek, az ápolók a legtöbbször 12 órás műszakban dolgoznak, ami a heti 40 óra helyett legtöbbször a hiány miatt 48 óra! A 10-15 éve betegágy mellett dolgozó ápolónőnek a bruttó bére 100 ezer forint! A 20 éve betegágy mellett dolgozó ápoló bruttó bére 115 ezer forint! És a 30 éve betegágy mellett dolgozó ápoló bruttó bére 180 ezer forint!
– Önök nem tudják – hangsúlyozom: nem tudják –, hogy milyen éjszaka egy kórház! Éjszaka egy kórház hangulata más; kumulálódik a fájdalom, a rosszullét, az emberek baja! (Közbeszólások, moraj a kormánypárti padsorokban.) És a nappal sem könnyebb! Egy nővérnek hajnali négy órakor kell felkelni, hogy reggel fél hatra bent legyen a munkahelyén! Fél hattól hatig átveszi az osztályt, és hat órától 12 órát dolgozik este hatig! És ezt megismétli legalább négyszer egy héten! És önök ezeket az embereket 65 éves korukig akarják dolgoztatni! Nem fogják, mert egy olyan nagy létszámú kórházban, mint például a miskolci megyei kórház, az elmúlt évben csak egy nővér ment nyugdíjba. Gondolkozzanak el ezen! Meghalnak addig! Ha pedig más munkakörben helyezkedik el, és nem műszakonként dolgozik, akkor ennek az a következménye, hogy a bére tovább csökken, és a nyugdíja lesz még alacsonyabb. (Közbeszólások, moraj a kormánypárti padsorokban.)
– Önök persze most azt gondolják: mit beszél ez az ember? Most mond ilyeneket, amikor gazdasági válság van? A közgazdászok arról beszélnek, hogy válság idején mindent újra kell értékelni. Újra kell értékelni azokat a tényeket, amikor munkanélküli pénzmozgás van egy világban, és az a pénzmozgás olyan mértékű lesz, hogy rátelepszik a munkára. Ezek az emberek megdolgoznak azért, hogy a társadalomnak olyan tagjai legyenek, akik bizonyos fajta privilégiumokat kapjanak! Megérdemlik, mert amikor hajnalban vagy éjszaka bemennek, akkor egy olyanfajta feladatot látnak el, amit senki nem végez el helyettük!
– Önök egy fillérrel nem emelték az ápolónők fizetését az elmúlt időszakban! Gondolkozzanak el ezeken a tényeken, és kérem, hogy a következőkben a javaslatainkat változtassanak ezen, és vegyünk új irányt ebben a kérdésben! (Felzúdulás az MSZP-SZDSZ soraiban.)
Bartha Szabó József
