Kétség nem fér hozzá: kimondottan színes pillanatokat hoznak a Tisztelt Házban az interpellációk, és kérdések. Fordult, nagyot fordul a világ! Most azok a szocialisták lettek a hangoskodók, akik az elmúlt esztendőkben boldog szép jelent, s még szebb jövőt ígértek, a magyarázkodók pedig azok, akik lázadón közvetítették a valóságot, az elégedetlenséget és a sérelmeket. A korábbi megszólítók váltak megszólítottakká. Nekik kell megmagyarázni, hogy miért zöld a piros, és miért sárga a kék. Bár tegyük hozzá: szívesen emlékeztetnek!  És jöttek az újak: a Jobbik és az LMP! Harcos „ifjak" a T. Házban. Tény, ami tény: folyamatos a zaj. Az elnök csenget. Így kezdődik. Mindig így kezdődik...

Augiász király istállója

IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): – A városfejlesztési programok megvalósulását valamennyi nyertes település régóta várja és szorgalmazza. A kormány kihirdetett szándéka a foglalkoztatottság növelése különösen az építőipar, illetve az ahhoz kapcsolódó szakiparok területén. Ezért érthetetlen számunkra, hogy miért lehetetleníti el az uniós források felhasználását lehetővé tevő támogatási szerződések megkötését. A támogatási szerződések megkötésének elodázásával késedelmet szenved az uniós források Magyarországra érkezése is, ami - a presztízsveszteségen túlmenően - komoly gazdasági hátrányt okoz. Mindezek alapján kérdezem:

• Meddig kívánja a kormány akadályozni a magyar városok megújulását és a munkahelyteremtő beruházások elindítását?

+

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Bizonyára ön is emlékszik olvasmányai mitológiai hősére, akinek minden erejére szükség volt, hogy Augiász király istállóját kitakarítsa. Ugyanez a helyzet most sajnos a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség esetében is, a különbség csupán annyi, hogy mi nem Héraklészhoz hasonló hősök, hanem csodálkozó közszolgák vagyunk. Csodálkozunk azon, hogy miként lehetett a Magyarország fejlődéséhez legszükségesebb rendszert és szervezetet így lezülleszteni. A szocialista kormány által ránk hagyott fejlesztési rendszer széttagolt, szervezetlen, működését javítani kell. A fejlesztés- és támogatáspolitika megvalósításának egyik alapkövetelménye, hogy átláthatóak legyenek a költségvetés fejlesztésre szánt forrásai, beleértve a hazai és uniós társfinanszírozást, hogy egységesen lehessen értékelni a fejlesztési programok hatását. Nem tűr halasztást egy, az európai uniós és a hazai forrásokat kezelő központi egységes fejlesztéspolitikai monitoring- és információs rendszer kialakítása. Sürgető az intézményrendszer és a folyamatok felülvizsgálata is, hogy a jelenleginél gyorsabb, hatékonyabb, eredményesebben működő megoldást alakíthassunk ki.

– Elhiheti, képviselő úr, hogy a szerződések felfüggesztését sem jókedvünkből voltunk kénytelenek elrendelni. Egy ilyen rendetlen, áporodott helyen muszáj kiszellőztetni, muszáj felgyújtani a villanyt! A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél jelenleg is zajló átadás-átvételi eljárás olyan hiányosságokra derített fényt, hogy a teljes átvilágítás lezárultáig moratóriumot kellett bevezetni a nyertes pályázatok támogatási szerződéseinek megkötése tekintetében.

– A rossz hírek után azonban engedjen meg jókat is: országosan mintegy száz olyan projekt van, amelyek esetében már megszületett a támogatói döntés, és küszöbön áll a szerződések aláírása. Érdeklődését - úgy is, mint a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöki jogkörben eljáró társelnökének - természetesen megértjük, és köszönjük. Amíg ezt megtesszük, addig szíves türelmét kérjük. És kérjük, ne akarják a jelenlegi kabinet nyakába varrni az előző kormány sok száz, esetenként ezer napot meghaladó késését.

+

IPKOVICH GYÖRGY: – Államtitkár úr! A Bajnai-kormány válságkezelői programjának sikeréhez hozzájárult az a gyakorlat, hogy valamennyi rendelkezésre álló forrást a gazdaság felé irányította. Így volt ez az uniós pályázati pénzekkel is, hisz idegen forrásokat tudtunk a magyar gazdaságban elkölteni. Az államtitkár úr válaszából azt szűröm le, hogy rövidesen hozzá kívánnak járulni közel száz projekt a megkötéshez (Fónagy János bólint.), de talán meg tetszik majd nekem bocsátani, hogy változatlanul érdeklődni fogok a fejlesztési programok iránt.

Mi lesz a 4-es metróberuházás sorsa?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): – Az elszámoltatás a kormányprogram egyik hangsúlyos eleme, s emellett a koalíciós képviselők számtalan alkalommal fogalmazták meg - várhatóan nagyon is megalapozott - félelmeiket „szekrényekből kieső csontvázakkal" kapcsolatban. Ugyanakkor hadd hívjam fel figyelmét a közéleti korrupció egyik emblematikus és szemünk előtt zajlódó esetére, azaz a 4-es metró beruházására.

– Már a terveztetés során igen sok kritikát kapott, s ezzel együtt sokéves előkészítő eljárás után végül 2006-ban elindult az építkezés, majd számtalan botrányt követően mára odáig jutottunk, hogy az átadás jó esetben 2013-14-ben várható. Nehezen nevezhetjük tipikusnak, hogy egy ilyen nagyságrendű metróépítés évtizedes hosszúságú, azt viszont már kifejezetten gyanúsnak mondhatjuk, hogy bekerülési összege 400-500 milliárd forint lesz. Összehasonlításképpen: a törökországi 13,7 kilométer hosszú Marmaray-alagút a világ legmélyebb tenger alatti szakaszával fog megépülni, közúti pályával és 60 kilométeres elővárosi vasútvonal-fejlesztéssel kiegészülve, s minő meglepetés: ezen beruházás bekerülési költsége szinte fillérre megegyezik a 4-es metróéval. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem:

• Vajon miből tudja majd ezt a hatalmas összeget a végletekig eladósodott Fővárosi Önkormányzat kifizetni?
• A teljes körű elszámoltatás érdekében megelégszik-e a Demszky Gábor főpolgármester által vezetett vizsgálattal, amely a Fővárosi Közgyűlés határozata szerint csak a többéves késedelem okait hivatott csak felderíteni?
• Milyen sorsot szán a kormány e szakmailag és pénzügyileg egyaránt vitatott beruházásnak?

+

TÁLLAI ANDRÁS (belügyminisztériumi államtitkár): – Tisztelt Képviselő asszony! Kérdése valóban valós problémákat hoz felszínre. Mi az, amit eddig tudunk, és mi az, ami nyilvánosságra került? Például az, hogy a budapesti 4-es metró a világ legdrágább metrója, hiszen ahogy ön is említette, sokkal nehezebb műszaki kihívásokkal, kevesebb pénzből tudnak megfelelni más országokban; olcsóbban építenek ma metrót Németországban, Kínában, de az Egyesült Államokban is, mint Budapesten. Az is érdekes, hogy a metróberuházás kivitelezési költsége évről évre növekedett, különösen akkor, amikor Hagyó Miklós megjelent: akkor egy csapásra 70 milliárd forinttal növekedtek a kivitelezés költségei.

- Elképesztő az is, hogy 56 milliárd forintot bukott el a magyar nemzet, a főváros azzal hogy 11 közbeszerzést szabálytalanul folytattak le, és ezért nem fogadta el az Európai Unió, holott már kihirdette a beruházásra a támogatást. Azt is tudjuk, hogy jelentős pótigény van benyújtva, mintegy 35 milliárd a fúrások kapcsán. Megdöbbentő továbbá, hogy 2005. július 18-án az Európai Beruházási Bank független ellenőrző mérnök alkalmazását írta elő, és mind a mai napig nem dolgozik, azaz öt éve nem hajtják végre a szerződésben vállalt kötelezettséget. Az is köztudott, hogy nem működött a tulajdonosi ellenőrzés, hiszen a BKV felügyelőbizottsága érdemben egyszer sem tárgyalta a beruházással kapcsolatos ügyeket, a szocialista, szabad demokrata képviselők rendre leszavazták a Fidesz által kezdeményezett ez irányú napirendeket.

– A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal többek között megállapította, hogy több mint 100 milliárd forintot kell jogosulatlan igénybevétel miatt visszafizetni a beruházás kapcsán. De azt a következtetést is levonta, hogy a beruházás feletti ellenőrzés a főváros számára nem volt biztosítva, és a magyar állam finanszírozó érdekei nem érvényesültek. Mindamellett a magyar államot képviselő Pénzügyminisztérium állami kontrollszerepe sem érvényesült. Köztudomású, továbbá, hogy 2009. december 2-án nyomozás indult a beruházás kapcsán hivatali vesztegetés és hűtlen kezelés elkövetésének gyanúja miatt.

– Képviselő asszony! Én úgy látom, hogy a 4-es metró beruházása kapcsán is vannak bőséggel Hagyó Miklósok, de ők még jelenleg szabadlábon vannak. Azt tudom mondani, hogy a magyar kormány, a magyar közvélemény érdeke, hogy kiderüljön, hogy mi történik a 4-es metró beruházása kapcsán. A kormány tervezi, hogy a metróval kapcsolatban egy külön biztost fog kinevezni, aki vizsgálni fogja ezeket az ügyeket. De a választópolgároknak is van kötelezettségük: az októberi önkormányzati választáson a tulajdonos Fővárosi Önkormányzatot, a Demszky-érát le kell cserélni! 

+

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: – Államtitkár úr! Az, hogy tervezi-e a kormányzat egy esetleges biztos kinevezését, úgy gondolom, hogy elégtelen. Ezek az államtitkár úr által is felsorolt problémák már évek óta nagyrészt itt vannak a szemünk előtt, és mint tudjuk, az olyan állami vezető, akinek a tudomására jut bűncselekmény-gyanús ügy, köteles, hogy büntető feljelentést tenni, mérlegelési jogkör nincsen. Tehát azt gondolom, hogy ha egy zöld póló kapcsán lehetett már egy napon belül konkrét intézkedéseket tenni, akkor annál inkább kellene egy sok-sok milliárd kárt okozó metróberuházás esetén.

Szegregációhoz vezetõ integráció?

LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): – A cigányság sikeres integrációja a Kereszténydemokrata Néppárt kitüntetett célja. Az utóbbi nyolc évben nemhogy javult, hanem romlott a helyzet, nem utolsósorban a szakmailag elhibázott programok következtében és az ellenőrizetlenül osztogatott óriási összegek mellett. 

– A szakemberek szerint a romák integrációs kudarca az iskolában a legélesebb, ugyanis a halmozottan hátrányos körülmények között nevelődő roma gyermekek hatéves korban még nem tudnak megfelelni azoknak az iskolai elvárásoknak, amelyeknek a többségi társadalom gyerekeinek átlaga képes eleget tenni. Pályafutásuk kudarcsorozat az átlagos képességű gyerekek oktatására kialakított átlagos iskolában. Ennek logikus következménye, hogy az iskolai agresszív cselekmények elkövetői javarészt cigány gyermekek vagy frusztrált szüleik. Ha egy ilyen iskolában a pedagógus felzárkóztat, akkor nincs ideje tehetséggondozásra. A nem roma szülők pedig, saját szempontjuk szerint gyerekeik érdekeit nézve elviszik az ilyen iskolából gyermekeiket ígéretesebb intézménybe. A szakember szerint így jönnek létre a szegregált iskolák, nem pedig úgy, hogy a cigány származású gyerekeket ki- vagy berekesztik egy iskolába.

– Egyes előrejelzések szerint Magyarországon 40 éven belül az aktív korú népesség 50 százaléka is lehet roma származású. Össztársadalmi érdek ennek az 50 százaléknak munkaerőpiacra juttatásához az iskoláztatásuk. Megdöbbentő és a jövőre vonatkozóan figyelmeztető adat, hogy ma az alacsony iskolázottságú emberek foglalkoztatási rátája alig több 27 százaléknál. Tisztelt Államtitkár úr! Kérdezem:

• Kell-e erőltetni az integrációt az iskolákban, ha az a gyakorlatban bizonyítottan szegregációhoz vezet?
• Kell-e erőltetni olyan eszközt, amely a kitűzött cél ellenében hat?
• Milyen, a roma társadalom valódi integrációját elősegítő oktatáspolitikát kíván megvalósítani a kormány?

+

BALOG ZOLTÁN (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Tisztelt Képviselő asszony! Nemcsak a Kereszténydemokrata Néppártnak, hanem az egész kormányzásnak egyik fontos területe és célja a társadalmi felzárkózás, felzárkóztatás. Nem véletlenül nevezem így azt a problémát, amiről a képviselő asszony beszélt, hiszen tévhit azt gondolni, hogy a mélyszegénység Magyarországon kizárólag cigányprobléma, és az esélyek hiánya, a lemaradás az oktatásban kizárólag cigány gyermekek problémája. Valóban lényeges eleme a szegregáció, integráció kérdésének a magyarországi cigányság helyzete, de a felmérések szerint körülbelül a fele a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek nem roma származású.

– Örömmel jelenthetem a kormányzat nevében, hogy július 1-jétől miniszteri biztos fogja áttekinteni az előző kormány ideje alatt kifizetett támogatásokat és programokat ezen a területen, mert egyetértünk abban, hogy bizony ezeknek az eredményessége igencsak megkérdőjelezhető. Sajnos, az elmúlt időkben inkább ideológiai viták folytak, mint valóságos programok. Az ideológia olyankor jön, amikor nincs valóságos cselekvés. Az integráció akkor lehetséges és akkor sikeres, ha a fejlesztendő, integrálandó gyermekek létszáma például nem haladja meg az osztály létszámának 10 vagy esetleg 20 százalékát. Minden kutatás, minden mérés azt mutatja, hogy ha a fejlesztendő gyermekek ennél magasabb számot tesznek ki egy osztálylétszámban, akkor az együtt nevelés, az integrálás nem éri el a célját. Ilyenkor speciális fejlesztőcsoportok, kis létszámú osztályok működtetése a célszerű.

– Megfelelő szakmai diagnózissal a háttérben egy problémákkal küzdő gyermek esetében mind a szegregáció – külön tanulás –, mind az integráció – együtt tanulás – lehet fejlesztő és hasznos, illetve mind a kettő lehet káros és fejlődést akadályozó, ha szakszerűtlenül vagy a szükséges feltételek megteremtése nélkül nem a megfelelő fejlődési szakaszban alkalmazzák. Legalább ilyen fontos, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek, ezen belül a cigány gyermekek is időben óvodába kerüljenek, illetve semmiképpen ne hagyják ki az iskolai előkészítő évet, utána pedig talán még fontosabb, hogy valóban járjanak is az iskolába. Ennek kapcsán egy olyan törvényt módosítottunk, amely ezt segíteni fogja. A küzdelem azonban, hogy minden gyermek valóságos esélyt kapjon az iskolában, akkor lehet sikeres, ha nem kizárólag oktatási kérdésnek tekintjük, hanem a magyar vidék felemelkedésének, a gazdasági növekedésnek, az esélyek kiegyenlítésének részeként törődünk vele.

+

LANCZENDORFER ERZSÉBET: – A kereszténydemokraták meggyőződése, hogy az iskola, a nevelés az a küzdőtér, ahol eldől, hogy a cigányság integrációja a többségi magyar társadalomban 600 év után sikeres lesz-e avagy nem. Az elmondott oktatáspolitikai elvek célirányosak, elkötelezettek, és ez reményre jogosít fel minket. Össztársadalmi érdek, hogy ez minél előbb a gyakorlatban is megjelenjen!

Kihez lehet fordulni, ha megszűnik az Egészségbiztosítási Felügyelet?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Biztossá vált, hogy meg akarják szüntetni az Egészségbiztosítási Felügyeletet még az idén. A felügyelet a betegjogok érvényesülése szempontjából igen fontos feladatot lát el, megítélésünk szerint nélkülözhetetlen egy ilyen hatóság egy modern demokráciában.

– Tudjuk, hogy a több-biztosítós modell miatt jött létre a felügyelet, de az egybiztosítós rendszerben erre még nagyobb szükség van, mert a hatékonyság kontrollja nélkül a rendszer pazarló marad, és minden konszolidációs igyekezet után újratermeli a deficitet. Az EBF-hez fordulhat minden biztosított az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során keletkezett panaszával. Illetékmentesen, rögzített határidőn belül kivizsgálja a panaszt, majd határozatát anonimizálva nyilvánosságra hozza. A felügyelethez fordult személyek száma 20 ezres nagyságrendű, és a konkrét hatósági eljárások száma több ezerre tehető. Az EBF jogosítványa a jogsértő magatartástól való eltiltás, a kötelezettség teljesítésére való felhívás, illetve indokolt esetben bírságolás. Az EBF feladata az is, hogy minőségértékelési rendszert működtessen. Ennek érdekében egységes indikátorrendszert dolgozott ki, az egyes indikátorok a szervezet honlapján megtekinthetők összesítve, de akár az egyes kórházak tekintetében is. Ezen indikátorok eredményei összehasonlíthatóak egymással. A honlap laikusok, vagyis betegek számára készül, nem pedig zárt szakmai körök részére, és ennek kiemelkedő jelentősége van.

• Mi lesz a sorsa ennek a pótolhatatlan adatbázisnak, ha a felügyelet megszűnik?
• Kihez lehet majd fordulni az egyéni panaszokkal, ha a felügyelet megszűnik?
• Ki fogja ellátni a korszerű egészségügyi fogyasztóvédelmi feladatokat?
• Lesz-e olyan szervezet, amely átvállalhatja tőle a betegjogok érvényesülésének hatósági jogköreit?
• Ha nem lesz ilyen hatóság, a betegek számára maradnak a kilátástalan kártérítési perek?
• Vajon nem az van-e a háttérben, hogy a befolyásos szolgáltatói csoportok hazai hagyományoknak megfelelően mindent igyekeznek megnehezíteni, ami a betegjogok és a betegbiztonság érvényesülését elősegítheti?

+

RÉTHELYI MIKLÓS (nemzeti erőforrás miniszter): – Az Egészségbiztosítási Felügyeletet a 2006. évi CXVI. törvény hozta létre. Az akkori indokolás szerint „más pályára kívánták állítani az egészségügy piacát". Tekintettel arra, hogy a több-biztosítós modellkísérlet megbukott, a cél meghiúsult, így az intézmény fenntartásának indoka is megszűnt. A tevékenységét áttekintve nem alaptalanul merült fel az a probléma, hogy a felügyeletet politikai eszközként használták. Az egészségügyi rendszerben jelen lévő feladat- és hatásköri párhuzamosságok elsősorban a betegek jogainak védelme és az ellenőrzés terén sem voltak elég hatékonyak.

– A felügyelet megszüntetése nemhogy csökkenti, épp ellenkezőleg, növeli a hatékonyságot. Feladatait a megfelelő hatáskörrel rendelkező szervekhez telepítjük. Törvényjavaslatunk megnyugtatóan rendezi az iratanyagok, adatbázisok, nyilvántartások átadásával és egyéb, a jogutódlással kapcsolatos kérdéseket is. Egyéni jogsérelmekkel bárki fordulhat az ÁNTSZ szerveihez, amelyek szakszerűen vizsgálják a panaszokat, és hatósági jogkörük is van. A felügyelet egyéb feladatai is megmaradnak: ezek álláspontunk szerint más, meglévő közigazgatási szervek által hatékonyabban elvégezhetők. Ilyen feladatok például a gyógyszer-ismertetői tevékenység, vagy egyes másodfokú eljárások lefolytatása. Bízom benne, hogy sikerült eloszlatnom képviselő úr aggályait, és bízom abban is, hogy az egyes hatósági feladatok hatékonyabb ellátása, az állami kontrollszerep szakmaiságának javulása, a párhuzamosságok kiiktatása kedvezően érintheti egyes népegészségügyi mutatók, trendek alakulását is.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Könnyen lehet, hogy voltak hibák az Egészségbiztosítási Felügyelet működésben, lehet, hogy túl nagy volt a szervezet, lehet, hogy visszaélések voltak, de ezek kiküszöbölésére nyilvánvalóan egy szabályozást, egy átszervezést, s nem megszüntetést kell elindítani!

Az ENSZ-konvenció érvényesítése és az abból adódó kötelezettségek

HIRT FERENC (Fidesz): – A magyarországi fogyatékossággal élők széles tábora nagy örömmel és várakozással fogadta, hogy Magyarország 2007-ben csatlakozott a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségét biztosító ENSZ-konvencióhoz. Még mindig tisztán emlékezem arra, hogy a néhai Gyurcsány-kormány miniszterei és államtitkárai micsoda dicshimnuszokat zengtek ebben a témában. Csak a felelevenítés kedvéért idézem: „Büszkén állíthatjuk: a hazai fogyatékosügyi politika kiemelkedő sikere, hogy hazánk a világon az első állam, amely mind az egyezményt, mind pedig a jegyzőkönyvet ratifikálta."

– Sajnos kijelenthető, hogy az elmúlt négy évben a kormányok egyetlen pozitív intézkedése a fogyatékossággal élők irányába az ENSZ-egyezmény elfogadása volt. Kijelenthető, hogy gyakorlatilag szinte nincs olyan terület, ahol az elmúlt négy esztendőben ne szenvedtek volna komoly sérelmeket a hazánkban fogyatékossággal élők, a már korábban kivívott jogaikat, támogatásaikat és kedvezményeiket tekintve. Még a nagy fogyatékosügyi ernyőszervezeteknek is méltatlan elbírálással és a korábbi években már megszokott, viszonylag kiszámítható költségvetési támogatásuk bizonytalanná, zűrzavarossá tételével kellett hogy szembesüljenek. És még hosszasan sorolhatnám azokat a területeket, ahol az előző szocialista kormányok szabályosan beleromboltak a fogyatékossággal élők és hozzájuk kapcsolódók életébe és viszonylagos anyagi biztonságába.

– A 2007-ben elfogadott ENSZ-egyezményt követően a mindenkori kormánynak a hatálybalépést követően két éven belül kell jelentést küldenie a Bizottságnak az Egyesült Nemzetek főtitkárán keresztül. Az átfogó jelentésben számot kell adni a kötelezettségek teljesítése érdekében tett intézkedésekről, valamint az azok végrehajtásában megvalósított előrehaladásokról. Kérdésem a következő:

• Mivel az egyezmény elfogadásától, azaz 2007-től 2009-ig nem tudok a fogyatékossággal élők helyzetében történt előrehaladásról, vajon miről számolt be a szocialista kormány, ha egyáltalán beszámolt valamiről az ENSZ-nek?

+

RÉTHELYI MIKLÓS (nemzeti erőforrás miniszter): – Képviselő úr! Az ön által megfogalmazottakkal messzemenően egyetértek. A szocialisták megszorító gazdaságpolitikájuk eredményeként az elvonásokkal szinte kilátástalan helyzetbe sodorták a fogyatékossággal élő embereket, de nemcsak őket, hanem hozzátartozóikat, gondozóikat, illetve a fogyatékos embereket összefogó országos szervezeteket is. Magyarországon közel 600 ezer fogyatékossággal élő ember él, akinek csupán 10 százaléka jut munkához, holott ez az arány az Európai Unióban átlagosan 40 százalék. Ennek ellenére a szocialisták a 2010-es költségvetésben mintegy 10 milliárd forintot vontak el a fogyatékos emberek foglalkoztatásának területéről. Megváltoztatták a fogyatékos embereket összefogó szervezetek országos támogatási rendszerét, ráadásul 2005 óta folyamatosan csökkentették az ápoló-gondozó bentlakásos intézmények és nappali ellátásokat biztosító szolgáltatók normatíváit is. Ez reálértéken az elmúlt öt évben 30 százalékos értékvesztést jelentett. Az egyezményben meghatározott koordinatív és független monitoring-szervezetet sem hozták létre.

– A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtásának koordinálása elsősorban állami feladat. A szocialista kormány nem küldte meg az országértékelő jelentést az ENSZ számára, ám a hiány pótlásáról már intézkedtem. Az érintett tárcák július 31-éig kötelesek beszámolóikat elkészíteni a dokumentumhoz, melyet legkésőbb augusztus második felében továbbítjuk az ENSZ illetékes bizottságához. Kormányunk határozott szándéka, hogy minél több lehetőséghez juttassa a fogyatékossággal élőket, biztosítsa számukra az emberhez méltó életkörülményeket.

+

HIRT FERENC: – Miniszter úr! 600 ezer fogyatékossággal élő ember bízik és reménykedik abban, hogy a mostani kormánynak lesz lehetősége a szocialisták e fogyatékosságát kiküszöbölni.

Bartha Szabó József