Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, háromszori megszólítások után, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, udvariasságból a hangzavarokat, bekiabálásokat sem jelezve, tallózunk.

Működik az adóprés?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Bizonyára nálam is jobban emlékszik arra a szlogenre, amelyet sorozatosan mondtak 2010-ben: mi az adócsökkentés kormánya leszünk. Az adócsökkentésből aztán keveseknek szóló adócsökkentés lett, hiszen személyi jövedelemadó révén a kevesek jártak jól, sokaknak pedig kevesebb maradt a zsebében.

A kormány néhány propagandisztikus adóintézkedés mellett - gondolok itt a háztartási alkalmazottakra, azaz közismertebb nevén a cselédtörvényre, vagy a lakások bérbeadására - adócsökkentés helyett adónöveléssel foglalkozott. Elég, ha csak felidézzük az elmúlt év végét, amikor a kormány a költségvetés immár sokadszori kiigazítása érdekében jövedéki adókat emelt, amelynek egyébként a bevételi oldaláról azóta sincs sok tudomásunk.

– Államtitkár úr! Amikor – január elsején – Európai Unió legmagasabb kulcsú áfája lépett életbe, már látható volt, hogy önök nagyot tekertek ezen az adóprésen. Nem kevésbé ez az oka annak, hogy a KSH által is nyilvánosságra hozott adatok szerint, az Európai Unióban a legmagasabb a fogyasztási típusú fogyasztási cikkek inflációja.  Magyarország sajnos ebben valóban listavezető lett. A most elénk kerülő megszorító csomag részeként pedig újabb és újabb adóötletek bukkannak elő: a tranzakciós adó, a telefonadó, az úthasználati adó ötlete, és sok minden más, mind azt bizonyítja, hogy önök nem az adócsökkentés kormánya kívánnak lenni, hanem éppen ellenkezőleg, az adóemeléseké. Muszáj most már világossá tenni, hogy a kormány az adócsökkentések helyett a legkönnyebb megoldást választja: onnan vesz el, ahonnan el tud. Ezért kérdezem:

• Folytatják-e ezt a politikát továbbra is?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Mindazok a lépések, amelyek a Széll Kálmán-terv 2.0-ában, vagyis a második Széll Kálmán-tervben találhatók lezárják azt a pénzügyi konszolidációt, amit az ország 2010-ben kezdett. Ezzel az adórendszeri átalakítása is a végső formáját éri el, tehát újabb adó jellegű változások nem várhatók.

– Képviselő úr! Gyakorlatilag befejeződött az a folyamat, amely az egyik oldalon a munkára és a jövedelemre terhelődő adók csökkentésével indult, és a fogyasztásra és a forgalomra rakódó adók emelésével hozza létre az egyensúlyt. Mindenfajta közgazdasági elemzés azt mutatja, hogy az az adóstruktúra a jó, amely ebbe az irányba halad. Ez az az adóstruktúra, amely a legkevésbé gátolja a munkát és a gazdaság növekedését. A jövedelmekre és a munkára terhelődő adók csökkennek, a súlypont sokkal inkább a fogyasztás és a forgalom felé tolódik el. Ennek része mindaz a változás, amely a parlament elé kerül hamarosan, - amit ön is említett - alapvetően azért, mert ez az a struktúra, amely a gazdaságra a legkevésbé kártékony.

+

TUKACS ISTVÁN: – Államtitkár úr! Bizonyára vannak olyan szakemberek, akik azt gondolják, hogy a munkát terhelő adókról a fogyasztási típusú adókra kell terelni a hangsúlyokat. Azonban a politikusoknak erről más véleménye van. Hadd idézzem mindjárt rögtön az ön miniszterelnökét, Orbán Viktort, aki kijelentette: a fogyasztási típusú adó a szegények adója, magyarul ők fizetik a legjobban. Igaz, hogy ezt még ellenzékben hangoztatta.

– Államtitkár úr! Ön azt mondja, hogy befejeződött az átalakítás. Szomorú vagyok. Azért vagyok szomorú, mert akkor ezek szerint a következő időszakban a vállalkozások nem számíthatnak a munkaterhek csökkentésére, nem számíthatnak járulékcsökkentésre, nem számíthatnak arra, hogy a továbbiakban a kormány segíteni fogja őket abban, hogy a munkára valóban ne rakódjanak terhek. Úgy látom, hogy ebben nem történt perdöntő lépés, és ha ön azt mondja, hogy az adóztatás átalakításának folyamata befejeződött, akkor ez azt jelenti, hogy itt a vége, további könnyítések ebben a rendszerben nem lesznek.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Valóban úgy gondolom, hogy új adók már nem jönnek, az adórendszeri átalakítás végére értünk. Célunk, amennyiben lehetséges, a munkára és a jövedelemre rakódó adók további csökkentése, például a társasági adónak,  és a társadalombiztosítás munkára rakódó terheinek további csökkentése. 0Amit említettem: új adó már nem lép be ebbe a rendszerbe, gondolom ez azért már önmagában is egy jó hír az adórendszeri átalakításokat nézve.

Meg kívánja-e akadályozni a kormány a Hit Gyülekezetének nevezett cionista bizniszszekta további térnyerését?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! Önök kiengedték a szellemet a palackból, amikor is nagykoalícióba tömörülve az MSZP-vel és Gyurcsányékkal, megszavazták az új egyházügyi törvényt, és ezáltal a Hit Gyülekezetét, hazánk legnagyobb kártékony szektáját a történelmi egyházak szintjére emelték. Ez az álkeresztény egyházi köntösbe bújtatott szekta idegen államok dicsőítésével, nemzetközi érdekek mentén tevékenykedik, megtévesztve hiszékeny emberek tízezreit, akiket anyagilag is kizsigerel. Bár nem meglepő a Fidesz ez irányú egyházpolitikája, hiszen Lázár János Hódmezővásárhelyen 99 évre ingyen ingatlant biztosít a szektának, Kósa Lajos pedig Debrecenben a Hit Gyülekezete iskolájának megnyitóján mondott beszédet, ahol a Debreceni Református Kollégiummal azonos szinten emlegette a Hit Gyülekezete iskoláját.

– Államtitkár úr! Az elmúlt hetekben is egyre gátlástalanabb módon terjeszkedik ez a cionista bizniszegyház, és ennek számos jelét is látjuk. Például Orbán Viktor főtanácsadója, Hegedűs Zsuzsa a Hit Gyülekezetét segítségül hívva osztogatja az élelmiszert a rászorulóknak, kampányolva ezzel a kártékony szektának. De ennél sokkal nagyobb a probléma, hogy országszerte az iskolákra próbálja rátenni mancsát a gyülekezet. Az elmúlt héten Ajkáról és Hajdúsámsonból érkeztek aggasztó hírek: mindkét településen a Hit Gyülekezetének akarják átjátszani a helyi oktatási intézményeket a települések polgármesterei, az iskolában tanuló gyerekek szülei tiltakozásának ellenére. Ez azért is aggasztó, mert Ajkán az egész középfokú oktatásra, ami 1600 gyermeket jelent, Hajdúsámsonban pedig a teljes alapfokú oktatásra, ami 1800 gyermeket jelent, csapnának le Kósa Lajos kedvenc szektásai.

– Államtitkár úr! Félő, hogy ez még csak a kezdet. Félő, hogy a Hit Gyülekezete tovább folytatja a terjeszkedést, újabb iskolákat, óvodákat kebelez be, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Aggódva kérdezem tehát:

• Egyetértenek-e azzal, hogy az önkormányzatok a Hit Gyülekezetének adják át az oktatási intézményeket?
• Fellépnek-e az ajkai és a hajdúsámsoni intézmények megmentésének érdekében?
• Számíthatunk-e olyan lépésekre a kormány részéről, amely megállítja a Hit Gyülekezetének további térnyerését, az oktatásba is beférkőző romboló tevékenységét?

+

HALÁSZ JÁNOS, a Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az Országgyűlés 2011. december 30-án fogadta el a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt. Az új törvény véget vet egy korszaknak, megszünteti az egyházi státussal való visszaélést. Az új törvény melléklete felsorolja az egyházakat: a Hit Gyülekezete Magyarországon az Országgyűlés döntése értelmében nyilvántartásba vett egyház. Az alaptörvény szerint az állam és az egyházak különváltan működnek, az egyházak önállóak, az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Ebből következően a kormánynak nem feladata, sőt lehetősége sincs rá, hogy bármelyik egyház - ahogy képviselő úr fogalmazott - térnyerését elősegítse vagy gátolja, hiszen ez sértené az állam és az egyház szétválasztásának alapelvét, az egyházak önállóságát. Az alaptörvényünk a korábbi alkotmányhoz képest az állam és az egyházak közösségi célok érdekében történő együttműködését is deklarálja. Ezért a kormány a nyilvántartásba vett egyházak számára biztosítja a közösség érdekében kifejtett tevékenységét, a közfeladat-ellátás lehetőségét.

– Képviselő úr! A szektázással kapcsolatban szeretném megjegyezni: ennek használatát az új egyházi törvény sem legalizálja. Az új törvény alapján lesz több olyan kisebb vallási közösség, amely nem tudván megfelelni a törvényi feltételeknek, vallási egyesületként tud működni. Itt szeretném leszögezni: ez a tény sem jogosít fel senkit arra, hogy ezen közösségeket szektázza, és külön felháborító ezt a pejoratív köznyelvi fogalmat az Országgyűlés által is elismert egyházakra alkalmazni!

– Képviselő úr! A helyi önkormányzat a tulajdonában lévő nevelési-oktatási intézmények tulajdoni vagy fenntartói jogát bizonyos feltételek mellett átengedheti az egyházaknak is. A döntés az önkormányzat, az önkormányzat által képviselt helyi polgárok és az egyház kezében van, az állam jelenleg közvetlen befolyást nem gyakorolhat ezekre a helyi közoktatási ügyekre.

+

FERENCZI GÁBOR: – Államtitkár úr! Ha nem akarják megakadályozni a Hit Gyülekezet további térnyerését, akkor ezek szerint önök támogatják azt.  Egyébként hadd pontosítsak: a Hit Gyülekezetét nem az Országgyűlés, hanem a Fidesz-KDNP szavazta be az államilag támogatott és elismert egyházak sorába. Éjjel történt ez a zárószavazás, egyórás szünetet rendeltek el, ahol már egy teljesen új előterjesztés került elénk, amit sem a bizottságok, sem általános vitában, sem részletes vitában senki nem tárgyalt. Az ország lakossága sem kísérhette figyelemmel a vitát. Önök szándékosan szőnyeg alá söpörték  Egyébként hadd mondjam el: ilyen megalkuvóan, ahogyan ezt önök teszik, nem lehet képviselni sem a magyar fiatalok, sem gyermekeink, sem a magyar nemzet érdekeit. Gyáva népnek nincs hazája!

+

HALÁSZ JÁNOS: – Nyugodjon meg, képviselő úr, nem kell kiabálni, hallom akkor is. Nem kell ilyen indulatosnak lenni, azzal semmire nem megy, higgye el. A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény 9. §-ában kimondja – képviselő úr, figyeljen! –: az egyházakat azonos jogok illetik, és azonos kötelezettségek terhelik. Ugyanakkor a törvény azt is hozzáteszi, hogy az egyházak tényleges társadalmi szerepét, közcélú tevékenységét az állam a további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartás során figyelembe veheti. Biztosíthatom képviselő urat, hogy a kormány a törvény idézett rendelkezésének megfelelően jár el az egyházakkal történő kapcsolattartásban, valamint az egyházak közfeladat-ellátási, oktatási, szociális és egészségügyi tevékenységével kapcsolatban. A bevallottan financiális okokból történő intézményátadások jelenségére megoldást fog jelenteni az iskolák állami fenntartásba vétele, valamint a közoktatási rendszer közvetlen állami finanszírozásának megvalósítása, nyugodjanak meg!

Ez a nemzeti együttműködés rendszere?

SZABÓ TIMEA (LMP): – Államtitkár úr! A Fidesz-KDNP-kormány magát a nemzeti együttműködés kormányának nevezi. Milyen alapon teszi ezt, amikor a társadalompolitikát érintő semmilyen kérdésben semmilyen egyeztetést nem folytatnak a kijelölt fórumokkal? Az oktatáspolitika terén a jelentős változásokat bevezető törvények megalkotását nem előzte meg szakmai párbeszéd. A köznevelési törvénynél ráadásul még le sem zárult a társadalmi egyeztetés, amikor elfogadták a jogszabályt.

– Államtitkár úr! Az Országos Köznevelési Tanács sem élhetett a törvényben garantált véleményezési jogával. A társadalmi felzárkóztatás új politikai szervezete a kormány által életre hívott Roma Koordinációs Tanács. Habár néhányszor már összehívták, a jogszabályban rögzített véleményezési jogával nem élhetett, kérdéseket sem tehetett fel a romastratégia elkészítésekor. Az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot  pedig pont a legfontosabb változtatások előtt nem hívták össze, például a rokkantnyugdíjak átalakításánál vagy a munka törvénykönyve előkészítésekor. A legfontosabb kérdések megvitatásából hagyták ki az érintetteket, holott itt is törvény garantálja és törvény írja elő a véleményezési jogot. A Nők és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlőségének Tanácsát a kormány megalakulása óta össze sem hívták, egyetlenegyszer sem. A szakértők és civilek bevonása nélkül hozták meg az összes fajsúlyos törvényt. Kérdezem:

• Milyen alapon hívják önök magukat a nemzeti együttműködés kormányának, amikor nem tesznek eleget törvényi kötelezettségeiknek, és nem egyeztetnek semmilyen társadalmi szervezettel?

+

HALÁSZ JÁNOS, a Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő asszony! A kormány a megalakulása óta elkötelezett a rossz, fenntarthatatlan és államadósságot generáló rendszerek átalakítása mellett, célunk pedig, hogy hosszú távon működtethető rendszereket hozzunk létre. Büszkék vagyunk a nemzeti együttműködés rendszerére, ez adja a munkánkhoz a demokratikus alapot. A kormány az oktatásra, a hazai gazdaság élénkítésére, a versenyképesség javítására és a munkahelyteremtésre összpontosítja erőforrásait, mert ez a magyar emberek érdeke.

– Képviselő asszony! A nagy rendszerek átalakításán túl vagyunk. Most a megerősítésére kell koncentrálnunk. Nagyon fontos munka folyik az Emberi Erőforrások Minisztériumában ezen a területen. Igenis odafigyelünk az egyeztetésekre, eddig is így volt. Az oktatási törvényeket, a felsőoktatási törvényt hónapokon át véleményezhették és véleményezték is az érintettek. A Rektori Konferencián többször szóba került ez a kérdés. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával többször és sokszor tárgyaltunk. A szociális konzultáció, amelyről itt a parlamentben is sokat beszéltünk, nagyszerű irányokat, támpontokat adott számunkra, és biztatást, örömet, hitet is, abban, hogy az a szociális átalakítás, amibe belekezdtünk, jó irányba megy. Egymillióan válaszoltak. A kérdések többségére, 80-90 százalékban olyan irányokat jelöltek meg, amelyeket ezután már jogszabályban is működőképessé teszünk. A közigazgatási átalakításnál, a járásokról szóló törvény esetén is három hétig lehetett véleményezni a dolgot, több mint 700 hozzászólás érkezett. Nagyon sok hasonló példát említhetnék még, kérem, vegye ezt észre, és vegyen részt ön is a nemzeti együttműködés rendszerében!

+

SZABÓ TIMEA: – Államtitkár úr! Mást sem szeretnénk, mint részt venni a nemzeti együttműködés rendszerében, erre azonban önök nem sok esélyt adnak. Hiába kérik, hogy tegyünk javaslatokat, mert amikor ezt megtesszük, akkor azt valószínűleg olvasás nélkül lesöprik az asztalról.

– Államtitkár úr! Nagyon sok konkrét példát felsoroltam itt, hogy milyen tanácsot, milyen fórumot kellett volna a különböző területeken összehívni. Ezt ön egyedül a HÖOK-kal próbálta itt valamennyire korrigálni. Miért nem hívták össze a Nők és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlőségének Tanácsát? Miért nem hallgatják meg a Roma Koordinációs Tanácsban részt vevők véleményét? Miért nem szólhatnak bele érdemben a kormány által készítendő törvények előtt az őket nagyon velejéig érintő kérdésekbe? A Fogyatékosügyi Tanácsot is, a kormány megalakulása óta, mindössze háromszor hívtak össze, és nem a törvények előtt, nem a rokkantnyugdíjas-kérdések előtt, nem az őket érintő fontos kérdések előtt. Hogyha valóban fontos önöknek ez a kérdés, akkor tegyenek eleget törvényi kötelezettségeiknek!

+

HALÁSZ JÁNOS: – Képviselő asszony! Csupa olyan dolgot mond, ami csak negatívum, pedig másról sem szólt az elmúlt időszak, mint az egyeztetésről is. Az egészségügy átalakításnál például minden érintettel, nemcsak a szakmai szervezetekkel, hanem valóban az érintett közösségekkel is, több alkalommal konzultáltunk.

– Képviselő asszony! Javaslom és kérem: vegyenek részt a nemzeti együttműködés rendszerében, legyenek itt, jó demokrataként a további vitában itt a parlamentben, és próbáljunk együtt még jobb dolgokat csinálni!

Bérrendezés az egészségügyi ágazatban?

BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Kérem, engedje meg, hogy röviden idézzek egy levélből, amelyet egy 16 éve az egészségügyben dolgozó, két gyermeket nevelő orvosírnok írt számomra. „Tavaly év végén az egészségügyi szakdolgozók pluszjuttatást kaptak, amit mi, orvosírnokok és beteghordók nem kaptunk. Már akkor is nehéz szívvel vettük tudomásul a mellőzést, most felröppent a hír, hogy visszamenőleg, januárig emelik az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók fizetését. Az orvosírnokok és a beteghordók is részt vesznek az ügyeleti ellátásban, úgy érzem, hogy szakadék van köztünk és a szakdolgozók között, már így is. Azzal, hogy velünk nem törődnek, ez egyre nagyobb lesz. Nélkülünk sincs egészségügy.” Úgy gondolom, ezekkel a gondolatokkal nem lehet vitatkozni, hiszen a betegellátásban dolgozók mindannyian a maguk területén egy-egy fontos láncszemei a gyógyító folyamatnak, nem elképzelhető a betegellátás áldozatos munkájuk nélkül.

– Tisztelt Államtitkár úr! Ismerjük a Semmelweis-terv célkitűzéseit, az államtitkárságnak az egészségügyi ágazat átalakítására, az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájának elismerésére kifejtett tevékenységét, és azt a szellemiséget, amellyel feléjük fordulnak. Kérem, tájékoztasson arról:

• Kik pontosan azok az egészségügyi dolgozók, akik részesülnek a jelenlegi béremelésből?
• A következő lépésben tervezik-e a mostani béremelésből kimaradt egészségügyi dolgozók bérrendezésének megkezdését?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Az Emberi Erőforrások Minisztériuma kiemelten fontosnak tartja az orvosok és más egészségügyi dolgozók helyzetét. A jelenlegi orvosi és szakdolgozói hiány kezelése érdekében az egészségügyi ágazat egy olyan fejlesztő folyamatot indított el - a migrációval leginkább érintett csoportokra fókuszálva -, amelynek eredményeként elérhető, hogy a minőségi egészségügyi szolgáltatás nyújtásához megfelelő szakembergárda álljon rendelkezésre.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az ágazati bérhelyzet pontos felmérése és a szakmai egyeztetés 2012. január elején megkezdődött, majd ennek folytatásaként az összes érintett szakmai szervezet bevonásával került kialakításra a jelenleg rendelkezésre álló 30,5 milliárd forintos állami forrás felosztására vonatkozó javaslat. A béremelés keretében 15 milliárd forint kerül felosztásra az orvos, szakorvos, fogorvos, szakfogorvos munkakörben foglalkoztatottak számára, s újabb 15 milliárd forint kerül szétosztásra az egészségügyi szakdolgozói munkakörben foglalkoztatott dolgozók között. Ez utóbbi csoportba tartoznak például az ápolók, szakápolók, segédápolók, asszisztensek, szakasszisztensek, mentőápolók, mentőtisztek, gyógytornászok, dietetikusok, illetve a beteghordók és az egészségügyi dokumentátorok is. A képviselő asszony által kiemelt személyi kör tehát a jelenlegi béremelésből szintén részesül. Emellett több mint félmilliárd forint kerül felosztásra az egyéb felsőfokú végzettségűek, gyógyszerészek, szakgyógyszerészek, pszichológusok, klinikai szakpszichológusok, biológusok, fizikusok, vegyészek között.

+

BENE ILDIKÓ: – Köszönöm a válaszát. Úgy gondolom, hogy azok a lépések, amelyekkel most a dolgozók bérrendezését megteszik ezek nagyon fontos lépések. Ilyenre az elmúlt 8 évben nem került sor. Nagyon várják a dolgozók azt a béremelést, amely beépül majd januártól az alapbérükbe. Nagyon várják azokat a lépéseket, amelyekkel életük megalapozását szolgáló megfelelő és tisztességes bérrendezéssel az elkövetkezendőkben sor kerítenek.

+

HALÁSZ JÁNOS: – Tisztelt Képviselő Asszony! A béremelés 2012. január 1-jéig visszamenőleges hatállyal jár. 2012. július 1-jétől beépül az alapbérbe, és a 2012. január-június közötti különbözeti összeg egy összegben kerül kifizetésre az érintett dolgozók részére.  A jelenlegi pénzügyi lehetőségek között első körben azon dolgozók helyzetét kívántuk kiemelten javítani, akik a közvetlen betegellátás, illetve a migráció szempontjából a leginkább érintettek. Bízom benne, hogy ez az intézkedés üzenetértékkel bír az egészségügyben dolgozók részére, hogy a kormány megbecsüli és elismeri a munkájukat, és a továbbiakban is számít áldozatos tevékenységükre, mint ahogy mi is számítunk a képviselő asszony támogatására.

Nem szégyellik magukat?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Telegdi Zsolt rendőr főtörzsőrmester posztumusz hadnagy 2010 augusztusában szenvedett halálos balesetet, amikor megcsúszott szolgálati motorkerékpárjával. Azért kellett meghalnia, mert tiltakozása ellenére kopott, életveszélyes gumiabroncsokkal felszerelt motorral küldték szolgálatba. A rendőrség Telegdi Zsolt özvegyének, édesanyjának és édesapjának fejenként mindössze alig több mint 1 millió forint kártérítést ajánlott fel. A család nemhogy segítséget nem kap, de még havonta fizetni is kényszerül, hiszen a két árva utáni 13 ezer forintnyi árvaellátás folyósítását idén januárban leállították, a család pedig a mai napig nyögi a munkáltatói kölcsönt a halott apa után is, amit a Belügyminisztérium válasza alapján állítólag nem lehet elengedni.

– Államtitkár úr! Szimbolikus ügy ez. Szimbolizálja az egész második Orbán-kormány működését. Szimbóluma a rendőrség tragikus költségvetési helyzetének; szimbóluma annak, hogy a Fidesz mennyire tartja a rendőri hivatást, mekkora közönnyel és megvetéssel viseltetnek a rendőri szervezet állományába tartozó emberekkel szemben. Szimbolikus ez az ügy, mert az állam szolgálatában álló, arra esküt tevő ember halálával, az állam hibájából történt halálával kapcsolatban önök így járnak el. Ez nem csak a családnak, hanem a teljes állománynak és minden magyar állampolgárnak üzenet. Nem elfogadható üzenet!  Kérdezem tehát:

• Nem szégyellik magukat?!
• Milyen azonnali intézkedéseket tesznek a  megalázó helyzet megszüntetésére és a család kárpótlására?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szégyellhetné magát, hogy Telegdi Zsolt sajnálatos halálát politikai haszonszerzés céljából próbálja felhasználni. Szeretném a Tisztelt Házat  tájékoztatni arról, hogy Telegdi Zsolt halála után a hozzátartozókat képviselő ügyvéddel folytatott egyeztetésben, illetve kártérítési eljárásban született kártérítési határozat alapján a szülők részére összesen 2 millió 800 ezer forintot, az özvegy részére 1 millió 200 ezer forintot fizettünk ki. A törvényben előírt számítási módszer alkalmazásával havi bruttó 21 ezer forint összegű járadékot állapítottak meg az özvegy és az árvák részére járó özvegyi nyugdíj és árvaellátás kiegészítéseként.

– Szeretném arról is tájékoztatni a Tisztelt Házat, hogy a munkáltató által kötött baleset-biztosítási szerződés alapján  ezen túlmenően a biztosító is átutalt több mint 3 millió 600 ezer forintot a családnak. Szeretném tájékoztatni a Tisztelt Házat arról is, hogy az árváknak járó kártérítés tárgyában több alkalommal folytatott a rendőrség egyeztetést a család által megbízott ügyvéddel, melynek eredményeképpen 15 millió 400 ezer forint kifizetésében állapodtak meg a felek nem vagyoni kártérítésként, valamint a nagykorúságig járó tartáspótló járadék egyösszegű megváltásaként. A megállapodás-tervezetet véglegesítettük, és 2010. május 10-én megküldtük aláírásra az ügyvéd úrnak. A megállapodás gyámhatósági jóváhagyását követően néhány napon belül a tényleges kifizetésre is sor kerül.

– Képviselő úr! Szégyelljék magukat!

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Államtitkár úr! Múlt héten került sajtónyilvánosság elé ez az ügy. A hírek nem arról szóltak, hogy már elkezdtek egyezkedni a családdal. A szégyen az, hogy ezt csak a nyilvánosság nyomására teszik, és nem saját maguktól.

– Államtitkár úr! Másfél éve történt a dolog. Ön most arról beszél, hogy majd lesz utalás. Azt gondolom, hogy a szégyen továbbra is az önök oldalán van!

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! Önök a 2006. augusztus 20-ai tűzijáték következtében előállt helyzet áldozatainak családjaival szóba se álltak. Meg se hallgatták az igényeiket, nem is tárgyaltak velük.  S ön kéri ezt számon, amikor konkrét eredményekről tudunk beszámolni?

– Képviselő úr! Sajnos Telegdi Zsoltot nem tudjuk visszaadni a családnak, de azt ígérjük, a családnak is megígértük, és itt a Tisztelt Ház előtt, az ország nyilvánossága előtt is elmondhatom: minden lehetőt megteszünk azért, hogy az elveszett édesapát pótoljuk.

Annak idején, amikor kormányon voltak, ön négy szocialista igazságügyi és rendészeti miniszter tanácsadója volt, akkor nem tett meg semmit az állomány érdekében. Arra kérem, hogy felelősen nyilatkozzon a jövőben ezzel kapcsolatban!

Miért a pénzbehajtás lett a rendőrség legfőbb tevékenysége?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár úr! Minden bizonnyal értesült róla, hogy 16 milliárd forint az az összeg, amit a rendőrségnek az objektív felelősségről szóló törvények alapján a 2012. évi költségvetési törvény felhatalmazása szerint be kell szednie. Hangsúlyozni szeretném: ez nem az összes bírságbevételt jelenti, csak az objektív felelősségből származó bírságbevételeket.

– Mindenhol rendőröket lehet látni. Azok a rendőrök, akik korábban az utcán járőröztek és bűnözőket üldöztek, most átmentek pénzbehajtóba.  A rendőrök folyamatosan a táblák mögött bujkálnak, fák árnyékába húzódnak, különböző módokon álcázzák magukat. Olyan helyekre mennek rendszeresen, ahol kint felejtettek útépítések után sebességkorlátozó táblákat, olyan helyeken mérnek, ahol egyébként a sebességkorlátozásnak semmilyen jelentősége, semmilyen értelme nincs, csak azért, hogy azt a szükséges bevételt a költségvetés számára produkálni tudják.

– Államtitkár úr! Én tanyán élő ember vagyok. Eltűnt az egyik szomszédom. Megkérdeztem: hova tűnt ez az ember – becsületes magyar szakmunkásról van szó –, és kiderült: miután elveszítette a munkáját, kikapcsolták nála az áramot. Nem tudta befizetni a közlekedési szabálysértését, és bezárták.

– Államtitkár úr! Eljutottunk oda, hogy egy becsületes, talajt vesztett szakmunkást előbb bezár az önök rendszere, a nemzeti együttműködés rendszere, mint a környékünkön egy fatolvaj cigányt, akitől a tanyasi lakosság kénytelen megvédeni a vagyontárgyait vascsővel meg fejszével, ha úgy tetszik, mert önök nem jönnek ki és nem intézkednek, mert a rendőrök pénzbehajtással vannak elfoglalva. Kérdezem:

• Nem kéne fölülvizsgálni ezt a rendszert?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Legelőször is szeretném önt és a tisztelt Házat is tájékoztatni arról, hogy Magyarországon a rendőrségnek ilyen feladata, amelyet ön meghatározott, hogy 16 milliárd forintot kell az objektív felelősségből behajtani, nincs. Van olyan feladata, hogy a közrendet, a közbiztonságot Magyarország egész területén biztosítsa. Olyan feladata is van, hogy mindenkivel szemben, aki a törvényt megszegi, fellépjen.

– Képviselő úr! Ezek után még egy jó hírről szeretnék tájékoztatást adni önnek: Magyarország képviselője hamarosan átveheti az Európai Unió által 2012-ben a közúti közlekedésbiztonsági teljesítményindex díját, amelyet Dániával megosztva kap majd június 20-án Brüsszelben Magyarország. Ennek az a lényege, hogy jelenleg Magyarország az ötödik legbiztonságosabb ország az Unióban.

– Képviselő úr! Mi ezzel az eredménnyel nem vagyunk elégedettek. Mi azt szeretnénk, ha Magyarország 2020-ra a legbiztonságosabb uniós ország lenne. Kérem önt és Tisztelt Házat, hogy ennek érdekében támogassa azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket ennek a célnak az elérése érdekében nyújtunk be. Szeretnénk továbbra is elérni, hogy csökkenjen a közutakon életüket vesztett személyek száma, csökkenjen a súlyos balesetek száma, nőjön a közlekedés és a közlekedők biztonsága Magyarországon. Ehhez a rendőrségnek mind az anyagi, mind a technikai mind a szükséges jogi feltételeket biztosítjuk. Arra kérem önt, hogy frakciójával együtt támogassa ezeket a törekvéseinket!

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr! A rendőrségnek be kell szednie ezt a 16 milliárd forintot; be kell szednie, nincs más választása. Egy tekintélyuralmi alapon működő testületnél parancs van és végrehajtás. A másik: ha valóban azok a szempontok lennének az elsődlegesek a rendőrség munkájában, amit ön említ, akkor az történne, hogy a szabálysértőket megállítják, a személyazonosságukat megállapítják, és azonnal feljelentés történik. Azonban nem ez a gyakorlat; az a gyakorlat, hogy a külföldi autós röhögve mehet 200-zal az autópályán, mert soha az életben nem állítja meg senki. Ne tekerje a fejét, államtitkár úr! Naponta járok az autópályán, és látom, hogy német rendszámú autók tömege megy 200-zal, mert egész egyszerűen tudják, hogy önök meg sem próbálják rajtuk behajtani ezeket a bírságbevételeket, mert ezek a sarcok szokás szerint csak a magyar állampolgárokra vonatkoznak.

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! Ismét örömmel tájékoztatom önt, hogy az a világ, amiről ön beszélt, megszűnt. Pontosan a nemzeti együttműködés kormánya terjesztette be a Tisztelt Ház elé azokat a javaslatokat, amelyek alapján a külföldi autósokkal szemben, akik megszegik - de csak azokkal szemben - Magyarország törvényeit, ugyanolyan hatállyal el tudunk járni, mint bármilyen más jogsértő személlyel szemben. Az az információ tehát, amit ön mond, nem felel meg a valóságnak! Arról is szeretném tájékoztatni, hogy a nemzeti együttműködés kormánya eltörölte azt a korábbi eljárást, amely szerint a bírságok összege a rendőrség költségvetését növelte. Akik megszegik a szabályokat, azok fizetnek bírságot. A befizetésre került bírságok a központi költségvetés bevételét képezik, és semmilyen kihatással nincsenek a rendőrség költségvetési helyzetére.