Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend, a kérdezők és a kérdezettek elmondják, felolvassák a magukét, tudván, hogy a siker nem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját. Legutóbbi szónoklataikból tallózunk.

Baráti köröknek 1,3 milliárd...

FONT SÁNDOR (Fidesz): – Nagy szerencse érte Az MSZP közeli Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesületet: mintegy 1,3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásban részesült az elmúlt négy évben. Két nagy tételből állt. Az egyik pályázati támogatást az AVOP LEADER+ forrásból kapta, mintegy 800 millió forintot, a másikat, egyedi kérelem alapján, néhány hét leforgása alatt 500 millió forint értékben.

– A 800 millió forintos támogatásról a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentése többek között megállapította: a támogatás megítélése, a szerződés teljesítése, a vállalkozó elszámoltatása, a teljesítés igazolása, a támogatások kifizetése, annak pénzügyi ellenőrzése során gyakorlatilag nem találtak olyan szakaszt, amely ne sértette volna meg a hatályos jogszabályok valamelyikét. A vállalkozói szerződések döntő részét Ficsor Ádám, az FVM agrár- és vidékfejlesztési operatív programot irányító hatóságának akkori vezetője írta alá, ma MSZP-s országgyűlési képviselőként köszönthetjük itt a parlamentben.

– Hasonlóan szép történet az 500 millió forint sorsa is. Az egyesület úgy kapta meg egyedi kérelemre néhány hét alatt ezt az összeget, hogy semmilyen garanciális feltételt nem kötött ki a minisztérium arra vonatkozóan, hogy mi lesz akkor, ha esetleg nem teljesül a pénzfelhasználás az ígért feltételekkel. Most már tudjuk - az FVM jogi főosztálya többoldalas leiratban elemezte -, hogy az 500 millió forint ilyen körülmények közötti átadása igen sok hatályos jogszabályt megsértett, ezért javasolták a feletteseknek, hogy álljanak el a tervtől. Ennek ellenére az ügy mentora, Gőgös Zoltán akkori államtitkár - most is itt ül a Házban -  fittyet hányt a jogi szakvéleményre, és engedélyezi a szerződés megkötését és ezáltal az 500 millió forint átutalását az egyesület számlájára. Hangsúlyozom: egy vagyon nélküli egyesület kapta ezt a pénzt!Kérdezem:

• Minden egyesület kaphatott 1,3 milliárd forintot, vagy csak a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesület volt ilyen szerencsés?
• Mit tehet a jelenlegi minisztérium a felettébb gyanús ügyletek feltárására érdekében?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Valóban, 2006 óta gyűrűzik már a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesület, mondhatjuk, abszurd története. Azé az egyesületé, amelyet Kazáron jegyeztek be, a Diófa utca 13-ban, ugyanott, ahol Ficsor Ádám is a BalEgyenes Munkacsoportot. Azé az egyesületé, amely Kocsisné Rátkai Melinda, Bangóné Borbély Ildikó, Debreczeni Lajos, Molnár Katalin MSZP-s politikusok irányítása alatt állt.

– Valóban 1,3 milliárd forintnyi közvetlen támogatást kapott hol pályázati, hol pedig közvetett miniszteri döntés alapján. Egy 500 milliós tétel éppen a nemzetgazdasági válság vidéki térségekre gyakorolt hatásainak kommunikációjára került kifizetésre. Néhány tétel belőle: megalapozó tanulmányra 60 millió, honlapfejlesztésre 50 millió, módszertani háttér kidolgozására 70 millió, rendelkezésre állásra 50 millió, rendezvények lebonyolítására 120 millió forint került kifizetésre.

– Nem kellett sokat várni a javaslattételtől a pénz átutalásáig sem. Nézzük! 2008. december 4.:  dr. Máhr András levele Várfalvi István PM szakállamtitkárnak. 2008. december 12., nyolc nap múlva: dr. Veres János, dr. Csáky Bernadett - Szilvásy György felesége - és Keller László által jegyzett kormány-előterjesztés 500 millió forint soron kívüli forrásjuttatásról központi egyensúlyi tartalékból. 2008. december 15.: kormánydöntés a támogatásról. 2008. december 16.: az FVM jogi főosztálya ellenvéleményének figyelmen kívül hagyásával Gőgös Zoltán államtitkár utasítja a társadalmi kapcsolatok osztályát a szerződés előkészítésére. 2008. december 19.: a támogatási szerződés elkészítése és aláírása Gőgös Zoltán, Máhr András és Forgács Barnabás államtitkárok asszisztenciájával, Gráf József jóváhagyásával. Két hét elég volt arra, hogy kezelje ezt a fajta válságot a kormány! A Gyurcsány-Bajnai korszaknak ez egy rekordja! Tudott dolgozni, ha megfelelő körökről volt szó!

+

FONT SÁNDOR: – Magyarország egy gazdag ország, mert véleményem szerint csak a gazdag országok engedhetik meg azt maguknak, hogy bemondásra ilyen összegeket, közel 1,3 milliárd forintot teljesen fedezetlenül és elszámolás nélkül átadjanak, - igaz, baráti köröknek. Vagy azt kell gondolnom, hogy egy korrupt ország leköszönt korrupt vezetőkkel, akik nem vették észre, hogy mialatt ők milliárdokkal játszanak, addig családok százezreinek nincs esélyük, hogy esetlegesen a rezsiköltséget kifizessék havonta, vagy netán az éppen hatályos és aktuális banki kölcsöneiket fizessék.

– Államtitkár úr! Azt szeretném kérni, hogy tegyünk rendet ebben a kérdésben. Felmerül a gyanú, hogy itt nemcsak egyszerű hivatali vétségről van szó. Kérdezem:

• Lesznek-e további lépések ebben az ügyben?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF: – Képviselő úr! Amikor mi annak idején azt mondtuk, hogy az elszámoltatás az új államalapításnak alapkérdése, akkor ilyen ügyekre gondoltunk. Tudtuk, s tudjuk: nem lehet ilyen erkölcsi alapra új államot építeni. Ennek megfelelően Papcsák Ferenc kormánybiztos úrral fölvettük a kapcsolatot. Úgy tudom, a kormánybiztos úr egyik kiemelt ügyként kezeli: most már nemcsak politikai felelősségről, hanem polgári jogi és büntetőjogi felelősség is fölmerülhet ebben a kérdésben. Azt gondolom, hogy elemi kötelessége az Orbán-kormánynak, hogy ha valóban egy új társadalmi szerződést akarunk kötni és új alapokra, új erkölcsi alapokra helyezni ezt az országot, és együtt akarunk működni a jövő építésén, akkor ezeket az ügyeket rendbe kell tenni! A kormány meg fogja tenni a szükséges lépéseket!

A jövő útja, avagy a 4-es út sorsa?

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): – Az elmúlt nyolc évben a szocialista kormányok sokszor ígérték, hogy a 4-es számú utat korszerűsíteni fogják, az Üllőt, Ferihegyet és Monort elkerülő út megépül Ceglédig, Szolnokig pedig négysávos úton fogunk közlekedni. Azt is hallottuk, hogy 2010. december 31-től 194 kilométer hosszan fogunk ilyen úton közlekedni. Azt is mondták, hogy erre a célra a kormány 46,5 milliárd forintot különített el. Út nincs, a 4-es számú út nem épült meg, az elkerülő út nem épült meg, és a pénzről sem tudjuk, hogy hova lett! A térség települései e hamis ígéretek miatt messze nem fejlődhettek, holott a korszerű 4-es út Budapesttől Debrecenig és azon túl számtalan falu és város életét jobbíthatja meg, amit sok ezer ember vár az Alföldön, de még a határon túl is. Kérdezem tisztelt államtitkár úrtól: 

• A mi kormányunk megépíti-e majd a 4-es számú utat, a jövő útját?

+

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Keserűen kell egyetértenem önnel, hogy a 4-es valóban a jövő útja, 2002 óta halljuk ugyanis, hogy majd megépítik hazánk leghosszabb és talán egyik, ha nem a legveszélyesebb fő közlekedési útja mellé azt a kétszer kétsávos gyorsforgalmi utat, amelynek előkészítését még a polgári kormány kezdte el a Széchenyi Plusz terv keretei között. A 4-es számú úttal összefüggő munkálatok egyébként most is folynak mintegy 25 milliárd forint értékben, ezzel együtt a teljes útszakasz megépítése valóban a jövő homályába vész. Részeredmények azért vannak. A Budapest-Szolnok-Püspökladány-Nagykereki közúti folyosó nyomvonalának jelentős részét tartalmazza az autópálya-törvény melléklete, és a megkülönböztetett szakmai figyelem eredménye pedig, hogy az előkészítő munkálatok a nyomvonal egészére folyamatban vannak. Az előkészítés folytatása a jelen kormányzati ciklusban is kiemelt szakmai feladat.

– A finanszírozási lehetőségeket számba véve: a Budapest és Szolnok, tehát Üllő-kelet és Abony-kelet közötti szakasz előkészítése hazai költségvetési forrásokból történik, míg Szolnok és Nagykereki között EU-pénzekből kívánjuk megvalósítani. Az előző nyolc évben az engedélyeztetési eljárások jelentős késedelmet szenvedtek. Jelenleg csak az mondható el biztosan, hogy a teljes megvalósítás több uniós programozási ciklust érint, így lehet, hogy lesz olyan elem, amely 2014 utánra, valahová 2014-2018-2020 közé tevődik. Sajnos, a Pest megyei szakasz sem áll sokkal jobban, hiába a szakmai prioritás. Erre a nemzeti fejlesztési terv a 2013-ig terjedő időszakban EU-forrást nem biztosított. Fontos szakaszként tartjuk számon a Szolnokot északról elkerülő utat, amely egy új tiszai autópályahíd építését is magába foglalja. Ennek az előkészítő munkálatai mintegy 2 milliárd forintért jelenleg is tartanak.

Mikor kapnak újra támogatást a kárpátaljai magyarok?

DOROSZ DÁVID (LMP): – 2008 januárja óta Magyarország a magyar-magyar kapcsolattartási támogatással segíti a határainkon túl élő magyarokat.  Ez a támogatás ugyan nem nagy összeg, mégis jelentős segítséget jelent, arra szolgál, hogy a határon túli magyarok a Vajdaságból, illetve Kárpátaljáról Magyarországra látogathassanak. Az elmúlt fél évben 15 ezer ember vette igénybe ezt a támogatást, összesen 150 millió forint értékben.

– Az elmúlt hetekben azonban aggasztó híreket kaptunk. ezzel kapcsolatban. A kinti szervezeteknek a Szülőföld Alappal kötött támogatási szerződése június 25-én lejárt, így június 25-e óta új támogatási kérelmeket nem tudnak se befogadni, se elbírálni, új pályázatot pedig még nem írtak ki. És történik mindez, a nyári időszakban, amikor nagyon sok kulturális, művészeti vagy sporteseményre látogatnának el a kárpátaljai magyarok Magyarországra.

• Érthetetlen, hogy miért kell ezeknek a támogatásoknak leállniuk?
• Érthetetlen, hogy a Szülőföld Alap miért nem írta ki még mindig az új pályázatot?
• Érthetetlen, hogy miért kell a kárpátaljai magyaroknak emiatt hátrányt szenvedniük, miért hiúsulhatnak meg emiatt utak százai?
• Mit és főleg mikor fognak az ügy rendezése érdekében tenni, mikor kaphatnak újra támogatást a határon túli, a kárpátaljai magyarok?

+

RÉTVÁRI BENCE (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Teljes mértékben igaza volt, amikor aggodalmának adott hangot a Szülőföld Alapból a kárpátaljai magyar-magyar kapcsolattartásra fordítandó pénzek helyzetével, lehívhatóságával kapcsolatban. Mi magunk is több érdekességet, vagy inkább azt mondom, hogy visszásságot tapasztaltunk az átadás-átvétel során a Szülőföld Alap pénzügyi gazdálkodásánál. Az egyik az, hogy már május végéig elköltötték az idei teljes előirányzat 80 százalékát, és ezek nem mindig szakmailag megalapozott pénzköltések voltak. Nem mindig olyan kiutalások történtek, amelyek a legracionálisabbak lettek volna, éppen ezért ezeket meg fogjuk vizsgálni, és amennyiben a kiutalt támogatások céljai nem teljesülnek, akkor nyilvánvalóan anyagi felelősséggel tartoznak mindazok, akik ezt megkapták, illetve akik a kiutalásról döntöttek.

– Ugyanakkor ez nem vigasztalja azokat a szervezeteket, amelyek 25-e óta nem tudnak pályázati pénzt lehívni, éppen ezért sürgősséggel összehívtuk azt a kollégiumot, amely dönthet a maradék összeg folyósításáról. Még a héten a honlapon olvasni lehet a pályázati kiírást. Bízunk benne, hogy nem fognak utazások elmaradni, hiszen ez egy úgynevezett utófinanszírozó rendszer, tehát a vízumok árát utólag téríti meg a Szülőföld Alap. Mindenki meg fogja kapni mindenki, akinek erre szüksége van ahhoz, hogy a magyar-magyar kapcsolatokat fenn tudja tartani.

Mit tesz a kormány a szövetkezetekkel kapcsolatos alkotmányos kötelezettségének betartása érdekében?

KISS PÉTER (MSZP): – Államtitkár úr! A mostani kérdésemmel nem a politikai küzdelemhez szeretnék hozzájárulni egy újabb éles kérdésfelvetéssel, Sokkal inkább a nemzetközi szövetkezeti nap apropóját kihasználva szeretném ráirányítani a figyelmet arra a fontos megoldásra, amit a szövetkezés jelent. Nemcsak Magyarországon, Európában, hanem a világon mindenhol, ahol is a szövetkezésről nem mint egy múlt rendszerben szidott, bevált vagy ideológiailag minősített formáról gondolkoznak az emberek, hanem természetszerűleg egy olyan megoldás lehetőségéről, amely a globális társadalmi és gazdasági kihívásokat megpróbálja nyugvópontra vinni, optimalizálni, megfelelőképpen kezelni.

– Ma Magyarországon 5300 szövetkezet működik 1 millió 800 ezer taggal. Bár van olyan félreértés, miszerint e szövetkezetek zöme a mezőgazdaságban működik, mégis tudniuk kell: az 5300-ból mintegy 4 ezer lakásszövetkezet, fogyasztási szövetkezet, ipari szövetkezet, takarékszövetkezet, és diákszövetkezet, tehát 4 ezer olyan, amely a mezőgazdaságon túli világban mutatja a szövetkezés sikerét és lehetőségét. Hogy a nagyságrend milyen, arra rámutat, hogy ennek az 5300 szövetkezetnek a tőkeállománya 230 milliárd forint, az árbevétele megközelítőleg 800 milliárd forint, az eredménye pedig több mint 6 milliárd forintra tehető. Itt tehát arról van szó, hogy egy gazdaságilag és társadalmilag nagy súllyal rendelkező szektorról kell gondolkozni! 2005 után már, az egységes szövetkezeti törvény után, már van tehát egy új elem, a szociális szövetkezés lehetősége, amely éppen a perifériára szorult embereknek munkalehetőséget, szociális megoldásokat kínál. Kérdezem, államtitkár úr:

• Hogyan gondolkodnak e szektorról, jövőjükről?

+

BALOG ZOLTÁN (közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Abban egyetértünk, hogy a szociális szövetkezetek és az általuk végzett tevékenység alkalmas mind a városi, mind a vidéki szociális, foglalkoztatási problémák enyhítésére, a munkaaktivitás fenntartására. Szorosan kapcsolódhat a helyi gazdasághoz például a szociális földprogram is, amely ugyan nem feltétlenül szövetkezeti forma, de céljaiban hasonló a szociális szövetkezetek céljaihoz. Az ilyen típusú szövetkezetek fejlesztése és elterjesztése igényli a kormányzati beavatkozást, támogatást. Ennek főbb elemei a következők: a szervezeti forma beillesztése a felzárkózási politika keretébe és eszköztárába, a szociális szövetkezetek számára elérhető kedvezmények körének bővítése, működési feltételeinek megerősítése.

– A szövetkezetek fontos kiegészítői lehetnek a felzárkózási politikának, mivel azok megőrizhetik a hátrányos helyzetűek autonómiáját, növelhetik a munkaerő-piaci esélyeiket, megőrizve egyben személyes önállóságukat.  Létrejöttüket érdemes támogatni, de ez önmagában nem lehet támogatási cél. A jövőben nem feltétlenül az intézményfinanszírozású megközelítést fogjuk követni, hanem a feladat finanszírozását. Vagyis el kell ismernünk azokat a magas társadalmi haszonnal járó célokat, tevékenységeket, amelyeket a szociális szövetkezetek is hatékonyan el tudnak látni, és kiszámítható, normatív alapú fejlesztési forrást kell biztosítani számukra. A szociális szövetkezetek elterjesztése érdekében készült el az a TÁMOP, az az európai uniós program is, amelynek célja az atipikus foglalkoztatási formák, ezen belül is a szociális szövetkezetek támogatása. Ezekre fogunk odafigyelni a továbbiakban, és ezeken keresztül úgy gondoljuk, hogy meg tudjuk erősíteni ezt a szektort is.

Mit kíván tenni a kormány a Velencei-tó és környékének védelme érdekében?

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): – A Velencei-tó vidékén megjelentek a gigantomániás beruházók, megjelentek az önmaguknak emlékművet állító polgármesterek, és hihetetlen károkat okoznak a tóban, s közvetlen környékén, a vízparton és a tavat északi oldalról szegélyező hegységben. A természetvédelmi törvény 1. §-a értelmében a törvény célja a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszerének, biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a társadalom egységes, esztétikus természet iránti igényének kielégítése.

– Ez a tó és a környéke évente többszázezer embernek nyújt kikapcsolódást, sportolási lehetőséget, felüdülést, a tájban való elmélyedést és elmerülést. Egy óriási értéket képvisel az a része, amelyik még olyan, amilyennek lennie kell egy ilyen tájnak. Borzasztó nagy könnyelműség lenne erről lemondani! Egységesen tájvédelmi körzetté kellene nyilvánítani! Kérdem tehát:

• A tárca lát-e lehetőséget, hajlandó-e ezzel sürgősen foglalkozni, és a szükséges lépéseket mielőbb megtenni?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – A természetvédelmi törvény valóban megfogalmazza azokat az általános értékeket, amelyek mentén el kellene járnunk a közjó, a közösségek és a természeti javak védelme érdekében. A Gyurcsány-Bajnai korszak ránk vetülő árnyéka, hogy a közösségek érdek és a közjó védelme helyett átállt a spekuláns tőke oldalára. Az elmúlt időszakban ezzel szembesültünk a legbrutálisabban. Az első lépés tehát minden ilyen esetben - és ez nemcsak a Velencei-tóra vonatkozik - az állam eszközrendszerének a közjó szolgálatába állítása. Valóban átgondolandó az egész tónak mint ökológiai egységnek egyfajta egységes rendszerbe foglalása. Ennek a lehetőségét vizsgáljuk. A kormány készül a területhasználat újrafogalmazására.

Bartha Szabó József