Levonták a magyar zászlót! Merre tart az ország? Hova lett a homokhátság-célprogram? A társadalom válaszai a válságra. A kirekesztés következményei. A kormány gazdaságpolitikai hatásai Nógrád megyében. Egyszeri vagyonmegváltás. A 471-es út az ország legveszélyesebb útvonala, mégsem történik semmi! Amikor a másfél millió forint is nagy összeg! Somogyba várták, Szegeden ünnepelt.Jogszabályt sért az Államkincstár. Hogy kell advent napján embereket vagyonuktól megfosztani? Közraktár, kontra diszkrimináció! A hollóházi porcelángyár segélykiáltása! Megalakult az egységes magyar református egyház! A Budapesti Filharmóniai Társaság missziójáról. A játék, ha betegséggé válik. Egy korszak margója.
A tavalyi esztendőben 35-en, 64 alkalommal éltek a napirend utáni szólás lehetőségével.
| FELSZÓLALÁSOK | MSZP | SZDSZ | FIDESZ | KDNP | MDF | Független | ÖSSZESEN |
| Felszólalók száma: | 10 | 3 | 21 | - | - | 2 | 46 |
| Felszólalások száma | 21 | 5 | 36 | - | - | 6 | 68 |
| Felszólalások ideje: | 1:49:21 | 24:29 | 2:48:21 | - | - | 27:23 | 5:29:34 |
Többségük tengernyi keserűséget, félelmet, aggodalmat sorolt, országunkról és szűkebb környezetük bajairól egyaránt. Becsüljük őket, - tallózunk aggodalmaikból a szokásosnál nagyobb bőséggel!
Levonták a magyar zászlót!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): – Szentgotthárd polgármestere a Pronas Civil Összefogás javaslatára levonatta a magyar zászlót az osztrák határon álló Népek barátsága emlékműnél. Helyére félárbocra engedett gyászlobogót húztak. Szentgotthárd az osztrák-magyar barátságot gyászolja, s fekete lobogóval tiltakozik a tervezett hulladékégető megépítése ellen. A kisvárosban betelt a pohár. Az ausztriai bőrgyárak mosószeres vizüket évek óta a Rábába eresztik, de e gyalázatos sorozat még nem ért véget. A szentgotthárd-heiligenkreutzi ipari park osztrák oldalán, száz méterre a magyar határtól a Begas Kraftwerk GmbH hulladékégető művet akar építeni. A szemétégető üzem 2010-11-ben kezdené meg működését, melyben évente 200 ezer tonna újra nem hasznosítható hulladékot és szennyvíziszapot égetnének el. Az uralkodó szélirány miatt - északnyugati - az égetőmű összes káros hatását a magyar oldalon fejtené ki. A város egyébként éppen trópusi élményeket nyújtó wellnessfürdőjének megnyitására készül, mely természetesen konkurenciát jelenthet a térség valamennyi osztrák élmény- és gyógyfürdőjének is. Egy szemétégető néhány száz méterre a fürdőtől így nemcsak a szentgotthárdiak egészsége, e környék természeti értékei elleni merénylet, de merénylet a város súlyos munkanélküliséggel küzdő gazdasága ellen is!
Merre tart az ország?
SZAKÁCS IMRE (Fidesz): – A gazdasági válság következtében megyénkben, Győr-Moson-Sopron megyében a munkanélküliség megduplázódott az elmúlt bő fél évben. Ahhoz, hogy a középső régió után, a főváros és környéke után a gazdasági húzóerőt leginkább képviselő régió, Győr-Moson-Sopron megye, Győr környéke, Mosonmagyaróvár környéke, Sopron környéke segíteni tudjon az ország bajain, úgy érzem, hogy komolyabb fejlesztéseket kell kapnunk. Meggyőződésem szerint a nyugat-dunántúli régióban, a mi megyénkben a befektetett egy forint nagyobb hozadékot hoz, mint adott esetben az ország más területén az adott befektetett forint. Ha például olyan gazdasági centrumokat, pólusokat alakítunk ki, amelyek később aztán a fellendülő világgazdaság oldalvizén az ország gazdasági helyzetét, ezáltal nyilván a munkanélküliségi helyzetet vagy a költségvetés bevételi oldalát elő tudják segíteni, a mi régiónk, a mi megyénk többet tud letenni. Én azt gondolom, hogy érdemes megfontolni, és a fejlesztésekben nagyobb lehetőséget biztosítani.
Hova lett a homokhátság-célprogram?
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): – A homokhátság ügyét a rendszerváltozás óta szinte minden kormány zászlajára tűzte, programjában említi, ugyanakkor a rá való fölkészülés és a rá fordított források eltérő módon érvényesülnek. Az európai uniós csatlakozás hevületében, a nemzeti fejlesztési tervek gondatlan összeállítása közepette a nagyságrendileg nagyobb források viszont már nem tudnak az Alföld-programra és annak jogutódjára, a homokhátság-célprogramra koncentrálni. 2005-ben még a kormány elkülönít 500 millió forintot arra, hogy megtervezze nagyprojektként a homokhátsággal kapcsolatos feladatokat, és ezt benyújtja Brüsszelnek elfogadásra. A nagyprojekt nem készül el soha, az 500 millió forint kézen-közön eltűnik. Ezután egy következő programban Ezt követően a költségvetés újabb 400 millió forintot tartalmaz arra vonatkozóan, annak is nyoma vész.
– Kormányhatározatok tucatjai szólnak arról, hogy a gazdasági miniszternek, illetve a területfejlesztésért felelős miniszternek milyen módon kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia, ugyanakkor egyetlenegy konkrét előrelépés sincs az ügyben! Kérem a kormányt s képviselőit is, hogy érdemben tegyenek lépéseket azért, hogy ne essen ki a magyar területfejlesztés egységrendszeréből az Alföld és a homokhátság, és ne legyünk tanúi egy modern kori Trianonnak!
A társadalom válaszai a válságra
KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): – Kinyílt az emberek szeme! Az őszödi beszéd ismertté válása óta minden manipuláció, vádaskodás, társadalmi csoportok egymásnak ugratása és megfélemlítése ellenére élénkül a civil szervezetek tevékenysége. Egyre jobban jelentkezik „valami" egységes akarat. Összehasonlítottam 25 nagyobb civil szervezet javaslatait, és ezek szerint az önszerveződő társadalom azt kívánja, hogy állítsuk meg demokratikus jogállami fejlődésünk visszabontását. Legyen lehetőségünk olyan politikai vezetést választani, amelyik elszánt a nemzeti érdekek következetes védelmében. Legyen lehetőségünk elszámoltatni is! Ne lehessen tovább fosztogatni a közvagyont és országunk természeti kincseit! És megtorlást kérnek a ragadós kezűekkel szemben!
– Minden ember arra született, hogy értéket teremtsen. A nálunk kialakított rablórendszer a munkanélküliek hadával, az embereknek a nyomorba és bűnözésbe kényszerítésével az Isten arcát, az ember méltóságát tapossa sárba. A hatalom eleve arra kényszeríti az embereket, hogy hazudjanak, csaljanak, esetleg a megélhetés kedvéért. Már csak ezért is szükséges a folyton növekvő, áttekinthetetlen elvonások helyett az emberek teherbíró képességéhez igazított, igazságos közteherviselés, a hazai ipar, a hazai vállalkozások, a nemzeti termékek megbecsülése.
– Az anarchista Proudhon szerint a magántulajdon lopás, sőt, rablás is. És azért kértem most szót, hogy a pénzellátás, a monetáris politika ne egy szűk csoport előjoga legyen, hanem biztosítsuk a demokratikus törvényhozás érdemi beleszólását. A pénzügyek végül is komolyabb dolgok annál, mint hogy liberális elveikbe szédült, kizárólag pénzügyi látókörű és érdekkörű személyekre bízhassuk!
A kirekesztés következményei
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): – Amikor elterveztem a napirenden kívüli felszólalást, az volt a célom, hogy megpróbáljak azoknak a szaporodó jelenségeknek a mélyére, gyökerére rámutatni, amelyek az utóbbi időben a közfigyelmet eléggé tematizálták. Először a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata, utóbb pedig a veszprémi gyilkosság irányította rá a figyelmet a romakérdésre. Azt gondolom, hogy azok a reakciók, nyilatkozatok, amik megszülettek, leginkább csak a probléma felszínét tapogatták, mert úgy gondolom, hogy a közbiztonság romlása csak tünet, egy nagyon súlyos problémának csak a megnyilvánulása, ugyanúgy, mint ahogy egy betegségnek a láz csak tünete és nem maga a betegség.
– Azt gondolom, hogy a betegség lényege a mélyszegénység, a kirekesztettség, az esélytelenség. Ha egy népcsoport esetében ez a helyzet szegregációval párosul, akkor azt gondolom, hogy még súlyosabb és véglegesnek tűnő a reménytelenség. Ez a háttere, ez a magyarázata annak, hogy elszabadulnak a deviáns viselkedési formák. Azt gondolom, hogy ha nincsenek legális utak a nyomorból való kikapaszkodásra, akkor megnő a veszélye annak, hogy egyre többen és egyre bátrabban fordulnak a törvényen kívüli megoldásokhoz, hogy valahogyan boldogulni tudjanak. A különböző deviáns viselkedések, így a bűnelkövetés hátterében is az értékvesztett anómiás állapot rejtőzik. Az egymás mellett élést megkeserítő antiszociális viselkedéstől a kis értékű lopásokon keresztül a szervezett bűnözésig, gyilkosságig terjed a bűnelkövetés széles skálája, amelynek gyökerei a szegénységben, a kirekesztettségben lelhetők fel.
– Van az éremnek egy másik oldala is. Amikor az eddigiekben a cigány emberek által elkövetett bűncselekmények miatt felerősödött hangos, gyűlölködő, szélsőséges cigányellenességről beszéltünk, akkor látnunk kell, hogy az érem másik oldala, hogy szaporodnak a romák ellen elkövetett bűncselekmények és merényletek. Az elmúlt néhány hónapban öt ilyen merénylet történt roma emberek által lakott házak ellen, cigány emberek ellen – Nyíradonyban, Nagycsécsen, Pécsen, Alsózsolcán és tegnap hajnalban Tatárszentgyörgyön –, ami mellett most már tényleg nem lehet szó nélkül elmenni. Azt gondolom, hogy csak befogadást támogató közös társadalompolitikával lehet úrrá lenni ezeken a problémákon, ha kezelni akarjuk a feszültségeket, és nem tétlenül nézni az erőszakba torkollást. Ha Amerika képes volt arra, hogy a feketék és fehérek közötti gyűlöletet kezelje, talán mi is képesek leszünk ezeknek a problémáknak a békés rendezésére.
A kormány gazdaságpolitikai hatásai Nógrád megyében
BECSÓ ZSOLT (Fidesz): – Örömmel értesültünk a kormány szent meggyőződéséről, amely szerint a magyar gazdaság elsőnek lábal ki a válságból. Vajon miből táplálkozik a kormány optimizmusa a jövő iránt? Úgy tűnik, hogy a lejtőn nincs megállás! Megdöbbentő, hogy különböző okok miatt több mint 26 ezer céget, döntően kis- és közepes vállalkozást töröltek 2008 októbere és 2009 szeptembere között, ami 40 százalékkal több, mint a megelőző egy évben volt. Az üzleti élet szereplőire jellemző az eladósodás, a piacról való menekülés, a fejlesztési források hiánya. Kivéve a kiválasztottakat, mert a kormány vállalkozásbarát politikája főként a barátok vállalkozását jelenti.
– Drámaian csökkentek a reálkeresetek, eladósodtak a tartalékaikat felélő, a megélhetés bizonytalanságában szenvedő családok. A kormány szociális érzékenységének nyoma sincs. Az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ kimutatása szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van a legtöbb nyilvántartott munkanélküli, számuk szeptemberben meghaladta a 68 ezer főt. Heves megyében 20 ezer a regisztrált álláskereső. Nógrád megyében több mint 18 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, a munkaképes lakosság 18 százalékát. A kormány munkahelyteremtő ígérete írott malaszt, fizetett hirdetésekben hangzatosan csengő propagandaszólam maradt. A költségvetésben életrevaló szikrája sem lelhető fel a gazdaság élénkítésének, a munkahelyteremtésnek; azaz a válság kezelésének annyit jelent, mint gúnárnak a felszámolás. Egy Salgótarjánban most kezdődő, közpénzen finanszírozott számítógépes tanfolyamra több százan jelentkeztek. Írd és mondd: összesen tizenkét fő felvételére volt keret! Az életen át tartó tanulás programjának ez is a része lenne? Megtanulni azt, hogy nincs lehetőség tanulni?
– Nógrád megyében 2006 és 2008 között 69 általános iskola átszervezésére kényszerültek az önkormányzatok, 14 iskolában szüntettek meg osztályokat. A legnagyobb csapás a nógrádi közoktatásra, hogy iskola nélkül maradtak olyan veretes történelmi múltú települések, mint például Mátraszőlős, Szanda, Ipolytarnóc, Mohora, Hasznos. Mintha egy háború hősi halottjainak nevét olvasnánk fel! Az átszervezések alól nem bújhatott ki Nógrád megye önkormányzata sem. Intézmények összevonására, átvételére, átszervezésekre, létszámcsökkentésre került sor. Ne áltassuk magunkat! Nem az oktatás-nevelés színvonalának növelése, hanem a pénzhiány szorító bilincse, a gazdaságosabb működés megteremtésének tiszavirág-életű reménye vezényelte ezeket a lépéseket.
– A kormány csiszolt fantáziája kiötlötte azt is, hogy az önkormányzatokat miként tegye saját településük sírásójává. Elegendő hozzá több száz milliárddal csökkenteni a kötelező feladatok ellátásához járó normatív támogatásokat. Egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy nincs szükség a magyar vidékre. A végvárak vidékéről jelenthetem, hogy szenvedünk is annak rendje-módja szerint, ahogy azt a kormány nagy mesekönyvében megírták. Ne csodálkozzanak tehát azon, ha – finoman szólva – vidéken sem szeretik a Bajnai névvel fémjelzett szocialista-liberális asztaltársaságot. Javaslom a „gazdaságpolitika” szó két betűvel történő megszorítását is. Nyugodtan nevezzék a továbbiakban gazságpolitikának: „dá"!
Egyszeri vagyonmegváltás
SZANYI TIBOR (MSZP): – A Bajnai-kormány megalakulásakor az MSZP azt nyilatkozta, úgy akarja ő támogatni a k- abinet válságkezelő intézkedéseit, hogy érzékelhetően megjeleníti azt a baloldali programot, amelyet tagjai, támogatói, szimpatizánsai és szavazói, a teljes magyarországi baloldal joggal elvár tőle. Azt is hangsúlyozta, hogy széles körű társadalmi támogatottságra és összefogásra törekszik. Nos, a Demokratikus Hálózat, amely baloldali fiatalok kezdeményezése, az MSZP-nek ezeket a törekvéseit szeretné egy konkrét javaslattal támogatni.
– Az ötlet nem új keletű. 1921-ben, gróf Teleki Pál első kormányának pénzügyminisztere, Hegedüs Lóránt, a korszak ismert pénzembere törvényjavaslatot terjesztett be az egyszeri vagyonmegváltás tárgyában. Az eleink által 88 éve meghozott törvény alapján az akkori, 1921-es költségvetés csaknem kétharmadát, azaz 13,5 milliárd koronát sikerült az államnak beszednie. Egy mai pénzügyi szakember szerint, akinek egyébként ezt a törvényt megmutattuk, a jelenlegi viszonyokra alkalmazva is minimálisan 200-300 milliárd közé prognosztizálja a lehetséges bevételt. Ez nagyságrendekkel több, mint a nehéz küzdelmek árán, sok-sok kompromisszummal és társadalmi ellenállással létrehozott vagyonadó, ráadásul egyszeri alkalom, amelynek lélektani hatása sokkal kedvezőbb az ilyen típusú megszorítások esetén.
– Idézem az 1921-es törvénycikk bevezető szakaszát, amely szinte összegzi mindazon szándékokat, amelyekkel ezt a javaslatot benyújtjuk: „Magyarország törvényhozása, áthatva annak tudatával, hogy a nemzet újjászületésének és a társadalmi béke helyreállításának legfőbb feltétele az állami pénzügyeink rendezése és a megrendített államháztartás terheinek apasztása, elrendeli, hogy a vagyon után, minthogy azt a magyar állam erőfeszítése és jogrendje védelmezte meg, vagyonváltság szedessék." Ezeket a gondolatokat ajánlom gondolkodásra, a Demokratikus Hálózat nevében is.
A 471-es út az ország legveszélyesebb útvonala, mégsem történik semmi!
IMON MIKLÓS Fidesz): – A 471-es főútvonal Debrecent Mátészalkával köti össze, 12 településen keresztül vezet 73 kilométeren át. Hatalmas, szinte már elviselhetetlen mértékű a forgalom, különösen vonatkozik ez a kamionforgalomra. Sajnálatos módon az elavult és keskeny sávszélességű úttest nem bírja a terhelést. Ennek tudható be a rengeteg baleset, amit a lakosság már megelégelt. Az elmúlt évtizedben, tehát 1998-tól kezdve a főútvonal Szabolcs megyei szakaszán, amely 42 kilométeres, 25 halálos, 119 súlyos és 274 könnyebb kimenetelű baleset történt.
– 2002-ben elindult a főútvonal rekonstrukciós tervezése, a Közútkezelő Kht. végezte ezt. A kormányváltás után sajnálatos módon - annak ellenére, hogy a szocialista képviselők, köztük Veres János ígéretet tett a főútvonal rekonstrukciójának folytatására – abbamaradt. Sőt, mi több: 2006-ban kivették az országos közútfejlesztési koncepcióból is, vélhetően politikai indíttatás miatt. Legutóbb - elmúlt héten – a szocialista-szabad demokrata többség ismét leszavazta a főútvonal rekonstrukciójára vonatkozó kezdeményezésünket.
– Mégis remélem, hogy megtörik a jég! A Közlekedési és Hírközlési Minisztérium parlamenti osztályáról ma kaptam egy reagálást, amiben az szerepel, hogy a Közlekedésfejlesztési Tervtanács október végén meghozta az állásfoglalását, miszerint elkezdődik a rekonstrukciós tervezés. Most először tartok a kezemben olyan levelet a minisztérium részéről, amelyben 2011-re ígérik a 471-es főút rekonstrukcióját. Tehát megtört a jég, s reménykedem abban, hogy ez nem egy kampányfogás, hanem valódi ígéret lesz.
Amikor a másfél millió forint is nagy összeg!
TÓTH GYULA (MSZP): – A vitathatatlanul nehéz helyzetben levő kormány visszavonta annak az útnak a megépítésére korábban hozott támogatási döntését, ami választókerületemben a Mágocs-Dombóvár közötti útról a forgalmat nem Dombóvár egyik településrészén, hanem azt elkerülve vitte volna tovább. Amiért napirend után kértem szót, legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy ez a döntés hátrányosan érinti a Tolna megyei 4. számú választókerület polgárait, de nem csak ezért. Azért is, mert ez a döntés minden előzetes egyeztetés nélkül született meg. Ha a kormány megfelelő szerve időben jelezte volna a visszavonást, akkor Dombóvár város képviselő-testülete nem járult volna hozzá másfél millió forinttal a tervezési költségek kifizetéséhez.
– Ennek az elkerülő útszakasznak a nyomvonala mellett olyan beruházási területek tárulhattak volna fel, ahol új munkahelyek jöhettek volna létre a foglalkoztatási gondokkal küszködő város és kistérség helyzetének javítását szolgálva. Egyedülálló lett volna a fejlesztés abból a szempontból is, hogy az állami, illetve önkormányzati fenntartású útszakaszok együttes át- és kialakításával a városrész 6 ezer lakójának a továbbiakban nem kellett volna elviselnie a nagy átmenő forgalom okozta zaj- és egyéb káros terhelést.
– Dombóvár város polgármesterével, a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség irányítóival, a Regionális Fejlesztési Tanács elnökével azt vallom, hogy a számos hátrányos helyzetű kistérséggel rendelkező Tolna, Baranya és Somogy megyétől egyetlen fejlesztésre szánt forintot sem szabadna megvonni. A kiemelt beruházások közül ugyan nem véglegesen vették ki a városunkat érintőt, de egyáltalán nem mindegy, hogy forgalomtechnikai módosulásokat is szorgalmazó, a jelenlegi utak alá- és fölérendeltségi viszonyát is megváltoztató, vissza nem térítendő támogatással a helyi gazdaságélénkítést is szolgáló beruházás 2010-ben vagy csak néhány évvel később valósulhat meg. Az engedélyezéshez szükséges dokumentáció – Dombóvár város említett anyagi hozzájárulásával – rendelkezésre áll. Így mégis bízom abban, hogy újragondolás után a kormány az eredeti elképzeléseknek megfelelően biztosítani tudja a kiemelt beruházás támogatására korábban megítélt összeget, a több mint két kilométeres út a tervezett határidőre elkészülhet.
Somogyba várták, Szegeden ünnepelt...
HEINTZ TAMÁS (Fidesz): – Amióta a 2010-es költségvetés számai kiszivárogtak, tudható, hogy 40 milliárd forintot el kíván a kormány vonni a közösségi közlekedéstől, így a MÁV-tól. Somogyban hónapok óta terjednek a hírek vasútvonalak bezárásáról, szebben fogalmazva: a személyszállítás felfüggesztéséről. A hírek a Nagyatád-Somogyszob-Balatonmáriafürdő, a Kaposvár-Siófok közötti mellékvonalak, valamint a balatonfenyvesi kisvasút megszűntéről szóltak.
– Szóbeszédre, rémhírekre azonban nem lehet építeni, jövőt tervezni, ezért a Somogy megyei közgyűlés elnöke néhány hete összehívta az érintett települések polgármestereit. Abban állapodtak meg, hogy felterjesztéssel élnek a kormányhoz annak érdekében, hogy az álljon el a tervezett intézkedésektől, és a vonat továbbra is járjon az adott vonalszakaszokon. A megbeszélésen úgy döntöttek, hogy meghívják egyeztetésre Hónig Péter miniszter urat, aki a hívásnak eleget téve az elmúlt hét csütörtökére fogadta el az invitálást. Fontos megjegyezni: a látogatás időpontját maga a miniszter határozta meg! A látogatás végül is elmaradt, mert a megbeszélést megelőző napon, szerdán a miniszter néhány soros e-mailben lemondta a megbeszélést, arra hivatkozva, hogy az érintett időpontban Szegeden vesz részt egy gáztározó ünnepélyes avatásán. Még egy államtitkárt sem volt képes küldeni maga helyett a megbeszélésre. Ez mindent elmond!
– Nyilván nagyon felemelő érzés lehetett a miniszterelnök úr oldalán állva örülni a szegedi gáztározó átadásának és koccintani, de azt hisszük mi, cserbenhagyott somogyiak, hogy nagyobb szükség lett volna megnyugtató szavaira Kaposváron. Ebből is az látszik, hogy ugyanaz a PR-kormányzás folyik a Bajnai-kormány alatt is, mint azt korábban az egymást váltó Gyurcsány-kormányok idején már megszokhattuk. Hetvenezer ember hiába várta a választ, mi lesz a vasútjával, mi lesz a hétköznapjaival, hogyan fog ezután utazni, ha bezárják a sokszor egyetlen közlekedési lehetőségét jelentő vasútvonalat. A cserbenhagyott 32 polgármester, valamint a somogyi megyegyűlés elnöke úgy döntött, többé nem hívják meg a minisztert, és csak arra kérik: a kormányzásukból hátralévő néhány hónap alatt ne okozzanak több kárt. Okoztak már éppen eleget!
Jogszabályt sért az Államkincstár
ERDŐS NORBERT (Fidesz): – Az Alvinczi Péter Szeretetszolgálat országosan közel kétezer embert foglalkoztat, akik házi segítségnyújtást végeznek közel 20 ezer rászorultnál, azonban több mint három hónapja nem kapták meg a fizetésüket. Mindezek ellenére nap mint nap elvégezték munkájukat, hivatástudatból és a rászorultak iránti szolidaritásból, azonban az is tudvalévő, hogy ők is jórészt szegény sorban élnek, így az őket ért sérelem elfogadhatatlan!
– A szolgálat azért nem tudta kiutalni a dolgozóknak a fizetést, mert az Államkincstár nem folyósította számukra az őket megillető normatív támogatást. Az Államkincstár azért függesztette fel október 9-én a normatív támogatás kifizetését, mert a szolgálatot jogi személlyé nyilvánító szervezettel összefüggésben közokirat-hamisítás bűntette miatt a közérdek védelmére hivatkozással nyomozás indult meg. Ez ellen a szolgálat fellebbezéssel élt a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnál, amely helyt adott neki, és november 13-án megsemmisítette a Kincstár felfüggesztő határozatát, és kötelezte őket összesen 1,8 milliárd forint kifizetésére az Alvinczi Péter Szeretetszolgálat felé. Ezen kívül megállapította, hogy az Államkincstár normatíva-visszatartása sem indokaiban, sem mértékében, sem formailag nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.
– Mindezekre tekintettel a szolgálatot a normatíva megilleti, ennek visszatartásával a Államkincstárt súlyos jogszabálysértést követ el, veszélyezteti a fenntartó által nyújtandó ellátást és az alkalmazottak bérezését, ami kimeríti a súlyos kárral fenyegető helyzet fogalmát és a közérdek sérelmét. Mindezek ellenére az Alvinczi Péter Szeretetszolgálat mind a mai napig nem kapta meg a normatívát, így a dolgozók sem kapták meg a fizetésüket. Hogyan lehet az, hogy a Magyar Államkincstár súlyos jogszabálysértést követhet el, veszélyeztetheti közel 20 ezer rászoruló ellátását és a bérek visszatartásával 2 ezer család megélhetését? Mikor kaphatják meg a szeretetszolgálat dolgozói a fizetésüket?
Hogy kell advent napján embereket vagyonuktól megfosztani?
BODÓ IMRE (Fidesz): – Az advent szó latin eredetű, jelentése eljövetel, megérkezés. Tegnapelőtt Szeged városában a Mars téri árusok részére eljött, megérkezett a városvezetés: dózerek, daruk, flexek, vasvágók és őrző-védők személyében. Tegnapelőtt a szegedi szocialista városvezetés a városközpontban ünnepség keretében meggyújtotta az első adventi gyertyát, közben tudta, hogy több utcával arrébb botrány készülődik. A városvezetés átépíteni szeretne, de célját rengeteg hibával próbálja meg elérni. A Csongrád Megyei Bíróság legfrissebb ítéletében a kereskedőknek adott igazat. Igazat adott nekik vagyonuk féltésében, megélhetésük féltésében és a jövőjük féltésében. Mindenki azt várta, jómagam is azt vártam, hogy eljön a megegyezés, mert ez egy kényszer, aminek el kell jönnie, és végre mindenki azt fogja tenni Szeged városában, ami az ő dolga. Erre tegnap-tegnapelőtt megjelent az erő, a városvezetés ereje, és az éjszaka leple alatt alattomosan nekilátott a nagytakarításnak.
– Ez az, amiért egy napirend utáni felszólalásra kellett hogy jelentkezzek, mert Szeged városában a szegedi városvezetés vasárnap advent éjszakáját arra használta, hogy lábbal tiporja mindazt, amiért az elmúlt húsz évben mindannyian küzdöttünk ebben az országban. Azt hittem és mindenki azt hitte, hogy ez soha többé nem fog megtörténni, mégis megtörtént, és olyan éjszakát kellett átélni, amely az elmúlt húsz évben Szegeden példa nélküli volt: zúgtak a gépek, vágták a rácsokat, ürítették ki a boltokat, hordták teherautószámra mások vagyonát. Közben a tulajdonosok kerítésen kívül rekedve figyelték saját megaláztatásukat. Azt kérdezték egymástól: ez lenne, uraim, a demokrácia? Számít valamit ma Magyarországon egy meghozott bírósági ítélet? Mert ha számít, akkor mi történik itt most Szegeden? Kértek rendőri segítséget, de olyan erős volt a városi felvonulás, hogy még a rendőrök sem tudtak a kereskedők segítségére lenni. Látszott, hogy a szegedi városvezetés és annak százszázalékos tulajdonú kft.-je, nem ismer korlátokat.
– Megítélésem szerint, a hatalom olyan eszköz, amellyel élni és nem visszaélni kell! Szegeden advent éjszakáján nagyon sok embert olyan hatalmi atrocitást ért, amely minden képzeletet felülmúl. A magyar parlamentben ez a megtörtént esemény nem maradhat szó nélkül, és arra kérem majd a tisztelt parlamenti képviselőket, illetve a frakciókat, hogy igyekezzenek odahatni, hogy a jövőben - bármekkora is egy hatalmi kényszer egy adott városban - ne lépjenek túl semmi olyan határt, amely a demokrácia lábbal tiprásához vezet!
Közraktár, kontra diszkrimináció!
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): – Közel száz mezőgazdasági termelő problémáját kell megosztanom, jeleznem az Országgyűlés felé, amelyhez segítséget kérnek a törvényhozástól is, hogy a jövőt illetően ne járjon senki úgy, ahogy ők jártak. A közraktározásról, állami funkció gyakorlásáról, ellátásáról van szó.
– A gazdák közös integráció révén értékesítették termelvényeiket, 4 ezer tonna malmi búzát és 1150 tonna olajos napraforgót 263 millió forint értékben egy dél-alföldi cég felé, adásvétel formájában. A cég a beszállított terményeket leközraktároztatta, körülbelül 80 százalékban a közraktárjegyek beváltásával felvette a hitelt, amelyből a termelőket nem fizette ki, akik így nem juthatnak már a termelvényeikhez, és pénzt sem kaptak érte. A számlák kifizetésének utolsó határideje december volt, ez idáig a termények ellenértékének mintegy 15 százalékát fizették ki. Amikor tudomást szereztek a közraktározásról, hitelfelvételről, az áru ki nem fizetéséről, értesítették a közraktározó céget, a Concordiát, amely semmit nem tett a probléma megoldásáért. Leveleikre nem válaszolnak, holott minden feléjük érkező jelzést, figyelemfelhívást ki kellett volna vizsgálniuk. A gazdák úgy érzik, a terményüket jogtalanul eltulajdonították. A közraktár-felügyelet felé is jelezték a problémát, kérve az intézkedést, de sajnos semmi sem történt.
– A közraktározásról szóló szabályozás pontatlansága, hiányossága teheti lehetővé az ilyen eseteket. Ezért módosítani kellene a szabályozást, miszerint ne legyen elegendő egy minden jogi garanciát nélkülöző egyoldalú nyilatkozat, amelyet a közraktár minden ellenőrzés nélkül elfogad. Ha ennek ellenére kiderül, hogy az adott terményt olyan gazdasági társaság vagy természetes személy helyezte közraktárba, akinek az nem volt tulajdonában, illetve nem rendelkezhetett volna jogszerűen vele - például a termelőknek még nem fizette ki a teljes vételárat -, a közraktárnak helyt kelljen állnia a vételárért, azt a termelők felé meg kell fizetnie, hiszen az ő mulasztásából keletkezett a kár.
– Úgy érzem, jogunk és kötelességünk segíteni a gazdáknak, termelőknek, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben ne lehetetlenüljenek el, és jussanak hozzá az egész éves munkájuk eredményeként megtermelt terményük ellenértékéhez, ne kerülhessenek kiszolgáltatott helyzetbe, amelyhez állami közraktározó cég is segédkezett.
A hollóházi porcelángyár segélykiáltása!
HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): – Veszélyben van a zempléni hegyköz egyetlen nagyobb létszámot foglalkoztató munkahelye, a többségében állami tulajdonú Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. A gyár évek óta több százmillió forintos adósságot görget maga előtt. Ez, valamint a gazdasági válság, amely a porcelánipart különösen mélyen érintette, gúzsba kötötte a céget. De úgy tűnik, hogy az előbbiekhez párosul a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. halogató válságkezelése is.
– Kérdezem: szabad-e a fűnyíróelvet alkalmazni egy olyan nehéz helyzetű térségben működő cég esetében is, mint az ipari hungarikumot jelentő Hollóházi Porcelán Manufaktúra? A gyár menedzsmentje, amely Pálfi József vezérigazgató elmozdítása után még kérdéses, hogy miként is áll fel, azt a feladatot kapta, hogy egyezzen meg hitelezőivel az adósság egy részének elengedéséről, átütemezéséről. Mivel nagyrészt állami hitelezőkről van szó, ez a megegyezés talán megszületik. De sajnos az örökölt konstrukció marad, mint ahogyan a hitelek egy része is. Ez pedig tovább súlyosbítja a gyár jövőbeni esélyeit egy olyan időszakban, amikor a porcelánipart többszörösen sújtja a válság. Tessék mondani: kinek áll ez érdekében?
– Azt kérem a térség választott képviselőjeként az ügyben érintett minisztériumoktól, valamint a tulajdonos MNV Zrt.-től: vegyék elő az új cég alapítását célul tűző projektet annak érdekében, hogy ne folytatódjék a porcelángyár vesszőfutása! Vegyék elő, hogy egy friss, modern, gazdaságos és versenyképes alapokra helyezett, adósságoktól mentes állami cég vegye át a porcelángyártást, valamint a biztos árbevételt jelentő kőedénygyártást.
– Vajon meghallják-e Magyarország egyetlen, 232 éve működő ipari létesítményének, a hungarikumot gyártó hollóházi porcelángyárnak és 220 dolgozójának a segélykiáltását? Kérem, adjanak esélyt!
Megalakult az egységes magyar református egyház
HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): – Az elmúlt hét végén történelmi pillanatokat éltünk át azzal a több ezer református honfitársunkkal, akik 2009. május 22-én Amerikából és a Kárpát-medence négy égtája felől érkeztek a Debreceni Református Nagytemplom előtti térre, hogy 16 órakor emelt fővel hallgassák a nagytemplom évszázados harangjait, amik egyszerre kondultak meg a Kárpát-medence összes református templomának harangjával együtt. A harangok most azt a lelki egységet hirdették, ami ezen a napon a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az amerikai földrész, valamint az anyaország reformátusai, a nagytemplom ódon falai között Bölcskei Gusztáv püspök úr vezetésével összeült alkotmányozó zsinat történelmi jelentőségű határozatával született meg, ahol elfogadták az egységes Magyar Református Egyház alkotmányát. Történelmi jelentőségű ez a dokumentum, mert egyszerre lezárja a múltat, szól a jelenről, és felmutatja a jövendőt is.
– Először is történelmi jelentőségű magának a református egyháznak félévezredes történetében, mert a magyar reformátusság a reformáció korától kezdődően mindig több ország területén és több államszervezeti keretek között élt. Az addigi kényszerű szervezeti széttagoltságban élő egyházrészek 1881-ben Debrecenben létrehozták a Magyar Református Egyház teljes szervezeti egységét, azonban ez a folyamat többször és komolyan megtört. A legfájdalmasabb a trianoni döntést követő határrendezés volt. Mégis a magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére tanúságtételében és szolgálatában mindvégig megőrizte hitbeli és teológiai egységét. 2009. május 22-én ez vált nyilvánvalóvá.
– Másodszor: azért is történelmi jelentőségű, mert egyfajta lelki gyógyírt jelent a Kárpát-medence magyarságának az életében. A magyarság állapotát két történelmi dátum viszonyában lehet jól kifejezni. 1920-ban Versailles-ban a győztes hatalmak az ország kétharmadának elcsatolásával kilátástalan helyzetbe hozták Magyarországot. Trianon ma is megkerülhetetlen trauma és kérdés a magyarok számára. Nyolcvannégy évvel ezután a 2004-es magyarországi népszavazás eredménye szintén sokkolta a nemzeti egységért aggódó magyarokat. Mindkettő rövidlátó és felelőtlen döntés volt. Az első külső kényszer volt, a másik a magyarországi demokrácia szülte politikai akarat. Az egyesülő Magyar Református Egyház ezeket az örökségeket hordozva azt szeretné, hogy 2009. május 22-e evangéliumi felelet, vigasz és remény legyen; egyszerre mondunk nemet a múltra és igent a jövőre, amely csak Krisztusban van, ahogy évszázadokon át, most is kinyilvánítjuk azt a hitünket, hogy semmilyen nagyhatalmi politikai érdek nem veheti el a kevesek hitét, szeretetét és közösségvágyát, nincs az az összetöretettség és botránkoztatás, amit Isten kegyelme, Jézus Krisztus szeretete és békessége ne gyógyítana meg.
– Harmadszor: ez az alkotmány elősegíti azt az európai jövőt, amit mi mindnyájan szeretnénk, Európa egységét. Meggyőződésem, hogy az egységes Magyar Református Egyház helyreállítása az európai integráció újabb lépése, tudniillik az Európai Unió 50 éves története e páneurópai gondolat megvalósításának a keretét adja. Tehát így válik természetessé, hogy a reformátusok egyesülése ezt az integrációs folyamatot erősíti meg.
– Ebben a szellemben üdvözölte Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája is a magyar református egységet, mert az egységes Református Egyház nem állami politikai szervezet, hanem olyan emberek alkotják, akikkel a békés hétköznapokban a Kárpát-medencei országok állampolgáraiként találkozhatunk, akik egy szívvel kijelentik, hogy az állampolgári identitásuk mellett és felett él bennük egy másik történelmi hagyomány, egy aktuális igény a vallások alapjait hitvallásaiban képviselő Magyar Református Egyházra. Végül idézem Sólyom László köztársasági elnök úr méltató szavait: „Osztom a magyar reformátusok örömét. Az egység, amelyért ma a magyar reformátusság hálát ad, egyszersmind a magyar nemzet egységét erősíti. Ezért nemcsak a protestánsok ügye, nem is csak a vallásos embereké, hanem mindnyájunkat, minden magyart érint, és megerősítésünkre szolgál. Fogadják ezért nagyrabecsülésemet és köszönetemet."
A Budapesti Filharmóniai Társaság missziójáról
HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): – Különleges ajándékkal lepte meg a Budapesti Filharmóniai Társaság a zeneszerető közönséget a zene világnapján, 2009. október 1-jén. Négy kamarakoncerttel, amelyek átszelték Budapestet Pesthidegkúttól Rákosmentéig. A koncertek helyszíne a Klebelsberg Kultúrkúria, a Bartók Emlékház, az Operaház Székely Bertalan terme, a rákoshegyi Bartók Zeneház volt. A műsorok gerincét a társaság tiszteletbeli tagja, a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjének, Bartók Bélának a kamaraművei jelentették. Felidézték a XX. század és egyben az 1853-ban Erkel Ferenc által alapított Budapesti Filharmóniai Társaság történetének három évtizedét. Klebelsberg Kunó, a legendás kultuszminiszter, aki szintén a társaság tiszteletbeli tagja volt, 1928-ban, a társaság 75. éves jubileumán kimondta: „Sokkal nagyobb e zenekar megalapításának értéke nálunk, mint a nyugati nemzeteknél. Akkor és ott ez csak művészeti tett volt, nálunk nemzeti tett."
– E mostani kezdeményezés is a társaság egyedülállóan gazdag erkölcsi tőkéjéből épült fel. Szinte bármely időszakot, évtizedet idézzük fel a Budapesti Filharmóniai Társaság történetéből, kultúrtörténelmünk nagyjaival találkozunk. Erkel, Mahler, Liszt, Goldmark, Dohnányi, Bartók, Brahms, Dvořák - s végeláthatatlan a sor - neve kötődik a társaság nevéhez. Tiszteletbeli tagjai között Joachim és Auer, Brahms és Kodály, Apponyi Albert gróf és Esterházy Pál herceg. Természetes mindez, hiszen fennállásának első 90 esztendejében az ország egyetlen hivatásos zenekara volt. Azóta is mérvadó zenei együttesünk, számtalan ős- és magyarországi bemutató, magyar és külföldi karmester és művész fűződik nevéhez.
– Sajnálatos, hogy ki kell mondanunk: a társaság tevékenységének akár tényszerű tudomásulvétele a rendszerváltozás óta még várat magára. A Budapesti Filharmóniai Társaság méltóságához, elődeinek munkásságához méltatlan lenne az a feltételezés, hogy ebben szándékot lássunk. Csak remélni tudjuk, hogy a 156 éve alapított társaság a jövőben megkapja a létét elismerő, akár mindössze gesztusértékű biztonságot, amely nem létjogosultságát kérdőjelezi meg, hanem visszaadja a helyét a magyar zenekultúrában, a nemritkán megelőlegezett bizalommal, anyagi és erkölcsi elismeréssel elhalmozott versenytársai között.
A játék, ha betegséggé válik...
PETTKÓ ANDRÁS (Független): – A játék általánosan elfogadott pszichológiai definíciója: szabad cselekvés, ahol a hangsúly a szabadságon van, míg a függőség már önmagában mindez ellentettje. A közelmúltig nem is volt értelme a játék és a függőség szavak egymás melletti, sőt egybeolvasztott használatának. De, amíg az alkoholizmusnak vagy a kábítószer-függőségnek egyértelmű jelei vannak, a játékszenvedély rabságában nem dülöngélnek az utcán, nem hallucinálnak, nem beszélnek félre, sőt a játékfüggőség a létfontosságú belső szerveket sem rongálja. Nehéz tehát felismerni, illetve beismerni, és még nehezebb elfogadni: ez bizony betegség!
– A sportfogadás, a kaszinó, a játékgépek, a szerencsejátékok a mindennapi élet részeiként egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, és egyre több helyen hozzáférhetőek. Ezek is, hasonlóan más tevékenységekhez, viselkedésmódokhoz, amelyek mértékletesen élvezve alapvetően semmiféle problémával nem járnak – mint például a bevásárlás, a sportolás vagy az evés –, bizonyos életszituációkban kóros, pusztító betegséggé válhat, amely nemcsak a függő személy életét, de a környezetében élőkét is pokollá tudja tenni.
– Magyarországon fejetlenség uralkodik a szerencsejátékok piacán, sajnos sok a feketén működtetett gép is. Nemcsak kaszinókban, hanem kocsmákban, bárokban is lehet játszani. Ahhoz képest, hogy a lakosság 3 százaléka játékfüggő, ma még nem lehet találkozni egyetlen olyan reklámmal sem, amely a szerencsejáték-függőség veszélyeire is felhívná a figyelmet. Azt gondolom, hogy a szerencsejátékból befolyó összegből kell a szerencsejáték áldozatain segíteni. Elkülönített pénzalap hozzájárulhatna a játékfüggők kezeléséhez, a velük foglalkozó civil szervezetek működésének, szakemberek munkájának támogatásához, a dohánytermékekhez hasonló veszélyre figyelmeztető kampányhoz.
Egy korszak margója
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): – Magyarország 18 éve szabadult fel a szovjet katonai megszállás alól. A szabadság mint régóta nem látott vendég köszöntött ránk. Joggal hitték sokan, hogy végre pozitív változások fogják követni demokratikus államrendszerünk hajnalát, de számtalan csalódást kellett átélnünk. Megosztó, értékromboló törvények, gazdaságilag megalapozatlan határozatok, mindenféle szakmai hozzáértést nélkülöző döntések sorozata jellemezte az elmúlt időszakot. Egyesek önmaguk tévedhetetlenségét feltételezve csírájában elfojtották a nemzet érdekét szolgáló megegyezéseket.
– Korunk egyik legnagyobb átka a tisztességes és áldozatos vezetők hiánya. Nincs helye politikai kalandoroknak a nemzet irányítói között, akik képtelenek meglátni a döntéseikkel megváltoztatott emberi sorsokat, és hanyag makacsság jellemzi őket felelős viselkedés helyett. A gőgös modor és a beképzeltség már sok morális tragédiához vezetett. December 5-e örökké gyásznap lesz Magyarország történetében. Külhoni magyar testvéreink megtagadása mély sebet vágott a nemzeti öntudatba, ami még hosszú ideig fájdalmas emlék lesz, de akiket összeköt az olthatatlan hit, közös kultúránk és édes anyanyelvünk, azok elválaszthatatlanok maradnak. A szavazás sikertelenségében közrejátszó hangemberek még hazaárulónak sem nevezhetők, hiszen a pénz és önös érdek ördögi árnyékában soha nem érezték át, mit jelent a magyar néphez tartozni. Lemoshatatlan szégyen marad, hogy társadalmunk olyan embert emelt miniszterelnöki székbe, aki a legaljasabb jelzőkkel illette saját nemzetét!
– Régen az idegen hadak jelentették a legfőbb veszélyt, most a romlott életfilozófiák értékromboló világa jelenti a kihívást. Felvenni a küzdelmet ellenük, hazánk jövője szempontjából elengedhetetlen. Hiú ábránd azt hinni, hogy radikális változtatások nélkül eredményesen kezelhetőek az ország gondjai. Merni kell cselekedni, különben idegen érdekek fognak győzedelmeskedni, és az végzetes lesz számunkra. A szlovákiai nyelvtörvény ékes példája, mire számíthatunk a jövőben határozott nemzeti érzelmű politika nélkül. Bizalmam a magyar polgárokban töretlen, és él a remény bennem, hogy az elkövetkezendő tavasz új és jobb irányt fog hozni.
Fidesz
| KÉPVISELŐ | FELSZÓLALÁSOK SZÁMA | (perc, másodperc) | |
| 1 | Bóka István | 1 | 5:02 |
| 2 | Kékkői Zoltán József | 4 | 20:37 |
| 3 | Horváth János | 3 | 15:16 |
| 4 | Hörcsik Richard | 3 | 16:25 |
| 5 | Kiss Attila | 3 | 11:54 |
| 6 | Balogh József | 2 | 7:50 |
| 7 | Bodó Imre | 2 | 10:05 |
| 8 | Demeter Ervin | 2 | 8:46 |
| 9 | Erdős Norbert | 2 | 6:55 |
| 10 | Heintz Tamás | 2 | 7:40 |
| 11 | Simon Miklós | 2 | 8:41 |
| 12 | Nógrádi Zoltán | 1 | 5:50 |
| 13 | Bebes István | 1 | 5:10 |
| 14 | Kelemen András | 1 | 5:06 |
| 15 | Bóka István | 1 | 5:02 |
| 16 | Szakács Imre | 1 | 4:58 |
| 17 | Becsó Zsolt | 1 | 4:38 |
| 18 | Vitányi István | 1 | 4:31 |
| 19 | Gulyás Dénes | 1 | 4:15: |
| 20 | Mátrai Márta | 1 | 3:39 |
| 21 | Fazekas Sándor | 1 | 3:30 |
| 22 | Cser-Palkovics András | 1 | 3:18 |
| ÖSSZESEN | 36 | 2:48:21 | |
MSZP
| KÉPVISELŐ | FELSZÓLALÁSOK SZÁMA | (perc, másodperc) | |
| 1 | Garai István Levente | 5 | 26:00 |
| 2 | Mécs Imre | 4 | 16:18 |
| 3 | Keller László | 2 | 10:27 |
| 4 | Szanyi Tibor | 2 | 10:34 |
| 5 | Tóth Gyula | 2 | 8:49 |
| 6 | Jauernik István | 1 | 5:16 |
| 7 | Kránitz László | 1 | 5:28 |
| 8 | Mester László | 1 | 5:13 |
| 9 | Tatai-Tóth András | 1 | 5:15 |
| 10 | Veres János | 1 | 5:26 |
| ÖSSZESEN | 20 | 1:38:46 | |
SZDSZ
| KÉPVISELŐ | FELSZÓLALÁSOK SZÁMA | (perc, másodperc) | |
| 1 | Gulyás József | 3 | 14:50 |
| 2 | Béki Gabriella | 1 | 5:27 |
| 3 | Geberle Erzsébet | 1 | 4:12 |
| ÖSSZESEN | 5 | 24:29 | |
Független
| KÉPVISELŐ | FELSZÓLALÁSOK SZÁMA | (perc, másodperc) | |
| 1 | Pettkó András | 4 | 17:07 |
| 2 | Gulyás József | 2 | 10:16 |
| ÖSSZESEN | 6 | 27:23 | |
Bartha Szabó József
