Lesz-e digitalizációs és logisztikai központról az ózdi vasgyár helyén?

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – Nagyjából egy évvel ezelőtt lehetett először hallani a nemzeti kulturális digitalizációs és logisztikai központról. Feladataként fogalmazódott: gyűjti, tárolja a magyar kultúra kincseit, rendszerezi, digitális formában a közönség és a kutatás számára hozzáférhetővé teszi. A javaslatban, a megvalósítás helyszíneként Ózd városa szerepelt.

– A napokban, a kulturális bizottság alelnökeként, Ózdon jártam. Megnéztem a leendő digitalizációs központ helyszínéül tervezett volt vasgyárat. Mintegy negyedmillió négyzetméter, 25 focipálya méretű logisztikai és tárolóterületről és olyan jövendőbéli munkahelyről van szó, amely százával vonzaná a szakképzett fiatalokat.

- Államtitkár úr! Ózdnak erre a beruházásra égető szüksége van, hosszú távon az egész térségnek. Nemcsak én, hanem a borsodi munkalehetőségekre figyelők is várják megtisztelő válaszát. Ezért kérdezem:

·         Miként alakul a végrehajtás?

• Változatlanul Ózdban gondolkodnak?
• A projekt keretében milyen beruházások valósulnak meg?
• Hogyan lesz majd ehhez elegendő költségvetési vagy más, például uniós pályázati forrás?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a tavalyi év végén hozta nyilvánosságra a digitális megújulás cselekvési tervét. Ez a 2010-14 közötti időszakra vonatkozóan tartalmazza az információs társadalom nyújtotta előnyök hasznosítási szándékát, hangsúlyozom: nem csak a kultúra területén. A terv kiemelt célja a magyar nemzeti digitális archívum létrehozása. A Manda, mert ez a rövidítése, mind költségvetési, mind pedig szakmai szempontból leghatékonyabban a Magyar Nemzeti Filmarchívum feladatkörének kibővítésével oldható meg.

– Képviselő úr! A törvénymódosítások megteremtették a jogszabályi hátteret az új szervezeti struktúra kialakításához. A Manda alapító okirata elkészült, a Magyar Államkincstár által történő törzskönyvi bejegyzése folyamatban van. Az idén a filmarchívum működésére korábban megállapított mintegy 200 millió forinton felül 180 millió forint költségvetési támogatás áll rendelkezésre a működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtésére. Hasonló nagyságrendű költségvetési támogatással számolunk az elkövetkező években is a folyamatos működés és a legszükségesebb fejlesztések biztosítására. A magyar kultúrkincs digitalizálására ez az összeg persze nem elegendő, ezért számítunk különféle pályázati, elsősorban uniós forrásokra is. Ezek felkutatása és elnyerésére a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkárságának kezdeményezésére folyamatban vannak. A munkánk során természetesen nem fogjuk elfelejteni Ózdot sem.

Bocsánat, hol lehet itt dolgozni?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – A magyar kormány foglalkoztatáspolitikai csodafegyvernek tartja a közmunkát. A közmunkában való részvétel nélkül lassan már nem is magyar a magyar ember. Az MSZP nem azt vitatja, hogy a segélyt bizonyos körben munkavégzéshez vagy képzésen való részvételhez kötik, hiszen erről szólt az „Út a munkához” programunk is, amit sajnálatos módon a mostani kormányzat szándékosan szétvert és rosszabbra cserélt. A baj az, hogy nem létező forrásokra és munkalehetőségekre hivatkozva veszik el a rokkantnyugdíjasoktól és a munkájukat elvesztettektől a tisztes megélhetés esélyét. Az adatok azt mutatják, hogy az egyes településtípusoknál csak 50-60 százalékában volt vagy lesz az idén közmunka-lehetőség, azaz az ország jelentős részében az emberek nem tudnak a közfoglalkoztatás keretei között dolgozni, így nem fognak tudni miből megélni. Az ok persze prózai: romló önkormányzati finanszírozás, csökkenő támogatás a közmunkához.

– Államtitkár úr! Az önök foglalkoztatáspolitikai csodafegyvere olyan hatékony, mint egy fapuska, amivel nemhogy a munkanélküliséget nem lehet csökkenteni, de még éhséglázadáshoz is fog vezetni.  Ezért arra kérem, hogy a kormányzati sikerpropaganda helyett érdemben igyekezzen a kérdéseimre valós, és legfőképpen több százezer nehéz sorsú ember számára reményt adó valós választ adni.

• Mivel érik el, hogy legalább a települések 80-90 százalékában lehessen dolgozni közfoglalkoztatás keretében?
• Mit tesznek azért, hogy az egyre csökkenő közfoglalkoztatási bér mellett is biztosítva legyen a legszegényebb családok megélhetése?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Önök elneveztek egy pénzpazarló programot „Út a munkába” címmel, de találóbb, ha mondjuk, „segélyezés munkának álcázva” lett volna a neve. Az ön felszólalásából is kiderül, hogy nem hisznek abban, hogy ebben az országban van munka, van mit elvégezni. Szerintünk viszont: igenis hinni kell abban, hogy állami projektekkel, állami programokkal lehet és kell értékteremtő munkát biztosítani. Nagyobb ösztönzéssel a vállalkozások terén is sokkal több munkaerőt, közfoglalkoztatottat lehet majd nyilván munkaviszonyba helyezni. Szeretnénk, hogy minél több önkormányzat csatlakozzon ehhez a programhoz, és természetesen számítunk majd a civil szervezetekre, az egyházakra is, mint ahogy már ebben az évben is megteremtettük annak lehetőségét, hogy pályázzanak ilyen forrásokra. Higgye el, képviselő úr: munkából kell, hogy az emberek megéljenek, nem pedig segélyből vagy annak álcázott juttatásból!

Mi lesz a hajléktalan-stratégiával?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Tavaly ősszel többször ígérte a kormány, hogy stratégiát dolgoz ki az egyre súlyosbodó hajléktalankérdés megoldására. Sőt, maga a miniszterelnök kért fel több minisztériumot a stratégia kidolgozására. Eredménye, eddig semmi! A legújabb kormánypárti beterjesztés teljesen világossá teszi, hogy aki a társadalom szélére szorult, az bűnöző, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azzal, hogy többször lehet kivetni a hajléktalanadónak is nevezhető, közterületen alvásért a szabálysértési bírságot, végérvényesen a rendészeti kérdés keretébe helyezik ezt az alapvetően szociális problémát.

–A Fidesz társadalom- és gazdaságpolitikájának eredményeképpen a dolgozó szegények a társadalom szélére sodródnak. A szociális hálót, amely fölfogná a lecsúszást, leépíti a kormányzat. A kilakoltatások már elkezdődtek, érdemi megoldás nem született a devizahitelesek problémájára sem. A szociális eszközkezelő szűk forrásai alig pár száz családnak juttatnak fedelet a fejük fölé. Több tízezer családnak kell szembenéznie a hajléktalanság rémképével. A legelesettebbeknek segítő kéz helyett hajléktalanadót és gumibot-ütést ad a kormány.

•  Hol marad a stratégia, ami kezelhető keretbe helyezné az utcára szorulók problémáját?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Önt hallgatva a szabad demokraták legrosszabb pillanatai jutnak az eszembe. Ön pontosan úgy beszél, mint a liberális elődei az elmúlt 8 évben. És mi lett az eredménye: semmi, nem vezetett sehová! Kérem, hogy nyugodjon meg, próbáljon meg visszatérni a világvégét idéző vízióiból a valóságba. Amit ön állít, abból semmi sem igaz! A nemzeti együttműködés kormánya 2011 januárjára elkészített egy intézkedési tervet. Az ebben szereplő feladatok kiegészítése, egyeztetése zajlik most, a közeljövőben válik véglegessé.

– Képviselő úr! A nyár végén indul a hajléktalan emberek foglalkoztatását elősegítő program. Szintén a közeljövőben indul az önálló lakhatás megteremtését támogató programunk. Ez folytatása annak a pályázatnak, amelynek során eddig közel ezer hajléktalan ember jutott lakhatási támogatáshoz. Fontos eleme továbbá a pályázatnak a hajléktalan emberek számára lakhatást nyújtó intézmények átalakításának támogatása, a nagy hálótermek felszámolása.

– Képviselő úr! Remélem, sikerült megnyugtatnom, hiszen ezen intézkedések révén tényleges és megfigyelhető változás érhető el a közterületen élők helyzetében, - ha ők is úgy akarják!

Eltévedt a Kodály Központ 50 millió forintja?

AGY CSABA (Fidesz): – Az Európa kulturális fővárosa program keretén belül megvalósult beruházások során a nagyközönség birtokba vehette Pécsett a Kodály Zoltán Koncert- és Konferencia központot. Megnyitásával új fejezet kezdődött Magyarország kulturális életében, hiszen a központ kulturális tevékenysége nemcsak a város, hanem a nemzetközi környezet számára is kiemelt jelentőségű. Pécs városa által vállalt fenntartói és üzemeltetői feladatok ugyanakkor természetesen jelentős többletkötelezettségekkel is járnak.

– Az Országgyűlés a 2010. évi költségvetésben elkülönítetten 50 millió forintot szerepeltetett az intézmény számára. Pécs város polgármestere levélben fordult Szőcs Géza államtitkár úrhoz, hogy az 50 millió forintos összeg rendelkezésre bocsátásának ügyében intézkedni szíveskedjen. 2011 áprilisában Pécs városa azt a választ kapta a nemzeti erőforrás minisztertől, hogy a 2010. március 31-én az Oktatási és Kulturális Minisztérium és háttérintézménye, a Hungarofest Kft. között a Kodály Központ 2010-11. évi, az EKF-program keretében megvalósuló kulturális programjainak finanszírozására kötött szerződésben vállalt kötelezettségének a minisztérium az egyéb célra, nevezetesen a Kodály Központ 2010 novemberére és decemberére vonatkozó havi működési üzemeltetési költségeinek támogatására lekötött forrás felhasználásával tett eleget. A kérdéseim a következők:

• Miként fordulhatott elő, hogy Pécs megyei jogú város önkormányzata nem kapta meg a Kodály Központ működési költségeire a 2010. évre vonatkozó elkülönített forrást?
• Miként fordulhatott elő, hogy az előző szocialista kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma egy, a saját háttérintézményével kötött, programfinanszírozásra vonatkozó szerződéses kötelezettség fedezetére használta fel a működésre szánt költségvetési támogatást?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szocialista kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma, ahogy ön is mondta, 2010-ben a pécsi konferencia- és koncertközpont egyéb működési célú támogatások és kiadások céljára a költségvetési törvényben 50 millió forintot határozatott meg. Ám miután Páva Zsolt lett a polgármester, a szocialistáknak nem volt fontos tovább az Európa kulturális fővárosa program. Ennek megfelelően az OKM 2010. március 31-én szerződést kötött a 2010. évi programsorozatot bonyolító Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Nonprofit Kft.-vel. Szóval, ez úgy fordulhatott elő, hogy a szocialistáknak már nem volt fontos ez az egész ügy. De nekünk fontos! Éppen ezért, az Új Széchenyi-tervben már szerepel a Kodály Központ működtetését segítő támogatás.

Megvalósul-e a Vát-Porpác térségébe tervezett reptéri beruházás?

BANA TIBOR (Jobbik): – A Vát és Porpác közé tervezett, több mint százmilliárd forint értékű beruházás közvetlenül több száz, az oda települő logisztikai központ és ipari park pedig közvetve több ezer munkahelyet is teremthetne. A reptéri beruházással kapcsolatos első hírek 2005-ben láttak napvilágot. 2006-ban alakult meg a SIA-port Kft., azzal a céllal, hogy a nyugat-magyarországi régióban kereskedelmi forgalomra alkalmas repülőteret alakítson ki. A szóban forgó kft. feladata lett, hogy a két településen rendezett jogviszonyokat alakítsanak ki a nemzetközi cargo-reptér létesítéséhez. A projekttől eleinte idegenkedtek az emberek, ám a SIA-port Kft. munkatársainak sikerült meggyőzni a váti és porpáci lakosok nagy részét arról, hogy ez a beruházás számukra a zajhatásokon kívül csak előnyökkel járhat.

– A Vas megyei közgyűlés kormánypárti képviselői többször megfordultak Kínában, hazaérkezésükkor mindig pozitívan nyilatkoztak a projekt alakulásáról. Fellegi miniszter úr azonban még a kínai kormányfő június végi látogatását követően sem nyilatkozott egyértelműen a projekttel kapcsolatban, szavai szerint a helyszínről még nincs végleges döntés. Sajtóértesülések szerint a kormány Mezőkövesd térségébe vinné a beruházást. Kovács Ferenc Vas megyei közgyűlési elnök ezzel szemben kijelentette: előkészítettsége alapján a vasi reptérprojekt áll a legközelebb a megvalósításhoz. Nyugtalanító ugyanakkor, hogy a kormány nem kommunikál a Savaria Airport beruházást előkészítő céggel. Kérem államtitkár urat, hogy minden rendelkezésére álló információt osszon meg a vasiakkal, hiszen a több ezer munkahely megvalósulása és a térség kiemelt logisztikai szerepe évtizedekre meghatározhatja megyénk sorsát. Kérem, adjon igaz választ:

• Mi áll a döntés folyamatos halasztásának hátterében?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban nagyon komoly és fontos beruházásról van szó, éppen ezért a Nemzetgazdasági Minisztérium külgazdaságért felelős államtitkársága a kormányváltás óta folyamatosan tárgyal az érintettekkel a tervezett repülőtér megvalósítása érdekében.

– Nos, a tárgyalások viszonylag előrehaladottak, egy kínai cég jelentkezett kivitelezőnek, de magában a finanszírozásban már nem venne részt. A projekt megvalósításához kínai bankok nyújtanának hitelt abban az esetben, ha a magyar kormány garanciát vállal a hitel visszafizetésére. A kínai fél egyúttal magyar beruházót is keres, aki a hitelt felvenné, akivel együttműködésben megvalósíthatná ezt a fejlesztést. További probléma, hogy a reptér használatára vonatkozó garanciát a kínai partner nem tud nyújtani, ennek hiányában pedig kérdéses, hogy a beruházás valóban megtérül-e a magyar félnek. Tehát amint látható, nagyon sok kérdőjel kíséri még ezt a beruházást és mindaddig, amíg ezek a bizonytalanságok fennállnak, a kormány sem tud továbblépni. Az elmúlt héten lezajlott a kínai-magyar kapcsolatok elmélyülése, feltehetően előbb-utóbb ezen a téren is változást fog hozni.

Meddig folytatódik a tisztogatás a fölhivataloknál?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság 2011. február 15-én kelt határozatában megszüntette azt a kormányzati lehetőséget, hogy indoklás nélkül köztisztviselőket és kormánytisztviselőket bocsássanak el, ez a gyakorlat május 31-éig folyamatosan zajlott, még az utolsó napon is nagyon sok kormánytisztviselőt mentettek fel indoklás nélkül, és azóta is viszonylag egyszerű módszerekkel tudják ezt megtenni.

Húsz megyei földhivatalnál 16 első számú vezetőt váltották le, a 124 körzeti földhivatalnál pedig 30 fős vezetőváltás történt. Pest megyében pedig például a tiltó törvény hatálybalépése előtti utolsó napon küldtek el 12 falugazdászt. Kérdezem:

• Azóta történtek-e újabb elbocsátások?
• Megvannak-e azok a végzettségek az új vezetőknél, amelyek, mondjuk, egy földhivatali munkához kellenek?
• Itt a nagy nemzeti konzultációs sikerpropaganda jegyében az elbocsátott köztisztviselők közül hány volt védett korban?

+

SZABÓ ERIKA, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Tisztogatás nem volt a földhivatalokban és máshol sem, sem a központi, sem a területi közigazgatásban, tehát nincs mit folytatni.

– Tavaly július 6-a és 2011. május 31. között a 68 150 fős kormány-tisztviselői állományból mindössze 3296 fő került felmentésre. Ez a teljes állomány 5 százaléka, ami ahhoz képest, hogy kormányváltás volt, nem haladta meg a korábbi, 2008-2009-es évek felmentéseinek a számát. 698-an öregségi, előrehozott öregségi nyugdíj miatt kerültek felmentésre, a 40 éves szolgálati időre való tekintettel 352-en kérték a felmentésüket, vagyis még kevesebb az a szám, akik indokolás nélküli felmentéssel mentek el a kormány-tisztviselői állományból. A földhivatalok vonatkozásában pedig mindössze 32 földhivatali kormánytisztviselőnek szűnt meg a közszolgálati jogviszonya, ebből 16 fő volt vezető és 16 fő nem vezető kormánytisztviselő. Ez mindösszesen 8 ezreléke a 4 ezer földhivatali dolgozó létszámának. Az a minősítés tehát, amit a képviselő úr megfogalmazott, szolidan szólva is megalapozatlan!