Mi lesz a képzetlenekkel?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Azt tapasztaljuk a munkaerő-piaci képzéseknél, miként az élet más területein is, hogy még a korábban elindított sikeres programokat is leállítják. A kérdésem konkrétan egy nagyon sikeres programra irányul, a "Lépj egyet előre!" programra, amelynek keretében az előző időszakban több ezer ember jutott korszerű tudáshoz, nyelvismerethez. Nem lehet látni, hogy mi következik, hogyan folytatódik ez a program, pedig már lassan időszerűvé válna a harmadik ütem kiírása, de ennek még az előkészületeit sem látják az érintettek. Kiszámíthatatlan a rendszer. Kérdezem tehát:

• Mikor tervezik az újabb kiírást a „Lépj egyet előre!” program keretében?
• Mekkora forrást kívánnak biztosítani erre az új kiírásra?
• Milyen feltételekkel, kik vehetnek részt a programban?
• Milyen képzéseket kívánnak megvalósítani?
• Kik lesznek a lebonyolítói ennek a programnak, a munkaügyi szervezetek, vagy ez is átkerül valamelyik állami szervhez?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A „Lépj egyet előre!” program nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket hozzá fűztek. Ezért a kormány 2012 első negyedévében az alacsony iskolai végzettséggel vagy elavult szakképesítéssel rendelkező emberek képzésének támogatására új programot indít „Újra tanulok!” címmel. Ez a program lehetőséget kínál a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben lévő, alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen vagy elavult szakképesítéssel rendelkezők számára, hogy a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakképzettséget szerezzenek, és ezáltal javuljon foglalkoztathatóságuk. A program további célja, hogy a közfoglalkoztatási programokban részt vevő személyeket is felkészítse az eredményes részvételre.

– Kérdezte a forrásokat. Nos, a hátrányos helyzetű egyének képzését célzó program a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat bázisán, annak irányításával, koordinálásával, a munkaügyi központok bevonásával valósul meg. A rendelkezésre álló forrás közel 20 milliárd forint, amely a TÁMOP 2.1.6. kiemelt program keretében valósul meg.

A magyar föld nem eladó?

BANA TIBOR (Jobbik): – A magyar termőföldek magyar kézben tartása az egyik legfontosabb nemzetstratégiai kérdés. A jelenlegi tendenciák folytatódása azt eredményezheti, hogy 2014-ig, a földvásárlási moratórium lejártáig termőföldjeink mintegy fele, 3 millió hektár kerülhet idegen kézbe. Sajnos nem túlzás kijelenteni: egy második Trianon fenyegeti hazánkat! Szűkebb hazámban, Vas megyében napról napra rosszabb helyzettel kell szembesülnünk. Az ottani termőföldek túlnyomó többsége már külföldi tulajdonban van.

A Vas megyeiek nagy érdeklődéssel várják V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár úr tájékoztatóját arról a munkáról, amit a zsebszerződések feltérképezése és azok felszámolásának előkészítése ügyében végez. Orbán Viktor miniszterelnök úr is ígéretet tett arra, hogy amíg a Fidesz lesz kormányon, addig külföldiek nem fognak termőföldet vásárolni Magyarországon. Mindeközben a magyar termőföldek megvédése érdekében benyújtott jobbikos javaslatok falakba ütköznek.

– Példaként röviden ismertetnék egy aktuális, rendkívüli mértékben felháborító ügyet. Kisrákos és Viszák községek külterületén június hónapban a szükséges engedélyek nélkül több, jókora átmérőjű és nagy mélységű kutat fúrtak. A Natura 2000-es védelem alatt álló területen megindult a hagyományos, kisparcellás művelési móddal szöges ellentétben álló intenzív, öntözéses, kemizált zöldségtermelés. Az ügyben Rába Kálmán megyei közgyűlési képviselőnkkel együtt megkerestük az Őrségi Nemzeti Park igazgatóját, majd levelet írtunk a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatójának. Államtitkár úr! Kérem, adjon konkrét választ!

• Milyen lépéseket tervez a nemzeti ügyek kormánya a magyar termőföld megvédése érdekében?
• Milyen módon kívánnak gátat szabni a külföldiek térhódításának?
• Hogyan számolják fel a zsebszerződések által teremtett helyzetet?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Engedje meg, hogy konkrét példán mutassam be, hogy milyen lépéseket tettünk, illetve miket fogunk tenni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a hasonló helyzeteket. Június 21-én a természetvédelmi őrszolgálat észlelte azt a cselekményt, amit képviselő úr is említett. Június 22-én és 30-án kiszállt a helyszínre a hatóság, jegyzőkönyvet készített, és felszólított a tevékenység befejezésére. Augusztus 15 volt a határideje annak, hogy a vízjogi engedélyeket bemutassa a társaság, amely alapján a kutakat fúrja a védett területeken. Szeptember 5-én a társaság ez iránti kérelmét, amelyet utólag nyújtott be, elutasította az illetékes hatóság. Tehát szeptember 5-én megszűnt bármilyen jogalapja annak, hogy ő ott ezt a tevékenységet végezze. Szeptember 6-7-én a természetvédelmi hatóság ellenőrzést folytatott a területen, és azt tapasztalta, hogy nem fejezte be a tevékenységét a társaság, ezért szeptember 9-én, vagyis az elmúlt hét pénteken a hatóság 900 ezer forint bírságot szabott ki a cégre. A vegyszerezéstől, ami elkezdődött a területen betiltotta, elrendelte a kútlezárást és a szivattyúk eltávolítását. A társaság fellebbezése nem halasztó hatályú, tehát mindez meg fog történni. A mai nap folyamán büntetőjogi feljelentést teszünk, az eszközök lefoglalása következik, és ha ez sem akadályozza meg a társaságot a tevékenységében, a kisajátítás eszközével fogunk élni. Vagyis a saját nemzeti érdekeinket a saját területünkön mindenképpen meg fogjuk védeni, nemcsak ebben az esetben, hanem egyéb esetekben is, ahol az a jog sérül, amiről a képviselő úr is beszélt.

Milyen feladatok hárulnak a tripoli magyar nagykövetségre a Líbiában előállt új helyzetben?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): – A nemzetközi közvélemény által aggodalommal figyelt líbiai események közepette a Tripoliban működő magyar nagykövetség az elmúlt több mint fél évben az utolsó európai külképviseletként működött, egyedüliként látva el az uniós és a Magyarországgal szövetséges államok polgárainak diplomáciai képviseletét. Dacolva a háborús körülményekkel – tovább dolgoztak, és segítették a rászorulók kimenekítését, biztos helyre juttatását.

– Államtitkár úr! A legújabb hírek szerint a tripoli magyar nagykövetség a továbbiakban is ellátja az Európai Unió képviseletét, és részt vesz a helyi EU-képviselet megnyitásának előkészítésében. Ennek kapcsán kérem:

• Tájékoztassa az Országgyűlést arról, milyen feladatok hárulnak a tripoli magyar nagykövetségre a Líbiában előállt új helyzetben?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Líbia egy véres és nagyon hosszan elhúzódó forradalom végéhez közeledik ezekben a napokban, ezekben az órákban. Ahogy ön is hangsúlyoztam, végig fenntartottuk a képviseletünket, egyfajta humanitárius missziót töltöttünk be. Nemcsak a magyar állampolgárok evakuálásában játszottunk szerepet, hanem minden hasonló jellegű humanitárius kezdeményezésre nyitottak voltunk. Az Amerikai Egyesült Államok több újságíróját például a magyar nagykövetség szabadította ki. Elláttuk az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kanada, Olaszország, Horvátország és Görögország képviseletét is. Elismerést érdemel mindenféleképpen a helyszínen dolgozó nagykövet és a diplomáciai testület. Az EU missziójának a visszatérése mellett a politikai átmenettel kapcsolatos tapasztalatok átadása, valamint a gazdasági kapcsolatépítés fogja jelenteni a fő hangsúlyt Magyarország és Líbia között.

Elvonási tünetek a nemzeti parkoknál?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Az Orbán-kormány hivatalba lépésekor azt hallottuk, hogy önálló környezetvédelmi tárca ugyan nem lesz, de a természetvédelem erős kormányzati képviselettel működhet majd. Ma viszont azt látjuk, hogy a szektor érdekérvényesítő képessége a leggyengébb a kormányon belül, és olyan elvonások sújtják, amelyeket az elmúlt húsz évben bátran nevezhetünk példátlannak. A helyzet a nemzeti parkoknál a legdrámaibb. A februári zárolások, államtitkár úr akkori állításával ellentétben, végleges elvonásnak bizonyultak. A költségvetési támogatás a két évvel ezelőtti összeg 40 százalékára, 1,7 milliárd forintra csökkent. Most van olyan nemzeti park, ahol a költségvetési támogatás 70 százalékát zárolták. Ilyen feltételek között nem lehet működőképes állami természetvédelemről beszélni. Több nemzeti parkban már a bérek kifizetése is megoldandó probléma. Ilyesmi Magyarországon korábban nem történt, a nemzeti ügyek kormánya azonban a nemzeti parkokat szemmel láthatóan nem tekinti nemzeti ügynek. Gyakorlatilag hibernálták magukat az intézmények. Nincs üzemanyag, így természetesen nem ellenőrzik a fennhatóságuk alá tartozó területeket sem. Van, ahol, a családi ezüst értékesítése kezdődött el: rackanyájak, lóállományok kerültek eladásra.

• Meddig tartható fenn ez a helyzet, mikor és melyik nemzeti park fog először fizetésképtelenséget jelenteni?
• Tesznek-e valamit a tarthatatlan helyzet kezelésére, vagy vessünk keresztet a nemzeti parkokra?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Semmiféleképpen ne vessünk keresztet a nemzeti parkokra! Ugyanakkor azt is lássuk be, hogy a 2001. év költségvetés tekintetében, a társadalmi, gazdasági, politikai körülmények nem összehasonlíthatók a mostani időszakkal. Az 1,3 milliárd forintos zárolás, ami a természetvédelmet érintette, 44,6 százalék volt, de a 2010. évhez a tervezés menetében ehhez 521 millió forint hozzájárult, amely lecsökkentette ezt a zárolást 27,7 százalékra. Ezzel sem vagyunk boldogak, de nem igaz az, hogy 70 százalékos zárolások vannak A tetejébe nemzeti parkonként változik a helyzet annak függvényében, hogy például milyen bevételi forrásai vannak az adott nemzeti parknak. És igenis, a stabilitását a nemzeti parkoknak többek között azzal lehetett megőrizni, hogy felbontásra kerültek az előnytelen szerződések, és megemelésre kerültek a bérleti díjak. Mert az egyik oldalon 100 forintot fizettek hektáronként a bérlők, akik csalárd módon jutottak hozzá az elmúlt időszakban ilyen jellegű bérleti szerződéshez, miközben a földalapú támogatásból meg 50 ezer forintot kaptak. Mekkora üzlet! Miután a nemzeti parkok fölbontották ezeket a szerződéseket, és 10–15 ezer forint lett a bérleti díj, ezekkel a pluszbevételekkel ellehetett elérni igenis azt, hogy már egyáltalán nincsenek rossz helyzetben.

Hogyan kívánja a kórházak növekvő adósságállományát a minisztérium kompenzálni?

GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): - Államtitkár úr! Önök 2009–2010-ben az egészségügy megmentésével, óriás-plakátokkal kampányoltak. Kövér László például 100 milliárd forintot meghaladó kórházadósságról nyilatkozott, azonnali gyors konszolidációt sürgetett a tömeges kórházcsődök elkerülésére. Most már egyértelmű: mindez csak választási ígérgetés, porhintés és népámítás volt.

– Államtitkár úr! Önök az elmúlt lassan másfél év alatt szinte naponta képesek voltak alkotmányt módosítani. Összeeszkábáltak ugyan két uborkasaláta egészségügyi törvényt, az egészségügyért azonban nem nagyon tettek semmit. A kórházak adósságállományának csökkentésére körülbelül a felét fordították, mint a Bajnai-kormány 2009-2010-ben. Persze mindezt győzelmi jelentésként kommunikálták. Mintha megtalálták volna a „megoldást”: 60-70 kórház bezárásáról, tönkretételéről röppentettek fel híreket, ezekben az intézményekben már nem is nagyon lesz szükség orvosokra, sem nővérekre. Ez aztán a talpnyaló közgazdászaik véleményével szemben szerintem nem gazdaságossági lépés, hanem intézményesített népirtás. Az orvosok, egészségügyi dolgozók, rezidensek százával, ezrével szavaznak egészségpolitikájukról a külföldi munkavállalási szándékukkal. A kórházak szétverésének pontos anyagi hátterét lehetetlen követni. A minisztérium pofátlan indokokkal ismételten megtagadta és megtagadja a kórházak részletes adósságállományának közlését, ezért közérdekű adatok közlésének megtagadása miatt a Fővárosi Bírósághoz fordultam. Nos, kérdezem:

• Ki fogja itt a magyar embereket, betegeket gyógyítani pár éven belül?
• Mi lesz a kórházak adósságállományával, ami az államtitkárság adatai szerint félévkor 127,7 milliárd forint volt, amiből lejárt tartozás 45,1 milliárd forint?
• Hány kórházban akarják megszüntetni az aktív betegellátást, korlátozva ezzel a betegek térbeli és időbeli hozzáférését az egészségügyi ellátásokhoz?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Nagyon örülök, hogy most már aggódik a kórházak anyagi helyzetéért, csak azon csodálkozom, hogy a Gyurcsány-kormány idején nem aggódott, amikor óvatos számítások szerint is 250 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből, az egészségügyi közkiadásokat pedig drasztikusan, a nemzeti össztermékünk 5,5 százalékáról 4,3 százalékra csökkentették. Az önök szocialista kormányzásának szomorú következményeit nyögjük. Olyan súlyos örökséget hagytak ránk, amelynek eredményeként az egészségügy a fenntarthatóság szélére sodródott, soha nem látott válsághelyzetbe került.

– Képviselő úr! Ön még kormánypárti képviselőként a fizetős egészségügyre szavazott. Ugye, emlékszik? Megszavazta 2006 decemberében a vizitdíjat, megszavazta a kórházi napidíjat is. Emlékeztetném arra is a képviselő urat, hogy 2007 elején végigasszisztálta a gyógyszertámogatások drasztikus csökkentését. A betegterhek akkor olyan jelentősen emelkedtek, mint azóta sohasem. Ezzel szemben a nemzeti együttműködés kormánya az elmúlt év végén több mint 30 milliárd forint többletforrást biztosított kórházainknak, és ezután is azon leszünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben segítsük a fekvőbeteg-intézményeinket.

– Képviselő úr! Ön a kriminalitás határát súrolónak nevezi, és azt állítja, hogy nincs részletes adatközlés az egyes kórházak adósságáról. Nos, emlékeztetném a képviselő urat: a kórházak adósságállományáról a tárcánk közleményben már beszámolt.

Ismét zárt ajtók mögött döntenek a nyugdíjakról?

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – A múlt hét híre volt, hogy újra bele kívánnak nyúlni a nyugdíjrendszerbe. Láttuk ennek már az első felvonását, a magánnyugdíj-pénzek erőszakos államosítását, most pedig az szivárgott ki, hogy ketté akarják bontani a már meglévő nyugdíjrendszert: egyfajta alapnyugdíjra, illetve munkanyugdíjra. Az alapnyugdíj lényege, legalábbis a nemzetközi gyakorlat szerint az, hogy egy adott korhatár fölött mindenkinek járjon, ezáltal védjen az időskori elszegényedéstől. Az önök kiszivárgott tervezetében viszont az található, hogy húsz év után járna, és csak igen alacsony összeget biztosítana a nyugdíjasok számára.

– Ugye, az alkotmánymódosítás óta tudjuk, hogy a nyugdíjakat még az öregségi határ előtt önök csökkenthetik, elvehetik bármikor, hiszen néhány hónapja már így van. Most úgy tűnik: már a korbetöltött nyugdíjakra is vonatkozni fog ez. Zárt ajtók mögött, szűk körben, az érintettek bevonása nélkül kezdtek bele ebbe a gondolkodásba. Adódik a kérdés:

• A nyugdíjrendszer átalakítását miért zárt ajtók mögött tervezik?
• Ki lesz jogosult erre az alapnyugdíjra?
• Csökkennek-e és milyen mértékben a nyugdíjak az új rendszerben, illetve emelnek-e bármilyen járulékot vagy adót az alapnyugdíj bevezetése miatt?
• Mi lesz azokkal, akik nem szereznek elegendő szolgálati időt?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány valóban dolgozik a nyugdíjrendszer átalakításán, ennek legfontosabb oka az a demográfiai helyzet, ami Európa nagyon sok országában megtalálható. Jelzik, hogy mennyire fenntartható a nyugdíjrendszer, és azt is, hogy közelíteni kell a nyugdíjrendszert a demográfiai változásokhoz. De, nincs még olyan konkrét állásfoglalás, amiről most vitázni tudnánk. Gondolom, idővel erre is sor kerül. Jelen pillanatban szakmai javaslatok vannak, többféle is, olyan is, amit említett, és vannak mások is. Nincsenek abban a kiérlelt fázisban, hogy megfontolt döntést hozhasson a kormány. Arra a felvetésére, pedig, ami elhangzott, hogy ismét zárt ajtók mögött döntenek a nyugdíjakról, szolidan szólva elmondhatom: egyszerűen nem feddi a valóságot. Az előkészítésben nagyon sok szervezet részt vesz, példaként említem, a Nyugdíj és Időskor Kerekasztalt, de más szervezetek szakértői is jelen vannak a javaslataikkal. Tehát azt javasolom: picit várjunk még azzal, hogy azokkal a részletes kérdésekkel is tudjunk foglalkozni, amelyeket a tisztelt képviselő úr érintett, amelyek egyébként lényeges és fontos kérdések. Kis türelmet kérnék még!