MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Mit tesz a kormányzat a bankadó kamatpolitikán keresztül történő áthárításának megfékezésére?

SPALLER ENDRE (KDNP): – Tudtuk, már a bankadó bejelentésekor tudtuk, hogy a bankok minden trükköt bevetnek majd azért, hogy a bankadó minél nagyobb részét áthárítsák az ügyfelekre. Azóta figyeljük a pénzügyi felügyelet heroikus harcát a bankokkal, a büntetéseket, amelyeket a költségek infláció feletti emeléséért szabtak ki. A költségek emelése mellett azonban felhívnám a figyelmet a bankadó áthárításának másik kísérletére, a betéti kamatok csökkentésére. Ezzel kapcsolatban a PSZÁF egyik kimutatására hívnám fel a figyelmet. Eszerint a betéti kamatok az irányadó BUBOR-kamathoz igazodtak idén májusig, majd a bankadó júniusi bejelentésétől ez megváltozott, radikálisan csökkentek a betéti kamatok. Ettől számítva a mai napig igaz az, hogy az irányadó BUBOR-kamat és a betéti kamatok közötti különbség fennáll, azaz a bankok nem fizetnek annyi kamatot, amennyi indokolt lenne. Jól látható, hogy októberben, amikor a bankadó egyik részletét be kellett fizetni, különösen alacsonyak voltak a betéti kamatok. Fogyasztóvédőként és kormánypárti képviselőként egyaránt elvárom, hogy a kormány mindent tegyen meg a bankadó áthárításának megakadályozásáért és e jelenség felszámolásáért. Ezért kérdezem:

• A bankadó áthárításának tekinthető-e az, hogy a bankok ma kisebb betéti kamatokkal dolgoznak, mint az indokolt lenne? 
• Mit tesz a kormány azért, hogy a betéti kamatok csökkentésén keresztül a bankok ne tudják áthárítani a bankadót? 
•  Elegendő eszköz áll-e a pénzügyi felügyelet rendelkezésére e probléma kezeléséhez és az emberek megvédéséhez?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyetértek önnel abban, hogy a bankadó ügyfelekre való átterhelését meg kell akadályoznunk Éppen ezért a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény rendelkezései korlátozzák a pénzügyi intézmények által kötött szerződések kamatának, díjának vagy egyéb szerződési feltételeknek az ügyfél számára hátrányos jellegű módosítását. A természetes személlyel, fogyasztóval kötött kölcsönszerződések esetén a pénzügyi intézményeknek az árazási elvekben kell meghatározniuk a költségek módosításának okait, ezek megfelelőségét, valamint alkalmazásuk gyakorlatát pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szigorúan ellenőrzi.

– Az Országgyűlés tavaly törvényt fogadott el a nehéz helyzetbe került, lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében. A 2010. november 27-től hatályos új rendelkezés szerint lakáscélú hitelszerződés esetén kizárólag a kamat módosítható, amennyiben azt a törvényben tételesen felsorolt feltételek változása indokolja. A részletszabályokat tartalmazó, a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló, 2010. december 15-én elfogadott kormányrendelet a magatartási kódexnél is szigorúbban korlátozza a kamatemelést.

– A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének tájékoztatója szerint a pénzügyi intézmények a hiteltermékek díjainál nem hajtottak végre jelentős emelést az elmúlt időszakban. A lakáscélú hitelek piacán a hitelköltségek csökkenése jellemezte a piacot 2010 második felében. Ugyanakkor a betéti kamatok tekintetében a felügyelet valóban tapasztalt a háromhavi BUBOR változásától történő elszakadást néhány hónapon keresztül, azonban meg kell jegyeznem, hogy az év utolsó hónapjaiban folyamatosan szűkült. Ki kell emelnem azt is, hogy a betéti kamatok csökkenése alapvetően a rövidebb futamidejű és látra szóló betéti kamatoknál tapasztalható, a hosszabb futamidejű, tartós lekötésű, 3 és 5 éves betétekre a hitelintézetek többsége kiemelkedő kamatot fizet. A rövid futamidejű betéti termékek esetében azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy az ügyfelek könnyebben változtathatnak bankot, más hiteltermékekhez képest a verseny itt sokkal erősebb. Mindezek figyelembevételével további törvényi korlátozást a nemzetgazdasági tárca jelenleg nem tart indokoltnak.

SPALLER ENDRE: – A bankadót gyorsan, mégis körültekintően vezette be ez a kormány. A bevételek mellett odafigyelt az emberekre is, arra a hatásra, amivel ők találkoznak majd ezen adó bevezetését követően. Külön köszönöm, hogy folyamatosan figyelemmel követi azt a hatást, amit a bankadó bevezetése jelentett, és azt is, hogy van-e szükség további törvényi változtatásra. Kérem a kormánytól, hogy továbbra is ezen az úton járjon. A választ köszönettel elfogadom.

16 ezer új munkahely létrehozásának az ellehetetlenítését
hogyan kívánja ellensúlyozni a kormány?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – A stabilitási alap létrehozásával a Munkaerő-piaci Alapból 16 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszközt vesznek el. Ezt, ha úgy számoljuk, hogy nagyjából egy munkahelyteremtés életre hívása egymillió forint, akkor ez 16 ezer munkahelyről szól. Ezek szerint. 16 ezer munkahely önöknek nem fontos! Ezek a források a munkahelyek megőrzését, munkahelyeket teremtését szolgálnák, arra kellene használni, hogy aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket működtessenek, közfoglalkoztatás, képzés, bérszubvenció - sorolhatnám tovább. A kormánynak nem az a dolga, hogy a munkaadói és a munkavállalói befizetéseket megcsupaszítsa, zárolja, hanem az a dolga, hogy hozzátegyen kiegészítő forrásokat. Kérdezem:

• Hogyan gondolkodtak önök akkor, mi volt a gondolkodás alapja, amikor ezt a gazdasági döntést meghozták?
• Mi indokolta ezt igazából?
• Ki és mi alapján hozta meg ezt a döntést?
• Mikor tárgyalták ezt önök meg, mondjuk, a Munkaerő-piaci Alapot felügyelő irányító testülettel?
• Mi volt az ottani munkaadók, munkavállalók álláspontja?
• Hogyan és miképpen fogja az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, a kiadási oldal egyes tételeit érinteni?
• Mi a viszony a decentralizációhoz, a helybeni döntésekhez?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Lássuk a tényeket! Az elmúlt két kormányzati ciklus 8 esztendejében nem nőtt Magyarországon a foglalkoztatás. A KSH adatai szerint 2002 novembere és 2009 novembere között kereken százezer fővel csökkent a foglalkoztatásban állók száma. Egyvalami nőtt, a munkanélküliségi ráta: 2002 és 2010 között 5,6 százalékról 11,2 százalékra, vagyis a duplájára. Ezek a döbbenetes adatok két dolgot mutatnak. Egyrészt mutatják azt, hogy mennyire eredménytelen volt az elmúlt időszak foglalkoztatáspolitikája. De mutatják azt is, hogy hibás volt az a gazdasági- és fiskális politika, amely védtelenül hagyta az országot a világgazdaság sokkszerű változásaival szemben. Ezzel szemben a stabilitási alap megerősíti a magyar gazdaságpolitika hitelességét. Az elővigyázatosság eszköze, azt a célt szolgálja, hogy Magyarország ne kerüljön újra kiszolgáltatott állapotba. Munkahelyeket véd meg, jelzi a vállalkozóknak, hogy érdemes belevágni és érdemes foglalkoztatni. És jelzi a világnak is, hogy Magyarország felkészült a viharokra, jelzi, hogy Magyarországon a stabilitás és a növekedés politikája hiteles.

– Képviselő Úr! Szeretnék egy dolgot az ön számára is világossá tenni: az a rendszer, ahol a munkahelyek létrehozását alapvetően az állam vállalja magára, és állami feladatként jelenik meg, az a szocializmus. Ha a tisztelt képviselő úr visszavágyik a szocializmusba, ám tegye! Én úgy gondolom, hogy a kormányt azzal bízta meg a polgárok többsége, hogy ebben az országban soha többet ne legyen állami osztogatásra és fosztogatásra épülő korrupció és az országot eladósító szocialista gazdaság. Szabad piacgazdaságban, tisztelt képviselő úr, munkahelyet a vállalkozók teremtenek, az állam feladata pedig az, hogy ehhez teremtse meg a megfelelő gazdasági környezetet, többek között a stabilitást. A gazdasági növekedés és a stabilitás feltételeinek megteremtése nélkül nincs az a munkaerő-piaci arzenál – bármilyen sokba kerül, amely valóban eredményes lehet. A stabilitási alap létrehozása nem von el forrásokat a munkahelyteremtéstől, éppen ellenkezőleg, megvédi és segíti a munkahelyek létrehozását, megtartását. Végül szeretném felhívni tisztelt képviselő úr figyelmét arra is, hogy a források ideiglenes zárolása a Munkaerő-piaci Alap esetében nem jelent végleges elvonást. Egy biztonsági tartalékot hoztunk létre, amely szélesíti az állami beavatkozás mozgásterét olyan, előre nem látható esetekre, amelyek azonnali kormányzati intézkedéseket igényelnek, és ebbe a körbe természetesen beletartoznak a foglalkoztatáspolitikai intézkedések is.

GÚR NÁNDOR: – Sajnálom, államtitkár úr, hogy ennyi badarságot papírról olvastatva mondatnak el önnel. 2002 után és 2008 őszéig, amíg a világválság be nem következett a foglalkoztatás számadatai tételesen minden esztendőben magasabbak voltak, mint az azt megelőző négy esztendőben, amikor önök kormányoztak. Meg kell nézni a KSH kimutatásait, ne bízza olyanokra, akik nem tudják a számokat sem elolvasni. Válaszát, tán nem csodálkozik ugye, nem lehet elfogadni.

(Szavazás: az Országgyűlés a választ 224 igen szavazattal, az MSZP-LMP-Jobbik 90 „nem"-je ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Nemzetbiztonsági kockázat, de melyik nemzetre?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Már sokszor volt téma a négy Jobbikos képviselő C típusú nemzetbiztonsági átvilágítása. Az aktualitást most az adja, hogy nyilvánosságra kerültek a szakvélemények, amelyek alapján kockázatosnak tekintenek engem és másik három társamat.

– Aki elolvassa, annak számára teljesen világossá válhat, hogy valójában hogyan születhettek ezek a szakvélemények. Valaki megírta az ítéletet, és az ÁVH-nak valószínűleg csak az indokolás megírása volt a feladata. Ez sem nagy gond, gondolhatták, hiszen 2031-ig úgyis titkos lesz, akkor meg kit fog már érdekelni a dolog. A közvéleményhez tehát nem jut el, az érintettek nem beszélhetnek róla, a politika meg majd falaz. Falaz Bajnai Gordon emberének, Balajti Lászlónak, az ÁVH főigazgatójának. Az ördögi kör ezzel be is zárult.

– Az adatvédelmi biztos eljárásának köszönhetően most nyilvánosak lettek ezek a szakvélemények. Az én esetemben öt bővített mondattal oldja meg az indoklás feladatát az ÁVH. Csupa feltételezések, egyetlen konkrétum az, hogy a Magyar Gárda Egyesület alapító tagja voltam. Ehhez aztán komoly titkosszolgálati munkára volt szükség, erre valóban kellett hatvan nap, hogy rájöjjenek az operatív tisztek. Azt is felróják, hogy részt vettem a Magyar Gárda Egyesület eszmeiségének kialakításában. Valóban ezt tettem. A gond csak az, hogy akkor törvényesnek találta és bejegyezte a független magyar bíróság. És mi volt ez az eszmeiség? Az ifjúság számára hagyományőrző programok szervezése. Ez a nemzetbiztonsági kockázat! Tiszta szívből gratulálok annak, aki ezt leírta.

– Államtitkár úr! Ha önök azt mondják, hogy ez helyénvaló, a törvényeknek megfelel, akkor ne köztársaságnak, hanem népköztársaságnak nevezzék azt, amiben élünk.

• Nem gondolja ön roppant kellemetlennek, sőt szakmai öngólnak, hogy például Endrésik Zsolt képviselőtársam esetében úgy szerepel hivatkozásként, kockázati tényezőként a Magyar Gárda-tagság, hogy valójában soha nem volt a Magyar Gárda tagja?
• Ennyire magas szakmai színvonalon működik a többi titkosszolgálat is?
• A D209-es Medgyessy és a pufajkás Horn Gyula nem képeztek nemzetbiztonsági kockázatot?
• Nem gondolják, hogy végre forradalmi változásokra lenne szükség a szolgálatoknál is?
• Mire számíthatok egy megismételt C típusú átvilágítás kapcsán?
• A következőkben esetleg azt találják majd ki, hogy atombombát fabrikálok otthon?

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön nemzetbiztonsági ellenőrzését az Alkotmányvédelmi Hivatal – és nem az ÁVH – a jogszabályi előírások maximális betartásával, a törvény által szabályozott eljárási rendben, minden külső befolyástól mentesen végezte el. Felhívom szíves figyelmét arra, hogy az ön által említett szervezetet éppen eszmeisége miatt tiltotta be a bíróság. Ez az eszmeiség, amit ön hagyományőrző programokként aposztrofált, nem más, mint egyes kisebbségek tagjai egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jogainak megsértése, emberek és embercsoportok közötti megkülönböztetés, az emberi méltóság megsértése és más alkotmányos alapértékek figyelmen kívül hagyása.

– A közrend és közbiztonság alapja az, hogy senki nem állhat a törvények fölött. Ma Magyarországon határozottan világossá kell tenni mindenki számára, hogy az erős törvények megalkotása, a törvényes erőszak joga és lehetősége csak és kizárólag a magyar államot illeti meg. Az emberek azért szervezik és tartják fenn az államot, mert azt várják, hogy az biztosítsa számukra a közbiztonságot, így az államra és nem egyes szervezetekre bízzák a rendteremtés jogát és kötelességét. Az állam legalapvetőbb kötelessége az emberi élet védelme és a tulajdon megóvása. Az ön által említett szervezet éppen ellenkezőleg jár el, ezért ennek eszmeisége miatt tiltotta be a bíróság. A törvényesség betartása érdekében tehát a döntéshozó minden szempontot figyelembe vett, többek között azt is, hogy ön a feloszlató határozattól a vizsgálat időpontjáig folyamatosan kapcsolatot tartott a fent nevezett szervezettel.

– A nemzetbiztonsági kockázat értelmezésével kapcsolatban két alapvető kérdést érdemes kiemelni. Az első: a fontos és bizalmas munkakört betöltőkkel szemben támasztott fokozott biztonsági követelmények érvényesítése, a rizikófaktorok minimalizálása, különös figyelemmel az Alkotmányvédelmi Hivatal törvényes működése felett őrködő nemzetbiztonsági bizottság tevékenységére. A második: az alapvető emberi jogok gyakorlását biztosító alkotmányos rend, a jogállam és intézményrendszerének megvédése az ezzel szemben pozicionált szerveződésekkel, személyekkel szemben. Felhívom szíves figyelmét, hogy az ön nemzetbiztonsági ellenőrzése elleni panaszát valamennyi, az Alkotmányvédelmi Hivataltól független jogorvoslati fórum, így a nemzetbiztonsági bizottság is elutasította.

STAUDT GÁBOR: – Itt akkor a helyére kell tenni a dolgokat, mert az alapításkori eszmeiséget a független magyar bíróság elfogadta, bejegyezte! Önök viszont elkövették azt a hibát, hogy a szakvéleményben azt írták le, hogy az alapításkori tevékenységem miatt minősítettek nemzetbiztonsági kockázatnak, tehát abszurd, jogilag is abszurd, amit mond, államtitkár úr. Endrésik Zsolt esete is, aki nem is volt a Magyar Gárda tagja, se az Egyesületnek, se a Mozgalomnak a szolgálatok hatalmas hozzáértését támasztja alá.

Még egy apró megjegyzés: önöknek fogalmuk nincs, hogy miről beszélnek. Nem hallgattak le, nem hajtottak végre titkosszolgálati módszereket a C típusú átvilágításom alatt, hanem csak a Gárda-egyesületi tagságomra alapították a dolgot. Tehát honnan tudja ön azt, és miért válaszolja azt, hogy utána kivel tartottam kapcsolatot? Erre vonatkozó vizsgálatok nem történtek, úgyhogy a válaszát természetesen nem tudom elfogadni!

(Szavazás: az Országgyűlés 259 igen szavazattal, 39 nem (Jobbik) szavazat ellenében, 12 tartózkodás (LMP) mellett a választ elfogadta.)

Milyen tapasztalatok rajzolódtak ki az egyeztetések alapján az egészségügyben?

JÁNOSINÉ DR. BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Államtitkár úr az elmúlt hetekben országjárásra indult, a Semmelweis-vitairatról tárgyalt a kórházak vezetőivel és a tulajdonos önkormányzatokkal. Öröm, hogy a helyszíneken lehetőséget nyújtott a kórházi fórumok megtartására is. Miután az egyeztetések lassan a vége felé tartanak, valószínűleg körvonalazódnak, pontosításra kerülhetnek a megvalósítás konkrét lépései is. A nagy átrendeződést kataszterrendszerre alapozzák, amely szerint teljes körű felmérést végeznek az intézmények teljes gép- és műszerállománya és a gyógyításban részt vevők számának tekintetében. A rendelkezésünkre álló információk alapján az egyeztetések során időnként markáns ellenérvek is felszínre kerültek.

• A megyei konzultációk alapján hogyan látja a Semmelweis-terv jövőjét?
• Megkapták-e a szakmától és a helyi politikától a támogatást?

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – A Semmelweis-tervet szándékosan vitairatként indítottuk, mert az elmúlt 8 évben azért nem igazán lehetett vitatkozni az egészségügyi reform szempontjairól: 600 hozzászólás, 2000 oldalon érkezett.

– A munkafázisban most ott tartunk, hogy elkezdődött a teljes egészségügyi leltár felvétele, ez két-három hónapos további munkát igényel, csakúgy, mint az országjárás. Március 16-áig válaszolnak az intézmények a kérdőívre.

– Három beavatkozási iránya van a munkánknak. Az egyik: a jelenleginél hatékonyabb rendszer, a hatékonyságot ösztönző finanszírozás, célja, hogy a beteg a legalacsonyabb költségszintű ellátó szinteken megkapja a végleges ellátást. A másik: az emberierőforrás-krízis kezelése, a tartalék forogjon vissza a bérekbe, a munkaerő megtartásába. Harmadikként, de nem utolsósorban: a népegészségügyi krízishelyzet. Minden megyében áttekintettük a szűrési eredményeket, és döbbenettel tapasztaltuk, hogy a méhnyak-átszűrtség a megyéknél egy helyen volt 5 százalék fölötti, a többinél mind 5 százalék alatti, vagy az emlő-tumorra történő átszűrtség 40 százalék körüli átlaggal működött. Igazából egy népegészségügyi metszetet is felvettünk a megyékről, jelezték, hogy melyek legyenek a beavatkozások fő irányai. A Semmelweis-terv közigazgatási egyeztetés fázisában van, a hozzászólások és az országjárás tapasztalataival kiegészítve, rövidesen határozat születik róla.

JÁNOSINÉ DR. BENE ILDIKÓ: – Államtitkár úr! Mi is azt érezzük, hogy borzasztó nagy a várakozás mind az egészségügyben dolgozók, mind pedig a betegek részéről. Mindnyájan arra törekszünk - és azt hiszem, ezt az együttműködést mind a kórházak, mind a járóbeteg-ellátó intézmények részéről tapasztalják -, hogy ez a terv valósággá váljon. Olyan terv alakuljon ki ebből a vitairatból, amivel az egészségügy struktúraátalakítása megfelelő módon és elsődlegesen a betegek érdekeinek megfelelően megtörténik. Megköszönöm a válaszát és elfogadom.

Mit tesz a kormány a földmoratórium utolsó három éve alatt
a birtokviszonyok rendezése érdekében?

SZABÓ REBEKA (LMP): – Tavaly decemberben a magyar agrárdiplomácia sikereként üdvözöltük a földmoratórium újabb három évre történő meghosszabbítását. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ez újabb esélyt ad arra, hogy a földpiac megnyitását felkészülten, fenntartható mezőgazdasági termelésre alapozó, kiszámítható stratégiával, az életvitelszerűen gazdálkodók kezében lévő földtulajdonnal várja az ország. Ez a három év azonban gyorsan eltelik, és bár a kormány megalakulása óta ígérgeti a birtokpolitikai reform meghirdetését, ebből egyelőre semmi sem látszik.

– Az LMP már tavaly kezdeményezte egy nemzeti kerekasztal felállítását a parlamenti pártok, érdekképviseletek, civil szervezetek és a tudományos élet képviselőiből annak érdekében, hogy egy valamennyi érintett által elfogadható, a jó nemzetközi példák legjobb elemeit befogadó új stratégia és szabályozás jöhessen létre. Bár az idő sürget, továbbra is azt gondoljuk, hogy csak széles körű társadalmi egyeztetéssel lehet a földkérdést megnyugtatóan rendezni. A spekuláció visszaszorításának fontos eszköze a helyi közösségek döntési és részvételi lehetőségeinek bővítése. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy nemcsak a külföldiek, hanem a hazai befektetési céllal vásárlók jelentős földtulajdonszerzése sem kívánatos. Kérdezem: 

• Hogyan kívánják újragondolni a maradék agrártámogatási forrásokat annak érdekében, hogy az önök által gyakran emlegetett cél, a fiatal és családi gazdálkodók helyzetbe hozása végre megvalósuljon?
• Tervezik-e ingyenessé és szabadon hozzáférhetővé tenni a költségvetési forrásokból kiépített földhivatali nyilvántartást?
• Tervezik-e például maximálni a megvásárolható földterület nagyságát, illetve a moratórium három éve alatt korlátozni a termőföld adásvételét, hogy az elsősorban az állami intézmények vagy a hivatásszerűen gazdálkodók, különösen a fiatal gazdák javára történhessen?
• Milyen eszközökkel kívánja a kormány biztosítani, hogy a termőföld árának várható emelkedésével az életvitelszerűen gazdálkodók ne szorulhassanak ki a földekről?

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – A hároméves moratórium, valóban nagyon fontos, ugyanis, ha olyan állapotban éri a magyar földpiacot és a magyar gazdatársadalmat a piacliberalizáció, amilyen állapotban a szocialisták itt hagyták, kivéreztetett állapotban, tönkretett állapotban, nos, ilyen körülmények között katasztrofális lett volna a földpiac-liberalizáció. Változatlanul cél a nemzeti erőforrások megőrzése, a gazdálkodó családok kezében akarjuk megtartani a termőföldet.

– Módosítottuk a földtörvényt az állam elővásárlási joga épp a földspekulációt igyekszik megakadályozni. A Nemzeti Földalap hamarosan élni is fog ezzel a jogával, s minden olyan ügyletben, ahol a spekuláció fölmerül, az állam közbe fog lépni, és fölvásárolja a spekulánsok elől a földet. Az osztatlan közös tulajdonokat is rendezni kell. Európa nem is ismeri, hogy mi az osztatlan közös tulajdonon. A bérleti viszonyok elképesztőek. Van olyan szerződés, ahol 5 ezer hektárt egy olasz érdekeltségnek az előző kormány odaadott, kérem szépen, 50 forintért hektáronként a gyepet és 100 forintért hektáronként a szántóterületet, miközben a földbérleti díjak normál viszonyok közt 20-50 ezer forint között mozognak. Tehát rendet kell itt is teremtenünk. Az európai normáknak megfelelő védelmi rendszert fogjuk fölépíteni. Szeretnénk, ha az Alkotmányban is megjelenne a föld védelme.

– A birtokrendezés elengedhetetlen. Nem a birtokok kicsik, hanem a parcellák, a szétaprózottság a gond. Ha ilyen körülmények között éri a liberalizáció ezt a mezőgazdaságot, katasztrofális következményei lesznek. Törvényeket kell tehát tovább módosítanunk, és fogjuk is. A gazdák megerősítésére van szükségünk. A támogatásokat úgy fogjuk átalakítani, és olyan szabályrendszert alkotunk, hogy a családok, a kis, közepes gazdaságok felé tereljük a támogatásokat. A hitelrendszer átalakítása zajlik és a bankrendszer átalakítása, olyan kínálatot szeretnénk, amely lehetővé teszi pénzügyileg is, hogy ezen a piacon a magyar gazdák megjelenjenek.

– A legszélesebb társadalmi párbeszédet fogjuk folytatni. Nemzeti konzultációra bocsátjuk ezt a stratégiát.

SZABÓ REBEKA: – Államtitkár úr! Nagyon biztatóan hangzanak azok, amiket itt most felsorolt, azért van itt még feladat. Például: meglehetősen kevés összeg áll arra rendelkezésre, a földvásárlásokat az állam lebonyolítsa. Most ezt a válaszát elfogadom, és jelzem, hogy a témát a továbbiakban kiemelt figyelemmel fogjuk követni!

Bartha Szabó József