Időről-időre, személyesen is pástra szólítható a miniszterelnök a Tisztelt Házban. Történt volt ez legutóbb háromszor is. Az azonnali kérdések óráján az MSZP lovagjai szóltak hozzá, hangsúlyozván:  „Ahol a jognak, csak mint  hatalomnak van joga, mint most,  az nem jó!"

Fontos-e a törvényesség?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Miniszterelnök úr! Kilenc hónap eltelt. Rengeteg jogszabály elfogadására került sor a nemzeti együttműködés jegyében. Csak hát sokszor pont azokkal, akikkel konzultálni, egyeztetni kellett volna, azokkal felejtették el hitem szerint ezt a konzultációt. Biztos emlékszik miniszterelnök úr is arra, amikor jogszabályok elfogadásakor adott esetben olybá tűnt a helyzet, hogy alkotmányellenesség is felmerülhet, ilyenkor alkotmánymódosításokra is sor került, talán tízszer az elmúlt fél évben. Ha éppen az Alkotmánybíróság valamit visszaadott, akkor csorbították az Alkotmánybíróság jogosultságát. Ha a Költségvetési Tanács nem jogi ügyekben szólt, akkor likvidálták a Költségvetési Tanácsot. Ha a nép, az istenadta nép valamit mondani akart akár járuléktípusú kérdésekben, nyugdíj-megtakarítások vonatkozásában, akkor korlátozták ezt a jogosítványt. Ha a sztrájkjog tekintetében jogos dolgok érvényesítésére akartak sort keríteni, akkor nehezítették a feltételeket. Lehet mondani, hogy jogszerű, de mondok önnek konkrét példát: Matolcsy úr annak idején a vélt fülkeforradalom jegyében kirugdosta a regionális munkaügyi központok főigazgatóit. Csak az volt számára fontos, ami számára kedvező volt. Az nem, amit például a foglalkozatási törvénnyel kapcsolatos jogszabály előír, hogy ki kell kérnie ezeknek a tanácsoknak a véleményét. Hiába írásban szólítottuk fel, nem számított semmit. Miniszterelnök úr, az ön hitelét rontják azok a miniszterek, akik a törvényességet nem tartják be. Félrevezetik önt, a hitelességét rontják. Kérdezem:

• Hagyja-e a saját minisztereinek, hogy törvénytelen utat és önt megtévesztő folyamatokat hajtsanak végre?

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Köszönöm szépen, hogy képviselőtársunk ismét fölhívta azokra a kérdésekre a figyelmet, amelyeket a Házban a megelőző hónapokban már sorra, egyenként végigtárgyaltunk. Azt tudom mondani, hogy az új Alkotmány elfogadásakor ezek a viták nyugvópontra fognak jutni, és a magyar törvényességet érő kritikák okafogyottá válnak.

GÚR NÁNDOR: – Miniszterelnök úr, őszintén mondom, többet vártam. Kilenc hónap eltelt, hitem szerint torzó született. Önök ígértek valamit. Azt mondták: 1 millió új munkahely lesz – 684 ezer munkanélküli van ma ebben az országban. Azt mondták: megerősítik a közbiztonságot – 20 százalékkal több a bűncselekmények száma, az erőszakos bűncselekmények száma még ettől is több. Azt mondták: radikális adócsökkentés következik, - megcsinálták, de kiknek, a tehetősek javára. Közben mit tesznek? Áthárítanak a különadón keresztül. Elkoboznak a magánnyugdíj-megtakarítások tekintetében. Megszorítanak a nyugdíj, egészség, közösségi közlekedés, munkanélküli-ellátás – tekintetében, öntörvényűen. Meggyőződésem szerint: ahol a jognak nincs, és csak hatalomnak van joga, az nem jó! Olyan pályát kellene futni, ahol a jognak valójában hatalma van, és az emberek érdekeit szolgálja!

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt képviselőtársam! Természetesen a parlamenti vita természetrajzához tartozik, hogy jó idegrendszerrel és türelemmel kell rendelkezni, tehát olyan, egykori kormánypárt képviselőket is nyugodtan kell végighallgatni, akik az elmúlt években a hatalommal való nyers visszaéléssel tüntették ki magukat, és most bennünket emlékeztetnek a törvényességre. Fölszólalását hallgatva gyermekkori élményeim jutottak eszembe. A menzán mondtuk: amikor egy nem beazonosítható levest kaptunk, hogy az olyan Fradi-leves: mindent bele. Ilyen volt ez a hozzászólás: kezdtük az egyeztetésekkel, sztrájkkal, és kiderült, hogy kéne beszélni a közbiztonságról, 1 millió munkahelyről és adórendszerről is.

– Képviselő úr! Azt tudom most ígérni önnek, hogy ezeket a fölvetéseket, amiket hallhattunk, mind gondosan tanulmányozni fogom.

Mi történt önnel?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Miniszterelnök úr! A demokráciákban a törvények és csakis a törvények uralkodnak, sohasem emberek! Az elmúlt tízhónapnyi kormányzásuk ezzel ellentétes folyamatokat indított el ebben az országban! Több mint tízszer módosították az Alkotmányt, egy jogállam legszentebb alapdokumentumát, rendszeresen névre szóló törvényeket hoznak, sőt, Alkotmányt módosítanak, amelynek a lényege: frakciótárs, haver, koma, rájuk nem vonatkozik a törvény. Lesöpörték a padlást az emberek magánnyugdíjpénztár-megtakarításai tekintetében! Visszatették a titkosszolgálatokat a Belügyminisztériumba - ahogy egyébként ez a 20 évvel ezelőtti rendszerben volt -, fegyveres katonákat hívnak a Parlament épületébe! Korlátozzák a média és a sajtó szabadságát! És most legújabban sárba tiporják a jogállamba vetett hitet! Megalázzák a bíróságokat, ügyészségeket és a rendőrséget a beterjesztett semmisségi törvényükkel!

– Miniszterelnök úr! Ön '89-ben, Nagy Imre újratemetésén úgy fogalmazott: „Mi, fiatalok sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára." Pont ilyen értetlenül állok új képviselőként, és azt hiszem, sok százezer fiatal áll értetlenül az ön tevékenysége előtt. Ön húsz évvel ezelőtt még bátran kiállt és harcolt a szabadságért, a demokráciáért, a tekintélyelv és a diktátumok ellen. Tisztelettel kérdezem:

• Miniszterelnök úr: mi történt önnel?
• Mikor volt az a pillanat, amikor szembefordult mindazzal, amiben annak idején hitt?
• A húsz évvel ezelőtti fiatal és demokrata Orbán Viktor nem tudna a mai szemébe nézni, azt kérdezné: hol van az az erkölcsi, elvi határ, amit még ma is érvényesnek tart?

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Kétségkívül új élmény! Korábban ahhoz már hozzászoktam, hogy önök megmondják helyettem, hogy mit gondolok. Aztán azt is megmondják, hogy vajon mit akarok cselekedni, és csak a látszat az, ami a döntéseink eredményeképpen előáll, de hogy mi az igazság, azt önök jobban tudják! Most pedig ott tartunk, hogy már az életemet is önök szeretnék élni helyettem, hagyják meg nekem, hogy erről legalább én döntsek! Legalább ezt! Amit most ajánlok az önnek adott válaszon keresztül a fiataloknak, az az, hogy vegyenek részt a jövő kialakításában. Vegyenek részt az alkotmányozásban, vegyenek részt a nemzeti konzultációkban, törekedjenek arra, hogy a kezük nyoma ott legyen a jövőn. Nekünk erre nem volt lehetőségünk a nyolcvanas évek végéig. A tanulság az, hogy jó döntést hoztak a választók, amikor olyanokra bízták az ország következő négy évét, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen, amikor kirekesztenek másokat az ország legfontosabb ügyeiből. Most végre megteremtjük a lehetőséget – legalábbis igyekszünk erre, legjobb képességünk és tudásunk szerint –, hogy a mostani fiatalok: az oktatási törvényről, egészségügyi törvényről, alkotmányozásról elmondhassák a véleményüket kellő súllyal, és azokat figyelembe tudjuk venni. Úgyhogy arra kérem önt, hogy ha lehet és valóban sok száz fiatallal szokott találkozni, akkor adja át a jókívánságaimat, és biztassa őket a nevemben, hogy vegyenek részt a magyar közéletben.

HARANGOZÓ TAMÁS: – Miniszterelnök úr! Kioktató válasza mindenképpen megerősít abban, hogy sokkal szimpatikusabb énje volt az, amit a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején lehetett öntől látni és hallani. Van egy teljesen új generáció, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, amelyik most például Egyiptomban elsöpörte azt a harminc éve fennálló rezsimet, amelyik ott volt. Interneten kommunikál, a Facebook nemzedéke, nem lehet megállítani, és elege van abból, hogy a feje fölött döntenek. Elege van abból, hogy lemondanak róla, elege van abból, hogy elengedik a kezét. Ezek a fiatalok, ez a generáció előbb-utóbb be fog jelentkezni, és el fogja söpörni a hamis bálványokat.

– Miniszterelnök úr! Azt hiszem, Magyarországnak talán önnek is jobb lenne, ha a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején látott személyiségéhez térne vissza!

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr!  Ha már olyan kedves, és vállalkozott erre a feladatra, akkor legyen szíves és mondja el a fiataloknak azt is, hogy ezzel az egyiptomi üggyel bánjanak óvatosan! Mi azért itt Közép-Európában megtanultuk: amikor a katonai kormányzás lép életbe a civil kormányzás helyett, abból nem csak jó dolgok szoktak kisülni. Úgyhogy inkább óvatosságot javasolnék, várjuk ki, mi lesz ennek a vége.

– Hadd mondjam el még: megvan annak a bája, hogy ön a szocialista párt frakciójának soraiból, székéből emlékeztet bennünket a fiatalok fontosságára. Nézze: én úgy éltem le az életemet, hogy amikor 1990-ben megjött a szabadság Magyarországra, addigra önök nyakig eladósították, térden állt az egész ország, kiszolgáltatott helyzetben. Aztán most, hogy 2010-ben megnyertük a választást - pedig egyszer már kivergődtünk ebből a csapdából - most ismét azt kapjuk önöktől örökségbe, hogy nekünk kell a 80 százalékig eladósított Magyarországot kirántanunk a bajból. Én önöktől ezt tanultam, örökségként meg ezt kaptam. Ezt is vegye figyelembe, ha elfogadná a válaszomat.

Az alkotmányról: honnan ismerhető meg az ön véleménye?

BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): – Miniszterelnök úr! A sajtóhírek arról szóltak, hogy ön tiszteletre méltó és számomra kevésbé tiszteletre méltó személyeket kért fel az új Alkotmányt előkészítő munkára. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság – a törvények szerint – megkezdte működését. Kérésükre, megkapták a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az ÁSZ elnöke, a Nemzeti Bank elnöke, az ombudsmanok, és sorolhatnám, megküldte véleményét. Ön viszont nem. Azóta a helyzet csak romlott, hiszen úgy gondolom, hogy megcsúfolják saját alkotmányozási folyamatukat azzal, hogy Lázár János kezdeményezése alapján az alkotmány-előkészítő eseti bizottság határozati javaslatát gyakorlatilag kidobják, ahhoz a tervek szerint senkinek nem kell majd tartania magát. Ezzel persze nemcsak a saját közreműködő párttársaikat alázzák meg, hanem mindazokat a szakembereket, akik a véleményüket megküldték az eseti bizottság számára. Nos, minthogy máshonnan nem tudom megismerni az ön véleményét, így rákérdeznék:

• Honnan ismerhető meg az ön véleménye?
• Mi az ön álláspontja, viszonya ehhez a dokumentumhoz?
• Egyetért-e a koncepcióban foglaltakkal, illetve ha netán nem, akkor mivel nem, illetve mivel igen?
• Komolyan gondolja-e, hogy az önök frakciójából három politikus harminc nap alatt fogja megszövegezni Magyarország új alkotmányát?

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Bárándy képviselőtársam! Egyetértek azzal a döntéssel, amely arról szól, hogy az alkotmány elkészítése nem a kormány, hanem a parlament feladata. Azzal is egyetértek, hogy az alkotmányozás folyamatának középpontjában a parlamentnek kell állnia. Ez szerintem nem zárja ki azt, hogy ha saját korlátaimat limitáltnak érzem, akkor szakértőket, tanácsadókat kérjek fel, hogy bizonyos kérdések megválaszolásában segítsenek. Arra a kérdésre, hogy hogyan fog az alkotmányozással összefüggő véleményem önhöz eljutni, erre a válasz a következő: részt fogok venni az alkotmány parlamenti vitájában, mint parlamenti képviselő, hozzá fogok szólni, és most, ha már leleplezett, bevallom, hogy nem csak a saját kútfőmből fogok dolgozni. Ami pedig az eseti bizottság munkáját illeti, azt a munkát én sokra tartom, nagyra értékelem, a hozzászólásaimat is segíteni fogja. Úgy gondolom, hogy pártállásra való tekintet nélkül ennek az eseti bizottságnak az összefoglaló jelentése olyan dokumentum, amelyet jó lelkiismerettel mindenki felhasználhat majd az alkotmány parlamenti vitájában.

BÁRÁNDY GERGELY: – Miniszterelnök úr! Elfogadnám, hogy ön ezt így gondolja, csak az lenne a kérdésem, akkor miért nem az alkotmányozási folyamat kezdetén mondta ezt, miért két nappal az alkotmány-előkészítő eseti bizottság dokumentumának vitája előtt találták ki azt, hogy mégsem a kormány fog kodifikálni, hanem a parlamenti pártok. Vajon miért nem az alkotmányozási folyamat kezdetén mondta el? Az alkotmányozás folyamatában azonban felmerült egy-két olyan kérdés, miniszterelnök úr, ahol vita alakult ki a KDNP és önök között, amiről még nem tudjuk az ön álláspontját. Természetesen, ha kívülről is, de figyelni fogjuk az alkotmányozási vitát, de szeretnék választ kapni, ha lehet, ha lehetséges most például arra, hogy mi a véleménye önnek a gyerekek utáni plusz szavazati jogról, mi a véleménye az állam és az egyház szétválasztásáról, illetve a határon túli magyarok választójogáról.

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselőtársam! Sajnos, nem tudok jobb ajánlatot adni önnek, mint hogy jöjjön el, vegyen részt a vitában, és amikor hozzászólok, megismerheti a saját álláspontomat. Az, hogy ön itt sürgeti tőlem, meg megmondja, hogy mikor és hol mondjam el, nem tűnik különösebben barátságos megmozdulásnak. Az alkotmányról szóló vita hosszú-hosszú órákon keresztül zajlik Tisztelt Ház falai között, mindenki elmondhatja a véleményét, én is szeretnék majd erre lehetőséget kapni.

– Ami az alkotmányozás folyamatát illeti, két lehetőség közül választhattunk: vagy a parlamentet tekintjük az alkotmányozás valódi színterének, vagy elkövetjük újra ugyanazokat a hibákat, amelyeket 1990-ben elkövettünk. Én már vettem részt alkotmányszövegezésben, tudom tehát, hogy miről beszélek. Vessük el azt a gondolatot, amit '90-ben még nem vetettünk el, miszerint pártok paktumai határozzák meg az alkotmány tartalmát. Ne csináljunk több paktumalkotmányt, a parlament teljes nyilvánosságát használjuk fel egy nyílt alkotmányozási folyamat keretében, egy mindenki által átlátható folyamatban megszülető új alkotmány érdekében! Parlamenti vita igen, paktumalkotmány nem, ez az én személyes álláspontom!

Bartha Szabó József