Párbaj, lovagias ügy. „Úgy van az, hogy az övé fülét levágta duellumban tiéd kuzin.”
(Mikszáth Kálmán)

Kulcs a kudarchoz?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár úr! Önök immár egy éve, hogy kétharmaddal kormányoznak, meglehetősen erős társadalmi felhatalmazással bírnak, ideje, hogy a kormányzás egyéves mérlegét gazdaságpolitikai szempontból is megvonjuk. Nagyon röviden és tömören: Matolcsy miniszter úrtól megtudhattuk: 500 milliárd forintba kerül az egykulcsos adórendszer bevezetése. Ez az a bizonyos adórendszer, ami a munkavállalók 85 százaléka számára jövedelemcsökkenést hoz. Megtudhattuk azt is, hogy az elmúlt időszakban, amióta bevezették ezt az adórendszert, semmiféle gazdasági kifehéredés, amit önök vártak, nem történt. Megtudhattuk azt is a Nemzetgazdasági Minisztérium által közzétett adatokból, hogy a várt gazdasági növekedés érdekes módon csak a külföldi ipari vállalatoknál következett be. Azoknál a cégeknél, amelyek jórészt nyugat-európai vagy amerikai érdekeltségek 17 százalékot ért el a gazdasági növekedés, a magyar kkv-szektornál pedig rekordszámú csődökről számolhatunk be. Ezek tehát a tények.

– Mindenkit meglepett azonban az a tény, amikor a miniszterelnök úr elkezdett arról beszélni, hogy Magyarország levált az IMF köldökzsinórjáról. Mindössze egy héttel azután tette ezt a kijelentést, hogy önök 500 milliárd forintot költöttek el az IMF-hitelből a MOL-részvények visszavásárlására.  Nem csoda, hogy Irina Ivascsenko asszony, az IMF magyarországi vezetője megveregeti meg a kormány vállát, hangsúlyozva: nagyon elégedett a magyar kormány teljesítményével, megtettette azokat a megszorító intézkedéseket, amelyeket kértek. Idézem ,szó szerint: „A 2011-es költségvetés elfogadása előtt nem ugyanúgy gondolkodtunk számos gazdaságpolitikai lépésről, de az azóta beköszöntött változásokat csak üdvözölni tudjuk.” Én teszem hozzá: gratulálunk az IMF kormányának! Kérdezem:

• Miféle köldökzsinórról való leválás az, amikor valakinek 500 milliárd forint értékben elköltjük a pénzét, hitelt veszünk föl tőle?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kormány legfontosabb feladata, hogy strukturális reformokat hajtson végre. Át kell alakítani és át kell építeni ezt az országot, annak érdekében, hogy valóban versenyképes legyen, és le tudja győzni azt az adóssághalmazt, amit az előző kormányoktól örökölt.

Az igazi, lényeges különbség az, hogy Magyarország ezt önállóan és szabadon teheti meg! Önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak, önök döntik el, hogy milyen lépésben, milyen eszközökkel csökkentjük az állam adósságát, és milyen lépéssel, milyen eszközökkel, milyen menetrendben alakítjuk ki a stabil államháztartás viszonyait. Ezt nevezném én egyébként, ha már erről a fogalomról szó esett, szabadságharcnak!

– Az egykulcsos adó bevezetése a jövedelemeltitkolás körülményeit szűkíti, egyszerűbbé teszi, munkára ösztönöz, keresletet támaszt, aminek már látható jelei is vannak. Végre növekszik a foglalkoztatás, és csökken a munkanélküliek száma. A képviselő úr szerint ez 500 milliárd forintba kerül. Én másként fogalmaznék: 500 milliárd forint marad az adófizetőknél! Minden egyes fillérrel, amit az állam nem vesz el az adófizetőtől, növekszik a szabadsága is! 

– Képviselő úr! Természetesen, szíve joga ezt vallani, hogy önök számára ez a szabadság nem fontos, és azt szeretnék, hogy az állam minél többet vonjon el az adófizetőktől, hogy azután az elvont pénzt saját belátása szerint visszaosztogassa különböző társadalmi rétegeknek, és ezért még hálát is várjon el az adófizető polgároktól.  Ezt a rendszert, teljes nevén, úgy hívják, hogy szocializmus. Tehát vallja be, hogy ezt szeretné! Ez is egyfajta logika, eszerint is lehetne haladni –de nélkülünk!

– Képviselő úr! A kormány a kettős kihívásra jól válaszolt: konszolidálta a költségvetést, egyúttal komoly lépéseket tett a gazdasági növekedés beindítására. Növekszik a foglalkoztatás, és csökken a munkanélküliek száma, Tette mindezt úgy, hogy erősítette Magyarország és a magyar adófizetők szabadságát.

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr! Emlékeztetném, mit is mondott nekünk a miniszterelnök úr: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azokat támogassuk, akiknek amúgy is sok van.” Ezzel ellentétben az önök adórendszere pont azokat támogatja, akiknek amúgy is sok van. Azért kapják a vállon veregetést az IMF-től, mert hűen végrehajtották a megszorításokra vonatkozó diktátumait. Ez az IMF politikája!  Elfogadhatatlan!

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 196 igen szavazattal, 87 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Brüsszel nem, Moszkva és Peking igen?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – A kínai miniszterelnök látogatása során június 24-én, Budapesten több, Tibetért tüntető aktivistát inzultáltak. Amikor a vendég az ELTE-re látogatott, civil ruhás rendőrök akadályozták meg őket abban, hogy tibeti zászlót lengessenek és Tibet szabadságával kapcsolatos jelszavakat kiáltsanak. A magyar rendőrség a demonstrációt azért tiltotta meg, mert „a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”. Az egyesület szerint ez az indokolás mind a helyszín, mind a rendezvényen részt vevők száma miatt megalapozatlan. Nem ez az első eset, hogy Tibet melletti tüntetést tiltottak be ezzel az álságos indokkal. Az álbaloldali kormány tüntetés-betiltási ámokfutásának kezdetén, 2003 februárjában is a rendőrség arra hivatkozva nem engedélyezte a tibetiek 80-100 főre tervezett megmozdulását, hogy az közlekedési bonyodalmat okoz.

– A megelőző 8 évben az önök elődei soha nem ismerték el, hogy a rendőrség politikai utasításra tiltott volna meg tüntetéseket, inkább jogi trükkök százaival traktálták a közvéleményt. Önök azonban ebben az ügyben sem sokat teketóriáztak. Korábbi felszólalásomra adott válaszában miniszterelnök úr így fogalmazott: „Ezért kifejezetten mindig is fel fogunk lépni az olyan típusú megmozdulásokkal szemben, a törvény adta lehetőségeken belül, amelyek megvédik azokat a magyar állami célokat, amelyek egy-egy külföldi látogatáshoz kapcsolódnak.” Az egy dolog, hogy ez a válasz nagyjából Grósz Károly hírhedt ’88-as sportcsarnoki beszédének hangulatát idézte fel, az önök szándékai mögött azonban egyszerűen nem áll törvényes háttér. Magyarországon a rendőrség kizárólag két esetben tilthat meg demonstrációt: ha a rendezvény a népképviseleti szervek, bíróságok működését súlyosan veszélyeztetné, vagy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Éppen ezért szeretném megtudni:

• A június 24-ei rendőri fellépésnek melyik volt végül is a valós indoka, a BRFK vagy a miniszterelnöki válaszban foglaltak?
• Ki nem állított igazat?
• Mi volt önök szerint a rendőri intézkedések törvényes alapja?
• Adott-e bárki kormányzati részről utasítást ezek megakadályozására a kínai miniszterelnök látogatása kapcsán?
• Ha igen, ennek milyen politikai és jogi következményei lesznek?
• Hajlandó-e Magyarország arra, hogy egy külhatalom nyomására engedjen saját emberi jogi normáiból és akadályozzon meg tüntetéseket?
• Brüsszel nem, Moszkva és Peking igen?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarország szabad ország, nem kívánjuk megakadályozni egyetlen külföldi látogatással kapcsolatban szerveződő tüntetés vagy demonstráció létrejöttét sem. Elvárjuk azonban minden tüntetőtől, hogy ne akarják lerombolni azokat az állami célokat, amelyek Magyarország érdekeit szolgálják. Ezek ellenen a hatóságok mindig is fel fognak lépni. A szabad véleménynyilvánítás lehetséges, botrány, balhé azonban nem!

– Képviselő úr! Az uniós elnökség biztosítása érdekében az országos rendőrfőkapitány 2011. január 6-tól 2011. június 30-ig fokozott ellenőrzést rendelt el Budapest teljes területére a rendőrségről szóló törvény adta felhatalmazással élve. A rendőrség szakmai döntést hozott: a Fálun Dáfá Egyesület által bejelentett demonstrációk megtiltása azért vált szükségessé, mert gondoskodniuk kellett a védett személyek biztonságáról, méltóságuk megőrzéséről.  Intézkedéseik ellen egyébként senki nem terjesztett elő panaszt.

– Képviselő úr! Magyarország nem engedett saját emberi jogi normáiból azzal, hogy a törvényes keretek között megtiltott egy tüntetést. A tüntetések, demonstrációk szervezése és megtartása csak a gyülekezési jogról szóló törvényben foglalt szabályok keretei között lehetséges. A rendőrség a Fálun Dáfá Egyesület esetében e szabályok megszegése miatt tiltotta meg a tüntetést. Képviselő úr ezért hiába várja a nem létező utasítások politikai és jogi következményeit, ilyenek ugyanis nem voltak. A törvény adta lehetőségeken belül léptünk fel a gyülekezési jog keretei között nem gyakorolható tüntetés-szervezés ellen. Meggyőződésem, hogy képviselő úr sem gondolhatja komolyan azt, hogy egyesek a gyülekezési jogukat a törvényi rendelkezések ellenére is gyakorolhatják.

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Államtitkár Úr! Ezt a választ felháborodottan visszautasítom. Az, amit ön mond, hogy ilyen állami cél meg olyan külkapcsolat, a gyülekezési törvényben nem létezik. Nem lehet államcélokra, nem lehet külkapcsolati érdekekre hivatkozva tüntetést betiltani. Önök ugyanazt a bűnös gyakorlatot követik, mint az előző kormányok. Önök akkor felháborodtak, most ugyanezt csinálják.

Szolgalelkűen megalázzák ezt az országot, amikor vélt külföldi elvárásra a saját törvényeiket sem tartják tiszteletben.

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 187 igen szavazattal, 73 ellenében, 10 tartózkodással elfogadta.

Miért taszítja nyomorba az Orbán-kormány a beteg, idős bányászokat?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): - Államtitkár úr! Önök hosszú hónapokig azt ígérték, hogy az elhibázott gazdaság- és nyugdíjpolitikájuk árát csupán a rendvédelmi dolgozók nyugdíjának a megvonásával fogják megfizettetni. Ez sem gáláns ígéret volt. Ezt követően került nyilvánosságra az a kormányzati anyag, amely szerint 2012-től nem kívánnak tovább fizetni több százezer korengedményes nyugdíjat, így köztük a bányászok nyugdíját sem.

– Nekem – tatabányai illetőségű képviselőnek – leginkább a bányászoktól elveendő nyugdíjak fájnak. Huszonöt évig vagy 5 ezer műszakot kellett teljesíteniük a föld alatt, nem akármilyen körülmények között, hogy ahhoz a nyugdíjhoz hozzájussanak. Önök most ezt el akarják venni. Sőt azt is hallani, hogy visszahajtanák őket dolgozni – igaz, azt nem tudjuk hova, mert ilyen munkahelyek már nem léteznek. Vagy talán a még létező, ám az önök által bezárásra ítélt Márkushegyi Bányaüzembe szeretnék őket visszaküldeni?

– Nem gondolom, hogy jól átgondolták ezt a döntést. Nem gondolom, hogy rendben van az, hogy emberek szerzett jogait elveszik. Nem gondolom, hogy rendben van az, hogy több százezer embertől akarják megvonni azt a korengedményes nyugdíjat, amiért nagyon-nagyon keményen megdolgoztak. Nem tudom, tisztában van-e a kormány a nyugdíjfolyósító azon adatával, amely szerint a korengedményes nyugdíjban lévő bányászok 91 százaléka nem éri meg az öregségi nyugdíjkorhatárt: 100-ból 91 meghal, mielőtt elérné az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ezek szerint önök a halálig vagy a halálba akarnák dolgoztatni ezeket az embereket. Persze nemcsak a bányászokról van szó, hanem több mint 615 ezer nyugdíjasról. Nem tudom, mit ártottak a gépkocsivezetők, a vegyiparban dolgozók, vagy röntgenasszisztensek. Ők mind-mind ebben a körbe tartoznak, önök pedig tőlük is el akarják venni a pénzt. Kérdezem: 

• Igaz-e, hogy a kormány azt tervezi, hogy visszahajtja dolgozni a kedvezményes bányásznyugdíjban lévőket és minden korengedményes nyugdíjast?
• Igaz-e, hogy megalázó segéllyé akarják tenni ezeket a nyugdíjakat?
• Igaz-e, hogy az utolsó magyar mélyművelésű bányában, a Márkus hegyi bányában dolgozó bányászoktól januártól elveszik a korengedményes nyugdíj lehetőségét?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Egyetérthetünk abban, hogy a kedvezményes szabályok szerint nyugdíjba vonultak ellátásának felülvizsgálata és átalakítása. Megengedhetetlen, hogy sok olyan értékes, tapasztalt, életerős ember vonuljon nyugdíjba, aki még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, akinek helye és szerepe lenne még a munka világában. A hangsúly egyértelműen a munkavégző képességen van: nyilvánvaló, hogy a korhatár előtti nyugdíjellátásban részesülők sem egészségi állapot, sem életkor, sem képzettség, sem pedig a különböző szakmák szerint nem azonos csoportot képeznek. Úgy gondolom, szükséges lépés ennek a felülvizsgálata. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a korai nyugdíjaztatást lehetővé tevő rendszer átalakításáról még nem döntött véglegesen a kormány, tehát értelemszerűen a bányásznyugdíjasokról sem. Biztosítom arról, hogy a kormány a döntését körültekintően, az érintettek helyzetének figyelembevételével hozza meg.

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Azt mondta Lázár János – a Fidesz frakcióvezetője – itt a T. Házban május 16-án: „a mi javaslatunk a vonatkozik azokra, akik a rendészeti ágazat szolgálattevői voltak korábban, rendőrökre, határőrökre, de nem vonatkozik a bányászokra, a vegyészekre, és például a zenészekre.” Azóta a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal főigazgatója már beismerte: mindenkiről szó van!

- Államtitkár úr! Egyszer fáradjon el Tatabányára, és nézze meg, milyen az egészségi állapota annak a bányásznak, aki 4 fokos vízben combig állva fejtette a szenet, és ugyanez a víz csorgott a fejére is. Kívánok önnek ilyen napokat, és akkor, azt gondolom, rá fog jönni, hogy kikről beszél, mit beszél. Nem fogadom el a válaszát!

Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 201 igen szavazattal, 82 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. A Fidesz padsoraiból egyedül Farkas Sándor voksolt ellene.

Életmentő infúziót a Sportkórháznak!

BÁNKI ERIK (Fidesz): – Az Országos Sportegészségügyi Intézet a Sportkórházzal, igazi hungarikumnak számít. Az új épület alapkőletétele 2002. március 16-án volt, de a szocialista kormányok sportot és egészségügyet érintő elvonásainak következtében az építkezés mindössze 60 százalékos mértékig valósult meg. 2007-ben az országos fekvőbeteg-ágyszám leépítésének nyomán két speciális feladatot ellátó osztály maradt meg csupán a Sportkórházban.

– A jelenlegi szakmai feladataihoz tartozik a járó- és fekvőbeteg-szakellátás mellett a megújult teljesítménydiagnosztikai kutatóosztály, amely európai színvonalon végzi munkáját. 106 telephelyen működik az országos sportorvosi hálózata, ez utóbbi végzi a magyar élsport ellátását és sportegészségügyi felkészítését is. 2011 májusának végén a folyamatos tárgyalásokat követően megszületett a döntés, hogy a 2012. évi londoni olimpia sportegészségügyi szakmai irányítója és felkészítője az OSEI lesz. A megállapodásnak megfelelően ők végzik 550 élsportolók kiemelt sportegészségügyi ellátását 10 telephelyen, közel 100 millió forintos kiadással. Létrehoznak egy call-centert a válogatott sportolók és olimpikonok sürgősségi ellátása céljából körülbelül 15 millió forintos költséggel, illetve egységes sportegészségügyi informatikai rendszert alakítanak ki 100 millió forintos kerettel. Kérdezem:

• Mennyire elkötelezett a kormány a 60 éves múltú Sportkórház meggyógyítása mellett?
• Mikortól kezdődhet az egységes sportegészségügyi informatikai rendszer működése, amely nélkül elképzelhetetlen a sportorvosi hálózat korszerű működtetése?
• A 2012-es olimpiai csapat sportegészségügyi ellátását és felkészítését hogyan tudja segíteni majd a Sportkórház?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: - Képviselő úr! Sajnos, mint ahogy ön is utalt rá, a szocialista kormány által hozott intézkedések, illetve a meg nem hozott döntések oda vezettek, hogy az egészségügyi ellátórendszer egészének veszélyeztették a működését. Nem történt ez másként a sportegészségügy területén sem. Az intézetet a kapacitástörvény is súlyosan érintette, de az is nagy problémát jelentett, hogy a 2008-as pekingi olimpia óta nem történt megfelelő intézkedés az intézet helyzetének rendezése érdekében. Az Alkotás utcai épület felújítása ugyan elkezdődött, azonban a szocialista kormányok sportot és egészségügyet érintő elvonásainak köszönhetően az építkezés, valóban, mindössze 60 százalékig valósult meg. Ilyen előzmények után kell a nemzeti együttműködés kormányának alkalmassá tennie a hazai sportegészségügy központi intézményét, az Országos Sportegészségügyi Intézetet, arra hogy a szakmai feladatait magas szinten láthassa el, többek között a 2012-es londoni olimpiára való felkészülés jegyében.

– Képviselő úr! A kormány a Sportkórháznak kiemelt szerepet szán a sportolók 2012-es londoni olimpiára való sikeres felkészülése érdekében. Cél, hogy az olimpiai, paralimpiai sportolók és az A-keret tagjainak biztosítsuk a megfelelő, korszerű, kimagasló színvonalú, azonnali egészségügyi ellátást. Ennek megvalósítása érdekében hozzuk létre az Országos Sportegészségügyi Intézet központi telephelyén azt a call centert, amely a nap 24 órájában fogadja a sportolók hívásait, és szakképzett személyzet segítségével elirányít abba az egészségügyi intézménybe, ahol az adott sérülést a legmagasabb szinten el tudják látni. A kerettagok - előzetes becslések alapján mintegy 550 élsportoló – eredményes ellátásának biztosítása és a teljes területi lefedettség érdekében 9 intézménnyel, többek között az orvosegyetemek klinikáival – Budapesten, Pécsett, Debrecenben, Szegeden – kerül sor szerződéskötésre.

– A szükségessé váló diagnosztikus vizsgálatok és terápiás ellátások mellett nagy hangsúlyt fordítunk a rendszeres sportegészségügyi szűrővizsgálatokra és a teljesítménydiagnosztikai vizsgálatokra, valamint a sportolók megfelelő táplálkozására is. Ennek érdekében az Országos Sportegészségügyi Intézet a kerettagok szűrését, terheléses vizsgálatát és dietetikai tanácsadását elvégzi a Magyar Olimpiai Bizottság által biztosítandó fedezet terhére. Emellett – a tervek szerint – a sportolók egészségügyi dokumentációjának megfelelő nyilvántartása és hozzáférhetősége érdekében a sportorvosi hálózat keretében komplex informatikai rendszer kerül kiépítésre, amely magában foglalja a sportorvosi rendelők számítógépparkjának kialakítását, illetve felújítását is. Az előzetes adatgyűjtést, egyeztetést követően az előterjesztés a kormány számára folyamatban van, döntését követően a fejlesztések, ellátások megkezdődnek.

+

BÁNKI ERIK: – Miniszter úr! Bízom abban, hogy azok a feladatkörök, amelyeket válaszában felsorolt, a Sportkórház keretében maradnak, és nemcsak az olimpiára, hanem a következő időszakban is a teljes versenysport számára megnyugtató háttérintézményként tud funkcionálni. E reményben a válaszát elfogadom.