„Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelte. Minden hibám, hogy képviselői kötelességemet saját személyemnek elébe tettem. Isten adjon minden élőknek lehető legnagyobb boldogságot!" 

 

Sok-sok hőse, és sok-sok szégyene volt, (ne keseregjünk: van, lesz!) a Tisztelt Háznak. Jártak, uralták széltében hosszában, küzdöttek falai között híres és hírre érdemtelen emberek. Nagyok és kicsik – kicsik és nagyok. Nagyon kicsik és nagyon nagyok..! 

 

Ki ő, ki volt ő? Egy ifjú! Egy ifjú, ’ki forradalmi időkben sem írt zengzetes verseket: az Országgyűlés jegyzője volt, az 1848-49-es esztendőben. Kivégezték. Csendesen, 31 évesen! 

 

Igen! Szacsvay Imre, egy elfeledett vértanú! 1818-ban született. A múlt hét végén Nagyváradon, választókerületében, ahol 1848-ban képviselővé választották, megemlékeztek róla. A Magyar Országgyűlés - szobra nélkül - 2000 óta, szerényen, de minden évben megteszi. 

 

Nagyvárad, Váradolaszi térségben választották képviselővé 1848. június 24-én, és ebben a térségben ma is büszkén visszaemlékeznek rá. A bihari kis Kossuthnak is hívták már életében, már akkor, amikor aktívan tevékenykedett a közéletben, hisz nemcsak a védegylet helyi fiókját vezette, hanem aktívan részt vett a helyi közéletben más módon is.  Ennek nyomát a homlokán is viselte, a korszak jellegzetes vívmányként.  

 

A lexikon egyszerűen ír róla: Nagyváradon jogi tanulmányokat végzett. Mint Beöthy Ödön jurátusa, ott volt az 1839–40 évi országgyűlésen, majd 1841-ben  ügyvédi vizsgát tett. Nagyváradon ügyvédi gyakorlatot folytatott és a Bihar vármegyei  reformellenzék tagjaként politizált. 1848 májusában Kossuth Lajos a nagyváradi kincstári uradalom felügyelőjévé nevezte ki. Júniusban az első népképviseleti országgyűlés tagjának választották. Képviselőként mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett, a képviselőházat Debrecenbe is követte. 1849 januárjában a képviselőház jegyzőjévé választották. A debreceni országgyűléseken Kossuth Lajos bizalmas híve, a radikális képviselőcsoport egyik vezetője, majd április elejétől az akkor alakult Radikális Párt tagja. Jegyzőként Almásy Pál és Perényi Zsigmond mellett a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója. A szabadságharc bukása után egy ideig bujkált, de elfogták. A császári hatóságok a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása miatt perbe fogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.   

 

Idézet testvéröccsének írott a búcsúleveléből:  „Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelte. Minden hibám, hogy képviselői kötelességemet saját személyemnek elébe tettem. Isten adjon minden élőknek lehető legnagyobb boldogságot!" 

 

Vajon 30-31 évesen milyen érzés lehet, amikor az ember az elvei miatt az életével fizet?

 

Vallotta: fontos ő, de a képviselői munkája még fontosabb, saját személye elé helyezte. Valóban így van, és a térségben is, Nagyvárad környékén, ahol a jegyzői delegáció a múlt héten is tiszteletét tette, a megemlékezés koszorúit elhelyezte a szobránál, pontosan ilyen szavakkal emlékezett róla minden nemzetiségű, minden pártállású helybéli, mert büszkék rá, hogy a Magyar Országgyűlésnek anno dacu egy ilyen híres, hősies jegyzője volt. 

 

Egyetlen szobrára egy mondat van felírva: „Egy tollvonás volt minden bűne!"