Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések" műfaját.  A tévé már nem közvetíti. Az újságírók is elmentek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Pótlandó a nyilvánosság hiányát, idézzük – szolidan stilizálva – legutóbbi szónoklataikat.

Hol sírjaink domborulnak...

MICHL JÓZSEF (KDNP): – Megdöbbenve értesültem, a Magyar Rádió műsorából hogy mindennaposnak mondható a sírgyalázás a kolozsvári házsongárdi temetőben. Az 1585-ben megnyitott házsongárdi temető Európa egyik legrégebbi temetője, művelődéstörténetünk kiemelt kegyhelye. Ezért nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Dsida Jenő, Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert és még nagyon sokak sírját nem csak az idő vasfoga rombolja. Mindegy kétszáz síremlék vár arra, hogy az UNESCO a világörökség részeként végre védetté nyilvánítsa. Mivel a kegyeletsértések nemcsak a magyar nemzetet érintik, a román államnak is érdekében kell hogy álljon a közreműködés. Kérdezem a tisztelt államtitkár urat.

• Lát-e esélyt arra, hogy a magyar kormány és a román állam együttműködjön, hogy legyen még mit védetté nyilvánítani, azaz minél hamarabb a világörökség része legyen a házsongárdi temető?

– Bízom abban, hogy a méltatlan helyzet rendeződik, s valóra válhat, amit Dsida Jenő 1924. augusztus 31-én a Temetőben című versében írt: 

 „Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető."

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – A házsongárdi temető síremlékeinek A házsongárdi temető tulajdonosa azonban a kolozsvári polgármesteri hivatal. Síremlékei egy részének az egyház a megváltója, gondozásával a Házsongárd Alapítvány foglalkozik, különböző egyházak megbízásából végzik önkéntes munkájukat az ott dolgozók, a többi síremléknek azonban nincsen megváltója.  

– A temető síremlékeinek állapotáról, a temetőben zajló eseményekről folyamatos az információcsere a Házsongárd Alapítvány, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusa, a bukaresti nagykövetség, a Külügyminisztérium, illetőleg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága között. Az alapítvány igazgató-asszonyával Gergelyné Tőkés Erzsébettel és az említett felekkel több ízben személyes egyeztetésre is sor került.  A tegnapi napon például, (2011. március 27-én) Martonyi János külügyminiszter úr személyesen is járt a házsongárdi temetőben. A mai nap folyamán pedig Kolozsvár polgármesterével folytat tárgyalásokat, amelyeken érintik az ön által említett sajnálatos rongálásokat is.

– Hangsúlyozhatjuk: a magyar kormány szívén viseli a házsongárdi temető sorsát, az áldatlan állapot megoldására több lehetőséget is kidolgoztunk. Ezek közül az egyik, hogy védettsége jelenleg a román jogszabályok szerint az egész temetőnek van, de külön-külön maguknak a síremlékeknek nincs. Ez lehet az egyik előrelépés. A másik pedig az ön által is említett, '72. november 6-án elfogadott párizsi egyezmény alapján, az UNESCO védelmének kiterjesztése a temető egészére. Ez azonban nagyon hosszú eljárás. A lényeg: a magyar kormány lehetősége szerint, ott is, itthon is és nemzetközi fórumokon is megvédi a temetőt!

A kormány mikor, hogyan, milyen ütemben tervezi kifizetni
az elmaradt túlóradíjakat a tűzoltók részére?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Decemberben tettem fel kérdést, amelyben a tűzoltók 2004. május 1-je és 2007. december 31-e közötti időszakban ki nem fizetett túlórapénze kifizetésének szándékáról, módjáról, idejéről kérdeztem a kormányt. Akkor megnyugtató és együttműködő választ kaptam, ami reménnyel töltött el minden érintett tűzoltót. Az ígéret szerint a szükséges kormányrendelet megalkotása után a kormánynak egyértelmű szándéka volt a költségvetésben meglévő tartalékok terhére kifizetni ezt a járandóságot. Azóta megszületett a megállapodás, a szakszervezetek mind elfogadták, megvan a kormányrendelet, csak sajnálatos módon nem szab határidőt a kifizetésnek.

– Közben évek óta befagyasztottak a fizetések, a devizahitelek és a rezsiköltségek nőttek, az ezekből már felhalmozódott hátralékok egyre nagyobb terhet rónak az emberekre, mindenki a végső tartalékait éli fel. Ilyen helyzetben nem várhatja el a kormány, hogy a tűzoltók tovább hitelezzenek az államnak. Jogos járandóságuk elmaradásával a kormány sodorja veszélybe családjaikat. A választások előtt nem ezt ígérték nekik. Kérem államtitkár urat, a válaszában ne hivatkozzon arra, hogy nincs pénz, ugyanis a tűznek, a katasztrófáknak meg a baleseteknek sem lehet azt mondani, hogy majd jöjjenek vissza egy kedvezőbb költségvetési helyzetben. Kérdezem:

• A kormány mikor, hogyan, milyen ütemben tervezi kifizetni az elmaradt túlóradíjakat a tűzoltók részére, hogy a tapasztalt, elhivatott tűzoltók megmaradjanak a pályán jelen helyzetben is?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Valóban nagyon csúfos hagyatéka a szocialista kormánynak a tűzoltók iránti távolléti díj ki nem fizetett összege. Amit a jelenlegi kormány tett ennek érdekében, az valóban az, hogy elfogadott az elmúlt évben egy kormányrendeletet, amelyben meghatározta a távolléti díj számításának módját. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kifizetés megtörténjen. A következő feltétel az, hogy a szakszervezetekkel megállapodás szülessen a kormány és a szakszervezetek között a kifizetett összegre vonatkozóan. Sajnos ez még nem történt meg. Folyamatos a tárgyalás, azonban a kompromisszumos megoldás az összegre vonatkozóan még nem jött létre. A kormány nem szeretné, hogy félmegállapodás szülessen, és azt követően, ha elkezdődik a kifizetés, újabb munkajogi perek kezdődjenek. Ha a megállapodás létrejön, akkor szakaszosan kezdődik a tűzoltók számára a kifizetés. Elsőként az állami fenntartású tűzoltóságoknál tervezzük, azt követően pedig, nyilván a források megkeresésével, az önkormányzati tűzoltók részére történik a kifizetés. Természetesen a források feltárásában többféle javaslatunk is lesz, többek között például a 2010. évi pénzmaradványt is adott esetben szeretnénk ebbe bevonni, de a költségvetésben szereplő, jelenleg az önhikis összeg 31 milliárd forintjából is tervezzük, hogy kifizetések történjenek. Nagyon bízom abban, hogy a megállapodás megszületik, és a kifizetés mielőbb elkezdődhet.

Sikerült-e visszaállítani a magyar rendőrség megbecsülését?

ÁGH PÉTER (Fidesz): – Az Országgyűlés kormánypárti többsége a kormányprogram elfogadásával rögzítette, hogy a rend megteremtését és ennek érdekében egy új rendőrség megszületését nemzeti ügynek tekinti. A társadalom elvárja a nemzeti ügyek kormányától, a rendőrségtől és annak minden tagjától, hogy szolgálja őket, ne pedig az állami uralom jelképeként uralkodjon felettük, miként a szocialista kormányzás alatt.

– A mostani kormány jelentős vállalást tett annak érdekében, hogy a magyar rendőrségnek visszaadja a tekintélyét, azaz olyan rendőrséget ígért Magyarországnak, amely és visszaadja az embereknek a közrendbe és a közbiztonságba vetett bizalmát. Ezért kérdezem:

• Hogyan számolható fel a rendőrség létszámhiánya?
• Milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy 3500 fővel emelkedjen a közterületeken szolgálatot teljesítő rendőrök száma?

– Mit tettek annak érdekében, hogy a rendészeti képzés átalakuljon, és olyan rendőrök kerüljenek ki az iskolapadból, akik méltóak a társadalom tiszteletére és megbecsülésére, akik munkájukat valódi szolgálatnak tekintik?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Köszönöm, hogy erre a nagyon fontos kérdésre rávilágította a figyelmet. Valóban, a rendőrség az elmúlt nyolc esztendőben anyagi és emberi erőforrások hiányával küzdött, 2002-től mintegy 17 ezer rendőr – még egyszer mondom, 17 ezer rendőr – hagyta el a pályát. A szocialista kormányok felelőtlen intézkedésének köszönhetően romlott a közbiztonság, és a szervezet morálisan is meggyengült.

– Érthető tehát, hogy a nemzeti ügyek kormánya meghirdetett, programjában kiemelt ügyként, kiemelt feladatként határozta meg a közrend, a közbiztonság helyreállítását. És meg is jelölte ennek eszközeit, többek között 3500 új rendőr szolgálatba állítását is vállaltuk. Első lépéseként, ez év március 6-án, a Hősök terén 1800 rendőr tette le az esküt. Ezzel egy új rendőr-generáció állt szolgálatba.

– Megemelt, 1200 fős létszámmal indult a rendészeti szakközépiskolai tanulók képzése. A szakképzettség mielőbbi megszerzése érdekében módosítottuk a szakmai vizsgakövetelményeit szabályozó miniszteri rendeletet. Korszerűsítése folyamatosan történik. A felsőfokú képesítési rendszert is megújítjuk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozásával, az utánpótlást a szakközépiskolákon alapuló iskolarendszer adta lehetőségek kihasználásával biztosítjuk.

– Tisztelt képviselő úr! Bízunk abban, hogy a nemzeti együttműködés kormányának sikerül visszaállítani a rendőrség megbecsülését!

Mi lesz a gyermekszegénység elleni nemzeti programmal?

SZŰCS ERIKA (MSZP): – Az Országgyűlés 2007-ben szinte egyhangúlag fogadta el a gyermekszegénység elleni programot. A program 25 évre fogalmazta meg, hogy mely területen kell és szükséges beavatkozni annak érdekében, hogy csökkenjen a szegénységben élő gyermekek száma. Felöleli a közoktatás, az egészségügy, a lakhatás, a szociális és gyermekvédelem rendszerét. A stratégia szerint a 25 éven belül háromévente kell kormányzati cselekvési programot készíteni, és abban meghatározni a szükséges jogszabályi, szakmai, szervezeti feltételek kidolgozásának feladatait, felelőseit, közreműködőit, a határidők és a szükséges források megjelölésével. Az első cselekvési program a 2007–2010 közötti időszakra vonatkozott. Azóta újabbnak nyomát sem találjuk. Úgy véljük, hogy a stratégiában vázolt célok ma, amikor az önök intézkedései által lavinaként pusztító szociális válság újabb és újabb családokat visz a nyomorhoz közel, még fontosabbak, mint korábban. Nem szabad megengedni, hogy egyetlen gyermek is éhezzen vagy nélkülözésben nőjön fel. Mindehhez pedig az kell, hogy a szülők dolgozni tudjanak, és természetesen az is elengedhetetlenül szükséges, hogy elérhetők legyenek a gyermekek ellátását nyújtó intézmények és közoktatási rendszere. Összességében úgy vélem: a gyermekszegénység elleni nemzeti programban foglaltakat a mostani kormánynak is magára nézve kötelezőnek kellene tekintenie. Ezért kérdezem:

• Mi lesz a sorsa ennek a programnak?
• Mit kívánnak tenni, milyen intézkedéseket a gyermekszegénység ellen?
• Mikor készül el a stratégia következő hároméves operatív terve?

+

BALOG ZOLTÁN, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Ha ilyen jól tudják, hogy miként kell ezt a kérdést megoldani, akkor miért nem csinálták? Mert valóban igaz, hogy 2007-ben elfogadtuk a „Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégiát, és ezt akkor az ellenzék is támogatta. Csakhogy: a cselekvési terv, ami elkészült 2007-ben, amire olyan büszke, eredményükben semmit nem hoztak. Az önök kormányzása alatt sikerült elérnünk, hogy az Európai Unióban, ha azt nézzük, hogy hány családban élnek gyermekek, ahol nincs aktív kereső, a második legrosszabbat sikerült produkálnunk. 21 százalék a gyermekszegénység aránya, ami szintén magasan az európai uniós átlag fölött van. Meg kéne keresni az okokat, hogy vajon miért is zajlott ez így. Részben a cselekvési terv összehangolatlansága esetlegessége, ami eredményezte, a másik pedig az, hogy ahol a gazdaság csökken és recesszióban van, ahol a források nem állnak rendelkezésre, ott legfeljebb hitelből lehet finanszírozni az ilyen dolgokat. Önök még ezt sem tették meg, hitelből mást finanszíroztak – talán erről van személyes tapasztalata is!

– Amikor mi hivatalba léptünk, azonnal tettünk a gyermekes családok helyzetének javítása érdekében. Gondoljon a családi adókedvezményre: nőtt a gyermekeket nevelő családok jövedelme, és újra három évig lehet igénybe venni a gyermekgondozási segélyt, - talán erről is hallott. A legszegényebbeknek pedig úgy próbáltuk segíteni, hogy a közcélú adományok áfáját, amit önök behajtottak, azt eltöröltük. Azóta 40 százalékkal növekedett egyébként a segélyekben kiosztott élelmiszer aránya. Lehet, hogy nem hallott erről, – látom viccesnek találja. Én viszont azt nem tartom viccesnek, ahogy ön bánt ex-miniszterként a közpénzekkel! Úgyhogy, erkölcsi alapja sincs, hogy ilyen kérdéseket tegyen fel.

Lakáshitelesek: hogyan akarja megakadályozni a kormány a probléma újratermelődését?

SCHEIRING GÁBOR, (LMP): – A kormány a rendkívül sürgős alkotmányozás miatt másfél hónapra félretett minden más problémát. Április végén így már épp egy éve lesz, hogy nem tudja kitalálni, mit tehet a devizahitelesek érdekében, csak a kilakoltatási moratóriumot tologatja újra és újra. Talán nem kell ecsetelnem, mennyire súlyos a helyzet: 105 ezer, 90 napon túl nem fizető hiteles, 560 milliárd forintnyi hitelállománnyal várja, hogy mi lesz a sorsa. És ez a tömeg hónapról hónapra nő. Érthetetlen, hogy egy ilyen válságos helyzetben miért tétovázik a kormány. Érthetetlen, hol marad az adósvédelmi, illetve pénzügyi szabályozás, amely megvédené az ügyfeleket, illetve elkerülhetővé tenné a hasonló helyzetek kialakulását. Vannak ugyan kósza hírek egy hárompilléres rendszerről, ám konkrét törvényjavaslatot még nem láttunk. Az LMP éppen ezért benyújtotta a parlamentnek saját javaslatait, amelyeket ezúton is ajánlunk figyelmükbe. A törvényjavaslat "A válságkezelési számláról és a jelzáloghitel-adósok helyzetének megsegítéséről" címet viseli. Kiemelném, hogy nemcsak a lakásukat elvesztőket segíti a végrehajtási és faktorálási költségek csökkentésével, hanem minden más devizaadóson, sőt forintadóson és nehéz helyzetbe jutott emberen is segítene a védett számla intézménye. A bankok felelősségteljesebb hitelezését pedig az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségének szűkítése, a végrehajtási jog korlátozása, illetve a banki középárfolyam helyett a Nemzeti Bank középárfolyamának alkalmazása szolgálná. Mindezek alapján kérdezem a kormánytól:

• Hogyan kívánják megakadályozni a devizaadósok helyzetének további romlását?
• Illetve, amennyiben nincsenek kidolgozva a saját elképzeléseik, hajlandóak-e megfontolni az LMP által benyújtott javaslatokat?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Való igaz, a kormány nagyon terhes örökséget kapott ezen devizahitelesek problémájával. Egy teljesen elhibázott lakáspolitika és egy teljesen elhibázott gazdaságpolitika vezetett oda, hogy, ahogy ön is említette, 105 ezer háztartást érint ma már ez a komoly kérdés. Azért hadd tegyem hozzá: a kormány megtette azokat a lépéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a jövőben ilyen létrejöhessen. Első akciótervében volt a kilakoltatási moratórium, ami jelen pillanatban július 1-jéig van meghosszabbítva. Ennél fontosabb a jövőbeni megakadályozás tekintetében az, hogy az Országgyűlés korlátozta a devizaalapú jelzáloghitelezést, és augusztus 11-től kötött devizaalapú kölcsönszerződés esetében természetes személy tulajdonában álló ingatlanra vagy tulajdoni hányadra jelzálogot bejegyezni nem lehet. Hadd utaljak még azokra a lépésekre, amelyeket az ősszel fogadott el az Országgyűlés, és megakadályozzák azt, amit ön is említett, a szerződések egyoldalú módosítását. Most pedig azon dolgozunk, hogy a három főszereplő, a bankok, az állam és az adósok teherviselésével, közös teherviselésével együtt jöjjön létre egy olyan megoldás, amelyik mindegyik fél számára megfelelő, a hitelek valóban visszafizetésre kerüljenek, de akik ilyen lakásokban laknak, azok is biztonságban érezzék magukat.

Elfújta a 'Széll' a zöldbankot, avagy az Orbán-csomag újabb áldozatai?

JÓZSA ISTVÁN (MSZP): – Csak a megújuló energiaforrások kiaknázására, illetve a nagy hatékonyságú, korszerű technológiák alkalmazására alapozott hatékony energiafelhasználás képezhet kibontakozást. Ez így lenne rendjén. Az Új Széchenyi-terv energetika pályázatai azonban semmi újat nem hoztak a szocialista kormányok által kimunkált pályázatokhoz képest. A zöldbank, amely szerepelt a Fidesz tervei között, még a láthatáron sincs. Azt ígérték, hogy négy év alatt 500 milliárd forint uniós támogatásból egymillió, önrész nélküli lakásfelújítás lesz, 80 ezer munkahely és növekvő energiahatékonyság. Ezzel szemben, zöldbank helyett zöldadatbázisról, online platformról szól a beszéd. Nem tudni, hogy mennyi pénzt s miként kíván e célra fordítani a kormány, készültek-e megalapozó tanulmányok, vagy csak a lopakodó áremelkedés marad az energetika területén is. Ezért kérdezem:

• Rendelkezik-e egyáltalán bármiféle koncepcióval az energetikai beruházás ösztönzésére a kormány.
• Miért nincs még meg a zöldbank?
• Miért halogatják a zöldberuházások és az energiahatékonyságot szolgáló lakásfelújítások támogatását?
• És még hangsúlyosabban: miért nem gondolkoznak előre?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Őszinte öröm, hogy szocialista képviselőtársaim az elmúlt tíz hónapban így megokosodtak. Örülök, hogy megtisztult előttük a világ, és igyekeznek előmozdítani az ország sorsát. Gondolom, az is tiszta, hogy az államadósság csökkentését célzó kormányzati célkitűzések, valamint az európai uniós támogatások önök által is ismert átalakulása szükségessé teszi, hogy az összes ilyen támogatási rendszerbe pénzpiaci forrásokat vonjunk be. Ahhoz, hogy az energetikai befektetések finanszírozásában reálisan számíthassunk ezekre a forrásokra, szakmailag megalapozott szabályozási környezetet kell kialakítani. Képviselő úr állításával ellentétben az előző kormánytól nem örököltünk ilyet, ezért meg kell csinálni. Ezen dolgozunk. A zöldadatbázis létrehozásával az a célunk, hogy a döntéshozókat, a gazdaság szereplőit, az önkormányzatokat és a lakosságot naprakészen tájékoztassuk. Megtalálhatók lesznek benne a folyamatban lévő, illetve befejezett beruházások helyszínei, technológiái, teljesítményei, a CO₂-megtakarítások, és a munkahelyek száma.  Pályázati úton 50 és 100 millió forint közötti összeg nyerhető el.

Bartha Szabó József