„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

Lehet-e csillapítani az életvitelszerűen gazdálkodók földéhségét?

TARNAI RICHÁRD (KDNP): – Államtitkár úr! Ha a mezőgazdasági birtokpolitikát és vidékfejlesztést vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a kormányzat két nagy intézkedéscsomaggal is jó irányba lépett. Az egyik az oly sokat és méltatlanul támadott földtörvény, amely az ott élőknek, a földből élőknek és gazdálkodóknak lehetőséget biztosít. És ugyanezt a célt, ugyanezt az intézkedést szolgálja az állami földhaszonbérleti program is. Az agrárközéposztály megerősítését szolgálja.  Sokan várjuk az új földprogramtól, hogy végérvényesen véget érjen a kizárólag a tsz-alapú, tőkés nagybirtok rendszerű gazdálkodás. A jelenlegi egyenlőtlenséget a szocialisták az előző időszakban építették ki, ezt mindannyian jól tudjuk.

– Államtitkár úr! Érdemes növelni a kis- és közepes birtokok arányát hazánkban. Az állami földhaszonbérleti program folytatása lehet ennek az egyik megoldása, ezzel biztosíthatjuk az új munkahelyek létrejöttét, így növekedhet az állatállomány és a termelés is. A magyar gazdálkodó családok számára garancia lenne, hogy a későbbiekben kizárólag az életvitelszerűen mezőgazdaságból élők, vagyis a földművesek lehetnek a földszerzések alanyai. Biztosítanunk kell, hogy ezen családok gyermekeinek perspektívát jelentsen a gazdálkodás. A kormány ezt támogatta tavaly első körben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 62 ezer hektár területének bevonásával a földprogramba. Ebből eddig 42 ezer hektárt pályáztatott meg, és 1600 hektárra kötött szerződést. „A gazdák az okiratok révén nem ajándékot, inkább kemény, de biztos megélhetést adó munkát nyertek.” – fogalmazott az egyik érintett.

– Államtitkár úr! Az állami haszonbérlet reményeink szerint biztosítja majd az állatállomány növeléséhez szükséges takarmánytermő-területet is. Az eddigi pályázatok több mint háromnegyedét őstermelők, fiatal és családi gazdálkodók, valamint egyéni mezőgazdasági vállalkozók nyerték. Kérdezem:

• Milyen további lépéseket tervez a kormány e területen?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha földről beszélünk, tudomásul kell venni, hogy ott érzelmek is vannak. A magyar föld mindig olyan dolog volt a magyar gazdák számára, amely az életüket jelentette, az adott településhez kötötte őket, ahol éltek és élethivatásszerűen folytatták a tevékenységüket. A kormány célja az új földforgalmi törvénnyel egy olyan új agrárközéposztály létrehozása, amelynek a gerincét a kis és közepes családi gazdaságok alkotják. Ehhez azonban egy olyan új földbirtok-politikát kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a korábbi földhasználat aránya, amely megközelítőleg 50-50 százalékban oszlott meg a nagygazdaságok, illetőleg a kis- és közepes gazdaságok földhasználata és földtulajdona vonatkozásában, megváltozzon, és ez az arány a kis- és közepes gazdaságok vonatkozásában 80 százalék fölé kerüljön, míg a nagygazdaságok tekintetében 20 százalék alá menjen. Ezzel egy olyan új földbirtok-politikai koncepció jön létre, amelyben a vidéki életminőség megváltozik, illetőleg az adott településen élő, élethivatásszerűen mezőgazdaságból élő földművesek kerülnek előtérbe.

– Ehhez azonban egy új földhaszonbérleti pályázati rendszerre is szükség van, és ennek a földhaszonbérleti pályázati rendszernek az első része már lezajlott, és ahogy képviselő úr mondta, közel 40 ezer hektárra kötöttek megközelítőleg 1800 haszonbérleti szerződést. További közel 200 ezer hektár föld megpályáztatásáról is döntött a kormány áprilisban, ebből közel 132 ezer hektár már meghirdetésre került, és a továbbiakban közel 40 ezer hektár nemzeti parkos terület is meghirdetésre kerül. Ezekre a területekre az ott élő földműves, élethivatásszerűen mezőgazdaságból élő gazdák pályázhatnak eredményesen. Ezen kívül az új földforgalmi törvényen kívül nemrég döntés született arról is, hogy a Nemzeti Födalapkezelő a 3 hektár alatti területeket pályáztatás nélkül eladhatja a helyben élő gazdáknak egyrészt a birtokösszevonások elősegítése céljából, másrészt azoknak, akik kisebb területen kívánnak gazdálkodni, lehetőséget kívánunk adni arra, hogy a mezőgazdaságban folytassák a tevékenységüket.

+

TARNAI RICHÁRD: – Államtitkár úr! A szocialista időkben a tsz-ek létrehozásával, az abba kényszerítéssel megnyomorították a gazdálkodókat, aztán átkeresztelték tőkés nagybirtokká, de lényegében a haszonélvezők is jórészt azok maradtak. Ebből egy kis- és középbirtokosokat helyzetbe hozó, lehetőséget adó programot dolgozott ki a kormány, tehát jó a cél. Az eszköz pedig helyesen megválasztott, hiszen a földhaszonbérleti program alkalmas arra, hogy a jó célt megvalósítsa, ezért a választ elfogadom.

Történt-e változás a gyógyulás esélyeiben?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! A kórházak és rendelőintézetek adósságban fuldokolnak. Az önök állításaival szemben nem sikerült olyan pályára állítani az intézményeket, hogy a gazdálkodásuk kiegyensúlyozott legyen, az adósságok újratermelődnek, a betegek ellátása veszélybe kerül, nagyon sok gyógyító anyag hiányzik, és közben önök elvonással sújtják a kórházakat.

– Az elmúlt év bérfejlesztése ellenére – amelynek egyébként a megfogalmazott célja az volt, hogy itthon tartsa az orvosokat és a szakdolgozókat - az orvosok és a szakdolgozók külföldre vándorlása növekedett. A bérfejlesztés tehát nem érte el a célját, ugyanakkor kritikánk volt a bérfejlesztéssel kapcsolatban az is, hogy aránytalan volt a megoszlása a szakdolgozók és az orvosok között, hiszen a több mint 70 ezer szakdolgozó az egyharmadából részesült a 26 ezer orvoshoz képest. Az interpellációs kérdéseim arra vonatkoznak, hogy megállapítható legyen, vajon javultak-e a betegek esélyei a gyógyulásra az önök kormányzása alatt.

• Miért kell a kórházakat és a rendelőintézeteket elvonásokkal sújtani?
• A háziorvosok vajon miért nem részesülnek a béremelés lehetőségeiből?
• Miért nem részesülnek a túlmunkáért emelt pénzben az orvosok és a szakdolgozók?
• Miért van az, hogy a bérfejlesztések nem épülnek be a bérbe, ezért tehát a túlmunkák nem részesülhetnek pluszdíjazásban?
• Miért van az, hogy egyre nehezebb ügyeleteket adni a kórházban?
• Miért van az, hogy rezidensek felügyelet nélkül teszik ezt?
• Miért van az, hogy megoldhatatlan probléma elé állítják a vezetéseket?
• Miért kellett megalázó kényszer-nyugdíjazási procedúra alá vetni az orvosokat abban a szférában, ahol jelenleg is orvoshiány van, abban a szférában, ahol szükség van a munkájukra. 
• Miért van az, hogy az előző ciklushoz képest az emberek 42 százaléka mondja azt, hogy rosszabb a gyógyuláshoz való esélyük és joguk, mint az elmúlt időszakban?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Már azzal, hogy 2010 óta nem önök vezetik az országot, esélyt kaptak a betegek, a kórházak és az orvosok arra, hogy javuljon a helyzet ebben az országban, hiszen aki ismeri az önök kormányzásának az időszakát, az tudja, hogy a gazdasági és erkölcsi rombolás mellett a legnagyobb rombolást az egészségügyben tették. A konkrét kérdéseire pedig a következőket válaszolom:

– A kórházak adósságállományát a kormány továbbra is kiemelt figyelemmel kíséri. A közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók kötelezettségállománya 114,8 milliárd forintról 107,8 milliárd forintra csökkent, elsősorban a kórházak részére tavaly biztosított forrásnak köszönhetően. Ezen belül a lejárt kötelezettség is csökkent, az előző negyedévi állományhoz képest 4 milliárd forinttal. A gyógyszer-nagykereskedések a szerződéseiknek megfelelően jelenleg is szállítják a gyógyszert, a kórházak folyamatos gyógyszerellátása biztosított, a betegellátás továbbra is fennakadás nélkül zajlik.

– Képviselő úr! A kormány igyekszik mindent megtenni az egészségügyi szolgáltatók finanszírozási helyzetének további javítása érdekében. A humánerőforrás-krízis kezelése érdekében első lépésként 2012-ben 30,55 milliárd forint összegű ágazati bérfejlesztésre került sor. Ebből közel 90 ezer egészségügyi szakember részesült. Ez a dolgozói kör 2013 szeptemberétől januárra visszamenőleges hatállyal egy újabb béremelésben részesül.

– Az egészségügyi ágazatban a minimálbér emelésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint más ágazatokban. A tavalyi ágazati béremelés hatására az egészségügyi dolgozók jelentős rétegének az illetménye a béremeléssel együtt meghaladta a minimálbért, illetve a garantált bérminimum összegét. Ezek a dolgozók részesülnek a 2013. évi béremelésben is.

– A rendelkezésre álló pénzügyi forrás adta lehetőségeknek megfelelően a 2012. évi egészségügyi ágazati béremelés nem érintette az ügyeleti díjat. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvény az ügyeleti díj minimális mértékét határozza meg. Ettől a szolgáltatók eltérő magasabb ügyeleti díjat is adhatnak.

– 2012 novemberétől a háziorvosi praxisok úgynevezett kártyapénze 14 százalékkal emelkedett, amit béremelésre is fordíthatnak. A béremelésből az alapellátás 2013-ban sem maradt ki, elkülönítésre került egy több mint 6 milliárd forintos forrás, amelynek a felhasználása az alapellátásban dolgozók anyagi helyzetét hivatott segíteni.

– A külföldi munkavállalással kapcsolatban a ténylegesen távozók számáról nem állnak rendelkezésre pontos adatok, csak a külföldi munkavállalási szándékról. Az ehhez szükséges hatósági bizonyítvány kiállítására kizárólag az egészségügyi engedélyezéssel rendelkező közigazgatási hivatal jogosult. A Magyar Orvosi Kamara adatai ennek megfelelően nem adhatnak pontos tájékoztatást a hivatalos kérelmekről.

– Képviselő úr! A nyugdíjrendszer közelmúltbeli reformjának a lépései azt a célt szolgálják, hogy a nyugdíj az eredeti funkcióját töltse be, így az egészségügyi ellátásban fennálló emberi erőforráshiány miatt az egészségügyi dolgozók több vonatkozásban is kivételt képeztek.

Egy olyan nyolc év után, amit önök végeztek az egészségügyi területen, nem sok ilyen kérdeznivalója lehetne.

+

TUKACS ISTVÁN: – Államtitkár úr! Ön morális és erkölcsi rombolásról beszélt. Van erkölcsi felelősségük abban, hogy az orvos felkerekedik a két gyerekével, és Németországban keres megélhetést azért, mert itthon nem tud megélni a béréből. Tudja azt, hogy 2003 első negyedévében 15 százalékkal többen tették ezt, mint tavaly? Van-e erkölcsi felelősségük abban, hogy a kórház intenzív osztályáról a belosztályra rohannak le gyógyszerért? Van-e önnek felelőssége abban, akár személy szerint is, hogy a háziorvosok képtelenek ellátni a betegeiket, és hogy a háziorvosi praxisok betöltetlenek? Milyen alapon beszél ön erkölcsi felelősségről?

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 183 igen szavazattal, 35 nem ellenében, tartózkodások nélkül az államtitkári választ elfogadta.

A sarcolás mellett mit kíván tenni a rekordszintű munkanélküliség csökkentése ellen?

JÁVOR BENEDEK (független): – Államtitkár úr! Súlyos leépítésekre kényszerült az orosz-ukrán tulajdonú Dunaferr. Több ezer dolgozójától kénytelen megválni, ami Dunaújvárosban és térségében a munkanélküliség jelentős emelkedését vonhatja maga után, hiszen nincs annyi munkahely, amennyi ennyi dolgozó elhelyezkedését meg tudná oldani. A Párbeszéd Magyarországért több más szervezettel közösen felhívta a figyelmet ezekre a veszélyekre, és jelezte előre a várható foglalkoztatási problémákat. Felhívta a kormányzat figyelmét arra is, hogy komoly elbocsátásokra kerül sor, így végre vegye igénybe az erre a célra szolgáló európai globalizációs alap gyors és hathatós segítségét, amivel szinte azonnal komoly segítséget lehet nyújtani az elbocsátott dolgozóknak jövőbeni elhelyezkedésükhöz. Jeleztük azt is, hogy Dunaújvárosban gazdasági szerkezetváltásra is szükség lenne. Nem lehet a város és környékének munkahelyeit pusztán a vasműtől függővé tenni. A nyilvánosságra került információk szerint a kormányzat eddig Dunaújvárossal csupán annak kapcsán foglalkozott, hogy a város polgármesterét bebetonozta az új energiahivatal élére, és legalább az ő munkahelyét hosszú távra és bőkezűen biztosította. Sajnos, ez nem mondható el a városban élő munkanélküliekről, a most elbocsátottakról.

– Államtitkár úr! A KSH-nak a héten megjelent munkanélküli-statisztikáiból derült ki, hogy átlagosan 18 hónapig tart a munkahelykeresés egy álláskeresőnek, miközben az Orbán-kormány a gazdasági válság közepén ahelyett, hogy segítette volna őket, harmadolta és lecsökkentette 3 hónapra az álláskeresési járadék időtartamát. A munkanélküliség még mindig eléri a 2010-es kormányváltáskori mértéket, és 170 ezer valódi munkahely hiányzik még a 2008-as válság kitörése előtti időszakhoz képest.

– Államtitkár úr! A kormány a munkanélküliség elleni küzdelmet sajnos először a foglalkoztatási statisztikákkal kezdte, hiszen összemossa a közmunkások számát a valódi piaci munkahelyek számával. Az ön új minisztere, Varga Mihály eddig csupán csomagokról, sarcokról beszélt. Kérdezem ezért:

• Mikor fognak nekilátni érdemben csökkenteni a munkanélküliséget is?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valószínűleg nem jó adatokat nézett vagy nem jól nézte meg a KSH legfrissebb adatait, de köszönöm, hogy lehetőséget ad, hogy megint ráerősítsek arra a nagyon pozitív tendenciára, ami az elmúlt időszakban, a gazdasági válság ellenére, európai trendekkel szembemenve Magyarországon megvalósul. Szeretném jelezni, hogy Magyarországon 10,5 százalékos jelen pillanatban a munkanélküliségi ráta, ami az Uniós átlag. De ami ennél is fontosabb: az uniós trendekkel ellentétesen nő a foglalkoztatotti létszám Magyarországon: jelen pillanatban 160 ezerrel dolgoznak többen, mint 2010 azonos időszakában. Most már az elemzők is azt mondják, hogy a versenyszférában jelentős mértékben nőtt, nem a közfoglalkoztatás az, ami egyedüli mértékben javítja a foglalkoztatást. Nem igaz, hogy részmunkaidősítettek Magyarországon, hiszen az összes foglalkoztatottból 3 millió 600 ezren dolgoznak teljes munkaidőben, és nagyjából 300 ezren részmunkaidőben. Számunkra eddig sem volt kérdés és ezután sem lesz kérdés,  hogy segélyt vagy munkát adjunk az embereknek, és közfoglalkoztatáson keresztül tegyük ezt meg, A fő célunk természetesen az, hogy a versenyszférában minél többen dolgozzanak, de addig, ameddig ez az ideális állapot nem áll elő, addig a közfoglalkoztatással is érdemben kell tudni segíteni.

– Képviselő úr! Ami pedig a Dunaferrt illeti: nem csak annyit tett a kormány, amennyiről ön most tud, hiszen nemrégiben jártam személyesen is a Dunaferrnél, és tárgyalásokat folytattam a menedzsmenttel és a szakszervezettel is, igaz, elkövettem azt a hibát, hogy nem kamerák tüzében mentem, mert a valóságra voltam kíváncsi elsődlegesen. Arról tudok önnek beszámolni, hogy nagyon tartalmas, nagyon értelmes tárgyalások folytak e tekintetben. Nem igaz az, és nagyon kérem önt, hogy ne mondjon ilyeneket a magyar parlament előtt, hogy több ezer munkahely szűnik meg vagy szűnt meg, mert ez egyszerűen nem igaz!

– Képviselő úr! most aztán meg se szólaljanak, mert ha elővennénk, hogy a Dunafer hogy került ilyen helyzetbe, milyen módon potyázták el, erről inkább most ne beszéljünk!

Nagyon fontos, nagyon jó hír viszont, hogy gyakorlatilag az 1. számú nagyolvasztó felújításáról szóló döntés megtörtént. A nehézségek ellenére is a menedzsment úgy döntött, hogy fenntartja a folyékony fázist, ezzel több ezer ember munkahelyét őrzi meg, tartja meg, köszönet ezért a menedzsmentnek. Nyilván a szakszervezetek hathatós segítségére is szükség volt, tehát magyarul: jelen pillanatban az kétségtelen tény - nem tudom, tud-e róla -, hogy nagyjából annál a több mint 7 ezer embernél 70:30 százalék a fizikai állományú és a nem fizikai állományú dolgozók aránya. Hogy ezen a menedzsment változtatni akar, elképzelhető, nekünk az a célunk, hogy ha valaki meg akarja őrizni a több ezer munkahelyet, és esetleg néhány húsz vagy néhány száz ember munkanélkülivé válik, a mi feladatunk az, hogy a munkaügyi szervezeten keresztül segítsük azoknak a mielőbbi munkába állását is.

Úgyhogy arra szeretném önt kérni, hogy Dunaferr-ügyben is csak az igazat!

+

JÁVOR BENEDEK: – Államtitkár úr! Dunaferr-ügyben csak az igazat mondom. A dolgozók körében 30-40 százalékos leépítésről beszélnek. Ez sok száz, sok ezer embert érint. Ha ebből néhányat meg tudnak tartani, ennek nagyon örülünk. Biztos, hogy komoly elbocsátásokra kerül sor, és azokat az embereket az ön válasza nem fogja kielégíteni, akik elvesztik a munkájukat. Ők azonnali és hathatós segítséget várnak.

– Államtitkár úr! A statisztikákat illetően sem hoznak nyilvánosságra megbízható adatokat: összemossák a közmunkát a valódi piaci foglalkoztatási adatokkal. Miközben a közfoglalkoztatottak száma nő, ebből az következik logikusan, hogy a valódi piaci munkahelyek száma csökken.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont <span '="">205 igen szavazattal, 46 nem ellenében, tartózkodások nélkül az államtitkári választ elfogadta.