Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

El lehet-e titkolni titoktartási szerződések aláíratásával, ha az SZDSZ legsötétebb időszakára jellemző politikát folytatjuk a közösségi közlekedés átalakításában?

BŐDECS BARNA (Jobbik): – Három hete kering a hír, hogy az NFM tisztviselői titoktartási nyilatkozatokat írattak alá MÁV-Start Zrt. azon munkatársaival, akik értesültek arról, hogy a rövidesen kiadásra kerülő, április 1-jén hatályba lépő menetrendi pótlékban akár 8-17 százalékos vonatkilométer-teljesítménycsökkentést kívánnak hatályba léptetni, ezáltal a vidéki Magyarország regionális jellegű vasúti közlekedését lényegében ellehetetleníteni. Ezen információkat a minisztérium eleddig egyértelműen nem cáfolta.

– A személyszállítási szolgáltatásokról szóló, az Országgyűlés elé most sürgősséggel beterjesztett törvény július 1-jei hatálybalépésekor átfogó díjemelést, de legalábbis a menetdíjkedvezmények súlyos megnyirbálását fogják végrehajtani.

Súlyos kritika fogalmazható meg az intézkedéssel szemben, nemcsak a vidéki vasutak ismételt ellehetetlenítése miatt, hanem azért is, mert a vasútnál meglévő elképesztő túlszámlázásokat, az átláthatatlan céghálót, a vízfejeket nem érinti, és a fix költségek racionalizálása helyett a változó költségekre koncentrál. Kérdezem az államtitkár úrtól, igazak-e ezek a hírek:

• Lesz-e következménye ezen titoktartási nyilatkozatok aláíratásának?
• Miért nem gazdagabb országokból beszerzett használt járművekkel oldják meg a vidéki vasutak járműellátását és üzemeltetési költségeinek csökkentését?
• Miből kívánják pótolni a pályahasználati díj bevételkiesését?
• Milyen szolgáltatásokkal pótolják a kieső vonatokat, és ki vállal garanciát ezek fennmaradására?
• Végül, átjárhatóvá teszik-e díjszabást legalább a bérletes utasok számára, hogy a párhuzamos közlekedésben bármikor választhassanak a vonat és a busz között?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az Országgyűlés a 2012. év költségvetés elfogadásával kijelölte a közösségi közlekedés ez évi költségvetési és gazdálkodási kereteit. Ezek tehát nyilvánosak, ahogy a Széll Kálmán-tervben rögzített irányok és keretek is.

– A közösségi közlekedési szektor átalakítása, valamint az utazási kedvezmények strukturális felülvizsgálatát célzó javaslatok előkészítése és vizsgálata különböző lehetőségek felmérésével és felelős mérlegelésével folyamatban van, döntés ezekben és számos ön által feltett kérdésben még nem született. A tervezett intézkedések között szerepel azonban többek között a közösségi közlekedés intézményrendszerének felülvizsgálata, állandó költségek, közúti és vasúti menetrendek összehangolása. Olyan közösségi közlekedési rendszer kialakítására van szükség, amely az egyéni közlekedéssel szemben versenyképes, pénzügyi és környezetvédelmi szempontból is fenntartható.

– Képviselő úr! Ahhoz, hogy a közszolgáltatások működését fenntarthassuk, a helyközi közösségi közlekedés finanszírozási igényeit is a realitásokhoz, a költségvetéshez kell igazítani! Ezt a célt szolgálják a vállalati szintű hatékonyságjavító intézkedések, a közlekedési módok együttműködését erősítő, összehangoló intézkedések, valamint a tarifa- és kedvezményrendszer újragondolása is.

BKV először, másodszor, senki többet, harmadszor!

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! Ha Budapesten megáll a tömegközlekedés, összeomlik a magyar gazdaság, és beláthatatlan társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel jár. Értem én a kormányt és annak vezetőjét, aki szereti a hatalmat; azt is látom, hogy a hatalom érdekében és most még annak birtokában kéjes örömmel játszik emberi sorsokkal.

– Államtitkár úr! Szeretném, ha tudná: Budapest nem Tarlós Istváné, nem Rogán Antalé és nem is a kormányé; Budapest a szabad polgároké, a budapesti polgároké. Ez így van évszázadok óta, és ez már csak így is marad! Azok a módszerek tehát, amelyekkel el akarják érni, hogy a főváros a kormány csatlósa legyen, kudarcra vannak ítélve. Az a hatalmi játék pedig, amelyet a fővárossal, most éppen annak közlekedési vállalatával játszanak, életveszélyes játék, nem a szó átvitt értelmében, hanem egészen konkrétan! Ahol nem biztosítják a forrást a járművek biztonságos, normális karbantartásához, ahol ideges, fáradt, bizonytalan körülmények között dolgozó járművezetők szállítják a napi 2 millió utast, ott megnő a baleset veszélye. Ezért kérdezem:

• A fővárosi utasok biztonsága és az ország összeomlásának elkerülése érdekében hajlandó-e a kormány most az egyszer felelősen cselekedni?
• Hajlandó-e arra, hogy a BKV finanszírozásával, biztonságos működésével kapcsolatos kérdéskört kivonja a hatalmi játszmáiból?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A BKV 2000 után veszteségessé vált, 2003-ban először, 2004-ben másodszor, 2005-ben harmadszor, majd 2006-ban negyedszer, egészen 2009-ig. Minden egyes esztendőben az önök kormányzása alatt a veszteséges volt. Ennek következtében 2009-re 125 milliárd forintos adósságállományt halmozott fel. Klasszikus csontváz, amit itt hagytak! Minden egyes területen ezt az adósságot örökölte az állam és ezt a főváros.

– Nos, tisztelt képviselő úr, egyetérthetünk abban, hogy alapvetően szükséges a BKV átalakítása ahhoz, hogy az állam ehhez megfelelő támogatást tudjon nyújtani. Egyetérthetünk abban is, hogy az adósságot csökkenő pályára kell helyezni.

– Képviselő úr! Önök vitték itt csődbe a BKV-t is. Nagyon kérném: felesleges politikai vitákat ebben a tekintetben nem érdemes belevinni.

Milyen módon kívánja mérsékelni a kormány az emberek mindennapjait megkeserítő szállóporszennyezést?

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): – Az elmúlt tél folyamán Budapesten és vidéki városainkban többször is átlépte a levegő szennyezettsége az egészségügyi határértéket. Pár hónapja az is előfordult, hogy a főváros egy pontján a rákkeltő PM10-es szállópor koncentrációja a határérték négyszeresénél is nagyobb volt. Az a tény, hogy a megelőző évekhez hasonlóan újra előfordulhattak a súlyos egészségügyi veszélyt jelző értékek, egyértelműen igazolja, hogy a politika mind ez idáig nem tudta kezelni ezt a problémát.

– Államtitkár úr! A hatályos európai uniós levegőminőségi irányelv célkitűzéseket határoz meg a légszennyezettségnek az emberi egészségre és a környezet egészére gyakorolt káros hatásainak elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében. Az irányelv tartalmazza a különböző légszennyező anyagokra, köztük a kisméretű szállóporra vonatkozó határértékeket. Ezek betartása a 2005 utáni években az Európai Unió több tagállamához hasonlóan Magyarország több légszennyezettségi zónájában is gondot okozott, illetve okoz még napjainkban is. Apró biztató jel csupán, hogy a fővárosban végre olyan szmogrendelet született, amely, szemben a korábbiakkal, betartható és betartatható. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezt a városlakó emberek életéből hónapokat, sőt éveket elvevő súlyos környezeti problémát csak a legszélesebb ágazatközi, társadalmi összefogással, hatékony és átgondolt intézkedésekkel tudjuk orvosolni. Államtitkár úr!

• Milyen módon kívánja mérsékelni a kormány az emberek egészségét súlyosan veszélyeztető szállóporszennyezést?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Kedves Képviselő asszony! Egy idős hölgy, aki tudja a telefonszámomat – nem titkos –, felhívott, s elmondta: hallja ezeket a nagy gondokat ezzel a szállóporral kapcsolatosan, jelezte: minden reggel korán felkel, s a ház előtt összesöpri a port, ezzel is hozzájárul ennek a problémának a megoldásához. Mondtam neki: asszonyom, ez nem por! A szállópor kifejezését, ugyanis félrevezető, mert az ember azt gondolná, hogy a föld szemcséjéről, a porról beszélünk. Nem ez okozza az egészségkárosodást, hanem a járművekből, az égető-berendezésekből, a tüzelőberendezésekből származó szilárd, kisméretű szilárd anyag. Így is kellene fordítani az angolból: kisméretű szilárd anyag. Márpedig, ha ezt közlöm, akkor meg is kell mondanom, hogy mindaz, amit tenni kell, irdatlan költségeket jelent, és ezért, ha valaki azt állítja, hogy egyik napról a másikra megoldja ezt a problémát, akkor hazudik!

– És mit kellene csinálni? Például a kamionok arányos útdíját bevezetni az egész országban az összes útvonalra! A tömegközlekedés forgalomelőnyét biztosítani, ahol csak lehet, vagy például dugódíjat a főváros esetében, vagy az avar égetésének a megtiltását, vagy az épületszigetelés bővítését, támogatását, a fűtés hatékonyságát, a dízeljárművek kiiktatását - azaz erről egy kormányprogram szól, kiváló minőségben. Ezt fogjuk csinálni!

Miért csúszik az Eszközkezelő beindulása?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Március 1-jén lejárt a kilakoltatási moratórium, újra indul a kényszerértékesítés. Pintér Sándor bevezette a kilakoltatási költségátalányt, állítólag 9250 forint lesz. Ezt akkor kell a kilakoltatottnak megfizetnie, ha ellenáll, és rendőrségi beavatkozás szükséges, amikor éppen elvesztette, és el kell hagynia otthonát.

– Államtitkár Úr! A tavalyi eszközkezelős törvény látszatmegoldásnak bizonyult. A jogosulti kör kiszélesítése nem történt meg,, továbbra is mindössze 3 milliárd forint szerepel a költségvetésben, miközben 2010-ben 3 ezerről 8 ezerre emelkedett a megvásárolható lakások száma.

• A bankszövetségi megállapodás kellett az érdemi segítségnyújtáshoz?
• Már a bankok szociális érzékenysége is erősebb, mint a kormányé, mikor valójában a bajban lévők megsegítéséről van szó?
• A kormány mikor intézkedik, hogy az eszközkezelő végre segítséget nyújtson és elkezdje a lakásvásárlásokat?
• Most komolyan gondolják, hogy 9250 forintot akarnak ezektől a szegény emberektől még pluszban behajtani?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Nemzeti Eszközkezelő felállításáról és működéséről szóló törvény felhatalmazó rendelkezései szerint a kormány rendeletben határozza meg a bérlő szociális helyzetére tekintettel érvényesíthető lakbér mértékét, a lakóingatlanok bérlők közötti cseréjéhez való hozzájárulás feltételeit. Jelenleg e rendelet megalkotása, illetve a kormány és a Bankszövetség között 2011. december 15-én létrejött megállapodás tartalmának megfelelően a törvény módosításának előkészítése folyamatban van. A várható módosítások életbelépéséig a hatályos jogszabály keretei között a Nemzeti Eszközkezelő működése biztosított. A lakások megvásárlására jelenleg rendelkezésre álló költségvetési forrás felhasználása esetén kezdeményezni fogjuk további források bevonását, tehát nyitott a forrás a rendszerbe, így a Bankszövetséggel kötött megállapodás szerint 2014 végéig összesen 25 ezer lakóingatlan megvételéhez szükséges fedezet a kellő időben a Nemzeti Eszközkezelő rendelkezésére fog állni.

A kifosztott miskolci kórház kálváriája?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár úr! A miskolci városi kórház várhatóan állami kézbe fog kerülni, annak minden gondjával és adósságával, kötelezettségével együtt. Ennek során a kormánynak és az ellenzéknek együtt kell szembenéznie a félmilliárdos adóssággal, hiszen a veszteség, az adósság politikamentes. 550 millió forintos veszteséggel veszi majd kézbe a kórházat az állam, így önökre fokozott felelősség hárul, hiszen önök a kétharmados választási ígérettel ezt a kérdést is a vállukra vették.

• Ez lesz a kifosztott miskolci kórház kálváriája?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 2011. évben megalkotott jogszabályok alapján megtörtént a megyei és a fővárosi egészségügyi ellátórendszer fekvőbeteg- és integrált járóbeteg-intézményeinek állami tulajdonba és fenntartásba vétele. Ezek a jogszabályok átfogóan rendezik az ellátórendszer átalakításával kapcsolatos fontosabb kérdéseket, rendezik a konszolidálandó intézményi, illetve önkormányzati adósságállomány kezelésével, valamint a konszolidáció módjának és eszközeinek megvalósításával összefüggő problémák kezelését. Ennek a szabályrendszernek egyik fontos eleme a jegyzőkönyvi átadási-átvételi eljárás. Ezen eljárás kiemelt eleme az átvevő oldaláról az intézmények aktuális, hatályos és érvényes szerződésállományának teljes körű átvilágítása jogszerűségi, célszerűségi, fenntarthatósági szempontból egyaránt.

– Amennyiben az átvilágítást végző állami szervezet jogszerűtlenséget tapasztal, értelemszerűen megteszi a megfelelő intézkedéseket. Ennek a feladatnak a teljesítése a korábbi megyei, fővárosi intézmények esetében folyamatban van jelenleg is. Amíg azonban az intézmények az önkormányzat tulajdonában és fenntartásában vannak, addig a fenntartói felelősség az önkormányzatot terheli. Ugyanakkor jelezném: a fenntartó számára minden lehetőség adott arra, hogy az intézmény szerződésállományát, a megkötött szerződések jogszerűségét, célszerűségét megvizsgálhatja. Jelen pillanatban az állam képviselőjeként közvetlenül az intézmény fenntartásába és az intézménnyel kapcsolatos belső szervezeti működési rendbe történő beavatkozásra nincs lehetősége a kormánynak.

– Képviselő úr! A szándékunk egyértelmű és világos! Amennyiben a városi fenntartásban lévő kórházak átvételére is sor kerül, teljes körű szerződésállomány-átvilágításra, szükség esetén pedig a megfelelő intézkedések megtételének kezdeményezésére fog sor kerülni ezen intézmények esetében is!

Mikor nyaralhatnak újra Balatonberényben a Vas megyei gyerekek?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Idén január 1-jével állami tulajdonba kerültek a korábbi megyei tulajdonú szociális, kulturális intézmények, iskolák, kórházak, közgyűjtemények, folyóiratok, üdülők, és még sorolhatnám. Az állam majd jó gazda lesz – mondták a megyei közgyűlési elnökök. Persze, senki nem hitt nekik.

– Pénze nincs több, van viszont teljes bizonytalanság. Még a hagyományos, jó dolgok sem tudnak működni. Példa erre a Vas megye gyermekeinek üdülését biztosító balatonberényi gyermektábor helyzete. Ezt az ingatlant a Vas megyében élő szülők építették évtizedekkel ezelőtt, hétvégéiket feláldozva. Azóta generációk itt ismerték és szerették meg a Balatont. Ez adott évek óta nyaralási lehetőséget a megyében élő hátrányos helyzetű gyermekeknek is.

Most azonban hiába kérdezik, hogy melyik héten vihetik ingyen az állami gondozott gyerekeket nyaralni. Nincs válasz. Annyit tudunk mindössze, hogy az ingatlan egy budapesti kft.-hez került. Megváltozott a célcsoport, a Vas megyei gyermekek ebbe már nem tartoznak bele. És hiába írt levelet a közgyűlési elnök, őt sem méltatták válaszra. Ma csak az lehetne a megoldás, ha a kezelési jogot megkapná a megyei jogú város, aki aztán újra a gyermekek rendelkezésére bocsátaná az üdülőt, Akkor mégis:

• Mire számítsanak a hátrányos helyzetű gyerekek?
• És mire számítsunk mi, akik itt élünk, és akiknek fontos az üdülő sorsa?
• Mikor kapjuk vissza az elvett tulajdonunk feletti rendelkezési jogot?
• Mikor nyaralhatnak újra Balatonberényben a Vas megyei gyermekek?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Sem a gyerekeknek, sem a nagycsaládosoknak, sem a nyugdíjasoknak, sem a fogyatékkal élőknek, sem pedig a szociális intézmények dolgozóinak nem kell félniük a tulajdonosváltással kapcsolatosan, hiszen a megyei intézményfenntartó központok átvették ezeket a vagyontárgyakat! Az üdülők egy részét, amelyekkel a kormány foglalkozik, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány és a NÜSZ Kft. kezeli, és egy komplett program, az Erzsébet-program került megvalósításra arra vonatkozóan, hogy miként nyaralhatnak, üdülhetnek a fiatalok vagy a nagycsaládosok az eddigieknél még tágabb, még szélesebb körben jó körülmények között. Eddig már 73 ezer honfitársunk számára nyitottuk meg ezt a lehetőséget 2 milliárd forint értékben, tehát pluszforrás került be a fiatalok, a gyermekek és a családok üdültetésébe.

– Képviselő úr! Eddig sok helyen csak a pusztulás, a bezárás vagy az áron aluli értékesítés volt az, ami jellemezte az üdülőket. Az új vagyontörvény viszont megóvja Magyarországot és a vagyonkezelőket attól, hogy a korábbi mintára magánkézbe kerüljenek, vagy az állam általi pusztulás legyen a jövőjük. Így olyan társadalmi csoportok számára nyílik meg sokkal szélesebb körben, az üdülés lehetősége, akik ezt eddig nem tehették meg. Pontosan azoknak, akik a legnehezebb helyzetben vannak, hiszen a nagycsaládosok sokszor sajnos a több gyerekkel a szegénységet is vállalják, a nyugdíjasok számára nyilván a nyaralás sokszor csak emlék, de most már bízom benne, hogy a fogyatékkal élőkkel és a szociális intézményekben dolgozókkal együtt az eddigi négy pályázati csoportban, amit kiírtunk, az Erzsébet-program keretében üdülhetnek.

Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésének támogatására Magyarország is a szlovákhoz hasonló európai uniós támogatást kapjon?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! Bizonyára ön is tud arról, hogy az Európai Bizottság 2,3 milliárd eurót különített el Szlovákia számára, amelyet az a pályakezdő fiatalok munkahelyteremtésére, illetve képzés céljára használhat majd fel. Mindezt azért tartották indokoltnak, mert a pályakezdő fiatalok körülbelül harmada munkanélküli Szlovákiában. Hasonló támogatásra számíthat hamarosan Görögország, Lettország, Litvánia, Írország, Portugália, Spanyolország és Olaszország. Magyarországon a 15-24 év közötti fiatalok, tehát a pályakezdők 26-28 százaléka munkanélküli, tehát közel harmada. Magyarország még véletlenül sincs benne az említett felsorolásban. Ebből egyértelmű, hogy az Európai Unió nem kívánja támogatni a magyar fiatalok életkilátásait, itthon maradását, a magyar gazdaság esetleg élénkülését.

– Nyilvánvaló, hogy Magyarországot nem tekintik egyenrangú tagállamnak, Magyarország és a magyar társadalom problémái nem bírnak jelentőséggel az Unió számára, De, az joggal elvárható a kormánytól, hogy ezt ne hagyja szó nélkül, és próbáljon meg legalább a többi tagországgal azonos feltételeket kiharcolni Magyarország számára is! Addig ugyanis, amíg európai uniós tagok vagyunk, ez semmiképpen nem elfogadható hozzáállás, hogy az EU-s tagsággal a kötelezettségek és terhek szempontjából egyenrangúak legyünk, míg a támogatások terén megfeledkezzenek rólunk. Államtitkár úr!

• Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a pályakezdő fiatalok elhelyezkedésének támogatására Magyarország is a szlovákiaihoz hasonló európai uniós támogatást kapjon?
• Ez, egy újabb leckéztetés az Uniótól hazánk felé?
• Vagy ezeknek az országoknak a kormányai jobban lobbiztak a támogatásokért?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Megértem az aggodalmát, hiszen Magyarország jelenleg is jelentős mértékben uniós forrásokból finanszírozza a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését segítő programjait. Mind uniós, mind kétoldalú keretek között folyamatosan azt képviseljük, hogy mindent meg kell tennünk, minden lehetséges eszközt igénybe kell vennünk, hogy mai fiataljainkra ne elveszett nemzedékként emlékezzünk a későbbiekben.

Ugyanakkor a Szlovák Köztársaságnak nyújtott mostani támogatás nem azt jelenti, hogy Magyarország nem kaphat hasonlót.

– A januári informális Európai Tanács kiemelten foglalkozott a fiatalok munkanélküliségének problémájával. Teljes egyetértés volt abban, hogy sürgősen kezelni kell a fennálló helyzetet, ezért az Európai Bizottság már február elején úgynevezett akciócsoportokat hozott létre azokkal a tagállamokkal együtt, amelyekben az uniós átlag, azaz 30 százalék feletti a fiatalok munkanélküliségi aránya, idetartozik Szlovákia is. Az akciócsoportok többek között kiemelten vizsgálják, hogy hogyan lehetséges az adott tagállam rendelkezésére álló uniós források jobb felhasználása, illetve a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés javítása. Mivel a fiatalok munkanélküliségi rátája Magyarországon is igen magas és alig marad el a 30 százaléktól, elképzelhető, hogy az Európai Bizottság Magyarországnak is hasonló akciócsoport felállítását fogja javasolni a közeljövőben. Információim szerint a Bizottság már felvette a foglalkoztatási ügyekért felelős tárcával a kapcsolatot, és folynak a tárgyalások a fiatalok munkanélküliségét csökkentő intézkedések végrehajtásáról és a rendelkezésre álló uniós források jobb felhasználásának lehetőségeiről.