Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból - szolidan stilizálva, a bekiabálásokat mellőzve - tallózunk.

A rákbetegeken akarnak spórolni?

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): – Államtitkár úr! Az elmúlt időszakban több beteg és orvos keresett meg azzal a problémával, hogy úgy látják, a rákbetegek ellátása egyre nagyobb nehézségekkel küzd. Előállt az a helyzet, hogy egy rákbeteg kezelése és így életének a hossza nagymértékben függhet attól, hogy az országban hova született, melyik településen él, és hogy az adott kórháznak van-e még olyan gyógyszerkészlete, amivel tudja a szükséges kezeléseket biztosítani. Úgy tűnik, hogy ez az aggodalom egyre inkább általánossá válik Magyarországon, miközben mindannyian tudjuk, hogy a rákbetegség a második halálozási ok ma Magyarországon, ezért kiemelt figyelmet kell hogy kapjon az éppen aktuális kormányzat részéről.

– Államtitkár úr! Önök ellenzékben folyamatosan arról beszéltek, hogy az ilyen típusú betegségben szenvedőknek magasabb szintű, hatékonyabb ellátást kell biztosítani, és hogy erre nem szabad sajnálni a forrásokat és a pénzt, hiszen az emberek élete pénzben nem mérhető. Még egyszer mondom: rákbetegekről beszélünk, akiknek az élete attól függ, hogy a kormány milyen módon biztosítja a szükséges forrásokat a kezeléshez.

– Államtitkár úr! A gyógyszerkassza takarékosságra való hivatkozással történő megkurtítása láthatóan komoly nehézségeket okoz. Ráadásul az az új rendszer, amit bevezettek, lehetetlenné teszi a rákbetegek számára, hogy gyorsan hozzájuthassanak a legújabb ellátási módszerekhez vagy gyógyszerekhez. Ezért ma egy rákos betegnek az élethossza emiatt akár több évvel is rövidülhet. Éppen ezért kérdezem:

• Mikor tartják be a választási ígéreteiket?
• ,Mikor adnak pénzt a rákbetegek ellátására?
• Mikor tesznek hatékony lépéseket annak érdekében, hogy a legújabb, leghatékonyabb módszereket érhessék el a rákbetegek azonnal, időben, amikor erre a legnagyobb szükségük van?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Frakcióvezető úr! Ön is tudja, hogy ezek a nagy népbetegségek nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, hanem életmódbeli, dohányzási, táplálkozási, testmozgásbeli előzményei vannak. Tehát mindaz, amit mi a népegészségügy területén teszünk, egyrészt válasz arra, hogy ne betegedjenek meg ennyien, és már korai szakaszban találjuk meg őket. Indul a védőnői szűrőprogram. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szűrőprogramok kommunikációjával foglalkozó programban, amit megörököltünk, és újra kellett csomagolnunk, hogy hatékonyabbak legyünk az egyetlenegy értékelhető beszerzés 35 ezer stresszlabda volt. Ilyen dolgok történtek, mielőtt mi ezeket a dolgokat elkezdtük rendbe tenni.

– Frakcióvezető úr! Szintén emlékeztetni szeretném arra, hogy tavaly ősszel nemzetközi gyógyszerhiány alakult ki és ezt olyan szinten kezeltük, olyan szabályozási pontokat vezettünk be azonnal, hogy biztosítani tudjuk a folyamatos gyógyszerellátást a kórházakban. Nagyon fontos azért hozzátennem: igen, a gazdaságilag megengedhető és az orvosilag lehetséges között minden egészségpolitika megpróbál egyensúlyozni. Nekünk is számos hatékonyságnövelő intézkedést kellett bevezetünk. Ezt eddig úgy tudtuk megtenni a gyógyszerkassza területén, hogy a betegterhek csökkentek. Érdemes megnézni, és az önök szakértői sem fognak tudni mást mondani. Amennyiben pedig riogatják az embereket, az egy életveszélyes dolog, mert ez önmagában felvásárlási lázat okozhat, ami további beavatkozásokat igényelhet.

– Frakcióvezető úr! Tehát tisztelettel kérem, óvatosabban! Mi minden szakértőnket a közvélemény rendelkezésére bocsátjuk, hogy bebizonyítsuk: amit mi mondtunk az megfelel a valóságnak. A teljesítmény bizonyítja, hogy most is lépünk ezekben az ügyekben. Bevezettük pédál a nemdohányzók védelméről szóló jogszabályt, amelyet előttünk képtelenek voltak megszavazni, mert a dohánylobbi áldozatául esett.

+

MESTERHÁZY ATTILA: – Államtitkár úr! Nekem ne mondja, hogy a gazdaságilag racionális és lehetséges az, amit maguk tesznek, amikor 15 milliárd forintot költenek az FTC-stadionra, 15 milliárdot költenek a debreceni stadionra, 55 milliárdot a Puskás Ferenc Stadion felújítására, 6,5 milliárdot a Kossuth térnek a felújítására, 1,7 milliárd forint pluszforrást csak ezen épület homlokzatának a gyorsított ütemű felújítására, parlamenti őrséget állítanak fel több milliárd forintból. Szóval nekem ne hivatkozzon arra, hogy gazdaságilag mi a lehetséges és mi a racionális, hanem arra várunk a kormánytól garanciát, hogy azok az emberek, akik szenvednek azonnal megkapják a szükséges gyógyszereket és forrásokat. Erre várnék garanciát.

+

SZÓCSKA MIKLÓS: – Frakcióvezető úr! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én tettem le az alapkövét annak az országos onkológiai intézeti blokknak, az új műtőblokknak, diagnosztikai blokknak, amelyet három héttel ezelőtt át is adtam. Tehát amikor pénzről van szó - ön sorolt más ágazatokban megvalósuló beruházásokat -, akkor én szeretném ráirányítani a figyelmét, hogy az onkológiai ellátás csúcsát átadtuk, most következnek a regionális intézmények. Tízmilliárd fölött van az a forrás, amit az onkológiai ellátás újraszervezésére költünk

– Frakcióvezető úr! Mi olyan megvalósíthatatlan feltételekkel örököltük meg a regionális és helyi onkológiai fejlesztési projekteket, hogy kénytelenek voltunk lefújni, mert olyan szinten pocsékolták és porlasztották szét a forrásokat, hogy nem lehetett megvalósítani belőle az egységes onkológiai ellátás koncepcióját. Mi ezeket a programokat, kiszabadítva a bürokrácia és a lehetetlenség útvesztőjéből, útjára indítjuk. Úgyhogy tisztelettel kérem: tekintse pozitívan a népegészségügyi erőfeszítéseinket!

Tényleg azt hiszik, hogy vége a válságnak?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár úr! Minden bizonnyal kitalálta, a CNN-nek Matolcsy György által adott nyilatkozatról, interjúról van szó, ugyanis ebben érdekes módon a valósággal szögesen ellentétes állítások fogalmazódtak meg. Amikor például megkérdezték a miniszter urat arról, hogy milyennek látja Magyarország jövőjét, azt mondta erre, hogy Kelet-Közép-Európa üzleti központtá fog válni, Magyarország pedig ennek a szívében van. Csak mintha elfeledkezett volna arról a miniszter úr, hogy csődbe ment a magyar nemzeti légitársaság, nyolc év szocialista kormányzás lezüllesztette, a Fidesz-kormányzás pedig hagyta csődbe menni, nem gondoskodott a pótlásáról, így aztán meglehetősen nehéz lesz üzleti központtá válni.

– Államtitkár úr! A miniszter úr azt is mondta, hogy akkora siker a magyar gazdasági sikertörténet, hogy valóságos magyar tündérmesét láthatunk, be fog indulni jövőre a robosztus gazdasági növekedés. Hát ehhez képest, azt láthatjuk, hogy tartósan zuhan a beruházási teljesítmény, akkor mi az ördögtől növekedne a gazdaság? Nem képesek menedzselni a gazdasági folyamatokat, és ha megnézi a lakosság és a vállalati szektor bizalmi indexeit, azt láthatja, hogy sem a jövőben, sem pedig a kormányban nincs meg a bizodalom.

– Államtitkár úr! Rendkívül pesszimistán látják az emberek is, a cégek is a jövőjüket! Ilyen légkörben pedig, teljesen nyilvánvaló, hogy az következik, amire már utaltam: visszaesnek a beruházások, nem jönnek létre új munkahelyek. Államtitkár úr! Ezért tehát mi korántsem osztjuk azt a töretlen optimizmust, amit az ön minisztere megfogalmazott, és arra szólítjuk fel, hogy ennek a kettős beszédnek vessen véget! Vessen véget, mert ilyen hiteltelen nyilatkozatokkal képes aláásni Magyarországgal szembeni maradék bizalmat!

• Tényleg azt hiszik, hogy vége a válságnak?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretnék autentikus forráshoz fordulni, mint olyannyiszor. A CNN honlapján a miniszter úr neve mellett a következő szerepel: „Country’s crisis is over”, vagyis az ország válságát ezek szerint meghaladtuk. Itt alapvetően – ha valaki a szöveget figyelmesen olvassa, akkor kiderül – az államháztartás helyzetére utal a miniszter úr, arra hogy a deficit ebben az évben 2,5 százalék alatt lesz, és a következő években is tartható 3 százalék alatt, így az államháztartási hiány, és az adósságpálya is csökken.

– Képviselő úr! Magyarországnak jó esélye van arra, hogy ebben a kelet-közép-európai régióban központi szerepet töltsön be. Ehhez, úgy gondolom, minden adottsággal rendelkezik az ország. Való igaz viszont az is, amit ön is említett, nevezetesen azt, hogy Ferihegy és a repülőtéri kapcsolatok nagyon fontos szerepet játszanak, és úgy gondolom, hogy a kormány az ehhez szükséges lépéseket meg is teszi.

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr! Azért nem értem önt, mert abban a helyzetben, amikor arról értekeznek szociológusok, hogy négymillió ember él a létminimum alatt Magyarországon; akkor, amikor ellehetetlenedett az emberek életfeltétele; akkor, amikor rendszeresen alig tudják befizetni a csekkjeiket, ha egyáltalán sikerül; akkor, amikor nő a nélkülöző emberek száma, akkor hogyan lehet arról beszélni, hogy egy ország túljutott a válságon. Ez nyilvánvalóan nem történt meg!

– Államtitkár úr! Az, amire önök szeretnek hivatkozni, mint egy győzelmi terepként, hogy az államháztartás hiánya a jövőben csökkenni fog – majd meglátjuk, hogy fog-e –, az is úgy áll elő, hogy közben megnyomorítják a lakosságot, érezhetően rosszabbul élnek az emberek, mint akár két évvel ezelőtt, három évvel ezelőtt, négy évvel ezelőtt. És ha megkérdezik a választóikat, ők sem fogják azt mondani, hogy túljutottak a válságon, sőt egyre nagyobb válságba sodródnak, pont az önök egyenlőtlenségeket növelő politikája miatt.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Nem tagadva, hogy ebben az országban nagyon sok ember él nehéz helyzetben, de 2009-es becslése Ferge Zsuzsának a négymilliós szám. Tehát nagyon kérem, eszerint kezeljük! Tudom, hogy szeretnék beégetni a számokat az emberek tudatába, de akkor pontos számot égessünk be.

– Képviselő úr! Ami pedig a válságból való kilábalást illeti: annak egyetlenegy fontos alapfeltétele van: az államháztartás stabilitásának biztosítása. Adósságból nem lehet gazdasági növekedést teremteni, ezt nagyon jól láthattuk az elmúlt időszakban. Eladósodott országban nem lehet jólétet sem teremteni. Ez az első lépés, amit meg kellett tenni. Ezért úgy gondolom, hogy ebben az értelemben azon a válságon – ami nagyon sok országban látható – azon túl vagyunk. Nagyon sok tennivaló van nyilvánvalóan, de az alaplépést már megtettük.

Hová lettek a nők a nemzeti együttműködés rendszeréből?

ERTSEY KATALIN (LMP): – Államtitkár úr! Nemrég levelet kaptam Orbán Viktortól, amelyben azt kérdezi, hogy vajon segítse-e a nők munkába állását a kormány, vagy legyen inkább a nő otthon, foglalkozzon a családdal. A választ önök is pontosan tudják. A valódi, torzítás nélküli tudományos kutatásokból tudjuk, hogy a magyarok a kétkeresős családmodellt választják, ma már a képzettebb férfiak és maguk az érintettek, a nők is már régen így gondolják.

– Államtitkár úr! A nők az elmúlt két évben kiszorultak a nemzeti együttműködés rendszeréből. Tétlenség és belső konfliktusok jellemzik a kormány két évét a nők ügyében. Még soha nem hívta össze a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsát, amely a kormány döntéseit előkészítené, véleményezné és javaslatokat tenne. Az ötpárti elfogadott nemzeti stratégia pedig a nők ügyében, ami 2021-ig szól, a fiókban hever.

– Államtitkár úr! Az ön minisztériumában a szakértői apparátust először a fogyatékosügyhöz csapták, majd szélnek eresztették. Az ENSZ nőügyi bizottságának szóló jelentést elsinkófálták a nyilvánosság elől, árnyékjelentés készült róla, ami leginkább autoriter, harmadik világbeli rezsimekben szokás.

– Államtitkár úr! A magyar nők azt várták a minisztertől, hogy azonnal lásson neki a károk felszámolásának, fordítson a jelen helyzeten, és a kormányon belüli vitákat vigye dűlőre a nők érdekében. Működjön együtt ott, ahol kell, például a vidékfejlesztési miniszterrel a tanyagondnokok ügyében, de akár vállaljon konfliktust is más tárcákkal, ha ez kell, a szülői szabadság ügyében a nemzetgazdasági miniszterrel; és a saját munkatársai, a saját szavazói, választói körében is tegye világossá a kormány álláspontját.

– Államtitkár úr! Azt is várják öntől, hogy az ombudsman ajánlásait is vegye figyelembe, és korrigálja azokat a családellenes túlkapásokat, amiket elkövettek az elmúlt két évben, például a családvédelmi törvény családdefiníciójával a kismamák kihagyásával a munkaügyi képzésekből.

• Mikor teszik meg ezeket a lépéseket?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő asszony! Szerintem ön két évig aludt. Nem tudom, hogy mit csinált két évig itt a parlamentben, ha nem tűnt fel, hogy ennek a kormánynak teljesen világos a családpolitikája, és a családpolitikája mellett a hölgyekkel, lányokkal, édesanyákkal való viszonya és kapcsolata. Azt gondolom, hogy ezt teljesen világossá tettük az elmúlt években, és csodálkozom, hogy ez önnek és önöknek, LMP-s politikusoknak nem tűnik fel. Sőt, még elkezdenek azért is balhézni, hogy ugyan miért akarjuk megkérdezni a nemzeti konzultáció keretében, hogy változott-e a magyar édesanyák, hölgyek felfogása, gondolatvilága az elmúlt években, évtizedekben afelől, hogy a munka és a családi élet teljes összeegyeztethetősége, csak a munka, avagy pedig a családi élet a fontosabb az életükben. Ez igenis számukra fontos, és meg is köszönjük mindazoknak, akik erre a kérdésre is válaszolni fognak, és visszaküldik a kérdőíveket.

– Képviselő asszony! Csak azért, hogy ön egy kicsit tisztában legyen, hogy mit aludt túl az elmúlt időszakban. Nem tűnt fel, hogy visszaállítottuk a gyest, amelynek egyébként 177 ezer édesanya élvezi a hasznát? És ebből is több mint 75 ezer olyan édesanya van, aki a két-hároméves korosztályú gyermekét neveli. Nem tűnt fel önnek, hogy 810 ezer olyan család van, ahol családi adókedvezményt kaptak ebben az időszakban, amiből a nők is részesülnek.

+

ERTSEY KATALIN: – Államtitkár úr! A családvédelmi törvényben önök a család definíciót megtagadták azoktól az együtt élő pároktól, akik adott esetben azon dolgoznak, hogy lombikbébiprogram keretében próbáljanak gyermeket nemzeni. Az pedig, hogy erre az ombudsmannak kell önöket figyelmeztetni, ez valóban elég sokat elmond az ön kormányának a nőkhöz való viszonyáról. Azt már nem is említem, hogy a gyermekvédelem súlyos hiányosságait is feltárta az ombudsman a gyermekprostitúció ügyében.

– Államtitkár úr! A kismamákat is kihagyják a munkanélkülieknek indított képzésből, tehát abban az időszakban, amikor ahelyett, hogy visszasegítenék őket a munkaerőpiacra, ezalatt megtagadták tőlük a részvételt abban, hogy képzéseken keresztül tovább erősítsék a munkavállalási képességüket. És nem állítják meg az elvándorlást sem, hiszen a felsőoktatási keretszámok változtatásával Magyarországról menekülnek azok, akik később szülhetnének gyereket. Ezek az időpontok úgy kitolódtak, hogy nem fognak tudni családot alapítani.

+

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Képviselő asszony! Csak azért, hogy tovább folytatva megcáfoljam, amit ön mondott: Kismamáknak, édesanyáknak a Start Bónusz program keretében, akár gyes alatt dolgoznak, akár gyedet követően mennek dolgozni, olyan támogatásban részesül az őt foglalkoztató, amely igenis megéri neki, hogy gyesről visszatérő édesanyát foglalkoztasson. Ugyanígy a cégek 7 százalékos szociális hozzájárulási adókedvezményt kaphatnak akkor, hogyha édesanyákat foglalkoztatnak gyes után.

– Képviselő asszony! Ugyanezért indítottuk el 8 milliárd forint értékben azt a pályázatot, Új Széchenyi-terves pályázatot, amelynek célja pont a gyes alatt lévő édesanyák foglalkoztatásának lehetősége. És hogy ne csak erről beszéljünk, mert nagyon fontos, a „nők 40” nyugdíját is a, ez a kormány vezetette be, most már több mint 59600 fővel meghaladta azt a létszámot, akik igénybe vehetik ezt. Mind-mind a nők és az édesanyák érdekében tettük ezeket a lépéseket.

Törvénysértés és szemfényvesztés! Újra konzultál az Orbán-kormány?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Miniszter úr! Megvilágítom önnek, mire is gondolok. Első lépés a szemfényvesztés. Orbán úr adóforintokból hirdeti magát boldognak és boldogtalannak, Battonyától Nemesmedvesig. A következőket állítja: mi, magyarok két éve úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntést hozunk. Majd így folytatja: most döntéseket kell hoznunk a magyar munkahelyek érdekében. S végül kimondja a tutit: számítunk mindenki véleményére.

– Miniszter úr! A Btk. szerint nem büntetendő, ha hülyének nézik a választókat, de akkor hadd olvassak fel egy eredeti forrást és hiteles forrást, Magyar Nemzet, 2012. június 4-e. Újságíró: most indul a negyedik nemzeti konzultáció, amelyik több, a munka világát érintő kérdéssel is foglalkozik. A konzultáció eredménye hathat-e később a munka törvénykönyvére? Czomba államtitkár úr válasza: gyakorlatilag nem. No, ennyit a nemzeti konzultációról.

– A második lépés a törvénysértésé. Az adatvédelmi biztos úr jogerős határozatban állapította meg önökről, hogy a szociálisnak nevezett konzultáció alkalmával törvénysértő módon gyűjtöttek az állampolgárokról politikai adatokat, így azokat haladéktalanul meg kell semmisíteniük. Önök a jogerős döntést nem akarják végrehajtani.

• Önök tényleg hülyének nézik az embereket, Navracsics úr?
• Önök tényleg tudatosan megszegik Magyarország törvényeit?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszte): – Képviselő úr! Az azonnali kérdésének elhangzása alatt nem volt módomban eldönteni, hogy önnek most az a problémája, hogy megkérdezzük a választópolgárokat, vagy pedig az, hogy nem, mert hogyha eddig az volt a problémája, hogy nem kérdezzük meg a választópolgárokat, akkor az most miért baj, hogy megkérdezzük.

– Képviselő úr! Szerintem semmilyen formában nem botrányosak, ha egy miniszterelnök azt mondja a választópolgároknak, hogy két évvel ezelőtt megígértük, hogy minden lényeges kérdésben kikérjük a véleményét.  A mostani nemzeti konzultáció e sorozatának a harmadik fordulója, lényeges kérdésekben kikérjük a véleményüket. Mi ebben a botrányos?

– Képviselő úr! Ha a költséget akarja firtatni, nem titok: megkérdezett állampolgáronként, a postázás, a feldolgozás, a kézbesítés összesen 100-105 forint körül alakul, vagyis nem tekinthető olyan rettenetesen soknak. Csak összehasonlításképpen mondom: miközben ennek az összköltsége körülbelül 800 millió forint, addig egy népszavazás megrendezésének az összköltsége körülbelül 5 milliárd forint körül van.

– Képviselő Úr! Ugyanúgy lehetősége van mindenkinek arra, hogy elmondja a véleményét, feldolgozzuk, figyelembe vesszük az ő véleményüket, és ahogyan a korábbi konzultáció kapcsán is láthatta, volt olyan, amikor a kérdésekre meglepő válaszok érkeztek, vagy nagyon szoros válaszok érkeztek, akkor azt értelemszerűen a kormányzati döntéshozatal során értékelni szoktuk. Azt az idézetet, amit felolvasott, nekem nem állt módomban elolvasni, de talán a legcélszerűbb lenne azt akkor az államtitkár úrral tisztázni. Az biztos, hogy az eddigi konzultációk során a beérkezett válaszokat a mindennapi döntéshozatalban is alkalmaztuk. Mindegyik esetben tudok mondani két-három olyan példát, amikor a beérkezett válaszok igenis befolyásolták a döntéshozatalt. Szerintem önmagában az, hogy egy kormány a választópolgárokkal közvetlen kapcsolatot akar teremteni, talán még nem büntetendő, és reményeim szerint még az ellenzék számára sem botrányos.

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Miniszter úr! A Btk. szerint nem büntetendő, ha hülyének nézik a választókat, de akkor hadd olvassak fel egy eredeti forrást és hiteles forrást, Magyar Nemzet, 2012. június 4-e. Újságíró: most indul a negyedik nemzeti konzultáció, amelyik több, a munka világát érintő kérdéssel is foglalkozik. A konzultáció eredménye hathat-e később a munka törvénykönyvére? Czomba államtitkár úr válasza: gyakorlatilag nem. No, ennyit a nemzeti konzultációról.

– Navracsics úr! Nem hallottam egy szót arról sem, hogy van egy ombudsmani döntés azzal kapcsolatban, hogy a szociális konzultáció kérdőíveit, a szociális konzultációt önök törvénysértő módon vetették fel és hozták össze, magyarán, meg kell semmisíteni. Ön képviseli ebben a kormányban az igazságügyet. Van egy érvényes döntés. Hajtsák végre! Nagyon szomorú következményei lehetnek ugyanis annak, hogyha egy kormányzat lenézi az embereket, illetve semmibe veszi a törvényeket. Ezeket a kormányokat csúfosan szokták elzavarni. Kérem, tegye a dolgát, állítsa helyre a törvényességet!

+

NAVRACSICS TIBOR: - Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Mindenki magából indul ki. Ön most már másodszor mondta el, hogy ön szerint mi hülyének nézzük a választópolgárokat. Nem tudok mást mondani, mint hogy ön magából indul ki. Nagy valószínűséggel azért fogalmazza ezt meg, mert ön nézi hülyének a választópolgárokat.

Meg tudja-e védeni az infrastruktúráért felelős államtitkár a vidéki vasutakat a ’mocskos, büdös’ IMF-től?”

BÖDECS BARNA (Jobbik): – Államtitkár úr! Ön, mint ebben az ügyben érintett jött ide válaszolni. Muszáj idéznem a Bárány Balázs-féle, nem úriemberek hangfelvételén szereplő D.G.-től. „Zárt körben elmondta Völner úr, hogy majd akkor, hogyha lehet kire fogni a vonalbezárásokat, akkor igenis meg fogják lépni. – És ez mikor lesz? – Akkor, amikor az IMF-tárgyalások beindulnak, és azt lehet mondani, hogy igen, az IMF az egy büdös, mocskos karvalytőke, az erőltette ránk, hogy be kell zárni a mellékvonalakat.” Kérdésem az államtitkár úrhoz: hazudik-e a mai napon elbocsátott D.G. ezen a hangfelvételen, avagy ön valóban tett ilyen vagy ehhez hasonló kijelentést zárt körben? Azaz valós-e vagy hiteltelen a kirúgott KTI-s vezető által megfogalmazott álláspont? Azért kérdezem ezt öntől, mert az áprilisban bevezetett két vonatpáros rendszer, az azzal kapcsolatosan később bejelentett kárpótló rendelkezések, mint például a buszbérletek elfogadása a vonatokon vagy a vasutas dolgozók foglalkoztatásának megtartása egyértelműen jelzik, hogy a mellékvonali járatritkítás nemcsak közfelháborodást okozott, de a költségvetésre gyakorolt hatása is kétséges.

– Államtitkár úr! 2010 januárjában a Híd TV és a Hír TV kamerái előtt ön még a következőket mondta a vonalbezárásokról, idézem: „Újra fogjuk nyitni a vonalakat, mert a tényleges megtakarítás a vonalbezárások kapcsán nevetségesen alacsony összeg.” Ezzel szemben idén áprilisban foggal-körömmel védte azt a homlokegyenest ellenkező álláspontot, hogy a 400 vonatos ritkítás idén 8, jövőre 15 milliárdos megtakarítást eredményez. Erről a következő volt D. G. véleménye: „Ha azt mondja az államtitkár, hogy 8 milliárd a megtakarítás, én sem mondhatok nektek mást, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem lesz 8 milliárd.”

• Mi az igazság, államtitkár úr?
• Lesz vagy nem lesz 8 milliárd megtakarítás?
• Mi van akkor, ha ez a megtakarítás zömében virtuális, mert lényegében a pályahasználati költségek csökkenéséből adódik?
• A pályavasút bevételkiesését ki és mikor fogja visszapótolni?  

+

VÖLNER PÁL, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nagyon sajnálom, hogy ebbe a Házba is ez a hangnem beférkőzhetett Szerintem, ha a véleményünket akarjuk kifejezni, azt sokkal árnyaltabban és a magyar nyelv szabályait mégis betartva meg tudjuk tenni. Ami a konkrét választ illeti: mindvégig kimondtuk, hogy vonalbezárásokról nem lesz szó. Ezt ön is tudja, mindannyian tudják, akik ezekben a folyamatokban részt vettek, hogy teljesen más dolog az, hogy hány vonat jár egy vonalon, és az, hogy az a vonal bezárásra kerül-e vagy sem, és nem szabad összemosni a kettőt, mert most ennek vagyunk a tanúi.

– Ami a megtakarítások kérdését illeti: egzakt számaink vannak, arról, hogy gyakorlatilag a MÁV által megadott teljesítményekben milyen összegek szerepelnek: a járatritkítások következtében a buszos és a vasúti közlekedés összehangolásával, a járatok ésszerűsítésével 8-12 milliárd forint kikerült a rendszerből.

– Képviselő úr! A pályavasúti finanszírozás már 2011 óta, éppen a mi kormányunknak köszönhetően, külön szerződés rögzíti a MÁV-val. Az a fajta torz rendszer, amit megörököltünk, megszűnt. És nagyon örülök annak, hogy ebben a döntéshozatalban is részt vehettem.

– Ami pedig a kérdéskörnek azt a részét illeti, hogy miként rángassunk bele állami vezetőket, szakembereket olyan kijelentés-környezetbe, ami valótlan, ez a magyar médiának egy mesteri levezetése: feltesszük egy honlapra, utána kitesszük az Indexre, és a tévében szétszalad a hír. Hát, ez egy nagyon rossz gyakorlat!

+

BÖDECS BARNA: – Államtitkár úr! Mi nemcsak ismertük D. G.-t, hanem 2010 nyara óta itt e Házban is többször elmondtuk önöknek, hogy a közösségi közlekedés sikeres átalakítását nem lehet a régi, kókai rend embereivel végrehajtani. A hétvégi botrányt okozó D. G. ennek a csapatnak egyik vezéralakja volt. Tehát elfogadván, hogy önök nem tehetnek e személy kijelentéseiről, no meg a nem úriemberek inszinuációjáról, fenntartom a véleményemet, hogy hasonló elképesztő botrányok a jövőben is lesznek, és a politikájuk rendre zsákutcába futhat, ha a bizalmukat továbbra is ezekbe az emberekbe helyezik.

+

VÖLNER PÁL: – Képviselő úr! Azt hiszem, egy nagyon rossz gyakorlatnak lehetünk az áldozatai, ha a teljes minisztériumi apparátusokat és gyakorlatilag a közlekedési szakembereket minden kormányváltásnál leváltjuk. Amint ez az eset is jelzi, kilengések vannak, de önmagában az, ha egy menetrendi szakértő egy meg nem valósult személyes találkozásról idéz olyan idézeteket, amelyek nem tulajdoníthatók sem Fónagy államtitkár úrnak, sem nekem,.Ez olyan emberi gyengeség, ami azt a részét a dolognak, hogy a minisztérium munkatársai hogyan végzik a munkájukat, és adott esetben hogyan tudnak közreműködni egy-egy döntés meghozatalának a végrehajtásánál, nem érinti. Tehát ezt a fajta boszorkányüldözést, amit a képviselő úr szeretne, vissza kell utasítanom.

Mit kíván tenni a Belügyminisztérium?

DOROSZ DÁVID(LMP): – Miniszter úr! Ön két évvel ezelőtt két hét alatt rendet ígért. Sajnálatos módon egyetlenegy területen valósult meg a rend, ez pedig az állami közbeszerzések területe. Az őrzés-védelemmel kapcsolatos közbeszerzések piacát a Civil Biztonsági Szolgálat letarolta, olyan állami megrendeléseket nyertek el, mint például a Miniszterelnökség pályázata, az MVM pályázata, az MFB pályázata vagy a Nemzeti Vagyonkezelő pályázata. Azt szeretném kérdezni:

•  Véletlen-e, hogy ez a cég, amely az ön volt cége, épp az ön miniszterségének idején látványosan sokkal több állami megrendelést kap, mint annak előtte?
• Csupán véletlen-e, hogy ön ezt a céget Simicska Lajos volt APEH-igazgató egyik jobbkezének, Kántor Tibornak adta el?

• Merő véletlen-e, hogy a pályázatok nagy többségénél a Civil Biztonsági Szolgálat a legdrágább ajánlatot adta be és így nyert?
• Véletlen-e, hogy nagyon sokszor a pályázaton szereplő többi vállalatot különböző indokok alapján kizárták. 
•  Nem sok egy picit a véletlen, miniszter úr?

+

PINTÉR SÁNDOR, belügyminiszter: – Képviselő úr! Személyileg is érintett a kérdés ilyen jellegű feltevése. Nos, a cégemet, a Civil Biztonsági Szolgálatot a legjobb ajánlattevőnek adtam el. Sajnálatos módon, el kell mondanom, volt még egy jobb ajánlattevő, de a versenyszabályok miatt ő nem vehette meg. Amikor azt a felkérést kaptam, hogy miniszter legyek, úgy döntöttem, hogy semmilyen magánvállalkozást nem tartok meg, és ezért ezt a céget is eladtam. Ha ehhez képest még megnézi azt is, hogy kifizetésre került-e a cég, és megnézi a vagyonbevallásomat, akkor azt is meg tudja nézni, le tudja követni, hogy mennyiért és milyen részletfizetési kedvezménnyel adtam el a céget. Pontosan benne van. Tehát célzás személyeskedő.

– Képviselő úr! A közbeszerzéssel kapcsolatos kérdéseire pedig azt kell mondanom, hogy egyiket sem a Belügyminisztérium bírálta el, egyiket sem a Belügyminisztérium írta ki. Ez bizonyára elkerülte az ön  figyelmét.  Ha felüti a Közbeszerzési Értesítőt, és megnézi, hogy ki írta ki és ki nem írta ki vagy ki bírálta el, akkor a Belügyminisztériumot biztos nem találja ezek között. Tehát erre a válaszom rendkívül egyszerű: a Belügyminisztériumnak és személy szerint nekem a közbeszerzésen való indulásához és nyeréseihez az égadta világon semmi közünk nincs!

+

DOROSZ DÁVID: – Miniszter Úr! Itt összefonódásokról van szó, amelyekből hálózatok sejlenek ki. Az elmúlt két év arról szólt, hogy Cosa Nostra-szerűen működő hálózatok nyertek teret a magyar gazdaságban. Arról szólt az elmúlt két év, hogy ezek a hálózatok kivetették a csápjaikat az állami földekre, az állami megrendelésekre, minden elérhető erőforrást és pénzt magukhoz akarnak vonni, és ennek az árát a magyar emberek fizetik meg. A magyar emberek fizetik meg ezeknek a hálózatoknak az árát akkor, amikor csekkadót kell fizetniük, akkor, amikor telefonadót kell fizetniük, és akkor, amikor kevesebben járhatnak egyetemekre. A haveroknak milliárdok, az embereknek új adók. Ez az önök kétéves politizálásának a valódi eredménye.

+

PINTÉR SÁNDOR: – Képviselő úr! Valóban megjelentek az országban bizonyos hálózatok, és ezeknek a hálózatoknak a működését, azt gondolom, a Belügyminisztérium megakadályozza. Ha jól megnézzük most a szervezett bűnözés elleni tevékenységünket, amelyet ön is nyomon követhet a sajtón keresztül, és még további lépések várhatóak. Jól látható, hogy ezeknek a hálózatoknak a felszámolása megkezdődött, függetlenül attól, hogy elérik-e a rendőrséget, avagy sem. Nincs senkivel szemben kíméletünk, akár a hálózat része lesz a rendőrség vagy bárki más, el fogunk járni vele szemben a lehető legszigorúbb, legkeményebb módon. Tehát egyértelmű, ha ilyenről tud a képviselő úr vagy másról is, ahol konkrétumai vannak, kérem, keressen meg közvetlenül, ígérem, hogy megfelelő módon el fogunk járni az ügyben.