MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. Hangzatos követelményként fogalmazódik kormánypári és ellenzéki oldalon: „Ne hamisítsátok meg az elhangzottakat!" – Tiszteletben tartva e felszólítást, próbálkozunk! A legutóbbi asszóikból, itt-ott a zörejeket is jelezve, szolidan „stilizálva" tallózunk.

Jóvátenni mindazt, amit egyáltalán lehetséges!

GULYÁS GERGELY (Fidesz): – 2006. szeptember 19-22. között, valamint október 23-án a Gyurcsány-kormány utasításának alárendelt rendőrök százai egymástól függetlenül, egyidejűleg, a rendőrségi törvényt már önmagában sértő azonosíthatatlanság mögé bújva, a rendszerváltást követően még soha nem tapasztalt brutalitással léptek fel, számos alkalommal védtelen és békés polgárokkal szemben. A rendőrség és a felette utasítási joggal rendelkező kormány nem tett különbséget az erőszakos demonstrálók és a békés tüntetők között. A véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát gyakorló polgárok így tömegesen váltak a rendőri fellépés áldozataivá. A legszörnyűbb mégis az, hogy a történtekre következmények nélkül kerülhetett sor. Az európai tiltakozást és elmarasztalást kiváltó rendőrségi fellépés kapcsán a hazai politikai viták kereteit nem a jogszabályok és az alkotmányos gyakorlat, hanem az akkori kormányoldal hazugságai határozták meg. Összességében azt mondhatjuk, hogy a 2006 őszén bekövetkezett rendőri brutalitás mértéke és következmények nélkülisége alkalmas volt arra, hogy a jogállamba vetett közbizalom alapjaiban rendüljön meg.

– A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és az általa támogatott kormány közös meggyőződése, hogy a jogos kártérítési igények kifizetése nemcsak az áldozatok érdeke, hanem a magyar államé is. Az áldozatok esetében az okozott sebek keletkezésének körülményeit nem lehet meg nem történtté tenni, de begyógyítani vagy legalább enyhíteni igen. A demokratikus jogállam becsületén esett szégyenfolt sem mosható már le úgy, mintha azt a rendszerváltást követően sohasem mocskolták volna be, de az államnak jogi és erkölcsi kötelessége volt jóvátenni az áldozatoknak mindazt, ami egyáltalán lehetséges.

– Államtitkár úr! A Magyar Országgyűlés 2010. június 11-én határozatot fogadott el, amely ezekben az ügyekben az állami vezetői mulasztások, illetve az állami erőszak-monopóliummal visszaélve elkövetett jogsértések áldozatainak kártérítéséről rendelkezik. Az országgyűlési határozat felkérte a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a rendőri brutalitás áldozatainak kártérítésére. Az országgyűlési határozat és az annak végrehajtására hivatott kormánydöntés alapján a kártérítési ügyek rendezése érdekében a Belügyminisztérium több tárcából és a Magyar Államkincstár, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság képviselőiből álló bizottságot hozott létre. Mindezek alapján kérdezem:

• Milyen eredményekről tud beszámolni a belügyi tárca a 2006-os őszi rendőri túlkapások áldozatainak kártalanítása ügyében?
• Milyen arányban sikerült megegyezni a károsultakkal? Sor került-e a megalapozott kártérítési igények kifizetésére?
• Mekkora nagyságú kártérítési összeg kifizetésére került sor?
• Helyreállt-e az állam becsülete?

KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hogy a válasszal kezdjem: remélem, igen. Remélem, hogy ezekkel az intézkedésekkel, a kártérítések kifizetésével hozzájárult a kormány és a magyar parlament ahhoz, hogy helyreálljon ez a becsület.

– Valóban, 2006 őszén a törvények betartására felesküdött rendőrök korábban soha nem tapasztalt, törvénytelen brutalitással léptek fel a védtelen és békés polgárokkal szemben. Gumilövedék, könnygázgránát, vízágyú, gyalogos és lovas rendőri egységek kerültek bevetésre. A példátlan és megfélemlítő rendőri intézkedések következtében számos súlyos, több esetben maradandó fogyatékosságot eredményező sérülés keletkezett; több mint száz ember sérült meg. 2010 nyarán az új Országgyűlés határozatában elfogadta, hogy az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről a kormány intézkedjen. Ennek végrehajtása érdekében a kormány határozatot adott ki, amelyben felhatalmazta a belügyminisztert a szükséges lépések megtételére. Ennek érdekében a belügyminiszter bizottságot hozott létre. Ennek a munkájában a minisztériumon túl részt vett a Nemzetgazdasági Minisztérium, az Országos Rendőr-főkapitányság, a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Készenléti Rendőrség szakértői.

– Ami 2006 őszén történt, az a Magyar Köztársaság legnagyobb szégyene volt! Mi megtérítettük a kárt, bár a szenvedésekért a Szocialista Pártnak kell bocsánatot kérnie! A jogilag megalapozott ügyekben az országgyűlési határozatoknak, illetve a kormánydöntéseknek megfelelően jártunk el. Tisztességes és méltányos kártérítést kaptak a sérülést szenvedett áldozatok. (Ujhelyi István: És hány rendőr sérült meg? Erről miért nem beszél, államtitkár úr?)  2010. december 31-ével, miniszteri döntések alapján, az új kártérítési igények befogadása lezárult. Szeretném tájékoztatni... (Ujhelyi István: Nézzen a kollégák szemébe ilyenkor! Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Az igazsággal nehéz szembenézni, államtitkár úr!) Összesen 130... (Ujhelyi István: Én féltettem a tűzoltóinkat!) Képviselő úr! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor kiabált volna, amikor az embereket agyonverették önök a rendőrökkel, és lehazudták! (Taps a kormányzó pártok és a Jobbik padsoraiból.) Azt tette volna szóvá! (Ujhelyi István: A rendőrök családjával mi van? A tűzoltókkal mi van, akik a dolgukat végezték?) De akkor önök hallgattak! Önök hallgattak, és büszkék voltak magukra. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között Répássy Róbert: A földön feküdtek az emberek!)

– Szeretném folytatni a választ. Tehát összesen 131 károsult ügyében 245 millió 72 ezer forint kártérítés kifizetését teljesítette a Magyar Államkincstár. Valamennyi megalapozott kártérítési igény ügyében a sérültekkel megállapodás született. Mindössze három igénylést kellett elutasítani, mert azok nem tartoztak a törvény, illetve a határozatok hatálya alá. A kifizetések megtörténtek. Bízom abban, hogy ezeknek a kártérítéseknek a kifizetésével sikerült az államba vetett bizalmat helyreállítani!

GULYÁS GERGELY: – Államtitkár úr! Köszönjük a választ, és köszönjük mindazoknak a munkáját, akik ezekben a kártérítési ügyekben a megegyezés érdekében közreműködtek.

– A Szocialista Párt közreműködését nem tudom elfogadni, az államtitkár úr válaszát viszont igen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Felzúdulás az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Óh!)

Tervezi-e településőr-program újraindítását?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Az elmúlt évtized javuló bűnügyi statisztikái ellenére az ország több térségében érezhetően romlott a lakosság biztonságérzete. A helyzetet súlyosítja, hogy a közbiztonsági problémák az ország gazdasági nehézségekkel küszködő vidékein, és azon belül is elsősorban a kistelepüléseken sűrűsödtek. A Szocialista Párt által támogatott Bajnai-kabinet számára világossá vált, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és eszközök immár nem elégségesek a közbiztonság elfogadható szinten tartására. Ezért indította el 2009 őszén a településőr-programot, amelynek keretében a pályázó önkormányzatok lehetőséget kaptak állami támogatással településőrök foglalkoztatására. Ezzel a kisebb és kevéssé tehetős önkormányzatok is elérhető és alkalmas eszközt kaptak a közbiztonság megerősítésére. A program sikerességét jól jelzi, hogy 2010-ben több mint ezer önkormányzat 2000-2500 településőrt alkalmazott, és a legtöbb településen alapvetően pozitív a településőrségek megítélése. Mindezek ellenére a kormány 2011. január 1-jétől nem biztosít további költségvetési támogatást a településőrségek működésére, és ezzel halálra is ítélte az egész programot. A nagyobb, gazdaságilag erősebb önkormányzatok talán megengedhetik maguknak, hogy állami támogatás nélkül is tovább foglalkoztassák az őröket. A súlyos problémákkal és anyagi nehézségekkel küzdő kistelepüléseknek azonban erre biztosan nem lesz módjuk. Így korábbi ígéretével szemben az Orbán-kormány cserbenhagyta a falvak lakóit, holott a kistelepülések biztonságának szavatolása terén lenne a legtöbb tennivaló.

– A településőr-program leállításával a kormány 2-3 milliárd forintot spórol, miközben több mint kétezer fővel csökkenti a rendfenntartásban közreműködők számát. Meggyőződésem szerint az ehhez szükséges 2-3 milliárd forint – csakúgy, mint a 2010-es költségvetésben – ebben az évben is biztosítható, hiszen a kormányprogram megfogalmazásával élve: a védelem jogának biztosítása nem pénz, hanem akarat és szándék kérdése. Mindezek fényében kérdezem:

• A kormány fontolóra veszi-e a kistelepülések lakosainak és polgármestereinek kérését, és tervezi-e a településőr-program központi finanszírozásának újraindítását?

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szocialisták nyolc éves kormányzása alatt tönkrement a közbiztonság, Magyarországon a rendőri vezetők állításai szerint több mint 3 ezer rendőr állandó jelleggel hiányzott ahhoz, hogy a rendőrség az alapvető feladatainak eleget tudjon tenni. Az ország egyes vidékein a szocialista kormány alatt napok, sőt hetek teltek el anélkül, hogy az emberek a településükön rendőrrel találkoztak volna. A nemzeti együttműködés kormánya hivatalba lépése után azonnal intézkedett, már most, márciustól közel kétezer új rendőr fog az utcákon szolgálatot teljesíteni, 2012 júniusáig pedig ezzel együtt mintegy 4200 rendőr fog szolgálatba lépni, és szolgálja a Magyarországon élő emberek, Magyarország közbiztonságát.

– Képviselő úr! Önök látszatintézkedéseket hoztak. A településőrség, mint a legtöbb szocialista intézkedés, megalapozatlan és pazarló volt. A településőrök a feladataikhoz képest képzetlenek voltak, ráadásul semmilyen hatósági jogkörrel nem rendelkeztek, még annyival sem, mint a polgárőrök, legfeljebb fényképezőgéppel a kezükben jártak a településeken. Ténylegesen csak akkor tudtak munkát végezni, ha közterület-felügyelő mellé osztották be őket. Ott, ahol ilyen nincs, márpedig a legtöbb kistelepülésen nincs, legfeljebb egy gyengébb biztonsági őr súlyával lehettek jelen.

– Képviselő úr! Szeretném ismertetni azt az adatot, hogy az ön állításával ellentétben Magyarországon az elmúlt évben 150 város, ebből 6 megyei jogú város és Budapest 683 településőrt alkalmazott. Ennek a támogatásigénye 566 millió 531 ezer 229 forint volt. Tehát nem igaz az, amit ön állít, hogy főleg a kistelepüléseken vették igénybe a településőrök munkáját, hanem – mondom – a nagyvárosokban és Budapesten állították szolgálatba a településőröket.

– Képviselő úr! Azt elmondhatjuk, hogy a településőrség, amely intézkedni nem volt jogosult, látszatintézkedés volt. Több mint 2 milliárd forint kötelezettséget vállalt a szocialista kormány erre a célra, 2010 második félévére a forrásokat azonban egy fillért nem terveztek ehhez. Ebből is látszik a tanulság, de az elmúlt 8 évben számtalanszor tapasztalhattuk meg az ilyen döntések következményeit.

– Képviselő úr, abban talán egyetérthetünk, hogy egy olyan szervezet, amely képzetlen, nem rendelkezik jogkörökkel, nincs hatásköre, nem lehet hatékony! Amennyiben tehát egy kormány felelős döntést akar hozni - és a nemzeti együttműködés kormánya ilyen döntéseket hoz -, akkor nem pazarolhatja az adófizetők pénzét olyan szervezetekre, amelyek nem tudnak hatékonyan fellépni a közbiztonság érdekében. A nemzeti együttműködés kormányának célja az, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat, javuljon a közbiztonság, ennek keretében kiemelt nemzeti ügynek tekintjük a közbiztonság megerősítését. A Belügyminisztérium álláspontja az, hogy a rendőrséget kell megerősíteni. A nemzeti együttműködés kormánya olyan költségvetést terjesztett elő 2011-re, amelyben a rendőrség valóban új forrásokat kap, 27,5 milliárd forinttal több támogatás jut az ágazatnak, emellett a veszélyeztetett körzetekben 11 rendőrkapitányság számára pályázati forrásként 70 millió forintot juttattunk.

– Képviselő úr! Amennyiben ön is egyetért azzal a céllal, hogy a rendőrséget meg kell erősíteni, a közbiztonságot javítani kell, akkor arra kérem, hogy támogassa a nemzeti együttműködés kormánya által előterjesztett törvényeket.

HARANGOZÓ TAMÁS: – Államtitkár úr! Önök minden településre rendőrt ígértek, rendőri jelenlétet. Azt kértem, és arra szeretném felszólítani a kormányt, hogy addig ne állítsa le a településőr-programot, amíg ezt az ígéretét nem tudja betartani. Igen, kiképzett, jól kiképzett, jól felszerelt rendőrökkel ki lehet váltani a településőröket, addig viszont csak a kétségbeesés és a reménytelenség marad ezeken a kistelepüléseken. Azt követően pedig, hogy a kormány most vesz el 10 százalékot a Belügyminisztérium költségvetéséből, nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban. - Puch László: Gyerekek, elveszitek a rendőröktől a pénzt! Szörnyű! Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 262 igen szavazattal, 55 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta.)

Miért hagyja a kormány, hogy tovább folytatódjon a vircsaft
az állami és más földek értékesítése körül?

VARGA GÉZA (Jobbik): – Lassan már egy évtizede, hogy Orbán miniszterelnök úr kijelentette: véget vetünk az osztrák vircsaftnak a törvénytelen földvásárlások körül. Akkor ez nem sikerült, most azonban az 53 százalékos fülkeforradalom után nagy várakozással nézett az ország, de különösen a vidék társadalma a forradalmi Fidesz-KDNP-kormány ez irányú intézkedései elé.  A Jobbik módosítókkal, interpellációkkal és minden törvény adta lehetséges módon kísérletet tett arra, hogy az új NFA, Nemzeti Földalap és a kapcsolódó földtörvény elérje a célját, a törvénytelen eszközöket alkalmazó spekulánsok távoltartását hazánk termőföldjeitől, de különösen az állami földektől. Javaslatainkat a forradalmi többség rendre elutasította, pedig mostanra már kirajzolódnak ennek káros következményei.

– A visszaélések Benedek Fülöppel fémjelzett korszakkal azonos módon tovább folytatódnak. (Benedek Fülöp korábbi szakállamtitkárt, a Nemzeti Földalapkezelő korábbi vezetőjét. tavaly decemberben első fokon másfél év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte hivatali visszaélés miatt a Heves Megyei Bíróság. Az ügy előzménye egy 202 hektáros, pákozdi ingatlan művelésből való, a jogszabályok megsértésével történt kivonása. Az ítélet szerint Benedek intézte el, hogy az állami tulajdonú természetvédelmi terület vállalkozói tulajdonba kerüljön, és mint művelés alól kivont föld, alkalmassá váljon beruházásra. A történetről és Benedek szerepéről részletesen itt olvashat. – A Szerk.) Csak a klientúra változott, MSZP-sről Fideszesre. Az egyik legdurvább új eset egy Bábolna környéki földeladás, ahol 100 hektárt jóval meghaladó nagyságú állami földterület látszólag jogosult családi gazdálkodókhoz került, az új NFA-törvényben meghatározottak szerint. Majd, lássunk csodát, az új tulajdonosok tulajdonjogának földhivatali bejegyzése után röviddel milliárdos nagyságrendű jelzálog került a szántóföldi ingatlanra. Mint tudjuk, a strómanon keresztül spekulánsoknak történő földeladásoknak ez a legismertebb forgatókönyve már vagy húsz éve. Be kell látni, hogy az összefércelt Nemzeti Földalapról szóló törvény nem védi meg az állami földeket a spekulációtól, mivel a Jobbik erre irányuló javaslatait a jelen lévő forradalmárok elutasították. Font Sándor a Mezőgazdasági Bizottság Fideszes elnöke az NFA-vitában arra hivatkozott, hogy azért nem lehet az elidegenítési tilalmat betenni, mert csak szórványparcellák értékesíthetőségéről van szó. Kérdezem:

• A szóban forgó Bábolna környéki spekulánsokhoz került 100 hektáros nagyságrendű termőföld eszerint apró szórványparcella volna?
• Megtudhatunk valamit a konkrét eset kivizsgálásának eredményéről?

ÁNGYÁN JÓZSEF, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A termőföld feletti önrendelkezés megtartását nemzeti önállóságunk kulcselemének tartjuk. Az elfogadott kormányprogram világosan rögzíti, hogy a magyar termőföld spekulatív célú felvásárlásának megakadályozására minden alkotmányos és az európai normákkal összhangban lévő eszközt fel fogunk használni; mindent megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és a gazdálkodó családok kezében maradjon, illetve hozzájuk kerüljön. Minden eddigi intézkedésünk ebbe az irányba mutat. Az elsők között módosítottuk a termőföldről szóló törvényt, amivel elértük, hogy a termőföld eladása esetén a magyar állam mindenki mást megelőzve az első helyre kerül az elővásárlási jog sorrendjében. Másodszor: megalkottuk a Nemzeti Földalapról szóló törvényt, amelynek révén végre átlátható helyzetet teremthetünk az állami tulajdonú termőföldek nyilvántartásában, azaz a valóságnak megfelelő képet kaphattunk azok hasznosításáról. Elősegíthetjük a működőképes családi gazdaságok kialakulását, és hatással lehetünk a földárakra, a földhaszonbérleti díjak alakulására. A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet pedig a korábbinál jóval szigorúbb szabályokat tartalmaz. Komoly nemzeti és agrárdiplomáciai sikerként könyvelhetjük el továbbá, hogy az Európai Unió Bizottsága a földmoratórium kérdésében hazánk javára döntött, tehát további három évig külföldiek és jogi személyek nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Ez alatt az idő alatt felkészülhetünk a földpiac várható liberalizálására, rendezhetjük birtokviszonyainkat és helyzetbe hozhatjuk a magyar gazdálkodó családokat. Megalkothatjuk továbbá azt a végleges jogi környezetet is, amely az EU-tagállamok gyakorlatát és megoldásait beépítve biztos védelmet jelenthet a hazai földvagyon számára.

– A kérdés igazi címzettje, amit a képviselő úr megfogalmazott, tehát nem vagyunk, hanem az előző kormány. Az ön által említett földrészlet ugyanis – kérem, a dátumot hallgassák meg –, ugyanis 2007-ben került ki az állami vagyon köréből, s még abban az évben nagy összegű jelzáloggal terhelték meg; három évvel azelőtt, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény a Nemzeti Földalapot létrehozta. A további tulajdonosváltásra már magánszemélyek között került sor 2010 szeptemberében.

– Ezt érthette félre a képviselő úr, és ezért hivatkozik az új Nemzeti Földalap-törvényre, ennek alkalmazására azonban a jelen ügyben nem kerülhetett sor, hiszen az éppen hogy csak létrejött Nemzeti Földalap szervezete 2010 negyedik negyedévében került kialakításra, területi irodahálózata pedig csak 2011-től működik. Ezen túl az állam ebbe a jogügyletbe azért sem tudott még aktív szereplőként beavatkozni, mert a földvásárlásra fordítható források a 2010. évi költségvetésben még nem álltak rendelkezésre. Éppen ezért megalapozatlannak tartom azt a kritikát, amit az új szabályozással kapcsolatban a képviselő úr megfogalmazott. Megismétlem: elkötelezettek vagyunk amellett, hogy megakadályozzuk a termőföldek spekulációs célú felvásárlását. Az ehhez szükséges jogszabályi feltételeket megteremtettük, ugyanakkor a Nemzeti Földalap intézkedései mellett dolgozunk a saját nemzeti szabályozásunk további pontosításán is, amely reményeink szerint számos uniós ország gyakorlatához hasonlóan teljes védelmet nyújt földvagyonunk számára. Biztosíthatom tehát a képviselő urat a kormány meg fogja szüntetni a föld körüli vircsaftot.

VARGA GÉZA: – Államtitkár úr iskolapéldáját adta annak, hogy hogyan tudunk elbeszélni egymás mellett. Én egy konkrét esetről beszéltem. Kaptam most ugyan hozzá néhány dátumot, de ezek nem azonosak azokkal a dokumentumokkal, amelyek a mi birtokunkban vannak. Az állam megvásárolhatta volna azt a földet, ha az elmúlt rendszer vagy az elmúlt kormány esetleges visszaélése lett volna a háttérben. Ezt a spekulánsok ugrásra készen jobban tudták, tudják.  Igazolásul, ebben a konkrét ügyben konkrét dokumentumokkal fogok szolgálni. Itt igenis visszaélés történt, és ez a törvény gyengeségeire utal. A választ nem tudom elfogadni! (Szavazás. az Országgyűlés 199 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Orbán-féle reformok?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Egy hónapja a csepegtetett információk alapján a kormány arra készül, hogy jelentős összegeket vonjon ki négy területről: a nyugdíjellátásból, a közösségi közlekedésből, a gyógyszertámogatásokból és a munkanélküli-ellátásokból. Eközben perverz módon csökken a tőkejövedelmek és a jómódúak adója, megy a habzsi-dőzsi a jól keresőknél. Ezt úgy hívják, hogy abszurd újraelosztás. Lehet, hogy önök szerint ez gazdaságilag racionális és beindítja az országot; szerintünk éppen hogy akadálya a felemelkedésnek, és ráadásul mélységesen igazságtalan is. Az egészségügy mellett a kormány bátor emberként a munkanélküli-segélyen élőket is megtámadná. Januárban Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy vége a hosszan tartó és nagylelkű munkanélküli-juttatásoknak. A miniszterelnök úr valószínűleg nem ezen a bolygón él, ha a havi 28 500 forintot, nagylelkűnek véli, ez ugyanis a létminimum harmada. De a kormányzati hozzá nem értés magas foka a közösségi közlekedés kivéreztetése is. Nemhogy kivonni kellene pénzt ebből az ágazatból, hanem beletenni, fejleszteni. Megszoktuk már a Fidesztől, hogy előbb cselekszik, azután gondolkodik, most mégis arra kérem a kormányt, hogy próbáljanak meg választ adni a következő kérdésekre.

• Hogyan kívánnak 100 milliárd forintot megtakarítani abból a gyógyszerkasszából, ahonnan már 2007-ben kivettek több tíz milliárdot, amikor ennek maximum a harmada reális?
• Miért szerepel az Új Széchenyi-tervben kiemelt alprogramként a gyógyszergyártás támogatása, ha most ilyen intézkedésre készülnek?
• Miért gondolják, hogy válság idején, amikor munkahely alig van, a védőháló gyengítése bármilyen eredményre vezethet a feketegazdaság és a nyomor növekedésén kívül?
• A kormány valóban meg kíván-e szüntetni 1200 kilométer vasutat, ahogy az az új Széchenyi-tervben szerepel, és tervezi-e bevezetni az útdíjat?

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr a reformokat feszegeti. A reformokhoz nagyon sok feltétel kell. Kell hozzá politikai feltétel. A kétharmados többséggel ez adott. Kell hozzá stabil gazdaság és stabil költségvetés. Ez az, amit a kormány az elmúlt időszakban megteremtett. A harmadik nagyon fontos feltétel az, hogy milyen elvek mentén végezzük a reformokat. Az egyik legfontosabb elv, hogy munkára épülő gazdaság legyen. Ezt szolgálja az adórendszer. A 16 százalékos egykulcsos arányos adó valóban arra ösztönöz, hogy az ember dolgozzon, hiszen aki többet dolgozik, az többet is kap.

– Említette a gyógyszerkasszát. Ha megnézzük a visegrádi országokat, az OECD- vagy az európai uniós országokat, akkor azt látjuk, hogy nálunk arányaiban jóval több forrást emészt fel a gyógyszerkassza. Nyilvánvalóan ebben a rendszerben valami nem stimmel. Itt tehát átalakításra van szükség.

– A foglalkoztatás bővítéshez, az 1 millió új munkahely megteremtéséhez nagyon sok összehangolt lépés szükséges. kell. Tisztában kell lenni azzal, hogy munkahelyet csakis a vállalkozók képesek létrehozni. Ehhez kell megteremteni a gazdasági feltételt, az alacsony adót, az alacsony adminisztrációs költséget, és természetesen szükség van a munkanélküliség állapotában lévők helyzetének a javítására is. Itt a közmunkaprogram tud nagyon sok segítséget nyújtani, de a kiindulópont, ahonnan el tudunk rugaszkodni, az maga a foglalkoztatást elősegítő, vállalkozást támogató politika. Ezt szolgálja többek között a Széchenyi-terv is.

– Említette a közösségi közlekedést. Szerintem mindenki látja, nap mint nap tapasztalja, hogy a közösségi közlekedésben rengeteg tennivaló van. Jelezném: a kormány nem tervezi 1200 kilométer vasútvonal megszüntetését, éppen ellenkezőleg, több helyen visszaállította már azokat a vasútvonalakat, amiket a korábbi kormány bezárt.

– Ésszerű és racionális politikával számolunk. Ezeknek a rendszereknek a hatékony átalakítására van szükség, ehhez megteremtődtek a politikai feltételek, s az elmúlt év nagyon kemény pénzügyi konszolidációs lépéseivel megteremtődtek a gazdasági feltételek is. Az elvek világosak és tiszták: munkára épülő gazdaságot szeretnénk. Ezt szolgálja az adórendszer, és ezt szolgálja majd a nagy rendszerek átalakítása is.  (Szavazás. A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 209 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Miért nem szereti a kormány a panellakókat?

PÁL TIBOR (MSZP): – Hazánkban mintegy 650 ezer távfűtött panellakásban körülbelül 2 millió ember él. 2002 óta a szocialista vezetésű kormányok több mint 60 milliárd forintot fordítottak 270 ezer panellakás energiatakarékos felújítására. 2008-tól létezik az ökoprogram is, amely a távfűtött lakásokban a mérést és a fogyasztást is biztosítja. Tettük mindezt azért, hogy a panellakásban lakók jelentős fűtésköltség-megtakarítást tudjanak elérni, nem beszélve a környezetvédelmi hatásokról. Az adókörnyezetet is ennek megfelelően változtattuk: 18 százalékról 5 százalékra csökkentettük a távfűtés áfáját. Mindezzel sikerült elérni, hogy egyes lakásokban a fogyasztás 40-50 százalékkal csökkent, egyes lakásokban akár 5 ezer forintos megtakarítást is el tudtak érni. A Bajnai-kormány a válságkezelés idején is biztosított forrást a panelprogramra úgy, hogy a zöldberuházások keretéből biztosította a forrást. Tehát megvan a szabályozási rendszer, megvan a forrás, megvannak a szabályozási feltételek, adottak a finanszírozási hátterek. Ezért is érthetetlen számunkra, hogy az Orbán-kormány viselkedése e téren. Számos lakóközösség jelezte ugyanis, hogy elbírált pályázataikra a kiértesítés ellenére mind a mai napig nem kapták meg a támogatási szerződést, ami pedig a jogviszony létrejöttét biztosította volna, hogy elkezdjék a munkát. A közszolgálati televízió február 2-ai adásában Bencsik János államtitkár úr azt nyilatkozta, a CO-kvótából 20 milliárd forint áll rendelkezésre, hogy márciusig megkössék a pályázatok támogatási szerződéseit. Ezért kérdezem:

• Kötött-e új szerződést az Orbán-kormány 2010-ben a panelprogramra vagy akár az ökoprogramra?
• Ha kötött, akkor ez hány lakást érint, és milyen támogatási összeget jelent?
• Ha nem kötöttek ilyen szerződést, akkor miért büntette a kormány azokat a lakóközösségeket, amelyek pályázat útján, a szakmai bizottság támogatása után megkaphatták volna a támogatási összeget, és akár már 2010 telén 45 ezer forintos megtakarításhoz juthattak volna?
• Ha az említett 20 milliárd forint a már elbírált pályázatokra nyújt csak fedezetet, milyen forrásból kívánja folytatni a kormány a panelprogramot?
• Kíván-e a kormány 2011-ben majd új pályázatot kiírni a panellakások és a távfűtés korszerűsítésére?

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Az elmúlt évben kormányunk 3,5 milliárd forint támogatást utalt ki a zöldberuházási rendszerben a panelprogramra pályázóknak, amely 10 252 darab panellakás energiafogyasztásának és rezsiköltségének csökkentéséhez járult hozzá. Az ökoprogram keretében további 680 millió forint került kiutalásra a kormányváltás óta, ez 13 212 darab távfűtött lakás fűtésszabályozását és fűtésmérését tette lehetővé. Ezekkel az adatokkal együtt felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az MSZP-kormány idején a zöldberuházási rendszer panelalprogramjára benyújtott pályázatok támogatási igénye a támogatási keret előzetes rögzítése híján és a pályázat késői lezárása miatt ijesztő méretekben, több milliárd forint értékben meghaladta a rendelkezésre álló forrásokat. Magyarán: több száz pályázó lakóközösséget hagyott fedezet nélküli támogatásra pályázni, majd a cserbenhagyott családok ügyének rendezését az új kormányra testálták.

– Képviselő úr! Az önök kormánya által kidolgozott, a lakosságnak szóló programok elavultak, a pályázatok átgondolatlan kiírások voltak, családok ezreit csalogatta támogatási forrás nélküli bizonytalanságba, felelőtlenül terhelve őket pályázatuk elkészítésének és kivitelezésének költségeivel, mindezt ráadásul sikeres kivitelezés esetében is alacsony hatékonyságú beruházások mellett. Becsapták őket, de a kvótavásárlókat is, akiknek pénzéből biztosították a pénzügyi forrást ámokfutásukhoz, hiszen a kis megtakarítást nyújtó beruházásokkal eladhatatlan terméket állítottak elő a szén-dioxid-kvóta értékesítéséhez. Ezek után próbálják felelősségre vonni az önök által létrehozott rendszer újjáépítőit.

– A jelenlegi kormánynak nem áll szándékában ugyanezeket a hibákat elkövetni. Rendezzük az előző kormány által cserbenhagyott pályázók ügyét, s lefektetjük egy új, megbízható, korszerű pályázati rendszer alapjait, amely a potenciális kvótavevők számára meggyőzőbb, hitelesebb, átláthatóbb rendszert és attraktív beruházási koncepciókat, pályázatokat jelent. Az Új Széchenyi-terv zöldgazdaság-fejlesztési programja keretében olyan, a lakosság számára elérhető pályázatokat tervezünk indítani, amelyek egyaránt támogatják a panel- és a hagyományos építésű lakóépületek energiahatékonysági felújítását, valamint új, energiatakarékos lakóépületek építését. A panelépületek lakói számára a támogatások ugyanúgy fontosak, mint ahogyan az épületenergetikai szektor egészének kiegyensúlyozott támogatása is. A hagyományos és panelépületekben élő lakosok számára tervezett programjainkra a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből származó bevételekből kívánunk forrást biztosítani.

PÁL TIBOR: – Ez a csűrés-csavarás, amit államtitkár úr itt hosszan előadott magyarul azt jelenti, hogy az Orbán-kormány nem folytatja a panelprogramot, 2011-ben nem lesz kifizetés, nem lesz kiírva új pályázat, tehát cserbenhagyja a panellakókat. Kormányváltáskor 4,5 milliárd forint kvótapénzt találtak a kasszában, amivel nem tudjuk, mit csináltak. Ez nyugodtan mehetett volna a szerződésekre, és kaphattak volna pénzt azok az emberek, akik panelfelújításra várnak. Úgy tűnik, hogy mindhiába, ezért a választ nem tudom elfogadni. (Szavazás. Az Országgyűlés 213 igen szavazattal, 85 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Hol van erre fedezet?

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): – A januári fizetésekkor az egészségügyi átlagbérrel rendelkező kollégáim és szakdolgozóink jövedelemcsökkenésről számoltak be. Az egészségügy közfeladatait ellátó személyek szja hatálya alá tartozó jövedelmeiket, akár közalkalmazottak, köztisztviselők, akár a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók, akár vállalkozók, egyaránt, azaz szektorsemlegesen az Egészségbiztosítási Alapból nyerik, azaz közpénzből nyerik, és ennek a kiutalásáért gyakorlatilag az állam, illetve a társadalombiztosítás felelős. Méltánytalan lenne velük szemben, ha az általuk elszenvedett jövedelemcsökkenések kompenzálására csak bizonyos foglalkoztatási formákban, azaz csak a közalkalmazotti jogviszonyban kerülne sor. Amennyiben a kormány valóban szívügyének tartja, hogy fékezze, netán megállítsa az egészségügyben egyre elkeserítőbb méreteket öltő pályaelhagyásokat, ha valóban jövőképet kíván nyújtani vagy teremteni a magyar egészségügyi utánpótlás egyedüli letéteményeseinek tekinthető fiataloknak, akkor az egészségügyi jövedelmek érdemi rendezéséig sem maradhatnak elháríthatatlanok az adózási jogszabályok változásaiból adódó jövedelemcsökkenések.

• Hogyan fog zajlani a közszférában várható nettójövedelem-csökkenések kormány általi kiegészítése az egészségügyi ágazatban dolgozók esetében?
• Hol van erre fedezet?

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 2011. január 1-jén hatályba lépett személyi jövedelemadó- és a munkavállalót terhelő nyugdíjjárulék-változás következtében, a munkavállalók adott körét érintő hátrány megszüntetése érdekében a kormány megalkotta a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzációjáról szóló rendeletet. A jogszabály részletesen rögzíti a kompenzációra jogosultak körét, az ellentételezés mértékét. Ez alapján a kompenzáció a költségvetési szerveknél bármely érintett közalkalmazotti, köz- és kormány-tisztviselői, fegyveres vagy igazságügyi jogviszonyban foglalkoztatottakra kiterjed, azaz természetesen az egészségügyi költségvetési intézményekben foglalkoztatottakra is.

– Kérdezte, hogy hol találjuk ennek a fedezetét? Az intézkedéshez a központi költségvetés a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény 5. § (1) bekezdésében megjelölt céltartalék terhére biztosít fedezetet. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium irányítása, fenntartása alá tartozó központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak részére kifizetésre kerülő kompenzáció pénzügyi fedezete a várhatóan ténylegesen kifizetésre kerülő összeg alapján kerül biztosításra. Azokra a munkavállalókra azonban, akik bár közfeladatot látnak el, de nem költségvetési szervnél állnak alkalmazásban, ez a kompenzáció – legalábbis egyelőre – nem terjed ki, hiszen az ő keresetük alakulását például az Érdekegyeztető Tanácsban született keresetnövelési ajánlás követésével a munkáltatójuk feladata meghatározni. Az ajánlásnak megfelelő béremelés esetén a munkavállalók nettó keresete nem csökken akkor sem, ha egyébként családi adókedvezményt nem tudnak igénybe venni. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás kiterjed az országos minimálbér és a középfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgozók garantált bérminimumának 2011. január 1-jétől történő növelésére is. E két bérminimum emelése szintén biztosítja, hogy a kézhez kapott nettó bér összege nem csökkenhet 2011-ben. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás végrehajtása kötelező minden munkáltató számára. A támogatási igény megállapítása a kormányrendeletben előírtaknak megfelelően a Nemzetgazdasági Minisztérium által február harmadik hetében elrendelt intézményi felmérés alapján történik. Az adatok beérkezését és feldolgozását követően várhatóan február hónap végén áll módunkban a képviselő urat tájékoztatni a nemzeti erőforrás fejezethez tartozó intézményekre vonatkozóan a kompenzációban részesülők létszámáról, a támogatás várható éves összegéről és reményeink szerint az ön által kérdezett egyéb részletekről is.  (Szavazás. A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 225 igen szavazattal, 82 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Milyen megszorításokat terveznek a nyugdíjrendszerben?

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – A nyugdíjreform végrehajtásának koncepcionális irányairól és az önök szerint szabad nyugdíjpénztár-választással összefüggő feladatokról szóló kormányhatározat szerint a kormány egyetért a nyugdíjrendszer olyan átalakításával, amely a törvényben rögzített módon biztosítja, hogy nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegekből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételei terhére nyugdíj nem fizethető, egyúttal a társadalombiztosítási nyugdíjalapba befizetett járulékokat kizárólag nyugdíjkifizetésekre lehet fordítani. Orbán Viktor miniszterelnök idén januárban amerikai lapoknak nyilatkozva megerősítette mindezt, amikor a következőket mondta: világossá kell tennünk, hogy korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed. Ha tehát csak annyit lehet kifizetni, amennyi a járulékokból befolyik a nyugdíj-biztosítási alapba, akkor az azt jelenti, hogy kevesebbeknek fognak nyugellátást megállapítani, vagy csökkenni fog a nyugdíjak mértéke. Ismét megszűnhet a méltányossági nyugdíjemelés és -megállapítás intézménye, amint arra már korábban is volt példa az előző Orbán-kormány idején, veszélybe kerülhetnek a nyugdíjszerű ellátások, a különböző járadékok is. Mindez azt jelenti, hogy szigorítások, a nyugdíjrendszer szolidaritást tartalmazó elemeinek megnyirbálása várható. Ezért kérdezem:

• Milyen megszorításokat terveznek a nyugdíjrendszer területén?
• Miként kívánják megváltoztatni a nyugdíjszámítás módját?
• Miként kívánják megváltoztatni a nyugdíjemelést?
• Miként kívánják megváltoztatni a szolgálati idő számításának rendszerét?
• Miként kívánják szigorítani a korhatár előtti nyugdíjba vonulást biztosító eszközöket?
• Milyen mértékben csökkentik a nyugdíjakat?
• Milyen szigorításokat terveznek a nyugdíj mellett dolgozókat érintően?

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szocialisták nyolc évig tartó felelőtlen kormányozása nagyon súlyos gazdasági válságot eredményezett hazánkban. (Zaj, derültség az MSZP soraiban.) Ezen csak önök nevetnek, de ez egyáltalán nem vicces! Önök az elmúlt 8 évben eladósították az országot, így a következő években Magyarországnak vissza kell fizetnie a korábban felvett hitelösszegeket. Idén 2429 milliárd forintot kell visszafizetnünk; 2429 milliárd forintot! 2012-ben 2302 milliárd forintot, 2013-ban 3046, 2014-ben pedig 2404 milliárd forintot kell visszafizetnünk. Ezt a pénzt a szocialisták előre kivonták a magyar gazdaságból, előre elvették a nyugdíjasoktól. Magyarországon egy évben több mint 2500 milliárd forintot fizetünk ki nyugdíjakra. Azaz, ha nem kellene visszafizetnünk idén 2429 milliárdot, jövőre 2302 milliárdot és 2013-ban 3046 milliárd forintot az önök által felvett és ki tudja, mire elköltött hitelekre, akár duplájára is emelhetnénk a nyugdíjakat. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

– Képviselő úr! Ez az igazság. Ilyen előzmények után ön azt kérdezi, hogy milyen megszorításokat tervez a kormány a nyugdíjrendszerben. Igen, ilyen rövidlátó és felelőtlen politizálás jellemző önökre. Mi máshogyan dolgozunk! (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) A nemzeti együttműködés kormánya nem megszorításokat, hanem elsősorban felelősségteljes gazdálkodást és rendet tervez mind a gazdaság, mind a nyugdíjrendszer területén, - nem megszorításokat, hiszen azokból önöktől már rengeteget kaptak a magyar nyugdíjasok.

– Képviselő úr! Emlékszik még arra, amikor a szocialista kormány szigorította a nyugdíj melletti munkavállalás szabályait? Engedje meg, hogy emlékeztessem néhány megszorításra, amelyekről minden magyar nyugdíjasnak a megbukott szocialista kormány jut az eszébe. Eltörölték a 13. havi nyugdíjat, felemelték a nyugdíjkorhatárt először 62, majd 65 évre, 2008-tól legalább 8 százalékkal csökkentették az induló nyugdíjak összegét. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) A magyar választók az önök felelőtlen, folytonos megszorításokat bevezető kormányzására nemet mondtak. A választók azzal bíztak meg bennünket, hogy végre kiszámítható módon kaphassanak nyugdíjat! A nemzeti együttműködés kormánya olyan nyugdíjrendszert tervez, amiben mindenki tudhatja, hogy a munkában töltött évei alatt befizetett járulékai alapján tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjat fog kapni. Ezen dolgozunk. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ehhez el kell érni, hogy megérje dolgozni, hogy a közgazdasági eszközök ne a járulékok fizetése ellen ösztönözzenek. Ám önök ahelyett, hogy munkahelyeket teremtettek volna, inkább kiszorították az embereket a munkaerőpiacról az előrehozott öregségi nyugdíj bevezetésével. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiban.) Tették ezt felelőtlenül, mert önök is tudták, hogy a kiadásokat nem tudják a járulékbevételekből finanszírozni. Tudták, de inkább hiteleket vettek fel, felelőtlenül eladósították az országot, ahelyett, hogy rendet teremtettek volna, és munkahelyeket hoztak volna létre. Kérem és bízom benne, hogy önök is támogatják a kormány rendteremtő munkáját akár a nyugdíjrendszer, akár más területen.

DR. VARGA LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Cinikus volt öntől, hogy a munkát, egyáltalán a munka világát idehozta, amikor 93 ezer fővel nőtt egy hónap alatt a munkanélküliség ma Magyarországon. Egyébként szétverték a közmunka rendszerét. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti oldalon.) Arra a kérdésre sem válaszolt, hogy ha az előző költségvetésben 500 milliárd volt adóbevételekből nyugdíjtípusú kifizetésekre, amiből többek között méltányossági nyugdíjkifizetéseket biztosíthattunk, és most ezek után ez a pluszpénz nem lesz, akkor hogy tudják megőrizni a reálértékét a nyugdíjaknak. Erre ígéretet tettek, és ez egy hazugság volt. Ezután ez ki fog derülni. (Közbekiáltások.) A magyar nyugdíjasok rosszul járnak önökkel, és ez egy elfogadhatatlan válasz, amit ön adott! (Szavazás. Az Országgyűlés 222 igen szavazattal, 46 nem ellenében, 32 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Bartha Szabó József